Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

1978. március 5. ^PÚJSÁG 13 Jubileumi közgyűlés a Spartacusnál Huszonötödikek az országos rangsorban Mór a készülődés is ün­nepi hangulatról tanúsko­dott. A nagyterembe lépő sportolókat, ai egyesület pár­toló tagjait és a meghívott vendégeket jubileumi emlék­plakettel fogadták, az aszta­lokat virágok díszítették. Hu­szonöt év egy ember életében is sok-sok eseményt, sikert, örömet és a nehézségeket hozó napok, évek Összességét jelenti. Egy sportegyesület nagy kollektívájának életé­ben természetesen még töb­bet jelent egy negyedszázad. Különösen akkor, ha annak a sportkörnek a tevékenysége az egész megye sportmozgal­mára kiterjed. Az 1952. decemberében alakult Szekszárdi Spartacus péntek esti ünnepi közgyűlé­se is erről tanúskodott. A ne­gyedszázados számvetésen nagy szeretettel köszöntötték a sportkör első elnökét, idős Hussy Károlyt, a szövetke­zeti mozgalom nyugdíjasát. Budapestről, az OKISZ sport­osztályától Bradics Béla, míg a kajak-kenu szövetségtől Vajda Vilmos szakfelügyelő érkezett a nagy eseményre. A városi pártbizottságot Ke­resztes János csoportvezető, míg a városi tanácsot Sztár- csevity Ervin, elnökhelyettes képviselte. AZ EGYESÜLET BETÖLTÖTTE SZEREPÉT A közgyűlés beszámolóját Pálinkás István, a sportkör elnöke ismertette. Bevezető­jében az egyesület megalakí­tása óta eltelt időszak ese­ményeire tekintett vissza, majd az 1977. évi munkát ér­tékelte. A sportkör megala­kulása óta fontos feladatának tekinti a szövetkezeti dolgo­zók tömegsportolási lehetősé­geinek biztosítását. — A 25 éves munkánk eredménye­ként a párt- és tanácsi szer­vektől, a sportvezetéstől, va­lamint a szövetkezeti moz­galom vezetőitől kapott elis­merések azt bizonyítják, hogy egyesületünk betöltötte és betölti azt a szerepét, ame­lyet tőlünk méltán elvárnak — mondta Pálinkás István. A negyedszázados jubileum ünneplése, az elért eredmé­nyek méltatása csak akkor válik teljessé, ha megemlé­kezünk azokról a sportveze­tőkről, társadalmi szervek­ről, akik erkölcsi és anyagi támogatásukkal megalapoz­ták a sportkör működését, lehetővé tették a nagyszerű eredmények elérését. Ezért a köszönet és a legnagyobb el­ismerés hangján szólt a szé­les körű támogatást nyújtó szervezetekről. Hangsúlyozta annak az erkölcsi elismerés­nek a jelentőségét is, amely­ben az elmúlt 25 év során a sportkör vezetői és tagjai ré­szesültek. A különböző foko­zatú kitüntetések további jó munkára, még nagyszerűbb eredmények elérésére ser­kentenek. HAZAI ÉS NEMZETKÖZI HÍRNÉV Az ünnepi megemlékezést követően a beszámoló a sportkör 1977. évi munkáját értékelte. Munkában és eredményekben gazdag ver­senyesztendőt zártak a Spar­tacus sportolói. Az olimpiai pontok tekintetében is sike­res év során tovább öregbí­tették a versenyzők az egye­sület hazai és nemzetközi hírnevét is. Az elnökség kü­lönös gondot fordított a mi­nőségi versenysport fejlesz­tésére úgy, hogy ez a törek­vésük ne szorítsa háttérbe a szövetkezeti dolgozók tömeg­sportját. A közel 900 pártoló tagot számláló sportkör 218 igazolt versenyzője öt szak­osztályban fejtett ki eredmé­nyes sporttevékenységet. Az egyesület elnöke ezután rész­letesen kitért az egyes szak­osztályok elmúlt évi munká­jára. LEGEREDMÉNYESEBBEK A KERÉKPÁROSOK A Schneider Konrád edző irányításával dolgozó kerék­páros-szakosztály bizonyult az egyesület legeredménye­sebbjének. 