Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-02 / 52. szám

Mai számunkból re XXVIII. évfolyam, 52. szám . ÄRA: 0,80 Ft 1978. március 2., csütörtök A REND VONZ ÉS KÖTELEZ (3. old.) KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) A SZOCIALISTA ÉLETMÓD JEGYEI (5. old.) PEDIG AZ ATLÉTIKA KIEMELT SPORTÁG (6. old.) PÁRTNAP A VEGYESIPARI SZÖVETKEZETNÉL (3. old.) Tanítsunk politizálni! A KÖZMONDÁS, amely szerint „aki ecet akar lenni, annak korán meg kell savanyodni” bár nevetsé­gesen hangzik, tartalmában mégis komoly dolgot fejez ki. Azt, hogy valamivé válni, sohasem lehet elég korán kezdeni. Társadalmunknak fő célkitűzése az, hogy tag­jai akarjanak és tudjanak politizálni, ahhoz, hogy de­mokratikus rendszerünkben megtalálják a megfelelő helyüket. Ám a kérdés mindig felvetődik, mikor és hogyan kezdjük a politizálást. Ezt a szakmát csak ke­veseknek tanítják hivatalosan. Mégis olyan tantárgya az életnek, amely nélkülözhetetlen ma már mindenki­nek, aki ebben a társadalomban él. Fiatalnak és öreg­nek egyaránt. Gyakran halljuk, amikor szülők beszélgetnek kis­gyermekeikkel, hogy egy-egy kérdésre úgy válaszol­nak: „Te még ehhez kicsi vagy, majd megtudod, ha nagy Reszel.” Ezeket a válaszokat többnyire kényelmi szempontból adják a szülők gyermekeiknek. Úgy hi­szik, hogy egy 5—6 éves gyermek nem értené meg a gazdasági-politikai kérdésekre a választ. Pedig a gye­reket ugyanúgy érdeklik a gazdasági kérdések — bár­milyen furcsán is hangzik — mint a felnőtteket, illet­ve ugyanúgy, mint az, hogy a maci miért alszik télen. Melyik szülő vagy pedagógus ne hallotta volna már a kicsinyektől a kérdést: miért kell a pénz, vagy miért kell dolgozni? Ezeket a kérdéseket tréfával, vagy egy­szerű mondatokkal szoktuk megválaszolni ahelyett, hogy megpróbálnánk gyermekeink értelmi színvonalá­hoz mérten meggyőző válaszokat adni. HOGYAN is válaszolhatunk ezekre a kérdésekre? Miért kell elfogadható válaszokat adni a gyermekek kérdéseire? A gyermek természetes tulajdonsága az, hogy kíváncsi, hogy meg akarja ismerni a világot. El­sősorban a saját maga körül látott, tapasztalt, élt vilá­got. A gyermek csak azt tudja, hogy apja korán reggel elmegy dolgozni és azt, hogy ha hazajön a munkából, akkor fáradt. De hogy mit dolgozik, mivel tölti napját, mivel keresi meg a család kenyerét, arról ritkán tájé­koztatjuk. Még ritkábban arról, hogy a munka — bár kötelező —, jó dolog. Azt sem tudják a gyermekek, hogy miért beszélnek határainkon túl idegen nyelven, azt sem, hogy hogyan élnek más országok gyermekei. És azt sem tudják, milyen közegben, társadalmi beren­dezkedésben élünk. Ha azonban belegondol a szülő, hogy a választ mennyire fontos érthetővé tenni, a gyer­meki nyelvre és észjárásra lefordítani — bizonyára el­gondolkodik majd azon is, hogy mi lesz a gyerekéből. És ne felejtsük el, e kérdések zöme azért vetődik fel a kis emberek fejében, mert ők is választ keresnek arra, mivé váljanak. A legtöbb fiú azt a szakmát szeretné kisgyermek korában művelni, amit apja csinált. Annál is inkább, mert mindig az apa a példakép. S ha meg­tudja hozzá, hogy apja valamilyen közösségnek a tagja, hogy párttag, vagy a szakszervezet tagja, hogy szakmai egyesületeknek aktív résztvevője, talán ő is tagja akar lenni e kisebb közösségeknek. ISKOLAI rendszerünkben az utóbbi időszakban már próbáltak bevezetni olyan tantárgyakat, amelyek a gyerekeknek ilyen irányú kérdéseire adnak választ. Ám ha a gyermekei?: csak az iskolában hallják, tanul­ják a társadalmi-politikai életet,'úgy hiszik majd, ez is csak egy tantárgy. Pedig sokkal többről van szó. Arról, hogy az iskolában is, a családban is közösségi embereket formáljunk gyermekeinkből. Arról, hogy át­érezzék a közösség gondját, ugyanúgy, mint annak örömeit. A közös munkát valamennyiünknek egyfor­mán kell — kellene — tisztelnünk és szeretnünk. Ezzel szemben áll az egoizmus, az önzés, az egyéni célokért vívott állandó és töretlen harc. Társadalmi jelenség ez az egyes rétegeknél. . Társadalmi-politikai életre való nevelésünk fő cél­ja inkább az legyen, hogy tudják a gyermekek egyéni céljainkat a társadalmi célokkal összhangban kitűzni, hogy e célok valahol találkozzanak a saját maguk és a közösség megelégedésére. iNem azt mondom, hogy marxizmust és leninizmust tanítsunk a kisgyermekek­nek. De azt igen, hogy úgy tanítsuk-neveljük őket, hogy világosan, tisztán és igazul lássák a körülöttük lévő világot. Hogy tudják: egyszer dolgozniuk kell, hogy leendő munkájukért felelősséggel tartoznak majd. Nem könnyű ezt megtanítani. De fontosabb talán, mint bármi más anyagi tényező az életben, fontosabb, mert ebből a tudatból kell származnia később az anyagi ha­szonnak is. Léteznek szervezetek, szövetségek, melyek a közös­ségi tudat formálásában segítséget nyújtanak a szülők­nek. Hatéves korban kezdődnek ezek az iskolában, amikor fölkészítik a gyermekeket a kisdobosi tagságra, s ez később az úttörőkorral folytatódik. Ne mosolyog­juk hát meg a kék nyakkendőt viselő gyermekeket, ne higgyük azt, hogy mindez gyerekség, játék, komolyta­lan dolog. Mert igenis, komoly ez, — a közösségi élet első fázisai, a társadalmi tudat kialakításának első lépcsői. Innen vezet az út a Magyar Kommunista If­júsági Szövetségbe, ahol már aktívan politizálnak, amely politikai tömegszervezetnek 800 ezres létszámá­val számol ez a társadalom, ahonnan a szakszerveze­tekbe és a pártba visz az út. CSAK IDŐKÖZBEN felnőnek a gyerekek. S ha helyesen értelmezzük politikai szerepüket, ha támogat­juk e szervezetekben való munkálkodásukhoz az igye­kezetét, ők is tudni fogják felnőtt korukban, hová tar­toznak. Lényeges ez ahhoz, hogy azt folytassák, amit mi elkezdtünk, hogy azt továbbfejlesszék, tökéletesítsék. M. M. Befejeződött a kő-titkárok értekezlete Kádár János fogadta a testvérpártok képviselőit Szerdán befejezték tanácskozásukat a szocialista orszá­gok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai­nak ideológiai és nemzetközi kérdésekben illetékes titká­rai. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székhá­zában fogadta a testvérpár­tok budapesti tanácskozásán részt vett központi bizottsági titkárokat, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának képviselőjét és a A szocialista országok kom­munista és munkáspártjai központi bizottságainak ideo­lógiai és nemzetközi kérdé­„Béke és Szocialimus” fő- szerkesztőjét. Az elvtársi, baráti légkörű beszélgetésen magyar részről jelen voltaik: Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára, Gye- nes András és Győri Imre, a KB titkárai. sekkel foglalkozó titkárai Bu­dapesten tanácskoztak 1978. február 27—március 1. kö­zött. A tanácskozáson részt vettek: a Bolgár Kommunista Párt képviseletében Alek- szandr Lilov, a PB tagja, a KB titkára, Dimitr Sztanisev, a KB titkára, Csehszlovákia Kommunista Pártja képvise­letében Vasil Bilak, a KB el­nökségének tagja, a KB tit­kára, Jan Fojtik és Josef Haviin, a KB titkárai, a Ku­bai Kommunista Párt kép­viseletében Raul Garcia Pe- laez, a KB titkárságának tag­ja, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt képviseletében Jerzy Lukaszewicz, a PB póttagja, a KB titkára, Ryszard Fre- lek, a KB titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt kép­viseletében Óvári Miklós, a PB tagja, a KB titkára, Gye- nes András és Győri Imre, a KB titkárai, a Mongol Népi Forradalmi Párt képviseleté­ben Szandagin Szoszorba- ram, a KB titkára, a Német Szocialista Egységpárt képvi­seletében Kurt Hager, Her­mann Axen és Werner Lam- berz, a PB tagjai, a KB tit­kárai, a Román Kommunis­ta Párt képviseletében Du- mitru Popescu, a Politikai Végrehajtó Bizottság tagja, a KB titkára, S.tefan Andrei, a Politikai Végrehajtó Bizott­ság póttagja, a KB titkára, a Szovjetunió Kommunista Pártja képviseletében Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a KB titkára, Mihail Zimja- nyin és Konsztantyin Rusza- kov, a KB titkárai. A tanácskozáson megfigye­lőként jelen volt a Vietnami Kommunista Párt képviselő­je: Nguyen Vinh, a KB tag­ja, a KB agitációs és propa­gandaosztályának helyettes vezetője. A tanácskozás munkájá­ban részt vettek a testvér­pártok központi bizottságai­nak illetékes osztályvezetői és osztályvezető-helyettesei. A résztvevők tájékoztatták egymást pártjaik eszmei-poli­tikai munkájáról. Véleményt (Folytatás a 2. oldalon.) Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai köz­ponti bizottsági titkárainak tanácskozásáról Biztató ellentmondások Módosult a zöldségtermelés távlati terve Tegnap délelőtt megtartott ülésén tárgyalta meg — egyebek között — a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a megyei zöldség­termesztés távlati tervét, melynek szükség szerinti átdolgozására a testület az elmúlt év nyarán kötelezte a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályt. Ügy foglalt akkor állást a vb., hogy a zöldségtermelés fejlesztésének további fel­adatainál figyelembe kell venni, hogy a terület növeke­dése 1977-ben elérte már az eredetileg 1990-re tervezett mértékét, míg • a technikai fejlesztés alig haladja meg az 1980-ra tervezettet. Tehát, a zöldségtermelő terület nagysága a megye mezőgaz­dasági termésszerkezetén be­lül már most optimális. A terület növelése csak egyéb, a népgazdaság szempontjából fontos növények termelésé­nek rovására történhetne meg. Ezért a fejlesztés üte­mében elmaradt műszaki, anyagi bázis megfelelő szint­re emelésével kell elérni a termésátlagok fokozását. Megyénk lakossága egyéb­ként saját vásárlói, fogyasz­tói tapasztalataival igazolta vissza már az elmúlt évben a megyei tanács vezető testüle­tének azon közmegelégedés­re méltó megállapítását, hogy 1974 óta hozott központi és helyi intézkedések hatására a megye zöldségtermő terüle­te 15 százalékkal növekedett 1975-höz viszonyítva, a ter­mékek mennyisége pedig 20 százalékot meghaladóan nőtt. Tavaly 4594 hektáron 5560 vagon zöldségünk termett. Ez a mennyiség meghaladta mind a feldolgozóipar, mind pedig a lakosság szükségle­teit, ezért fokozni lehetett és kellett is az exportot. Távlat­ban a megye 4700 hektáros zöldségtermelő területén a gazdálkodási színvonal fej­lesztésével évente körülbelül 6500 vagon áru termelhető meg. Ez a mennyiség már biztosítani képes, hogy a je­lenlegi 90 kg/fős fogyasztási mennyiség évi 130 kg/főre növekedjék. De 20 százalék­kal jut több ipari felvásár­lásra is. Előzetes számítások szerint az export és a más megyékbe irányuló mennyi­ség növelésén kívül a terme­lés legalább 15 évig képes kielégíteni az ipari és fo­gyasztói igényeket. A 6500 Vagon megtermelt zöldség­féle évi 3 százalékos terme­lésnövekedéssel 5 év alatt, a fejlődés évi 2 százalékos üte­mével számolva legfeljebb 7 év alatt érhető el. Ha figye­lembe vesszük ezt és azt is, hogy biztosítottak a zöldi ségtermelés üzemi feltételei és a jelenleg adott technoló- (Folytatás a 2. oldalon) Újabb harcok Dél-Libanonban Csatornaépítés a főutcán Kedd délutántól szerda hajnalig fegyveres összecsa. pás dúlt Libanon legdélibb csücskében, az izraeliek tá­mogatását élvező jobboldali erők és a libanoni haladó erők alakulatai között. — A harcnak halálos áldozatai is vannak. A harcok akkor újultak ki, amikor Fuad Butrosz libano­ni külügyminiszter Damasz- kuszban Asszad szíriai elnök, kel tárgyalt az arabközi erők április 28-án lejáró libanoni megbízatásának meghosszab. bításáról. Hírek szerint Asz- szad közölte Butrosszal, hogy a mandátum meghosz- szabbításáról kizárólag maga Szárkisz libanoni elnök dönt­het. Az ország déli részén nin_ csenek arabközi alakulatok, amelyek megakadályozhatnák a harcok kiújulását. Libanon­ban éppen azon fáradoznak, hogy a libanoni hadsereg új­jászervezésével lehetővé te­gyék libanoni reguláris csa_ patok állomásoztatását a déli országrészben. Az atomerőmű-építkezéshez tartozik az is. hogy Paks minden tekintetben megváltozik. A várossá fejlődéshez hozzátartozik: a víz-, a szennyvízelvezetés is. Felvételünkön az C'ttröszt darus kocsija emeli helyére a betongyűrűket. Fotó: GOTTVALD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom