Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

© Képújság 5 rei 1978. március 9. * y . A labdarúgás helyzetéről tárgyaltak „Tízéves hátrányban vagyunk” A legnépszerűbb sportágról, a labdarúgásról tárgyait a megyei testnevelési és sporthivatal apparátusa, illetve a járási sportfelügyelőségek és a járási szövetségek vezetői. A sport­ág jelenlegi helyzetéről, de elsősorban a tervekről, a célkitű­zésekről dr. Szűcs László, a labdarúgó-szövetség főtitkára tájé­koztatta a sportapparátus dolgozóit. A Dombóvári Spartacus NB Il-es tekecsapata Győr­ben, a Richards együttese ellen 5:3 (2608:2534) arányú vereséget szenvedett. Dom­bóvár pontszerzői: Mándli és Bán 411—411 és Tarsoly 438 fával. Tegnap délelőtt a dombó­vári tekézők a Budapesti Vízmű csapatát fogadták bajnoki mérkőzésen. A hét­végi fordulóból előrehozott találkozón fölényes dombó. vári győzelem született. A Spartacus versenyzői szinte egymást felülmúlva szere­peltek és végeredményben 8:0 (2730:2449) arányban nyertek. A vártnál biztosabb sikert elsősorban Bán, Mánd­li és Árvái kiemelkedő do­básai biztosították Cselgáncs A Szekszárdi Dózsa csel- gáncsozói a hét végén két versenyen szerepeltek. Szol­nokon a II. osztályú felnőtt vidékbajnokságon Varga Fe­renc nehézsúlyban első, Nyi- rati Vendel a félnehézsúly­ban harmadik, Farkas Jó­zsef középsúlyban pedig az ötödik helyen végzett. Győrben, az ifjúsági kivá­lasztó vidékbajnokságon a szekszárdi versenyzők közül Tóth László az 53 kg-ban, Szabó Kálmán a 62 kg-iban, míg Császár József a 68 kg- ban egyaránt broznérmet szerzett. Herczig Gábor, a megyei sporthivatal vezetője üdvö­zölte István Józsefet, a me­gyei tanács elnökhelyettesét, aki ebben a tisztségben első ízben vett részt sporttanács­kozáson. Dr. Szűcs László bevezető­ként leszögezte: ebben a sportágban a tömeg a járá­sokban található, ahol az irá­nyító munkát a járási szövet­ségek végzik. Ismertette az elmúlt másfél év alatt vég­zett munkát és az idei évre készült tervet, ahol elsőként említette az utánpótlás-neve­lés fontosságát, beszélt a ser­dülők nyári táboráról, az if­júsági válogatott szereplésé­ről — mellyel kapcsolatban az MLSZ-nél nem egyértel­mű az állásfoglalás —, a já­tékvezetők továbbképzéséről, oktatásáról. Kijelentette: meg kell találni azt a for­mát, mely kielégíti a kisebb települések igényeit. Jónak minősítette azt az eszmecse­rét, ami a járási szövetségek vezetőivel, tagjaival kiala­kult. A főtitkár szerint a bonyhádi labdarúgó-táboro­zásoknak gyakorlatilag nem volt jelentősége, értelme, nem érte el azt a célt, amit kitűztek. Szerinte lényegesen előnyösebb lenne szakmai szempontból, ha ott a serdülő­válogatott részére tartanának táborozást. Hasznosnak bizo­nyulnak a társmegyékkel ki­alakult kapcsolatok, főleg a játékvezetők cseréje terén. Szerinte: helyes lenne, ha olyan helyekre, mint például Bonyhád, Dombóvár, Nagy- mányok Baranyából, vagy Somogyból kérnénk játék­vezetőket, mert ez olcsóbb, mint esetleg a megye északi részéből küldeni. A főtitkár beszélt arról is, hogy komoly irányító appa­rátussal rendelkező egyesület, mely rendelkezik megfelelő alappal, bír csak el NB Il-es csapatot. A szövetség terve szerint 1980—82-ig még egy városunknak kell, hogy NB Il-es csapata legyen. A főtitkár beszámolója után a sportapparátus dol­gozóinak, illetve a szövetsé­gek vezetőinek kérdései zá­poroztak a főtitkárhoz: ér­vényben van-e a követel­ményrendszer és a nevelési irányzat? Milyen elgondolás van a 13—14 évesek kivá­lasztásával kapcsolatban? Tudnak-e több elméleti se­gítséget kapni a járási szö­vetségek a megyei szövetség tagjaitól? Feljutás és kiesés szempontjából hogyan alakul így a megyebajnokság 16-os mezőnye? A főtitkár miért csak az 1980—82-es évekről beszélt, még egy NB Il-es csapattal kapcsolatban? Ta­lán azért, mert nem bízik abban, hogy az idén vagy jövőre felkerül a megye­bajnokság győztese? Milyen a bizottságok közötti együtt­működés? És a főtitkár válaszolt. Tő­mondatokban ezeket mondta: Ahány járás, annyiféle baj­noki rendszer van. Egysé­gessé szeretnénk ezt is tenni az elkövetkező időszakban. Az utánpótlást a sportiskolá­ban kell megoldani, mely bentlakásos, kollégium­rendszerű lesz. Tízéves hát­rányban vagyunk a szomszé­dos megyékkel szemben. A szövetség versenykiírása egy­értelműen rögzíti, hogyan tör­ténik a kiesés és a feljutás. A 17—18. helyezett kiesik, a 15—16. helyezett osztályozót játszik a járási bajnokokkal. A két legjobb kerül fel. Csak tervszerűen lehet dolgozni. Hosszú távon előre kell meg­határozni a célkitűzéseket, feladatokat. Irreális lenne bármely megyei csapatunk­nak pillanatnyilag az NB II. Függetlenített sportvezetők, edzők kellenének, legalább három autóbusz és egyszerre hét csapatot foglalkoztatni. Ez anyagilag legalább két­millió forint. Három-négy év kell ahhoz, hogy anyagilag és tudás szemoontjából is meg­alapozzuk leendő NB Il-es csapatunknak, hogy ne csak átszállójegyet váltson. Aztán ismét hozzászólások következtek. Szinger Feren­cet, a Paksi járási Sportfel­ügyelőség vezetőjét idézzük: „Jó tíz éve dolgozom a sport- mozgalomban, de ilyen pre­cízen, gondosan kidolgozott szövetségi tervvel még nem találkoztam. Hosszú távra szól az elképzelés, ami végre is hajtható. Sok a feladat, hisz a megye és az NB TI között óriási a szintkülönb­ség.” Szarvas Antalné, a Tamási járási Sportfelügyelőség ve­zetője ahhoz kért segítséget, hogy ne neki kelljen „hada­kozni”, hanem a megyeszék­helyről történjen intézkedés, utasítás. Mint mondotta, ko­moly ellentét van az általá­nos iskola, de legjobban a középiskolák és a járási sportvezetés között. A megyei tanács művelődésügyi osztá­lya engedélye szükséges ah­hoz, hogy a tanulókat elen­gedjék a versenyekre. E nél­kül pedig hallani sem akar­nak semmiről. Somogyi György, a dombó­vári sportfelügyelőség veze­tője szerint, ha az elmúlt év­tizedben több ilyen értekez­let, megbeszélés lett volna, biztos, hogy nem itt tartana megyénk labdarúgása. Java­solta: a járási székhelyeken tartsanak hasonló megbeszé­léseket, és ott a megyei szö­vetség által meghatározott témáról tárgyalnának. Fátrai Jakab, a Bonyhádi járási Sportfelügyelőség ve­zetője felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy ezen a megbeszélésen mindenki őszintén, kertelés nélkül be­szélt a problémákról, gon­dokról, ami feltétlenül hasz­nos. Szerinte sok irreális el­képzelés él a vezetők és a szurkolók között az NB II- vel kapcsolatban. Helyesli, hogy pontosan kidolgozott célkitűzések alapján megfele­lő gazdasági bázis megterem­tése után lehet csak NB II- ről beszélni. A megyei szövetség főtit­kára ismét szót kért és el­mondta: Tolna megyében az elmúlt időszakban a labda­rúgás terén kialakultak kü­lönös szokások, de mi nem tiszteljük azokat. Teljesen új alapokra fektetünk mindent, az előre kidolgozott elvek, célkitűzések alapján dolgo­zunk annak érdekében, hogy e sportágban előrelépés tör­ténjen. Herczig Gábor, a megyei sporthivatal vezetője a vita összefoglalójában először az MLSZ-ről beszélt és leszö­gezte: egyáltalán nincs kap­csolat az MLSZ és a megyei szövetség között, a kötelező értekezleten történő megje­lenésen kívül. Tolna megye nem tudott megfelelő kap­csolatot kialakítani az MLSZ- szel, de ami azt illeti, a Szek­szárdi Dózsa egymaga is sok gonddal terheli az MLSZ ve­zetőit. A tamási problémával kapcsolatban a megyei tanács művelődésügyi osztályának — egy pártbizottsági döntés alapján — egyeztetni kell a dolgokat. Beszélt azokról, akik a megye labdarúgásá­nak felemelkedését abban látják, hogy a labdarúgók időkedvezményt és pontpénzt kapjanak. Ezt éppúgy helyte­lenítette, mint a megyei B felállításának a gondolatát, melyről egyértelműen kije­lentette, hogy erről szó sem lehet. Bejelentette: az idén először kerülnek vissza — szám szerint 14—15-en — a sportiskolából az anyaegyesü­letükbe. Ez néhány éven be­lül feltétlenül érezteti majd hatását a színvonalon is. Összefoglalójának befejező részében arra kért minden­kit, hogy a megyei szövetség főtitkárának tájékoztatója alapján tevékenykedjenek, hogy minőségi szinten is tud­junk előrelépni. Többször elhangzott: ilyen értekezlet, ahol egyértelműen és világosan hosszú távon megvannak a távlati tervek, még nem volt. Ezt éppen a járási sportfelügyelők hangsúlyozták, akiknek elég sok értekezlet végighallgatásában von részük. Örülünk, hogy a sportfelügyelők a járási szövetségek vezetői tökélete­sen egytértenek a távlati tervekkel és támogotják a főtitkár által vázolt távlati célkitűzéseket. ÍU nxn . . i i- .......J‘ '...?:. '■ . : ... l obú ■An.-i.U 11 ici-kas­Tömegsport Az ÉDOSZ megyei bizott­sága mellett működő sport- bizottság jól sikerült aszta­litenisz-versenyt rendezett Szekszárdon. a megyei sport- székházban. Az előzetes ne­vezéseknek megfelelően a Paksi Konzervgyár, a Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat, a Tejipari Vállalat, a Sütőipari Vállalat, vala­mint a Húsipari Vállalat, a Pannónia Sörgyár kirendelt­sége és a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató gyár­egysége (képviseletében ti­zennyolc női és ötvenhat fér­fiversenyző állt asztalokhoz. A csapatverseny keretében nyolc női és tizenhét férfi­együttes mérte össze tudását. Színvonalas küzdelemben dőlt el az egyéni verseny végső sorrendje. Eredmé­nyeik: Nők, egyéni: 1. Győri Jánosné (Paksi Konzerv­gyár), 2. Thaly Lászlóné (Ga- gonaforgalmi Váll. tamási üzeme), 3. Turányi Erzsébet (Húsipari Vállalat). Csapat- versenyben: 1. Paksi Kon­zervgyár, 2. Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, 3. Gabona­forgalmi tamási (körzeti üze­me), 4. Tejipari Vállalat I. Férfiak: Egyéni: 1. Bölcs­földi Sándor (Pannónia Sör­gyár kirendeltség), 2. Hor­váth Gyula (Pannónia Sör­gyár kirendeltség), 3. Szabó János (Tejipari Vállalat). A csapatversenyben: 1. Pannó­nia Sörgyár kirendeltsége, 2. Tejipari Vállalat I. 3. Paksi Konzervgyár, 4. Tejipari Vál­lalat II. Az eredményhirdetésnél Zsók Fábián, a megyebizott­ság titkára adta át a tisztélet­A vasárnapi labdarúgó- mérkőzések sém nélkülözték a váratlan meglepetéseket. Néhány csapat a biztos győ­zelem tudatában lépett pá­lyára, de mint kiderült: az elbizakodottság ezúttal is megbosszulta magát. Öröm ás szomorúság váltogatta egymást a pályákat övező szurkolók táborában. Vissza­pillantásunkban edzők veze­tők nyilatkozatát gyűjtöttük csokorba. A siker, vagy si­kertelenség okait ők így lát­ták. Magasházi József (Szek­szárdi Dózsa): — Játékosaink átérezték a mérkőzés fontos­ságát és ennek megfelelően óriási lelkesedéssel, fegyel­mezetten küzdöttek. Az igaz­sághoz tartozik, hogy egy olyan komlói csapattal talál­tuk szembe magunkat, ame­lyik a tavaszi idényben az utolsó három mérkőzésen ve­reséget szenvedett, sőt gólt sem rúgott. A pillanatnyi komlói gárda nem tekinthető összeszokott együttesnek. Sok a sérültjük, a fiatalok beépí­tése pedig náluk is csak fo­kozatosan sikerülhet. Igaz, a mi csapatunkból is hiányzott Vágó, Korner, Laki, és Pö- löskei. A Nagykanizsa elle­ni találkozó lényegesen ne­hezebb feladat lesz. Sajnos, nálunk a hazai pálya sem előny, amihez a közönségünk passzivitása is jelentősen hozzájárul. Orbán Lajos (Nagymányo- ki Brikett: — Egyszerűen nem tudunk napirendre tér­ni a vereség felett. Elkesere­dett az egész társaság. Olyan rosszul játszott a csapat, hogy szinte nem tudunk visszaemlékezni arra, hogy mikor1 láttuk őket, ilyen rossz formában. Persze, a ve­reséghez nagyban hozzájárul hogy játékosaink az ellenfe­let lebecsülték, hiányzott a lelkesedés, öntelten léptek pályára. Ez minden esetben megbosszulta magát. Ami külön említést érdemel: a Bonyhádi Pannóniának mind­össze négy győzelme van ed­dig és ebből kettőt ellenünk szereztek. Vasárnapra Tol­nára kell utaznunk. Nagyon sokat kell javulni a játék­nak ahhoz, hogy akár csak az egyik pontot is el tudjuk hozni. Ha nem történik a já­tékosok felfogásában gyors és jelentős változás, Tolnán is súlyos vereség vár ránk. Váczi László (Paksi SE): — Őszintén megmondom, fél­tünk a TÁÉV elleni szek­szárdi mérkőzéstől. Csapa­tunk téli felkészülése nem úgy sikerült, ahogy azt ter­veztük, az edzéslátogatottság körül voltak problémák. A tavaszi első fordulóban, a Tevéi elleni találkozón nem tudtam igazán lemérni csa­patunk játékerejét. Örö­mömre szolgált, hogy jól játszottak Szekszárdon a fi­úk. Döntőnek bizonyult, hogy Vábró végig kikapcsol­ta a TÁÉV egyik veszélyes támadóját, Gserneczkyt. A fiatalok lassan beépülnek csapatunkba, Kiss János és Majsai visszatért, az ő jelen­létük tovább erősíti az együt­tes küzdőkedvét. Célkitűzé­sünk továbbra is az 1—3. he­lyek egyikének megszerzése. Számunkra az igazi erőpró­ba csak ezután következik, az élmezőnybe tartozó csa­patok elleni rangodók adnak majd feleletet arra: sikerül-e megőrizni vezető pozíción­kat. Domokos Sándor (Bonyhá­di Vasas): — A verseség Okát elsősorban abban látom, hogy játékosaink már lefu­tottnak vették a mérkőzést, egyáltalán nem gondoltak arra, hogy az utolsó helye­zett Simontornyától hazai pályán vereséget lehet szen­vedni. Hónapok óta kapus­gondokkal küzdünk. A jelen­leg védő Hodoricsot sikerült ugyan rábeszélni, hogy né­hány hétig álljon csapatunk rendelkezésére, de edzésre nem tud járni, így a formá­ba hozással az ő esetében is sok probléma van. Korábbi kapusunk, Pék építkezik, családi problémák miatt úgy tűnik, végleg visszavonul az aktív labdarúgástól. A vasár­napi vereség úgy érzem, rá­ébresztette jáékosainkat ar­ra, hogy minden fordulóban, minden csapat ellen, függet­lenül annak helyezésétől, tel­jes erőbedobással kell küz­deni. Kérjük szurkolóinkat, hogy a vasárnapi kisiklás ne szegje kedvüket, a folytatás­ban mindent elkövetünk, hogy feledtetni tudjuk a Si- montornya élleni 2:l-eshazai vereségünket. Palatinusz János (Bátaszé- ki VSK): — Az első félidő csapkodó játékot hozott, az iramra azonban ekkor sem lehetett panasz. Küzdelem folyt, de a találkozó színvo­nala elmaradt a várakozástól. Játékosaink végig betartot­ták a taktikai utasításokat, melyék elsősorban a szoros emberfogásra irányultak. A második félidőiben váltot­tunk. Miután láttam, hogy a vendég dombóváriak igyeke­zete az egy pont megszerzé­sére irányul, ennek érdeké­ben elsősorban a védekezés­re fordították a nagyobb gon­dot, mi bátrabb támadójáték­ra tértünk át. Sorra alakítot­tuk ki helyzeteinket, de Ho- lacsek, Mezei és Fiath ebben az időszakban rendre hibá­zott. A találkozó sorsát el­döntő gólt Tóth László 22 méteres szabadrúgácsból sze­rezte. A gól után a Dombó­vár bátran kitámadott, élén­kült az iram, a hátralévő percekben közönségünk már a rangadó színvonalára sem panaszkodhatott. díjakat. Egyszerre hat asztalon versenyeztek az ÉDOSZ megyei döntőn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom