Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

a Képújság 1978. március 4. CSALÁD-OTTHON Tavaszi munkák a szőlőben Szülőknek - a gyermekfogakról A gyermekinek 6 éves korá­ig 20 tej foga van, amelyek az évek múlásával kicseré­lődnék maradandó fogakra. Ezzel kapcsolatban fontos dologra hívjuk, fel a figyel­met. Hatéves korban nő ki a tej fogak mögött a gyermek első maradandó nagyőrlő fo­ga. Mivel ennek helyén nincs tejfog, sok szülő azt hiszi, hogy még ez is tejfog! A szü­lők egy része gyermeke tej- fogainak ápolására — sajnos — nem fordít olyan nagy gondot, mint a maradandó fogakéra. Ezért kellő ápolás hiányában a gyermek mara­dandó foga áldozatul eshet a szuvasodásnak. A szülő tehát kísérje fi­gyelemmel gyermeke fogaza­tának fejlődését. Azt tapasz­talja majd, hogy a 20 tejfog mögött fent és lent, jobbol­dalt, baloldalt további há­rom-három maradandó fog bújik elő. így lesz majd 32 foga a gyermeknek, ha a tej - fogak kicserélődnék állandó fogakra. Fontos tudni, hogy a tejfo­gak is megmenthetők. Miért kívánatos, hogy a tejfogak addig maradjanak a gyermek szájában, amíg önimaguktól ki nem esnek? Azért, mert az elveszett tejfoggal szomszé­dos fogaik a foghíj felé dőlve egymáshoz közelednek, s ez az elmozdulás egy-két év alatt olyan nagy lehet, hogy a kibújó maradandó fog nem tud a saját helyére nőni. Ha egy-két fog szabályta­lanul nő ki (a fogsoríven kí­vül vagy bélül), a fogsor sza­bálytalanná válik. Ez felnőtt­Ballagási beszédpályázatot hirdetett a pedagógusoknak és diákoknak a Televízió if­júsági osztálya, az Oktatási Minisztérium egyetértésével. A 30—50 gépéit sornyi, 3—5 perc alatt elmondható beszé­dek az iskolától búcsúzó végzős növendékekhez, illet­ve az alma mater tanáraihoz karban komoly szépséghiba, de egészségügyi problémát is okozhat (ráigásd nehézséget, ínysorvadást stb), ezért meg kell szüntetni. A fogak rendellenességét fogszabályzó készülékkel le­het kezelni. A készülék azon az élven alapszik, hogy a fo­gak tartós nyomásra elmoz­dulnak, , így a fogszabá­lyozó készülékkel helyére ké­kéiül a szabálytalanul nőtt fog. A fogszabályozó ké­szüléket azonban nemcsak elkészíttetni, hanem hordani is kell, — a kellő eredmény elórese érdekében. A szabályozás idejét az or­vos szabja meg, általában mi­nél fiatalabb a szervezet, an­nál könnyebb a kezelés. A szabályozásra serdülő kor­tól körülbelül a huszadik életévig kerülhet sor. Későb­bi korban már nem lehet fog- szabályozó készüléket hasz­nálni, akkor már csak sebé­szeti, illetve protetikai meg­oldással lehet segíteni a rend­ellenességen. A fogszabályozó eljárás időtartama körülbe­lül 2 év. A fogak rendellenes növése lehet öröklött, de igen sok esetben az ujjszopási szokás idézi élő. Az ujjszopás követ­kezménye, hogy az első met­szőfogak nem tudnak rende­sen kifejlődni, és így nyitott harapás keletkezik. A rossz szokáshoz tartozik még a kö­römrágás, a nyelvharapás, a ceruzarágás. A gyerméket ezekről a rossz szokásokról türelemmel le lehet szoktatni. FASI KATALIN szólhatnak. A jeligés pálya­munkákat március 10-ig le­het beküldeni a Televízió if­júsági osztályához. Ered­ményt április 5-én; a Szépen, jól, magyarul című műsor­ban hirdetnék, s a legjobb pályamunkákat a Télevízió a szerző közreműködésével be­mutatja. Divat a rakott Ismét nagyon divatosak a rakott szoknyák. Nem­csak alkalmi viseletként ajánlják, (hátsó modell) hanem kabáthoz is, utcai viseletre. Fotó: KZ Maradékból mit? Húsrolád sült maradékból 8 deka vajjal (margarinnal) és 20 deka liszttel rántást ké­szítünk és azt annyi tejjel forrázzák le, hogy abból tész­ta sűrűségű massza legyen. Ebbe langyos állapotba bele­keverünk 5 tojás sárgáját és keményre vert habját; sóz­zuk, majd kikent, kilisztezett tepsiben megsütjük, lisztezett deszkára kiborítjuk. A tészta sütése alatt a sült maradékot megdaráljuk, tejföllel, kevés mustárral, petrezselyemmel ízesítjük. A keverékkel meg­kenjük az időközben kisült tésztát és még melegen te­kerccsé sodorják. (Ha alufó­liára borítjuk a tésztát, ákkor könnyebb a tekercselése és a fóliába burkolt göngyöleget a még meleg, de már eloltott sütőben melegen tarthatjuk tálalásig.) A fagyok elmúltával első tennivalónk a tőkék nyitása. Ezzel a munkával nem sza­bad elkésnünk, mert a talaj- és léghőmérséklet emelkedé­sénél a tőkékben a fokozott nedvkeringés már megindul és — ha későn nyitunk, a föld alatt lévő rügyek ki­pállanak. A nyitás munkáit követi a metszés és a harmatgyöke- rezés. A TERMÉSHOZAM SZABÁLYOZÁSA A harmatgyökerezés, a metszés kiegészítő munkája, de a nyitással, illetve a met­széssel egy munkamenetben elvégezhető. A gyökérnyak mellett a talajt kis kapával húzzuk el és a tőkenyakból előtört gyökereket éles kés­sel vagy ollóval tőből távolít­suk el. Erre azért van szük­ség, mert a harmatgyökerek a talp- és oldalgyökerek ká­rára erősödnek. A leharmat- gyökerezett tőkék nyakát vissza kell takarni. A metszésnek a tőke ala­kításán kívül, a szőlőtőke terméshozamának szabályo­zásában — és így a termő­egyensúly fenntartásában van nagy jelentősége. Metszésnél a termőcsapok száma és különböző hosszúsága révén a tőkét több, vagy kevesebb rüggyel terheljük meg. A szőlőtőkén hagyott csapok; helyzetük és funkciójuk sze­rint lehetnek: termőcsapok, ugarcsapok vagy biztosító­csapok. A termőcsapon a ter­mést hozó hajtásokat nevel­jük. Az ugarcsap hajtása a következő év termőcsapját, illetve ugarcsapját adja, a biztosítócsap pedig, a fölötte lévő tőkerész pusztulása ese­tén, a következő évi ugar­csapot (esetleg termőcsapot) biztosítja. Termőcsapokat ál­talában magasabb helyzetű vesszőkből hagyjunk. Ezek alatt helyezkedik el az ugar­csap, a biztosítócsap pedig az ugarcsap alatt van. A metszés igen fontos, mert ezzel a munkával a tőke ter­helését szabályozzuk. Met­széskor a tőkén több, vagy kevesebb rügyet hagyunk. Ez jelenti a rügyterhelést. A rügyekből hajtásokat kapunk, ezek egy része termőhajtás. Metszéskor figyelembe kell venni a szőlőtőke kondíció­ját. Ezt a tőkén lévő vesszők száma és vastagsága jelzi. Ez azért nagyon fontos, mert például, ha a gyenge táperő­ben lévő tőkét nagyon meg­terheljük, akkor állapota to­vább romlik, továbbá sem a vesszőket, sem a fürtöket nem képes beérlelni. A rügy­terhelés és a fürtterhelés vi­szonya függ a termesztett fajta átlagos fürtnagyságától is. Azonos rügyterhelést ér­hetünk el, több rövidebb ter­mőcsap, vagy kevesebb, de hosszabb termőcsap megha­gyásával. A legmegfelelőbb módszer, fajtánként és ter­mőhelyenként változik. Ezért alakultak ki a termőcsapok különböző hosszúságúra való metszésének módjai. METSZÉSI MÓDOK Magyarországon legáltalá­nosabban kopaszmetszést, rö­vid csapos, hosszú csapos, szálvesszős és félszálvesszős metszésmódokat alkalmaz­nak. A kopaszmetszés legin­kább az alföldi és a móri bor-^ vidéken terjedt el. Ennél a művelésmódnál a tőkén lévő vesszőket egészen a sársze­mig távolítjuk el. (Esetleg egy világos rügy maradhat.) Aránylag kevés, de egyenle­tes terméshozamot érhetünk el. Hátránya az, hogy a tőke termőerejét nem használhat­juk ki eléggé. Rövid csapos metszésnél a termőcsapokat 2—3 rügyre vágjuk vissza. Ezt a metszés­módot főleg minőségi bor­vidéken és késői érésű faj­táknál alkalmazzuk. Ennél a művelésmódnál külön ugar­csapot nem kell hagyni, mert a következő évben a rövid csap legfelső vesszőjéből is­mét rövid csapot hagyunk. Hosszú csapos metszésnél a termőcsapok hosszúsága 4—5 rügy. Csakis jó táperőben lé­vő talajon és erős tőkéken alkalmazhatjuk. Itt feltétle­nül szükséges ugarcsap és biztosítócsap is. Az ugarcsap mindig kétrügyes. A követ­kező évben a kapott két vessző közül a felsőbb hely­zetűből termőcsapot, az al­sóbból pedig ugarcsapot ha­gyunk. (Az előző évi ugar­csap feletti letermett részt le kell metszeni.) A hosszú csapos metszés jól bevált módja; a csercsapos váltó­metszés. Szálvesszős és félszálvesz- szős metszés, az alföldi és soproni borvidéken terjedt el leginkább. 7—12; illetve 7—9 rügyhosszúságúra kell a vesszőket metszeni. Szál- vesszőzni azokat a fajtákat lehet, melyek korai érésűek és kis fürtöket nevelnek (Leányka, Szürkebarát) vagy azokat, amelyek csak a felső rügyekből hoznak termést. (Afuz Ali). A szálvessző he­lyét a tőkéken évente válto­gatni kell. A meghagyott vesszőt letisztogatjuk és 45 fokban elhajlítva rögzítjük. Ezáltal ugyanis a szálvesz- szőn lévő rügyek egyenlete­sen hajtanak. Metszéskor a tőkéken ifjítást is végezhe­tünk. Ez lehet részleges, vagy teljes. A metszést lehetőleg még a rügyfakadás, illetve a nedvkeringés megindulása előtt kell elvégezni. KELLŐ SZAKISMERETTEL A metszéshez jól élesített és olajozott metszőkést hasz­náljunk. Az idősebb, vasta­gabb részeket fűrésszel kell eltávolítani. A csapok vesz- szőinek metszésénél ügyel­jünk arra, hogv a metszőlap­ról a könnyezési folyadék a rügyekre ne folyjon rá, mert ezzel a gombabetegség ter­jedhet, illetve a rügyek be­vakulhatnak. A tőkéről lemetszett ve­nyigét csak abban az esetben dolgozzuk be a talajba, ha egészen biztosak vagyunk ab­ban, hogy semmiféle fertőzé­si veszély nincs. Amennyi­ben áttelelő állati kártevő­ket, vagy gombásodás veszé­lyét észleljük, a levágott ve­nyigét a sorok szélén éges­sük el. A szőlő metszése szakisme­retet és gyakorlatot kívánó feladat. Ha nem vagyunk egészen biztosak abban, hogy ezt a munkát sikerrel tudjuk elvégezni, ne szégyelljük szakember segítségét igénybe venni. A metszés és venyige ki­hordásakor a szőlők talaja összetömődik. Ebben az idő­szakban indul meg a gyomok fejlődése is. Fontos tehát, hogy az első kapálást is eb­ben az időszakban végezzük el. KALOCSAY KLÁRI Beszédpályázat a ballagásra Zombori, aki élete delén lett „paraszttá”, disznót is tartott a tanyáján. Párját nyolcszázért vásárolta, egyik malaca megdöglött, hat sül­dőt leadott, a hetediket meg­tartotta, hizlalta és nevet is adott neki: Manci. Az volt a terve vele, hogy egyszer majd bebúgatja, s a Manci akkor annyi malacot ellik, hogy Zombori lesz a leggazdagabb ember a tanyavilágban. (Zomboriról tudni kell, hogy eredeti foglalkozása: városi semmittevő. Magyarán: sim­lis.) Negyvenéves korában megszállta a bűnbánó lélek, megnősült. Fiatal lányt vett el (aki talán csak azért ment Zomborihoz, mert nem kapott se jobbat, se fiatalabbat), ám a házasság lakást nem hozott, s csavarogni, csövezni csak a férfimagány állapotában le. hét, nősen aligha. Kapóra jött Zomborinak a találkozás: Mester, a festő, lelkesen sza­valta el Zomborinak, hogy tanyát vett Kecskemét köze­lében, ott festi látomásait... így történt, hogy Zombori ta. nyát vett, fillérekért; leköltö. zött Izsák mellé, kalapot tett a fejére, és földművessé vál­tozott. De a környékbeliek inkább úgy mondták, hogy: „parasztizál”. Azokat nem le­hetett becsapni, mint Zombo. ri haverjait, akik ámulva és bizonyos tisztelettel szemlél, ték Zomborit, amikor néha­napján megjelent a főváros­ban (kölcsönkérni a soron következő tanyasi beruházás­ra). Én magam is Zombori ven­dége voltam egy téli napon. A konyhában ültünk, hár­masban; kezemben a piros lőre, amit Zombori gyártott a hordó aljából, cukor és víz segítségével (hiszen a bora javát már Mikulásra elfo­gyasztotta). Pattogott a fa a sparhertben; odakint a ke­mény kiskunsági tél, havas fenyők, betakart dűlőutak, s a lassan közelítő új esztendő. Friss hangokat hallottam a kerítés felől. Két tanyasi fér­fi jelent meg az udvaron, csizmás, fekete alakjuk ro­pogva közeledett a hóban. Nagyot köszöntek, s nyomban a tárgyra tértek: „Kellene a disznó”. Zombori, miután pénz ke­rült a közelébe, azonnal le­mondott Mancival kapcsola. tos terveiről — egye fene, né­hány évvel később állítja ki azt a hatalmas disznókondát! — s rövid, belvárosias alku után meg is egyeztek: Soós Laciéké a disznó, másnap hajnalban leszúrják, még ott, a Zombori-tanyán, az­tán átfuvarozzák Soósékhoz, náluk szedik szét, dolgozzák fel. Laciék lenyelték a boru­kat, elmentek. Zombori ko­moran ült a konyhai prics- csen: sajnálta a Mancit. Meg hát: egyelőre le kellett mondani arról a tervéről, hogy hat lábú disznókat te­nyészt ki, s benépesíti velük a Kiskunságot. Másnap hajnalban meg is érkeztek Laciék, fogaton. Hátul a tál a vérnek, meg a táska, benne a szükséges kések. — Halál a Mancira! — fújtatott Karcsi, Laci só­gora: a böllér. Elkaptuk a Mancit, olda­lára döntöttük, Karcsi für­gén torkon szúrta. — A tá­lat, Feri! — ordította Laci, de Zombori nem mozdult, mereven állt az ólajtóban, Manci sivítását hallgatta, túlvilágian riadt tekintettel. A viharlámpa úgy lógott a kezében, mintha rögtön el akarná ejteni. Felkaptam a „vejdlingot”, Manci torká­hoz állítottam, Karcsi kihúz­ta a kést, fröcskölve zúdult elő a disznó vére, töltve a tálat színig. Kell a hurkába. Zombori futva indult a ház felé. — Hej, de nagy marha ez a Feri! — sóhajtott felegye­nesedvén Karcsi. És Manci hamarosán útra kelt Soósék tanyája felé; fe­ketén kocsikázott a hajnali fagyban. Visszamentem a konyhá­ba. Zombori sírt, zokogott. A felesége némán állt felet­te, riadtan nézett rám. — Sír — mondta. Nem vártam meg Laciék. disznótorát. Ahogy kivilágo­sodott, elbúcsúztam Zombo- riéktól, az állomás felé in­dultam. A tanya feketén, fa­gyosan állt az akácok között. Többé már nem fordultam vissza. Egyik reggel, amikor fel­öltöztettek, hogy szokás sze­rint bölcsődébe vigyenek, én ordítani és toporzékolni kezdtem. Beszélni még nem tudtam, de torkom szakadtá­ból ordítottam, és teljes erő. vei toporzékoltam. Anyám megértette, hogy nem akarok bölcsibe menni. Telefonált a munkahelyére, és egész nap otthon maradt velem. Aztán egyszercsak megint ordítani kezdtem, és nem mentem óvodába. Nagy­anyám feljött faluról, sürgő, sen nyugdíjállományba vo­nult, hogy gondjaiba vehes­sen. Következő alkalommal ismét ordítottam, toporzé. koltam, és nem mentem a jelmezbálra. Gyönyörű dok­tor-jelmezemet odaadták a szomszéd fiúnak. Aztán — jól emlékszem! — később már nem toporzékoltam, ha­nem kérdéseket tettem fel. Ilyeneket: vagy hulladék va­sat gyűjtök, vagy érettségire készülök. Szüleim úgy hatá­roztak, az érettségi fonto­sabb. Aztán persze az ablak­ból észrevettem, hogy teljes gőzzel gyűjtik helyettem a ' vasat. Ezenkívül még azt is észrevettem, hogy Ljuszka Cselkina arca elpirul, szeme fároszként ég. Később már ravaszabb lettem, és igazolást szerez­tem arról, hogy nincs kire hagynom elöregedett nagy­anyámat, ezért nem tudok elmenni az egyetemista épí­tőbrigáddal. Egész nyáron át előttem volt, hogyan vonul­tak be a többiek a kupékba, s hogy Ljuszka Cselkina szeme folyton keresett vala. kit. Az újságos bódé mögött álltam, nem vettek észre. Később határozottan érez­tem, nem bírom ki Ljuszka nélkül. Elfogott a félelem, de aztán beszéltem egyik or­vos ismerősömmel, aki iga­zolást adott arról, hogy visz- szamenőleg negyedíziglen beszámíthatatlan vagyok, s hogy nem szabad családot alapítanom. Ljuszka kerekre nyílt szemmel bámult rám, és férjhez ment máshoz. Amikor rftegúntam az étter­Rimma Mazitova: A HIBA mi kosztot, én is megnősül­tem. Nejem gyereket szere­tett volna, de én azt mond­tam: majd később. Egyszer aztán, amint hazatértem a munkából, látom, a felesé­gem nincs otthon. Soha töb­bé nem találkoztunk. Sokáig ábrándoztam egy kutyáról. Terriert szerettem volna, napfényes reggeleken sétára indulni vele. Egy in­telligens öregúr eladásra kí­nálta csodálatosan bozontos kölyökkutyáját. Szemügyre vettem a kutyát, megnéztem lelógó sörényét, aztán bizal. másán közöltem: a kutyát, fcajnos, nem vehetem meg, mivel egy évre Afrikába utazom. Amikor elérkezett nyug­állományba vonulásom ideje. munkatársaim egy kis bú­csúünnepséget akartak ren­dezni tiszteletemre, de én azt mondtam, köszönöm, májgyulladásom van. Egyik alkalommal a tele. vízió előtt ültem, és hirtelen úgy éreztem, halaszthatatla­nul találkoznom kell Ljuszka Cselkinával. Rég nem láttuk egymást, kereken ötven éve. Gyorsan elővettem a kalocs- nimat, és felkerestem. Ami­kor benyitottam hozzá, kezé­ben cekker lógott, benne egy üveg kefir. Észrevett, sokáig bámult rám, majd megkér­dezte: „Te vagy az? Már azt hittem, el se jössz.” A sírás környékezett, szerettem volna megcsókolni szikkadt, madársovány kis kezét, de ehelyett megemeltem a ka­lapomat, és ezt mondtam: „Bocsánat, valakivel nyilván összetéveszt...” Hazatértem újra leültem a televízió elé, és elgondol­koztam eddigi furcsa élete­men. Miért történt minden így, ahogy történt? Gondo­latban végigkövettem eddi­gi életemet, kitartóan .keres, tem, hol hibáztam el? És úgy tűnik — megtaláltam. Engem nem értettek meg. Azon a reggelen, amikor or­dítottam és toporzékoltam, anyám szentül azt hitte, hogy nem akarok bölcsődé­be menni. És én nem mond. hattam neki semmit, mivel­hogy nem tudtam beszélni. Csakhogy én azért ordítot­tam és toporzékoltam, mert a saját lábamon szerettem volna menni. (Fordította: BARATÉ ROZÁLIA)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom