Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
2 Képújság 1978. március 12. C«f f-» -w+si é% §%Ä4fr\ Cr2v nOZZQ w fid Hétfő: Leonyid Brezsnyev fogadja Moszkvában Willi Stoph, NDK miniszterelnököt. — Az etiópiai csapatok, ogadeni ellentámadásuk során, visszafoglalják Jijigát. — Tito megkezdi washingtoni tárgyalásait. Kedd: A Biztonsági Tanács rhodesiai vitája, a Smith- rezsim hadserege betör Zambiába. — Arafat Moszkvában. — Az amerikai és dél-koreai haderők nagyarányú, közös gyakorlata, erőteljes KNDK-tiltakozás. Szerda: öt olasz párt, közöttük az OKP, megállapodik a közös kormányprogramban. — A holland parlament állásfoglalása a neutronbomba ellen. Csütörtök: Befejeződik a belgrádi Európa-találkozó. — A nyugatnémet parlament külpolitikai vitája. — Szomáliái bejelentés az ogadeni visszavonulásról. Péntek: A Szojuz—28 űrhajó utasai visszatérnek a Földre. — Görög—török kormányfői találkozó Svájcban. — Kairóban elismerik Atherton amerikai államtitkár ingadiplomáciájának kudarcát. Szombat: Befejeződik a választási kampány Francia- országban. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Az európai és az afrikai földrész volt a hét legfontosabb történéseinek színhelye. Belgrádban véget ért az Európa-találkozó, Ogadenben talán véget ér a háború Etiópia és Szomália között, Rhodesia-Zimbabweban pedig — egyes, derűlátást keltő nyilatkozatok ellenére — messze vagyunk még attól, hogy véget érjen a válság. 1. Mire mutat a belgrádi találkozó mérlege? Már-már úgy tűnt, hogy a belgrádi találkozónak nem akar vége szakadni. A Száva-palotában százötvenhat napon át tartottak a heves viták, nemegyszer szenvedélyektől fűtött szócsaták. Amikor a hét elején úgy látszott, hogy a kompromisszumos dán javaslatot minden résztvevő elfogadhatónak tartja, az utolsó percben Málta támasztott nehézségeket, s odázta el még két nappal a konferenciazárást. A belgrádi találkozó végül is pozitív mérleggel zárult. Ez megnyilvánult abban, amit ténylegesen véghez vitt: a záróközlemény a harmincöt ország konszenzusával, egyöntetű állásfoglalásával ismét aláhúzta a helsinki elvek jelentőségét. Ám a konferencia eredményessége megnyilvánulhatott abban is, amire nem került sor: a nyugati hatalmak nem voltak képesek kierőszakolni olyan döntéseket, amelyek módosítanák, felülvizsgálnák, vagy továbbírnák a Helsinkiben elfogadott alapokmányt. Pedig egyes körök mindenáron erre törekedtek, s ezek a próbálkozások nyújtották meg a tanácskozás időtartamát, idézték fel több alkalommal a tárgyalások félbeszakadásának veszélyét. Belgrád nem jelentett ugyan lényeges előrelépést, de nem hozta az európai viszonyok rosszabbodását sem. Ami viszont feltétlen eredmény, ha az európai enyhülés Tito jugoszláv államfő a héten az Egyesült Államokban tett látogatást, majd pénteken két napra a brit főváros vendégeként Londonba érkezett. Képünkön: az államfő washingtoni szálláshelyén az amerikai törvényhozás néhány vezetőjével találkozott. (Képtávirónkon érkezett.) ellenfeleinek összpontosított rohamára utalunk — ilyen támadásoknak éppen a héten lehettünk tanúi a nyugatnémet képviselőházban. Változatlanul van lehetőség a feszültség csökkentésére földrészünkön, ám ehhez nagyfokú józanság, realitásérzék és együttműködési készség szükséges, s nyugaton fel kell adni a beavatkozási kísérleteket a szocialista országok belügyeibe. Kirajzolódtak az európai menetrend újabb fontos állomásai is. Három szakértői tanácskozást tartanak, majd 1978 novemberében összeül a belgrádihoz hasonló újabb összejövetel, ezúttal a spanyol fővárosban. A diplomaták alaposan böngészhették a naptárat a pontos dátum megállapítása céljából, így az korántsem véletlen. 1980-ban november második keddjén rendezik meg ugyanis az Egyesült Államokban a következő elnökválasztást, s a madridi találkozó ezután veszi kezdetét. Az időzítés indokoltnak látszik: az eddigi tapasztalatok szerint az amerikai választási kampány finise nem túlságosan alkalmas felelősségteljes megbeszélésekre, jobb Madriddal is megvárni azt a bizonyos keddet... 2. Véget érhet-e a háború Afrika szarvánál? A katonai helyzet gyökeresen megváltozott Ogadenben. A korábbi szomáli győzelmi jelentésekben szereplő városkák és oázisok nevei most az etiópiai tudósításokban iii w i * % I f \ o uon kapnak helyet, egymás után érkeznek a hírek visszafoglalásukról. Sziad Barre szomáli elnök — akinek belső helyzete alaposan megrendült, a nemzetközi porondon pedig elszigetelődött — kénytelen volt beismerni a kudarcot. Egyúttal bejelentette, hogy a szomáli erőket kivonják Ogadenből. Más egyebet nehezen tehetne, hiszen a szomáli csapatok, fegyvereiket hátrahagyva fej veszetten«, menekülnek. Etiópia mindig hangsúlyozta, hogy hajlandó tárgyalások útján rendezni a Szomáliával fennálló nézeteltéréseket. Ennek természetesen az a feltétele, hogy a szomáli erők ne tartsanak megszállva etiópiai területeket, Moga- disu mondjon le követeléseiről Etiópiával, Kenyával és Dzsibutival szemben, s az Afrikai Egységszervezet elvi határozata alapján ismerje el a földrész történelmileg kialakult határait. Van tehát remény, hogy a stratégiailag olyan fontos vidéken, Afrika szarvánál igazságos rendezéssel befejeződjön az egyre súlyosabb méreteket öltő háborús konfliktus. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet olyan tényezőkre is, amelyek esetleg bonyodalmakat idézhetnek elő. Az Egyesült Államok, a jobboldali arab országok és más hatalmak nyilatkozatokat tettek, hogy „nem maradnak közömbösek, ha Etiópia megsértené a szomáli határokat”, vagyis nem zárták ki teljesen a közbeavatkozás lehetőségét. Etiópia egyébként határozottan leszögezte, hogy nem kívánja átvinni a háborút szomáli területre, csakhogy a bizonytalanul kirajzolt határvonalak könnyen lehetőséget adnak egy szomáli provokációnak. Nincs kizárva, A nem kormányközi szervezetek nemzetközi leszerelési konferenciáján, Genfben részt vett magyar delegáció tagjai március 6-án, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában sajtókonferencián számoltak be tapasztalataikról és a delegáció munkájáról. Képünkön: dr. Simái Mihály, az ENSZ-társa- ságok világszövetségének elnöke, a delegáció tagja, beszámolóját tartja. (Képtávirónkon érkezett.) hogy a bizonytalanná vált szomáli vezetés a külföldi intervenció kierőszakolásában látná a kiutat. Mindenekelőtt Szomálián múlik tehát, hogy valóban levonja a szükséges következtetéseket balul sikerült kalandjaiból és kellő felelősséggel igazi rendezést keressen Etiópiával. 3. Mit jelent a „belső rendezés” Rhodesiában? Rhodesia helyét 1978. december 31-ig egy független Zimbabwe foglalja el, a többségi uralom alapján — így hangzott a hivatalos bejelentés Salisbury-ben, miután aláírták az úgynevezett belső rendezés terjedelmes okmányát. Ez az az eset, amire azt mondják, hogy túl szép a menyasszony. Smith fajgyűlölő rendszere valóban visszavonul, de csak úgy, és addig, ameddig nagyon muszáj, s hatalmának lényegét továbbra is fenn kívánja tartani. A belső rendezés (a kifejezés azt tükrözi, hogy az emigrációba kényszerített külső erők kimaradtak belőle), tulajdonképpen Smith alkuja volt egyes megvesztegethető, együttműködésre hajlandó törzsi vezetőkkel, fekete politikusokkal. A megállapodás értelmében elfogadnák ugyan az „egy ember — egy szavazat” elvet, de a 100 tagú képviselőházban a lakosság négy százalékát kitevő fehér kisebbség 28 mandátummal rendelkezne és kézben tartana több politikai, gazdasági, katonai, s belbiztonsági kulcs- pozíciót. Néhány fekete vezető mögött változatlanul a telepesek lennének hangadóak egy formailag független, valójában neokolonialista befolyás alatt álló országban. A belső rendezés másnapján a Smith-féle vezetés sajátos módon bizonyította régi céljait: provokálta Mozambikot, s eddigi legsúlyosabb támadását intézte Zambia ellen, ürügyként ismét a zimbabwei gerillatámaszpontok megsemmisítését hozta fel. A Nkomo és Mugabe vezette hazafias népfront határozottan elutasította a belső rendezést, s a Biztonsági Tanács, ahol a héten folytatták Rhodesia vitáját, többségében hasonló szellemben foglalt állást. A nagy kérdőjel Washington és London magatartása. Az amerikai és brit vezetésen belül szemmel láthatólag megoszlanak a vélemények. Vannak; akik a belső rendezés mellett szállnak síkra, s abban reménykednek, hogy azzal változatlan marad befolyásuk, lecsillapíthatják a kedélyeket Afrika déli részén. Mások kockázatosnak tartják ezt az utat. Nem azért, mert annyira lelkesednénék a haladó zimbabwei szervezetért, de félnek attól, hogy Angola és Etiópia után újabb fiaskó vár a nyugatra, ha megint rossz lóra tesz. Az amerikai lapok most gyakran használják a „gyötrel- mes átértékelés” kifejezést, csak abban nem egységesek, hogyan és miként történjék ez. Üdvözlő táviratok Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György táviratban üdvözölte L. I. Brezsnyevet és A. N. Koszigint, a Szal- jut—6 nagy jelentőségű .űrrepülése és az Interkozmosz- program keretében nemzetközi legénységgel megvalósított űrsiker alkalmával. A magyar vezetők ugyancsak táviratban üdvözölték Gustáv Husákot és Lubomír Strou- galt abból az alkalomból, hogy az Interkozmosz-prog- ram keretében sor került az első csehszlovák űrhajós űrutazására. A 14. hét a Szaljuton Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Alekszej Gubarev és Vladimir Remek, a Szojuz—28 űrhajó nemzetközi személyzetének két tagja, néhány napig a bajkonuri űrrepülő- téren pihen. A két űrhajós, aki pénteken délután visszatért nyolcnapos útjáról, orvosi vizsgálaton esik át, beszámol a szakértőknek a végzett munkáról és segít az anyag elosztásában. Gubarevet és Remeket a jövő hét elejére várják Csillagvárosba. A Szál jut—6 űrállomás két veteránja, Jurij Romanyen- ko és Georgij Grecsko időközben ugyancsak készül már a visszatérésre. A két szovjet űrhajós immár a 14. hete dolgozik megszakítás nélkül, s a jövő héten befejezi feladatát. Az orvosok és biológusok mindent megtettek annak biztosítására, hogy az űrhajósok szervezete ne károsodjék a tartós űrutazástól. Mint Georgij Beregovoj tábornok, az űrhajósok kiképző központjának parancsnoka a Csillagvárosban megtartott nemzetközi sajtó- konferencián elmondotta, a tartós űrutazásnak számos olyan mellékhatása van, amely foglalkoztatja az űrorvostudományt. Jó néhány problémát az eddigi tapasztalatok alapján már sikerrel megoldottak. Ilyen például a vérkeringés normalizálása. Fellép az a veszély, hogy a hosszú idő elteltével a földi visszatéréskor az űrhajósok felsőtestének vérellátása kisebb lesz a normálisnál. Ezt ellensúlyozzák a különleges „vakuumruha” viselésével, amely a vérellátást biztosító szerveket, a vérkeringést, rendszeresen „emlékezteti” a földi viszonyokra. A kék színű ruha, amit gyakran visel Romanyenko és Grecsko, ezt a célt szolgálja. Megoldották a tudósok a súlytalanságban nem használt izmok foglalkoztatását is. Megállapításuk szerint erre a legalkalmasabb a futás, s ezért szereltek az űrállomásra futópályát, végtelen szalagot, ahol az űrhajósok különleges edzéssel, helyben futhatnak. Az űrhajósok testmérete egyébként a súlytalanságban megnő, általában két centiméterrel lesznek „magasabbak”, mint a Földön. Ez kihat az ízületekre is — a különleges űrruha viselésével azonban ennek káros hatását is ellensúlyozni lehet. A nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának felhívása (Folytatás a 1. oldalról) A Magyar Népköztársaság — híven a szocializmus eszméihez, társadalmi rendünk humanizmusához — magáévá tette az ENSZ felhívását. Hazánkban mindenkor a szocialista építés legfontosabb feladatai között szerepel a legifjabb nemzedék életkörülményeinek javítása, testi és szellemi fejlődésének magas színvonalú biztosítása. Erről nem pusztán családi és ifjúsági törvényeink, rende- leteink tanúskodnak, hanem még inkább az országszerte épülő gyermek- és oktatási intézményeik, óvodák, bölcsődék, játszóterek, a gyermekekről, az anyákról, a családokról való sokoldalú gondoskodás valóságos eredményei. Változatlan törekvésünk, hogy gyermekeinknek növekvő lehetőségeink alapján még többet, még értékesebbet adjunk. Ez az egész társadalom, minden szülő érdeke, kötelessége. Tudatában vagyunk annak, hogy sokat kell még tennünk mind a szülői felelősség erősítése, mind a fiatalok családi életre nevelése érdekében, hiszen miközben neveljük-tanítjuk őket, ők is formálják-alakít- ják önmagukat, a családot, az egész társadalmat. Használjuk fel a nemzetközi gyermekév nemes ösztönzéseit arra, hogy tovább gazdagítsuk szocialista hazánkban az okos gyermekszeretetei, ápoljuk a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának a feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy a gyermekek képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat. Neveljük őket alkotó munkára, a munka szeretetére. Neveljük őket olyan felnőttekké, akik lelkesednék és harcolnak a szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberekké, akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját. így vezethetjük őket a teljesebb emberi élet útjára. Neveljük őket olvan emberekké, akik cselekvő felelősséget éreznek az egész világ jelene és jövője iránt, mint ahogy mi sem feledkezünk meg arról, hogv napjainkban a Föld különböző tájain 350 millió gyermek nélkülözi az élethez szülksé- ge| legelemibb feltételeket. Szolidaritást vállalunk az elnyomott népekkel, a fejlődő országok családjaival, azokkal a gyermekekkel, akik a kizsákmányolás miatt, a gyarmatosítás örökségeként még mindig nélkülöznek, akiket éhhalál fenyeget. Hozzájárulunk a megsegítésükre létesített gyermeksz»- lidaritási alaphoz. Aggodalommal tölt el bennünket azoknak a gyermekeknek a sorsa is, akik ugyan a fejlett tőkés országokban esetleg kedvezőbb anyagi viszonyok között, de emberhez méltatlan eszmények nélküli, céltalan társadalomban nőnék fel, sivár lélektelen körülmények között. Valljuk, hogy a béke és a gyermekek boldogsága, öröme elválaszthatatlan. A Magyar Népköztársaság — összhangban az egész társadalom akaratával, a testvéri szocialista országok, a haladó világ törekvéseivel — mindent megtesz, hogy kedvező feltételéket teremtsen a szocialista építés számára és hozzájáruljon a béke fennmaradásához. Honfitársak! A nemzetközi gyermekév előkészítésére alakult nemzeti bizottság felhívja az egész magyar társadalmat, az állami és társadalmi szervezeteket, az egyházakat, a felnőtteket és a fiatalokat a szülőket, minden magyar állampolgárt: legjobb tudásuk és akaratuk szerint munkálkodjanak azon, hogy a gyermekek nemzetközi évének nemes céljai valóra váljanak. A nemzetközi gyermekév nemzeti bizottsága. (MTI)