Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

IO Képújság 1978. április 16. Kunszabó Ferenc: Késő bánat IFJ. TÖTTÖS GÁBOR: Európa, Európa felgyűrt ingujjú indulók vezényeltek szív-rohamra Európa Európa lábtól-fejtől fekvő népek szűk nyugovója Európa Európa hányán raboltak el-feldaraboltak hányán gyaláztak s megmagyaráztak áldottak áldott áldomások s nem tudtak róla a kisállomások Európa Európa éltettek félénk éltetéssel zsendülő-drága remény-új vetéssel mert érverésed végső érvelésed a slágereknek s a lágereknek Európa Európa lábtól-fejtől fekvő népek várt nyugovója Európa Európa elindulok elindítója Európa Európa DEVECSERI ZOLTÁN: Tűz fogytán Kipusztulnak a végletszavak könnyű súlyos rettenetes — Szétfoszló zsoltárok a szájtalanságot hirdetik. Ami érvényes: fehér lapokon, sárguló testeken tapintható. Ott még reszket a kéz is! fsnnsnj lányt Juditnak hívták, Ä i kereskedelmi szakkö- ; zépbe járt, és nagyon szeretett táncolni, sze­rette a társaságot. Erre alkal­ma is volt, mert diákotthon­ban lakott, és az iskola is, a kollégium is igyekezett el­foglalni őket; ami idejük ma­radt, azalatt meg kerestek maguknak egy kis maszek szórakozást. — Különben nem is biztos, hogy szórako­zás, mert Judit szeretett raj­zolni, először hosszúhegyű, puha ceruzákkal, később meg rákapott a színes krétá­ra, és összeálltak vagy tízen az otthonban, az egyik fes­tett, a másik rezet dombo­rított, a harmadik szalmabá­bukat készített. Az iskolá­ban híre ment ennek, és ak­kor kiderült, hogy a fiúk kö­zött is vannak képzőművész- kedők. így alakult ki a klub, ahol hetente összejöttek. A lánykollégiumban. Az igazgatónő, a nevelőtanárok többször rájuk néztek. de mikor látták, hogy nincs semmi zűr, akkor már csak a pontos zárást kérték. A klubestek egyre népszerűb­bek lettek, mindig nagvobb terembe kellett átmenni las­san ott volt a kollégium egész lánytársadalma, és a portás a vendégeket is been­gedte, lányokat, fiúkat. Ezért kezdtek később a hálószo­bákban is tárlatozni. Az iga­ziak. így mondták. Véletle­nül alakult így, mikor az egyik lánynak a falvédőit csodálták, azt mondta: ó. ez semmi, a java fönt van, a szobában! — És akkor föl­vitte a barátait, szűk társa­ságot. De ha már ott vannak, meg is kínálta őket egy kis hazai, ízesített pálinkával; de persze, valaki befújta az új módit, és egy este nagysza­bású razzia következett, mi­nek eredményeképpen egye­dül Juditot zárták ki a kol­légiumból. Meg az isKolából is. Mert egyedül ő nem is­mert be semmit, és nem tar­tott bűnbánatot. Nem ment haza. Nem bír ta volna a szégyent. A szülei sem, úgy hogy még azok sze­reztek neki albérletet a vá­rosban, egy távoli rokon, idős néninél; és gyárba ment dolgozni, betanított munkás­nak. Pár hónap múlva jól keresett, öltözködni kezdett, s ha a volt társakkal talál­kozott, a kíváncsiskodásra miniig azt felelte: ő azért is grafikus lesz. A fiút Attilának hívták, és elektroműszerész volt az egyik gyárban. Először csak munka után találkoztak, rö­vid időre. Végigmentek a városon, presszóba ültek. Mert Judit senkit sem vihe­tett a szállására. Később kezdtek moziba járni, meg színházba, meg hangverse­nyekre. Ez szinte véletlenül jutott az eszükbe, hogy a presszókon kívül más fedett helyiségek is vannak a vá­rosban, nem kell a februári utcákon ázni-fázni, ha össze akarnak simulni.. Mert mikor kifogyott belőlük a kollégi­um iránti méreg, akkor már össze akartak. A néni viszont nem akarta elengedni Judi­tot este sehova, és levélben segítségül hívta a szülőket, de Judit kiharcolta magának, hogy igenis, elmúlt tizenhét éves, azaz tíz hónap múlva nagykorú lesz, és ő eleven embereket akar látni, nem­csak tévéfigurákat, s nem csupán a nagynénit a botjá­val! Ám mindig szívdobogást kapott, mikor a néninek színházat, mozit vagy pláne táncot jelentett be. s az öreg morgott is, de nagyon nem, mert ezek a kimaradások nem voltak sűrűek, és Ju­ditról fél év után sem derült ki semmi baj. Hanem köz­ben tavasz lett, szép langyos tavasz, és Attila egyszer azt mondta, dobják el a mozije­gyet, sétáljanak egy nagyot, mert rájuk fér a mozgás: mindig csak ülnek a gyár­ban, Judit ráadásul otthon is, a rajzai mellett!... Eldobták a mozijegyet, és elmentek sé­tálni, amiből persze nem sok lett, mert csakhamar beáll­tak egy gesztenyefa mögé, csókolózni. És mikor már a kapuban búcsúzkodtak, a fiú azt mondta, milyen kár, hogy a kollégiumi bulik idején nem csináltak semmit! És ezt olyan panaszosan tudta mondani, és annyira tudott nézni azzal a két borjúsze­mével, hogy Judit nagyon megsajnálta önmagukat. vett, lefeküdt, de nem tudott elaludni. A Hold bevilágított az ablakon, és ez idegesítette. Fel is kelt, hogy leengedi a ro­lót, de akkor rájött, hogy ke­vés bent a levegő, először szellőztetni kell. S amíg nyit­va az ablak, kikönyököl, mert olyan szépen ciripelnek a tücskök a szembenlévő kis parkban. Hát ahogy könyö­köl, valaki pisszeg! Attila ott ült a pádon, már másfél órá­ja. Ez annyira megtetszett Juditnak, hogy azt mondta: Akkor mi biztosan nagyon szeretjük egymást, mert lá­tod, én is megéreztem, hogy itt vagy!... Én pedig nagyon kívántam, hogy nyisd ki az ablakot!... És csókolóztak, de hát ablakon keresztül elég kényelmetlen. Ezért Judit átlépett a párkányon. Éjfél lehetett és az ég világon kí­vül senki sem volt odakint. Jutka félt, hogy harmatos a pad, és bepiszkloja a pizsa­máját, és a fiú lefeküdt, egész hosszában, és hirtelen magára rántotta a lányt. így játszadoztak, de nagy halkan, mert ilyenkor már sokan nyi­tott ablaknál alusznak... Két óra lehetett, mikor az autós­járőr arra jött. A reflektor fénye végigsöpört rajtuk, de a rerdőrök nem vettek ész­re semmit. Talán álmosak voltak. Másnap este nem volt ta­lálkozásuk, mert Judit túl­órázott, harmadnap a me­gyei művészklub estjére mentek, hanem negyednap megvárták, míg elcsendesedik a környék, és Judit megnyi­totta az ablakot megint. Ám akkor Attila azt mondta, hogy a pad nagyon kényel­metlen, és különbenis mi van. ha a rendőrök nem autóval jönnek, hanem gyalog?! Ám ezen az estén sem tör­tént semmi olyan, ami miatt kollégiumi tanárok, botos nagynénik vagy aggodalmas szülők kitérhetnének a hitük­ből. Csak körülbelül két hó­nap múlva esett meg az eset, de lehet, hogy három is be- letellett. Mindenesetre, már ott volt a nyári szabadságok ideje. Attila a szüleivel ment nyaralni, mert ez így volt szokásban, mióta a világ vi- láo és nem tudott volna mit mondani az öregeknek, hogy most miért nem megy velük. Judit pedig hazament a falu­jába, és mikor újra találkoz­tak, azzal lepte meg a fiút, hogy nem jött meg... hogy szóval, elmaradt. — Egy da­rabig reménykedtek, hogy majd, majd, Attila beszer­zett néhány Hirschler-köny- vet, és abból kiderült, hogy eltolódhat a határidő, ha a nő életében valami változás áll be, vagy ha sokat idegeske­dik. S Jutkának az volt a véleménye, hogy mindkettő passzol, mert,- ugye, a válto­zás beállott, s ő emiatt any- nyit idegeskedett már, hogy abból két határidő-tolódásra is telhet. Attila is úgy vélte, hogy a változás beállott, s nem akármilyen — de mi­nek ezért idegeskedni? Miért idegeskedett uJdit már az első pillanattól?! Miért nem volt olyan boldog, mint ő, mármint Attila?! Miért idegeskedtem? Hát éppen azért, ami bekövetke­zett, te bornyú! A fiúnak a bornyú erős volt, kikérte magának, mire Judit mérgesen, de nevetve megmondta, hogy első pilla­nattól így hívja magában, de ebben nincs semmi sértő, nem is akar lenni, sőt!... Attila azonban egészen másként fogta föl a dolgot, és elrohant. Judit várta egy darabig, hogy majdcsak megenyhül, aztán becsukta az ablakot, lefeküdt és sírt. , Vagy két hét múlva egy lány kereste, közös ismerősük levelet hozott, Judit rögtön föltépte, de izgalmában oly rosszul, hogy a boríték ketté­szakadt, és a benne lévő öt­százasok a földre estek. A járdára, a gyár előtt, mikor millióan jönnek-mennek mű­szak után. A barátnő nagyot sikkantott, és persze minden világos lett, úgy hogy Judit el sem olvasta a levelet, ha­nem szégyenében apró dara­bokra tépte, a pénzzel együtt, és eldobta. A következő héten elvetet­te a gyereket, persze, aztán másik városba költözött. Ott is folytatta viszont a grafikát, a napi munka mellett. Ké­sőbb fölfigyeltek a rajzaira, s Pesten, egy kiállítás alkalmá­val a tv-ben is szerepelt — és utána felkereste Attila. A lány már messziről észrevet­te, ahogy jött le a főiskola lépcsőjén. Legszívesebben megölte volna. Igen, ezt érez­te legerősebben. S mindjárt utána, hogy legalábbis megszé­gyeníti. Ott, az utcán! Ez azon­ban annak idején lett volna igazi. Az lenne hát a legjobb, ha elmenne mellette... hogy állt a lépcső te- Éjjjp tején, egyszerre eszébe fül jutott, hogy odamegy, a iärillväl nyakába ugrik, elcipeli a menzára, megebédelteti, az­tán elkísérteti magát haza, egészen az albérlet ajtajáig — és ott rúgja le a lépcsőn!... Ettől meg felfordult a gyom­ra. Attól ugyanis, hogy meg­sejtette: ha'már odáig men­nének, dehogyis lökné el ma­gától!... Megfordult és leosont a hátsó lépcsőn, s másnap megmondta a portásnak, hogy ha az a férfi keresi még, mondja meg neki, nem akar vele találkozni. Kilátás a Várból Elekfy Jenő akvarellje a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításán SÁNTHA JULIANNA: Naplemente Anyám a házát nem adja el. Anyám lelke súlyos teher. Anyám háza egereké. Anyám lelke iszonyú mély. Anyám, az átkok töretlenek. Anyám, az átkod sötét kereszt. Anyám háza árva, üres. Anyám ösvénye járatlan lett. Anyám, az ágyad vetetten még. Álmodj, ha érzed, eljött az éj. Martyn Ferenc rajza KELEMEN LAJOS: A madarakért Tehetetlenek odaát. Kinek röptét, kinek lábát törté sótlan ételéhez a halál. Zúzott kis testekre csavarva: dörmög fekete malmaival az éjszaka. Soha ekkora ürességet, s fölsüt-e orgonás kertről, rét zöld sűrűjéről a hajnalodó élet, vagy csupa seb képpel kell vergődnöm jelenem fészkén: durva lomb-kosarában. Hordtátok ámuldozásom tájról tájra, most istenségtek egy a semmivel, nem akar nyílni pálya, évszakok világossága, fölöttem néptelen sivataga az égnek: vízen áramló füst. Csillagzik bár az irdatlan város, szárnyatlan fénye a homorú szemhatáron ügyetlen biceg. Koszta Conev: Titkos A szomszéd falubeli Milju bácsi féltve őrzi az ősök ta­pasztalatát — nemcsak azo- két, akik ebben a faluban laktak, hanem általában a kerületükben élt valamennyi ősünkét is. Milju bácsi na­gyon jól tudja, hogy mindaz a bölcsesség, amelyet évszá­zadokon keresztül őseink gyűjtöttek — felbecsülhetet­len kincs, s mindenki köteles óvni ezt a becses tapasztala­tot, és önzetlenül terjeszteni, mások hasznára. E tapaszta­latért messzi földről is Milju bácsihoz özönlenek a szenve­dők. A nép körében szárnyra kapott hír már régen elter­jesztette az egész környéken, hogy Milju bácsi egyszerű receptjei rendkívüli hatásos­ságukról nevezetesek. És amikor utcánkban egy­re több szenvedő kapott a közönséges gyógyszerek he­lyett minden bajból kigyó­gyító varázsszereket — a szomszédok elküldték Milju bácsihoz, hogy nekik is hoz­zak abból. Mindenki cédulát adott, amelyen részletesen leírta betegségét. Milju bácsi minden teke­tória nélkül fogadott. — Ülj le, kedves vendég. Ha akarsz egy kupica pálin­kát, ne restelld magad, szólj, adok egy kupicával. Ha töb­bet akarsz, azt se restelld, mondd meg, többet is adok. — Kérek egy kupica pálin­kát — feleltem a legcseké­lyebb restelkedés nélkül. — Derék ember vagy — mondta örömmel Milju bácsi. — Az ember szívesen gyógyít derék embereket. A népi or­vostudomány csak akkor se­gít, ha valaki derék embert gyógyít. A rossz ember hadd menjen orvoshoz. Én támogattam Milju bá­csi véleményét, és baráti egyetértésben megittuk a pá­linkát. Milju bácsi megint töltött, megint ittunk, s én nekiláttam, hogy felolvassam a cédulákról, hogy kinek mi­lyen betegsége van. Az első derékzsába volt. . — A derékzsába minden más betegségnél könnyebben gyógyítható. írd fel a recep­tet: „Két pohár pálinka, bőre, recept egy hajtásra meginni” Azon­nal elmúlik. Buzgón jegyeztem a recep­tet, azután arra kértem, mondja el, mi segít a gyo­morhurut ellen. — A gyomorhurut — je­lentette ki elgondolkozva Milju bácsi — szintén igen könnyen gyógyítható. Je­gyezd fel a receptet: „Két po­hár pálinka, paprika, egy hajtásra meginni”. Ha pon­tosan elvégzed, okvetlenül el­múlik. Én felírtam ezt a receptet is, amely bölcs őseinktől ma­radt ránk. Ezután a vesebaj következett. — A vesének, a májnak és a derék táján lévő egyéb szerveknek a betegségei szin­tén könnyen gyógyíthatók. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, bors vagy paprika tetszés szerint, egy hajtásra meginni”. Nyomban elmúlik. Én feljegyeztem ezt a tit­kos receptet is, amely a rég­múlt időkből maradt ránk. Azután a köszvényről érdek­lődtem. — A köszvény s általában a láb és más végtagok min­den betegsége igen könnyen gyógyítható. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, egy csekély bors, vagy álta­lában valami csípős fűszer, egy hajtásra meginni”. Úgy elmúlik, mintha sohasem lett volna. Ekkor pompás gondolat öt­lött az agyamba: „Ha már Milju bácsi ilyen sok recep­tet ismer, ami mindenkit ki­gyógyít mindenféle betegség­ből, akkor talán engem is ki tudna kúrálni a bajomból? Az elfogyasztott pálinka meg­oldotta a nyelvemet, így hát feltettem a kérdést: — Milju bácsi, nincs ma­gának valamiféle receptje azok számára, akik az iszá- kosságból szeretnének kigyó­gyulni? — Iszákosságból: Ennél mi sem egyszerűbb. Jegyezd fel a receptet: „Két vizespohár pálinka, bors, • egy hajtásra meginni”. Okvetlenül elmú­lik! (Fordította: Gellért György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom