Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

S fÍÉPÜJSÁG 1978. április 16. Gazdasági kísérlet Csehszlovákiában Mongólia A nomád népek múltjáról Mongol tudósok régóta ku­tatják népük eredetét. A kö­zép-ázsiai nomád népek tör­ténetének fontos fejezetét ír­ják meg ezzel. A neves mongol történész, H. Perle nemrég közzétett, a mongol népek etnikai erede­tének problémáit elemző mo­nográfiájában egy eddig ke­véssé feltárt területre hívja fel a figyelmet. Perle az ország különböző területein felfedezett ősi bar­langfestmények, rajzok ta­nulmányozása során többezer sajátos tulajdonjelvényt „tamgá”-t gyűjtött össze. A tamgákat összehasonlította más, ázsiai és európai nomád eredetű népek hasonló jelvé­nyeivel, így az ősbolgár, ő>- magyar és egyes német törzsekével. Az egykori mongol tamgák összehasonlítása nemcsak itt hozott érdekes, egyező meg­állapításokat, hanem a távoli, szintén nomád életmódot folytató törzseknél, az ame­rikai indiánoknál és egyes afrikai népcsoportoknál is. (BUDAPRESS— MONCAME) t”!.=n;"?l sehszlovákia több mint ■ | másfél száz ipari üze- l mében, kereskedelmi Kiriaili vállalatánál, illetve ku­tató- és tervezőintézetében az igazgatóknak a korábbinál is jobban meg kell gondolniuk, milyen döntéseket hoznak. Az érintett cégeknél próbál­ják ki ugyanis a gazdaság- irányítás új módszereit. Ez a többi között nagyobb önálló­ságot, szélesebb döntési jog­kört jelent a vállalatok szá­mára, a dolgozóknak pedig azt, hogy fizetésük fokozot­tabban függ attól, hogyan termel és kereskedik vállala­tuk, mekkora a nyereség. Az új gazdaságirányítási módszereket a mostani terv­időszak hátralévő három évé­ben próbálják ki, de Cseh­szlovákiában nem csinálnak titkot abból, hogy a kísérleti formákat, vagy legalábbis azok egy részét a következő ötéves tervben már az egész népgazdaságban hasznosítani akarják. Leopold Ler szövet­ségi pénzügyminiszter az új módszerek ismertetésekor azt hangsúlyozta, hogy a mostani próbálkozást úgy kell tekin­teni, mint hathatós segítséget a mindennapi irányításhoz, a hiányosságok, a pazarlás és a rossz minőségű munka fel­számolásához. A pénzügyminiszter által említett hiányosságok meg­szüntetésére persze azoknak a csehszlovák vállalatoknak is törekedniük kell, amelyek nem vesznek részt a kísérlet­ben. A szándék azonban nem mindig elég sikeres, amit mu­tat az a tavaly októberi ki­mutatás is, amely szerint a vállalatok tíz százaléka nem teljesítette tervét és ezzel há- romnegyedmilliárd korona veszteséget okoztak az or­szágnak. A csehszlovák nép­gazdaság a vállalatok kisebb- nagyobb lemaradásai ellené­re kedvezően fejlődik. Talán súlyosabb gond az, hogv sok úgynevezett „termelő-gazda­sági” egységnél még mindig a mennyiségi szemlélet a döntő, s a termelők és né­hány helyen a kereskedők elég lassan alkalmazkodnak a megváltozott, lényegesen igé­nyesebb belső és külső piac­hoz. Éppen ezt a folyamatot kí­vánja meggyorsítani a múlt hónapban beindított gazda­ságirányítási kísérlet. A részt vevő vállalatoknak ugyanis nemcsak az a dol­guk, hogy termeljenek, ha­nem az is, hogy részt vállal­janak áruik értékesítésében mind a belső piacon, mind pedig külföldön. Az, amelyik olyasmit próbál eladni, ami­nek kevés a keletje, értelem­szerűen kevesebb nyereség­hez jut, s ez a vállalatok ke­resetekre is kihat majd. A kísérletben részt vevő válla­latok várhatóan ezért is fog­ják ösztönözni az újításokat és a jó vagy még jobb minő­ségű termékek gyártását. A pozsonyi Pravda például ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani körülmények kö­zött „különösen időszerű az új -megközelítési módok, az új, a jobb iránti fogékonyság rendszeresebb hasznosítása.. A jelenlegi helyzetben a ve­zetőknél mindinkább előtér­be kerül a kezdeményezés és az önállóság”. Mindehhez a prágai Rudé Pravo a követ­kezőket tette hozzá: „Meg kell különböztetni — és mind anyagilag, mind erkölcsileg értékelni — minden kollektí­vában azokat, akik nem kí­mélik magukat, alkotnak, építenek és azokat akik ke­veset adnak, de sokat akar­nak maguknak.” Az új csehszlovák gazda­ságirányítási módszerek be­vezetésének tapasztalatairól egyelőre még nem lehet so­kat és érdemit mondani, ni- szen a rendszer alig több. mint egy hónapos. rágában azt várják. Jfll hogy a hároméves kí- tJH sérletben részt vevő ííüíÉj vállalatok hatéko­nyabban, jobban dolgoznak majd, élve a nagyobb vállala­ti önállóság lehetőségeivel. UDVARHELYI SZABOLCS Az emberiség szolgálata Együttműködés az űrkutatásban 1961. április 12-én, azon az emlékezetes napon, amikor az első űrrepülését hajtotta vég­re az ember — a Szovjetunió állampolgára, a kommunista Jurij Gagarin — az egész Földet bejárták a Moszkvából elhangzott szavak: „A koz­mosz meghódításában elért győzelmeket nemcsak né­pünk, hanem egyszersmind az egész emberiség vívmányá­nak tekintjük, örömmel ál­lítjuk ezeket a győzelmeket minden nép szolgálatába, a haladás jegyében, a földön élő emberek boldogságáért és javára.” Nagy utat tett meg azóta a szovjet kozmonautika. Állan­dóan tökéletesedik a rakéta­űrtechnika, bővült a kutatá­sok tartománya és ugyan­ekkor új formákat öltött a más államokkal való együtt­működés az űr meghódításá­ban. Ez különösen szembe­tűnően nyilvánult meg a szo­cialista országok szakembe­reinek az Interkozmosz- program alapján végzett kö­zös munkájában. Ez a prog­ram a testvéri országok vi­szonyát jellemző általános el­vekre — a teljes egyenjogú­ságra. a kölcsönös megértés­ismert űrhojósok Gagarin szobránál re és kölcsönös elvtársi se­gítségnyújtásra — épül. Közös munkák folynak to­vábbá Indiával, az Egyesült Államokkal, Franciaország­gal, Svédországgal. A pilóták vezette űrhajók szovjet— amerikai repülése az EPAS- terv alapján, az „Omega”, „Sambo”, „Arax”, „Arcad”, „Stereo”, Sznyeg”, „Kalipso” szovjet—francia kísérletek, az „Ariabata” indiai szputnyik felbocsátása szovjet hordozó- rakétával — mindez áz ered­ményes nemzetközi kozmikus együttműködés ragyogó pél­dája. Most a tudomány fejlődé­sének fő vonala az olyan nagyszabású tudományos ter­veken keresztül vezet, ame­lyek csakis nemzetközi ala­pokon valósíthatók meg. Ez történik a tudomány különbö­ző területein. Vegyük például a szupernagy energiájú gyor­sítókat, ezeket az egyedi ob­jektumokat, ahol nemzetközi tudóskollektívák dolgoznak. Az űrkutatásokban különö­sen fontos a nemzetközi koo­peráció. Az űrkutatások a tudomány és technika olyan ágazataiban elért eredmények szilárd alapjára épülnek, mint a fizika, a kémia, a bio­lógia és az orvostudomány, az automatika és az irányítás­tudomány. Egyik-másik or­szágban rendszerint fejletteb­bek e tudományok egyes irá­nyai és kombinációjuk feltét­lenül hasznos. Itt az alábbi elképzelések­ből lehet kiindulni. Egyfelől a kozmoszra mindenkinek szüksége van, másfelől a kí­sérletek sokba kerülnek és előnyös felhasználni a külön­böző országok közti munka- megosztást. A nemzetközi tervben minden ország vál­lalhatja a munka egy részét és egyenlő joggal élvezheti az eredményeket. Éppen eb­ben rejlik a kooperáció valódi értelme, amikor is minden partner legerősebb oldalait használják fel, végső soron pedig mindenki nyer. A szovjet—amerikai koz­mikus együttműködés alap­ját az a külön megállapodás vetette meg, amelyet a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája és az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala (NASA) 1962-ben kötött meg egymás­sal. Később ezt kiegészítették az űrbiológia és orvostudo­mány terén végzendő közös munka előkészítéséről és megvalósításáról szóló meg­állapodásokkal. A két ország tudósai és szakértői megállapodtak ab­ban, hogy mindenekelőtt há­rom irányban működnek együtt: az űrmeteorológiában, a kozmikus hírközlésben, a földmagnetizmus tanulmá­nyozásában. A Szovjetunió Tudpmányos Akadémiája és az Egyesült Államok Űrhajózási Hivatala amellett, hogy a már meglé­vő megállapodások alapján folytatják a kozmosz tanul­mányozását célzó közös vagy összehangolt munkálatokat, aktívan tanulmányozzák új, nagyszabású kétoldalú tervek jövőben való végrehajtásának lehetőségeit. A kozmosz sajátos tükre annak, ami a Földön törté­nik. Széles körű együttműkö­dés nélkül nem lehet kutat­ni a közeli és távoli világo­kat. A kozmoszban való nem­zetközi együttműködés lehe­tetlen lenne, ha bolygónk a „hidegháború” szorításában vergődne. A szocialista kö­zösséghez tartozó országok együttes erőfeszítései, a szov­jet békeprogram megvalósí­tásáért vívott harc, a helsin­ki értekezlet záróokmányá­ban foglalt tételek teljesítése elősegíti a nemzetközi együtt­működés fejlődését a koz­mosz birtokbavételében. JURIJ ZAJCEV APN—KS Nemcsak az órák csinosak, készítőik is... A szovjet főváros egyik legnagyobb gyára a moszk­vai 2. számú óragyár. Itt készülnek a világhírű Szláva márkájú órák. A gyár termé­keinek jelenleg több mint egyharmadát exportálják, a választék évről évre bővül. A 2. számú óragyár évente 8 millió órát gyárt. Ez a szám az ötéves terv végére 10 mil­lióra emelkedik. A vásárlók újabb óratípusokkal ismer­kedhetnek meg, közöttük a kvarcórákkal, amelyek 24 óra alatt mindössze fél másod­percet késnek, vagy sietnek. _ Magyar internacionalisták Az amuri sziklatok legendája Egy helyen az Amur folyón hegyes sziklacsúcs nyúlik a vízbe. A több méter magas kőtömbről nagyszerűen látható Habarovszk. A város több kilométer hosszan terül el a folyó mentén. A távolban tajgai táj, kéklö hegycsúcsok. A szikla­csúcson alacsony tornyocska, rajta felirat: „1918. szeptember 5-én ezen a helyen kinoztók meg vadállati kegyetlenséggel a szovjethatalommal rokonszenvező 16 osztrák—magyar hadi­fogoly zenészt.” A habarovszkiak gyakran ellátogatnak ide. Megállnak a kis tornyocskánál, hogy újra és újra elolvassák a feliratot. ... A zenészeket néhány órával azután hozták ide, hogy a fehérgárdisták a vörös osztagok elkeseredett ellenállását meg­törve, elfoglalták Habarovszkot. 1917 őszének végén az Amur partjain és a Csendes­óceán partvidékén mintegy 14 ezer olyan hadifogoly tartózko­dott, akiket a cári kormány irányított ide az I. világháború frontjairól. A hadifoglyok jelentős része magyar volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, az oroszországi dolgozókkal egyenlő jogú hadifoglyok helyzetében bekövetke­zett döntő változások megteremtették annak előfeltételét, hogy a hadifoglyok internacionalista mozgalma tömegessé váljék. Azon a napon, 1918. szeptember 5-én, Kalmikov atamán bandái elfoglalták Habarovszkot. A zenészeknek megparan­csolták, hogy fogadják az ellenforradalmárokat és díszinduló­kat játszanak nekik. A zenészek nem voltak hajlandók telje­síteni a kérést. Erre — minden kihallgatás nélkül — elhatá­rozták, hogy kivégzik őket. A szemtanúk elmondták, hogy a hóhérok felajánlották, játsszák el az „Isten óvd a cárt”... kez­detű himnuszt. A zenészek azonban erre nem voltak hajlan­dók. Amikor megkérdezték őket, mit szeretnének játszani, az egyik hegedűs felemelte vonóját és felcsendült az Interna- cionálé. Ez a történet immáron csaknem 6 évtizede él az itt lakók emlékezetében, nemzedékről nemzedékre öröklődik a Távol- Keleten. A történetet idézi az Amur fölé nyúló magas szikla­orom. De idézi azokat a hős internacionalistákat — magyaro­kat, németeket, osztrákokat is, akik a Nagy Október eszméi­nek védelmében, vállvetve harcoltak az oroszokkal. A párt vlagyivosztoki és habarovszki bizottsága nagy­szabású felvilágosító és szervező munkát végzett a hadi­foglyok körében. Habarovszkban Balló Gáspár, Teichner Ádám, Thaly András, Gaál Ferenc, Szalai István, Muntjan János és Goldfinger Ágoston megalakították a magyar kom­munista szekciót, amely segített a hadifoglyoknak abban, hogy a Vörös Hadseregbe lépjenek. 1918 áprilisában tartották a Kelet-Szibéria és Távol- Kelet hadifogoly internacionalistáinak kongresszusát. A Szi­bériában élő külföldi proletárok kongresszusa által megvá­lasztott központi végrehajtó bizottság felhívta a területen lé­vő külföldi dolgozókat, hogy a Vörös Hadsereg soraiban har­coljanak aktívan a tanácshatalomért. Az ellenforradalmi erőkkel folytatott küzdelemben ember- fölötti bátorságról tettek tanúságot a nemzetközi osztagok. Az Usszurijszk városért folytatott harcokban az utolsó töltényig, az utolsó emberig küzdöttek és tartották fel az ellenséges had­oszlopok nyomását a Vörös Hadsereg magyar és német osztagai. Szergej Lazo frontparancsnok, a távol-keleti polgárháború hőse így ír erről: „Az internacionalisták nagyszerűen verek­szenek. Többségük magyar (80—85 százalék), a többiek oszt­rákok és németek... Valamennyien komoly harci tapasztalattal rendelkező volt katonák. Az ütközetekben gyorsak, tempera­mentumosán verekszenek... A forradalomhoz hűek...” A habarovszki városi tanács egyik utcáját nemrég Zalka Mátéról nevezte el. A város helytörténeti múzeumában ha­talmas kép örökíti meg az amuri sziklaormon történt tragé­diát. A városi könyvkiadó díszes kiadásban jelentette meg A. Goldfinger könyvét, az „Egy magyar meséi”-t. „Két hazám van — írta egyhelyütt —, az egyik ahol szü­lettem és nevelkedtem — Magyarország, a másik a Szovjet­unió, ahol forradalmi tapasztalatokra tettem szert, férfivá értem és felnőtt koromat töltöttem.” ...Az amuri sziklafoknál mindig sok a látogató. Eljöttek ide több magyar népi zenekar művészei is, akik virággal adóztak a forradalom hősei tiszteletére állított emlékműnél. JEVGENYIJ BUGAJENKO APN—KS Szláva órák készítői

Next

/
Oldalképek
Tartalom