Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

1978. március 17. tIéPÚJSAG 5 A városgazda és a városgazdák: Bonyhád város „Bonyhád — hajdan Bonyha — Tolna Várme­gye tsinosabb és népesebb Mezővárosaihoz méltán számláltatik. Szekszárdtól nyugotnak három órá­nyira, a Pétsváradi útban fekszik, s éjszakról dél­re egy kellemes völgy oldalán nyúlik el... Hol vet­te nevét? Nints tudva ... Levegője egésséges. Nints ollyas körűié mi ártalmat bűzlögne. Hajlott lapon való fekvése minden vizet kifolyat belőle...' szá­mos kútjai között alig találkozik valamire való; jobbára mind sár ízű. Utszáji sárosok, nem lévén közel kő. Azomban, mennyire lehet, vagyon ügye­lés az utak jó karban való tartására.” (Egyed Antal leírása 1823-ból.) első esztendeje Aki 155 évvel a fenti sorok keletkezése után szemlélődik Bonyhádon, a tájképi szép­ség dolgában egyetérthet a tudós plébánossal. Aki Szek- szárd irányából a 6-os úton tart ..Pétsváradnak”, az a dombgerincről, aki Báfcaszék felől érkezik, az a szerpentin legfelső kanyarulatából gyö­nyörködhetnek a „kellemes völgy” látványában. Néhány éve ilyen alkalmakkor ugyanitt magunk is szívesen mondtuk: „Milyen szép in­nen Bonyhád! Egészen vá­rosias ! ” Bonyhád azóta már város, sorrendben Tolna megyében a harmadik és 14 400 lako­sával a legkisebb is. A „vá­ros” közigazgatási rang. Az Értelmező Szótár szerint .A falunál, illetve községnél ál­talában nagyobb (lélekszá­mú), rendszerint zárt (eme­letes) építkezésű, közművesí­tett, különleges jogállású, fő­ként ipari és kereskedelmi jellegű település, valamelyik vidék gazdasági és művelődé­si központja.” Ennek a meg­határozásnak legnagyobb ré­sze Bonyhádra is jellemző. A „városias” kifejezésen pedig nem érdemes túlságosan hosszan lovagolni, mert ez szinte minden országban mást jelent. Egy holland köz­ség esetleg városiasabb, mint a tízszer akkora Turkeve; a magyar faluhoz hasonlót pe- dik a nálunk cseppet sem ci­vilizálatlanabb Finnország­ban hiába keresnénk. Várossá válni A várossá válás Bonyhád életében kétségtelenül sors­fordulót jelentett. A mezővá­ros — község — nagyközség sorrendben (Bonyhád vala­mennyi „stádiumon” átesett) ez a következő a legjelentő­sebb. Még akkor is, ha ma sem nehéz esős időben „sá­ros útszáji”-t megtalálni. A sorsforduló azonban csak egyetlen időpont, kezdet, mely után a tényleges fordu­latot hosszú éveknek kell meghozniuk. Ennek megfele­lően az alig lepergett első esztendő változásainak vizs­gálata nem más, mint kísér­let a legkezdeti kezdet ered­ményeinek rögzítésére. „Alig lepergett első eszten­dő”, ez nem a legpontosabb meghatározás. Bonyhád ta­valy április 1-én nyerte el a városi rangot, de a különbö­ző nyilvántartásokat termé­szetesen nem április 1-től áp­rilis 1-ig vezetik, hanem a naptári év végéig. Mire ezek a sorok megjelennék, a ké­sőbb idézendő számok jelen­téktelen mértékben változ­hatnak. Adatainkat 1978. március 8-án szereztük. — Bonyhádöt várossá fes­tették! — született meg a ta­valyi vicc, minden sértő él nélkül. Bizonyítva legendás humorérzékünket és utalva a település központjának régóta esedékes, de az ünnepi alka­lomra valóban nyélbe ütött villámgyors külső tatarozá­sára. Természetesen volt tős­gyökeres helyibeli, aki ezért megsértődött. Egy másik — alig két hónappal az új rang elnyerése után — azzal kér­dőjelezte meg Bonyhád váro­si létét, hogy (nagyjából így­mond) : — Milyen város az, ahol nem dolgozik rendesen a gyepmester és sok a kóborló kutya? A nézetek szélsőségesek, de ma már — ezt az Etelka-ét- terem vezetőjétől hallottuk — — Van, aki legszívesebben az asztalt verné a városáért! Szerencsére a várossá vá­lásnak ennél objektívebb le­hetőségei is vannak. Adata­ink és tapasztalataink össze­gezéséhez Mátyás István, a városi pártbizottság első tit­kára és dr. Hegedűs János, a városi tanács elnöke volt se­gítségünkre. Az első év Egy kis felsorolás: 1977. április 1. óta átadtak 171 lakást, 10 általános isko­lai tantermet. 12 óvodai férő­hellyel gyarapodott Bony­hád. Felépült egy 300 négy­zetméteres ABC-áruház (ÁFÉSZ), egy 150 négyzetmé­teres GELKA-szerviz. El­készült és a külföldi gépek megérkezése után megnyílik egy 150 négyzetméteres Pa­tyolat-fiók. Építettek 1250 méter szilárd burkolatú utat, 1600 méter vízvezetéket, 3210 méter csatornát. 1234 folyó­méterrel lett hosszabb a villanyhálózat és 44-el több utcai lámpa ad városiasabb közvilágítást. Megtörtént 15 600 négyzetméter park építés és 13 285 négyzetméter útkorszerűsítés is. Bonyhád régi település- központja már a nagyközség­nek is kicsi volt. Egy-kétszép épület kivételével különösebb esztétikai örömökkel: se szol­gált. Az imént említett laká­sok a Perczel-telephez csatla­kozó Fáy-lakótelepen épül­tek. Bonyhádra erre terjesz­kedik ma éppúgy, mint a jö­vőben. Remélhetőleg a ko­rábbinál ötletesebben és a tervezők (beruházók) itt már gondolnak a gépkocsikra is. A korábbi új épületek közti garázssorok körülbelül ugyanolyan szépek, mint ami­lyeneket Szekszárdon, a Ge- menc-szálló tőszomszédságá­ban láthatunk. A várossá válással Bony­hád anyagi eszközei termé­szetesen bővültek. — Azok voltak a nehéz idők, amikor az előkészítés szakaszában nagyközségi ke­retek között már városi lép­tékű munkát kellett végezni, — emlékezik a tanácselnök, aki egyébként sűrűn dicséri a megye előrelátását, melyet a városszervezés területén ta­núsított. — Ezek a tapaszta­latok bizonyára hasznosítha­tók Pakson is, ahol most hasonló cipőben járnák... Bizonyára. — A „várossá festés” ha már ennél a tréfánál kíván maradni, egyébként folytató­dott. Guzorán Gáspár szemé­lyében külön „városgazdát” foglalkoztatunk, akinek leg­főbb kötelessége, hogy ne ül­jön a tanácsházán, hanem kinn a „terepen” igyekezzen mozgósítani a bonyhádiakat a saját városuk csinosítása, gazdagítása érdekében. Városgazdák Akiben él némi tartózkodás a társadalmi njunka haté­konyságával szemben, az az első bonyhádi városi esztendő tanulságait látva nyugodtan szögre akaszthatja kétségeit. A bonyhádiak valósággal megtáltosodtak és munkájuk, segítségük erejével súlyos milliókkal ajándékozták meg városükat vagy ha jobban tetszik: — önmagukat. A tíeák és Bartók utcák vízvezeték-építésében 170-en, a Gyár utcai ifjúsági klub kialakításában 100-an, a súlyemelöcsarnok építésénél 240-en dolgoztak összesen, sókezer óra hosszat. Közre­működtek ezenkívül a volt járásbíróság iskolává történt átalakításánál, útépítéseknél, belvízrendezésnél, összesen több, mint 2 és fél millió fo­rint értékben. Az óvodák és iskolák működési feltételeit (játékok, szemléltető eszkö­zök, szakipari munkák és még 6ok más) 570 ezer forint ér­tékben javították. A vállala­tokat, intézményeket még felsorolni is elég: Zomancgyár, cipőgyár cipő­ipari szövetkezet, MEZŐ­GÉP, Pannónia Tsz, Volán, vasipari szövetkezet, ruháza­ti szövetkezet, építőipari szö­vetkezet, háziipari szövetke­zet, GELKA, DÉDÁSZ, víz- és csatornamű vállalat, költ­ségvetési üzem, OTP, Á. B. A parkosításnál külön ér­demes szólni. Bonyhád — parkszegény. Az egyetlen Perczel-kert édeskevés és ha az eljövendő lakótelepeket nem akarják betontemetők­ké formálni, időben gondos­kodni kell a parkosításról. Parkosításra vár a buszpálya­udvar és a tanácsház, az új művelődési ház körüli rész is. Csak a váraljai perkerdőben végzett társadalmi munka ér­téke 300 ezer forint volt. Az 1977. évi társadalmi munka­terv teljesítése több, mint 200 százalékos. Folyamat A településtervezés nem egy évre, még csak nem is egy ötéves tervre szóló mun­ka. Az első esztendő munkái csak a kezdet kezdetén jelen­tik. Első olvasásra a koráb­ban idézett szép számok is le­hetnek csalókák. Tíz iskolai tanterem — ez így nagyon szépen hangzik. De mit se változtat azon a helyzeten, hogy például a nagy létszámú Vörösmarty Általános Iskola helyzete kriminális, összedű- léssel fenyegető szükségépü­letekben is tanítanak. Az im­már városi kezelésbe került 133 ágyas kórház rekonstruk­ciójának is inkább tegnap kellett volna megtörténnie, mint ma. A múlt, jelen, jö­vő olykor szemmel láthatóan csókolózik egymással. Uj és használt kacsa-liba toll felvá­sárlását hirdető tábla a mo­dem, emeletes ház tőszom­szédságában lévő fán. Sok példát lehetne még idézni. Nevetséges maximalizmus lenne azonban mindent az el­ső éven számon kérni, a so­kak számára természetes „Adj uram isten, de ha lehet sokat és tüstént!” elv alapján. Bonyhád a várossá válás első esztendejében jól vizsgázott. Ami természetesen nem je­lenti azt, hogy a következő esztendőkben jobban ne le­hetne. De ezt legkevésbé maguk a bonyhádiak állítják. ORDAS IVAN Fotó: KOMÁROMI ZOLTÁN ; Részlet a Fáy-lakótelepről Uj ABC-áruház nyílt Kontrasztok A működő utcai telefon is hozzátartozik a városias jel­leghez

Next

/
Oldalképek
Tartalom