Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
2 Képújság 1978. március 7. PANORÁMA USA Folytatódik a bányászsztrájk Tovább folytatódik a már három hónapja tartó amerikai bányászsztrájk. A bányászok a hét végén szavazás útján döntöttek vezetőik és a munkáltatók között létrejött előzetes megállapodás elutasításáról. (Képtávírónkon érkezett.) BUDAPEST Az országgyűlés soron következő, tavaszi ülésszakának előkészületeiről, tennivalóiról tájékoztatta az ország- gyűlés állandó bizottságainak elnökeit a képviselőcsoportok vezetőit és a parlament tisztségviselőit hétfőn Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke. A tanácskozáson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Borics Gyula, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese — Sá- ghy Vilmos belkereskedelmi miniszter ismertette a belkereskedelmről szóló törvénytervezetet. HÁGA Benyújtotta lemondását Roelof Kruisinga holland hadügyminiszter, tiltakozásul az ellen, hogy a hágai kormány nem hajlandó szembehelyezkedni a neutronfegyver gyártására és Nyugat-Európába történő telepítésére vonatkozó tervekkel. Andreas Van Agt miniszterelnökhöz intézett levelében Kruisinga hangoztatta: nem ért egyet a kormánynak azzal az álláspontjával, amely szerint a NATO-or. szágoknak a neutronfegyvert ütőkártyaként kellene fel. használniok a leszerelésről folyó tárgyalásokon. ADDISZ ABEBA Az etiópiai országos forradalmi operatív parancsnokság vasárnap este rádióközleményben jelentette be, hogy a reguláris erők és a népi milicia egységei heves harcok után visszafoglalták az ellenségtől a stratégiai jelentőségű Jijiga városát. Az etiópiai csapatok helyi idő szerint reggel kilenckor tűzték ki a városban a háromszínű nemzeti zászlót. A közlemény szerint a Szomáliái csapatok fejvesztetten menekülnek, vagy megadják magukat az etiópiai egységeknek. KAIRO Kairóban tárgyalt hétfőn Alfred Atherton, aki péntek óta az amerikai elnök közel- keleti utazó nagykövete címet viseli. Tárgyaló partnere: Mohamed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszter és Szadat elnök, akinek Atherton továbbította Begin izraeli kormányfő személyes üzenetét. MANILA Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szigetek elnöke országa ügyeibe való beavatkozással vádolta az Egyesült Államokat. Hétfőn egy Manila közelében rendezett választási gyűlésen kijelentette, hogy az Egyesült Államok azért támogatja a Fülöp-szigete- ken tevékenykedő ellenzéket, hogy ily módon is erősítse saját pozícióit azokon a tárgyalásokon, amelyek az amerikai katonai támaszpontokkal kapcsolatos előnytelen szerződések felülvizsgálatát célozzák. ÜJ-DELHI Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök vasárnap Üj_ Delhiben fogadta a hivatalos látogatáson Indiában tartózkodó Ivan Vasziljevics Ar- hipovot, a Szovjetunió minisztertanácsának elnök- helyettesét. A megbeszélés során a két fél a szovjet— indiai kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt és megvitattak néhány nemzetközi problémát is. Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai bányászszakszervezet tagsága a hét végén jelentős többséggel elutasította a vezetői és a munkáltatók között létrejött előzetes megállapodást. Ez azt jelenti, hogy tovább folytatódik a harmadik hónapja tartó bányászsztrájk. A fejlemények a kormányt kényes belpolitikai döntések elé állítják. A sztrájk miatt az ország széntermelésének fele kiesik, ami növekvő energiagondokat okoz több, erősen iparosított szövetségi államban. James Schlesinger energiaügyi miniszter vasárnapi nyilatkozata szerint a sztrájk folytatódása esetén ebben a hónapban egymillió, április második felére pedig 3,5 millió átmeneti munkanélkülivel kell számolni, ha a szén- termelést nem állítják helyre. Carter elnök várhatóan bejelenti azokat a drasztikus intézkedéseket, amelyeket már korábban kilátásba helyezett. A legvalószínűbb az, hogy a hírhedt Taft—Hartley törvénnyel élve, bírósággal kötelezteti a bányászokat: 80 napra vegyék fel a munkát. A kormány másik lehetősége az. hogy átmenetileg állami kezelésbe vegye a bányákat. E lépéshez főként háborús szükségállapotokban folyamodtak. Utoljára, 1952- ben, az acélipar ellenőrzését vette át ideiglenesen a kormány. Kína új - régi kormánya Hétfő esti kommentárunk. Vasárnap fejeződött be Pekingben a kínai parlament (hivatalos nevén: az országos népi gyűlés) ötödik ülésszaka. A tanácskozáson csaknem három és fél ezer képviselő vett részt. Három esztendő óta először került sor ilyen tanácskozásra. Az ülés lezárása óta eltelt rövid idő alatt természetesen nem lehet részletekbe menő — és még kevésbé megbízható — értékelést adni annak irányvonaláról. Annál kevésbé, mert a parlament elfogadta ugyan Kína új alkotmányának szövegét, azt azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Az alkotmány mellett az ülésszak jóváhagyta Kína 10 éves népgazdaság-fejlesztési tervének (1976—1985) alapvető téziseit. A párt és egyben az államtanács elnöke, Hua Kuo- feng, Mao utóda tartotta meg a kormány beszámolóját. Ebben körvonalazta a legsürgetőbb gazdasági tennivalókat. Az öt legfontosabb pont: 1. Mozgósítani az ország gazdasági erőforrásait a mezőgazdaság korszerűsítésére. 2. Növelni az ipar részesedését és gyorsítani az alapvető iparágak fejlesztését. 3. Gyorsabb ütemben növelni a bel- és külkereskedelmet. 4. A műszaki korszerűsítés ütemét gyorsítani az elmaradás csökkentésére. 5. Megerősíteni a központi tervezést és megteremteni annak összhangját a helyi kezdeményezésekkel. A legáltalánosabb formában azt lehet mondani, hogy a kínai parlament a Mao özvegye által vezetett „négyek bandája” elleni harc folytatásával párhuzamosan állást foglalt az ország modernizálása mellett és azt a politikai tevékenység centrumába állította. A 10 éves terv ennek természetesen csak egyik szakasza, hiszen Kína ipari és technológiai lemaradását csak hosszú időszak alatt lehet megszüntetni. Ezt jelzi, hogy a parlamenti ülésszak jóváhagyta az úgynevezett „négy modernizálás” jelszavát. (Gazdaság, tudomány, kultúra, hadsereg). A stratégiai cél, hogy a század végére Kína „erős nagyhatalommá” -váljék. E gazdasági-belpolitikai irányvonallal párhuzamosan a parlamenti ülés lefolyása arról tanúskodik, hogy a módosított belpolitikai irányvonalat változatlan külpolitika mellett kívánják érvényesíteni. Hua beszámolója és a nyilvánosságra hozott okmányok is leszögezik, hogy a fő vonal a maoista „három világ”-elmélet. Ez legfontosabb feladatának a Kína által „szuperhatalmaknak” nevezett, USA és Szovjetunió elleni harcot tartja. Ezen belül azonban elsődlegessé teszi továbbra is a kínai külpolitika szovjetellenes kurzusát. Miután az új belpolitikai-gazdasági irányvonal szükségszerűen igényli majd a külföldi technológia átvételét Kína modernizálásában — a látszólag változatlan külpolitika valójában a tőkés nagyhatalmakkal történő még fokozottabb gazdasági és technikai együttműködés felé sodorhatja Kínát. Az ülésszak megkezdése előtt és a tanácskozások napjaiban is számos személyi kombináció kapott lábra, amelyeket az események megcáfoltak. Valójában persze ma még lehetetlen megállapítani, hogy milyen belső nézetkülönbségek alapján történt meg a tisztségek elosztása, és egyáltalán vol- tak-e ilyenek. A pillanatnyi látszat mindenesetre az, hogy Hua megerősítette pozícióját. A pártelnökség mellett megtartotta a miniszterelnöki tisztséget is, az államfői pozíciót pedig továbbra sem töltötték be. A miniszterelnöki tisztségben Huanak 13 helyettese van. A rangsorban ezek közül az első Teng Hsziao-ping, aki egyébként továbbra is a párt egyik alelnöke és vezérkari főnök. így tehát az első jelek szerint Hua pozícióinak erősödése nem jelentette Teng látványos visszaesését. Inkább csak azt, hogy nem lépett előbbre. Nem elhanyagolható viszont, hogy az új kormányban Csao Csan- pien lett a közbiztonsági miniszter, aki nemcsak földije, hanem egyben beosztottja is volt Hua Kuo-fengnek, amikor Mao utóda maga is közbiztonsági miniszter volt. —i—e Látogatás az ogadeni Hadszíntérén 1. Füstbe ment remények Carter elnök az Egyesült Államok szempontjából alighanem súlyosnak ítélte az Afrika szarva térségében kialakuló helyzetet, különben nem küldte volna Addisz- Abebába személyes megbízottját. MIÉRT AGGÓDIK AZ USA? David Aaron, a nemzet- biztonsági tanács helyettes vezetője február 21-én tért vissza az etiópiai fővárosban tett villámlátogatásáról, ahol átadta Mengisztunak Carter személyes üzenetét. A vészjósló hangvételű üzenet pedig úgy szólt, hogy „ha a hadi cselekmények során az etiópiai hadsereg átlépné a Szomáliái határt, az súlyos következményekkel járna, veszélyeztetné a világbékét”. Ezzel összefüggésben Carter állítólag azt is kérte Men- gisztutól, hogy ne követelje Sziad Barre távozását, mire Mengisztu azt felelte, hogy e kérdésben nem ő, hanem a Szomáliái nép az illetékes. Sziad Barre a napokban Borchgrave amerikai újságírónak kijelentette, hogy őt már az amerikaiak leírták. A Fehér Házat egyébként aligha izgatja, mi lesz a személyes sorsa Sziad Barrénak. Az újkori történelem éppen elegendő példával szolgál arra, miként bánik el az Egyesült Államok azokkal, akik bár amerikai érdekeket szolgáltak, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Washington számára ezúttal sem egyetlen személy, s még csak nem is Ogaden a tét. Gondjai nagyobbak, mint hogy a nacionalista álmainak rabjává és áldozatává vált Szomáliái vezetők sorsával törődne. Az amerikai politikai és katonai stratégia tervezőit sokkal inkább foglalkoztatják azok a következmények, amelyekkel nekik is számolniuk kell, ha teljessé válik a Szomáliái invázió kudarca, csődött mond gz etiópiai forradalmi rendszer megdöntésének amerikai terve. KÖNNYŰ PRÉDÁNAK ÍGÉRKEZETT Szomália a múlt év július 23-án hadüzenet nélküli háborút indított Etiópia ellen azzal a céllal, hogy megszerezze a három déli tartományt (Hararghe. Sidamo és Balex) magában foglaló Oga- dent. Arra hivatkozott, hogy a szóban forgó terület ősi Szomáliái föld, amelyen többségében Szomáliái eredetű törzsek élnek. Az sem zavarta, hogy az Afrikai Egységszervezet békéltető bizottsága határozottan kijelentette: a függetlenné válás után kialakult határok sérthetetlenek, s nem akadt egyetlen afrikai ország sem, amely nyíltan támogatta volna területi követeléseit. Ilyen követeléssel ugyanis bármely ország felléphetne a szomszédjával szemben a földrészen. A támadás nem teljesen váratlanul, de mindenképpen készületlenül érte az etiópiai hadsereget. Fő erőit az eritreai szakadárok elleni harc kötötte le, ráadásul az amerikai kormány megtagadta a korábbi szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítését, a forradalmi kormány által kifizetett 40 millió dollár értékű fegyver és más hadianyag szállítását. A Szomáliái vezetők feltehetően úgy gondolták, hogy a fegyver-utánpótlástól elvágott, belső nehézségekkel küzdő Etiópia könnyű préda lesz. Reményeiket csak fokozta, hogy amerikai részről teljes egyetértésüket fejezték ki a tervvel, sőt azt is megígérték, hogy ha a Szovjetunió nem járulna hozzá a Szomáliái akciókhoz, az Egyesült Államok gondoskodni fog a Szomáliái hadsereg fegyver- és lőszerutánpótlásáról. Sziad Barre a Newsweek című amerikai hetilapnak azt nyilatkozta, hogy „orvosa és barátja, az amerikai dr. Kevin Cahill játszotta a közvetítő szerepet”. — Cahill nem hazudik — jelentette ki a Szomáliái vezető. Az Egyesült Államok vezetői minden bizonnyal úgy okoskodtak, hogy számukra csupa haszon, ha Szomália megtámadja a forradalmi változásokat végrehajtó Etiópiát. Ebből számukra csak valami jól sülhet ki, esetleg két legyet üthetnek egy csapásra. Számítani lehetett rá, hogy a Szovjetunió nem támogathat egy ilyen inváziót, s megromlanak a szovjet— Szomáliái kapcsolatok. Másrészt megdöntik Etiópia forradalmi rendszerét, s a legyőzött ország új, polgári kormánya visszahívja az amerikaiakat, akiket a forradalmi változásokat végrehajtó katonatisztek űztek el. FORDUL A KOCKA A forradalmi kormány azonban nem esett kétségbe. Átcsoportosította az erőket. Eritreában a déli frontra vezényelte a csapatok egy részét, felállította a népi milíciát, megkezdte kiképzését és a Szovjetuniótól kapott fegyverekkel való felszerelését. A közel hat hónapig tartó szervező munka meghozta gyümölcsét. A január végén, február elején indított ellen- támadás jelentős sikerekkel járt. (Az írás befejező részét holnap közöljük.) KANYÓ ANDRÁS LAPZÁRTA BUDAPEST VI. Pál pápa Bánk József egri érseket váci megyéspüspökké, Kádár László veszpré. mi megyéspüspököt egri érsekké, Paskay Lászlót, a Budapesti Központi Papne. velő Intézet rektorát c. püspökké, veszprémi apostoli kormányzóvá, Rosta Ferenc tb. kanonok, balatonszemesi plébánost székesfehérvári segédpüspökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná. csa az 1957. évi 22. törvény- erejű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. BELGRAD Tito jugoszláv köztársasági elnök James Carter elnök meghívására hétfőn az Egyesült Államokba utazott. Végső szakaszához érkezett a belgrádi tanácskozás. Képünkön: Victor Gauci, Málta képviselője. Ismeretessé vált, hogy a kis földközi-tengeri szigetország kormánya akadályozza a tanácskozás gyors befejezését. (Képtávírónkon érkezett.) Zsákmányolt szórná liai fegyverek