1977-ben 67 hazai és nemzetközi versenyen sze­repeltek sikerrel. Kiemelke­dett Halász László országúti országos bajnoksága, a Ha­vannai nagydíjon elért győ­zelme, a Gemenci nagydíj nemzetközi versenyen szer­zett országúti és összetett el­ső helye. Pálinkás Csaba a bécsi ifjúsági világbajnokság és a lengyelországi IBV ezer méteres pályaversenyén ötö­dik, a Gemenci nagydíj ház­tömbkörüli versenyén első helyen végzett. A szekszárdi kerekesek alkotta magyar csapat a bécsi világbajnoksá­gon nyolcadik helyet szer­zett. Négy első osztályú, és hat aranyjelvényes verseny­zőjük van. Távlati feladat a szakosztály további erősíté­se, a versenyzők erőnléti és taktikai felkészültségének fo­kozása, hogy közülük minél többen tagjai lehessenek a moszkvai olimpiára utazó vá­logatottnak. A kézilabda-szakosztályban a minőséget a női csapat képviselte, amely ezüstérmet nyert az NB II. elmúlt évi küzdelemsorozatában. A me­gy ebajnokságban szereplő férficsapattól az egyesület ve­zetése a bajnoki cím meg­szerzését várta. A kicserélő­dött játékosállománynak nem sikerült megvalósítani ezt a célkitűzést. Sikeresen szerepeltek a ka­jak-kenu szakosztály tagjai is. Több dobogós helyezést szereztek a vidéki és az or­szágos seregszemléken, vala­mint az országos bajnokságo­kon. Három sportolójuk aranyjelvényes minősítést szerzett. Ritt Gabriella és Béres Rita pedig válogatott kerettag lett. Az asztalitenisz-szakosz­tályon belül az NB Il-es női együttes a negyedik, az NB III-as férficsapat pedig az ötödik helyen végzett. A csa­patbajnokság mellett sikere­sen szerepltek a szakosztály tagjai a megyei egyéni ver­senyeken is. A természetjáró szakosz­tály tagjai több országos tú­rán vettek részt, szívesen lá­togatják a sportkör óbányai turistaházát is, ahonnan he­lyi túrákat szerveznek. HUSZONOTODIK HELYEN összegezve a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus sport­kör elmúlt évi eredményeit, elmondhatjuk, hogy azok bir­tokában méltóan ünnepelhet­ték negyedszázados jubileu­mukat pénteken este. A hu­szonöt év eltelte után az egyesület az országos rang­sorban is a 25. helyet szerez­te meg. Büszkeségük jogos volt: Tolna megyei sportkör­nek még soha nem sikerült ilyen előkelő helyen végezni. — F. L. — Milyen eredmények várhatók? Aparhant—Tengelic: Hazai pá­lyán a Bátaszéktőj elszenvedett vereség után Tengelic csapatán köszörülik ki a csorbát Dormány László játékosai. Tippünk: 1. Bátaszék—Dombóvári MSC: Nem volt meggyőző a bátaszékiek aparhanti játéka, így könnyen le­het. hogy a jó formában lévő Dombóvár meglepetést okoz Bá- taszéken. Tippünk: x, 2. Fadd—Pincehely: A 4:0-as dom­bóvári vereséget a Fadd a Pin­cehely ellen szeretné szépíteni. A jelek szerint erre minden esélye megvan. Tippünk: 1. Bonyhádi Vasas—Simontornya: A forduló egyik legbiztosabb ha­zai győzelmét ígéri az összecsa­pás. Tippünk: 1. TAÉV SK—Paksi SE: A Simon- tornyán szerzett 3:l-es győzelem még semmit nem bizonyít a TÁÉV csapatának jó formájáról. A Paks elleni mérkőzés lesz a fokmérője az együttes felkészült­ségi állapotának. Tippünk: x, 2. Tevel—Nagydorog: Ezen a talál­kozón mindkét csapatnak esélye van a győzelem megszerzésére, nagyjából azonos játékerőt kép­viselnek. Tippünk: x. Nagymányok—Bonyhádi Pan­nónia: Nem tartjuk valószínűnek, hogy a majosiak fellángolása elég lesz Nagymányokon akár egy döntetlen kivívásához is. Tip­pünk: 1. Zomba—Tolna: Nem engedheti meg magának a Zomba a luxust, hogy hazai pályán egy kiesési zónához közel álló csapattól ve­reséget szenvedjen. Tippünk: l. Bogyiszló—Kisdorog: Vasárnap a bogyiszlóiak Tolnán 2:0-ról ki­egyenlítettek. Ezúttal hazai pá­lyán veszik fel a küzdelmet, igaz az ellenfél is lényegesen erősebb lesz. Tippünk: 1, vagy x. Téli túró Meleg-vízen A Magyar Természetbarát Szövetség kisvízi túrabizottsága kajak-ke íu tú­rát tartott a Veszprém megyei Meleg-vízen. A kétnapos túrán 65 hajóval csaknem százan eveztek végig a Nyírád és Sümeg közötti, mintegy 20 ki­lométeres festői szépségű szakaszon. A képen: zuhogókkal tarkított rész a Meleg-víz nyírádi szakaszán. A jugoszláviai Bugojnoban zajló nagyszabású nemzetkö­zi sakkversenyen lejátszották az 5. fordulót. A világbajnok Karpov elszenvedte első ve­reségét a holland Timmantól kapott ki. A Tál—Portisch játszma döntetlenül végző­dött. A 3. fordulóból folytatott Balasov (szovjet)—Ivkov (ju­goszláv) játszma döntetlen­nel ért véget. Az élen jelenleg Tál. Lju- bojevics és Timman áll 3—3 ponttal. Portisch a 12. 2 pont­tal. * Jürgen Grabovvski nemet mondott Helmut Schönnek. Amint emlékezetes, az 1974- es labdarúgó-világbajnok NSZK válogatottjának szö­vetségi kapitánya a napok­ban felkérte a címeres mez­ről évekkel ezelőtt lemon­dott Grabowskit, álljon is­mét csatasorba a nemzeti színekért. Az Eintracht Frankfurt csapatkapitánya elutasító választ adott Schön­nek, mert megítélése szerint a nyugatnémet együttes nél­küle is nagyon jó erőkből áll majd az argentínai „mundia- lon”. — Feltűnően sok előkészü­leti mérkőzésen szerepelt Schön csapata — indokolt Grabowski —, s azt gondo­lom, a rajtig hátralévő idő­ben már nehéz volna össz­hangba kerülnöm a többiek­kel. a A w * <\ a — Ügy vagyok, hogy kimondottan élvezem a sportköri közgyűléseket. Ott olyan jó és csodálatos dolgokat lehet hal­lani. — Mondjon néhányat belőlük. — Az egyik helyen azt kérdezték: ma miért nincsenek itt azok, akik néhány éve még fennhangon hirdették, hogy mi­lyen jó a nagy sportkör. — Ez hol volt? — Végezzen egy kis agytornát és rájön. — Persze nem biztos, hogy igazuk volt. — Én nem mondtam, hogy igazuk volt. de az már való­színű, hogy ami a dalmandi közgyűlésen Varga Károly lab­darúgó szájából elhangzott, nem alaptalan. — Neki mi volt a szívfájdalma? — Az, hogy lassanként már ez a bajnokság is befejeződik és a tavalyi bajnokság érmeit még mindig nem kapták meg, pedig a második helyen végeztek. — Talán nincsenek érmek. — Nem valószínű, mert az első és a harmadik helyezett csapat tagjai az ünnepi vacsoránál átvették. — És milyen választ kapott ez a bizonyos Varga Károly? — Körülbelül azt, hogy nem kell idegeskedni, ez nem ló­verseny. — Mi újság Jánoshalmán? — Rég jártam arra, nem tudom, de különben nem tarto­zik Tolna megyéhez, kár foglalkozni vele. — Csak éppen néhány Tolna megyei akad ott az utóbbi időben, általában a labdarúgópályán látni őket. — Ez az ő gondjuk. — És a bajaiak gondja megoldódott? — Miért keveri ide Baját? — Ök is gondban vannak Simonnal kapcsolatban. — Csak nem a volt Dózsás Simonról pan szó? — De igen. Ennyi év után megúnta a szekszárdi levegőt, a TÁÉV csapatát is és átpártolt Bajára. Ami az érdekesség: december végén még a kiadatását is aláírták. — Csak úgy simán? — Nem egészen, mert ott abban állapodtak meg, hogy a tavaszi szezont a TÁÉV csapatában végig játssza. Február közepéig szorgalmasan látogatta az edzéseket, aztán hirtelen eszébe jutott, hogy mit mondtak neki a bajaiak: vigyázzon a lábára, nehogy ismét megsérüljön. Áttol kezdve nem járt Szekszárdra. — És mi lett a szekszárdi lakásával? — Nem foglalkozom ezzel a témával, nem tudom. Biztos nincs lepecsételve az ajtó. — Vannak ilyen meglepetések. Pedig milyen szépen nyi­latkozott, hogy jól érzi magát a TÁÉV-nél, stb. — Még mindig nem szokta meg, hogy az újságírónak ép­pen az ellenkezőjét mondják, mint ami igaz? — Hát ha belegondolok, van ebben valami. Például egy éve Simontornyán a KISZ-eseknek volt kézilabdatornája. Ott nyilatkozott a pörbölyiek KISZ-titkára, Farkas Ferenc. Töb­bek között azt mondta: „Mi KISZ-esek vállaltuk, hogy még az idén két pályát építünk. Egyik salakos, a másik füves lesz.” — És elkészült? — Ugyan, kérem! — De mi értelme van az ilyen felelőtlen kijelentéseknek? — Azért, mert mondani könnyebb, mint megvalósítani. A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság szakszervezeti bizottságának titkára pontosan egy éve megbeszélte az említett KlSZ-titkár- ral, hogy az készít egy tervezetet, benyújtja igényét milyen felszerelésre, — pályára, öltözőre van szükségük — és a gaz­daság elkészítteti, illetve megvesz mindent ami kell. Még azt is elárulta az szb-titkár, hogy hatalmas összeg áll rendelke­zésükre ilyen célra, melyet nem tudnak felhasználni. Az ér­dekesség kedvéért még idekívánkozik, hogy a gazdaságnak három nagy és negyven kisebb autóbusza van. Egyszóval minden együtt van, csak éppen az nincs, aki tegyen valamit. Aztán ők a könnyebbik oldalát választották a dolognak, el­mentek Bátaszékre kézilabdázni. — Ez sem rossz megoldás. — Csakhogy Bátaszéken a tagság és a vezetőség rájött, hogy nem szabad kézilabdával foglalkozni, annak nincs ná­luk hagyománya. Feloszlott a szakosztály és most sehol sem­mi — legalábbis a pörbölyi lányok részére. — Jobb, ha tőlem tudja: a pörbölyi lányok között bajai is volt, az ottani presszók törzslátogatói. — Majd elfelejtem: a Dunántúli Naplóban olvastam, hogy Végh Antal Debrecenben menedzser volt havi nyolcezerért, plusz háromezer gépkocsihasználatért. — És mindezért mit tett? — Nyolc NB 1-es játékost „telepített” Debrecenbe, akik ott lakást és megfelelő fizetést kaptak. Aztán kiderült, hogy mindez kevés az NB 1-be jutáshoz. — És most mi Végh Antal véleménye: beteg a magyar labdarúgás? — Azt nyilatkozta, hogy már nem olyan beteg mint négy éve volt, de még nem is egészséges. — Hát, hallja, ilyen pénzért én is hajlandó vagyok bár­hol menedzseri szerepet vállalni és megígérni, hogy a csapat egy éven belül az NB I-be jut. — És ha nem sikerül a feljutás? — Na bumm, akkor mi van! — kas. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom