Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-17 / 65. szám
1978. március 17. lÉPÚJa.. Tanácsülés Dombóváron A legfiatalabb szociális otthon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szerdán délután tartotta első negyedévi ülését Dombóvár város Tanácsa. A tanácsülésen — a tanácstagokon kívül — részt vett Horváth József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, dr. Polgár Ferenc, a Tolna megyei Tanács V. B. titkára, valamint a dombóvári Zrínyi Ilona Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulóinak küldöttsége is. Brunner Vince tanácselnök-helyettes megemlékezett az 1848. március 15-i forradalomról. Ezt követően az ügyrendi bizottság jelenAz Állami Tervbizottság tavaly határozatot hozott arról, hogy az építőipari vállalatok pályázat útján elnyerhető négymilliárd forintnyi hitelt és állami támogatást fordíthatnak fejlesztésre. A vállalatok összesen mintegy 10,2 milliárd forint értékben nyújtottak be pályázatot az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumhoz. A beérkezett 139 pályázaton felül jó néhány vállalatnak volna még szük_ sége beruházási eszközre, de ezek nem is pályáztak, mert kilátásaikat reménytelennek ítélték. A pályázati feltételek ugyanis meglehetősen szigorúak. A pénz arra szolgál, hogy a vállalatok korszerű és hatékony gépek beszerzésével és munkába állításával pótolják a hiányzó munkás, kezeket. A pótlólagos fejlesztési forrást az indokolta, hogy a korábbi várakozásokkal ellentétben az építőiparban foglalkoztatottak száma nem emelkedett, hanem csökkent. Ám a vállalatok és szövetkezetek feladatai megsokasodtak. Miután új munkaerő nincs, az építési célok megvalósításához egyetlen járható út kínálkozik: növelni kell az élőmun. kát helyettesítő gépek számát. Ebből a pénzből tehát csak e követelménynek megfelelő beruházásokat lehet finanszírozni. A vállalatoknak ennek alapján pontosan megfogalmazott fejlesztési, beruházási programot kellett mellékelni a pályázati kérelemhez, amelyben bizonyítják a fejlesztés eredményeként születő kapacitástöbbletet, s az élőmunka-megtakarítást. Ez a pályázat elfogadásának előfeltétele. Ugyancsak szükség van arra, hogy a vállalatok hitelt érdemlően igazolják: már meglévő gépparkjukat is magas szinten kihasználják. A vállalatok ráadásul csak olyan beruházásra kaphatnak hitelt vagy állami támogatást, amely nem igényel számottevő építkezést, a beruházás költségeinek legAz 1976. évi hozamok alapján az átlagosnál alacsonyabb szinten termelő szarvasmarha- és sertéstenyésztő termelőszövetkezetekben tavaly — a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes rendelkezése értelmében — a megyei állattenyésztési felügyelőség vizsgálatot végzett. Megyénkben a 69 szarvasmarhatartó üzem közül 20-ban, a 60 sertést tenyésztő üzem közül pedig 11-ben folytatták a vizsgálatot. A jelentés részletesen tárgyalja a gyenge eredmények okait, azt, hogy melyik tsz- nek milyen feladatokat kell a jövőben megoldani, hogy mielőbb behozzák a lemaradást. Minden egyes, átlag alatt termelő gazdaságban az alacsony hozam oka más és más. Az egyik termelőszövetkezetben nem törődtek kellőképpen az állatok takarmányozásával, a másikban nem megfelelően szervezték a tése alapján, törvényesnek ismerték el az 1978. március 5-én megválasztott hét új tanácstag mandátumát. Ezen az ülésen számolt be a végrehajtó bizottság az 1976—77. évi tevékenységéről is. A beszámolóban szó volt a vb testületi tevékenységéről, a személyzeti, a hatósági munkáról, valamint a tanácsi gazdálkodás helyzetéről, és néhány ágazat tevékenységéről. A napirendi ponthoz több tanácstag is hozzászólt, segítő javaslatával. így többek között Varga János azt indítványozta, hogy a vb a jövőben több helyszíalább 30 százalékát saját forrásból kell fedezni, s ami ugyancsak nem mellékes, a befektetett forintoknak legalább 15—20 százalékos nyereséget kell hozniuk. Azok a pályázó vállalatok, amelyek e feltételeknek nem felelnek meg, eleve kiestek a hitelért, támogatásért folytatott versenyből. A pályázatok elbírálásában erőtejes szelekció érvényesült. A vállalatok egy részének fejlesztési tervei halasztást szenvednek, vagy pedig más forrás után kell nézniük, hiszen ebből a pénzből csak a legfontosabb célokra jut. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat ugyan kedvező pályázatot nyújtott be, mégsem kap egy fillért sem a négymilliárd terhére, mert a minisztérium vezetői szerint van elég saját pénze a fejlesztéshez. Végül is azok a vállalatok részesültek előnyben, amelyek az új kapacitások révén már 1979— 80-ban többlettermelést produkálnak, s amelyek a legfontosabb népgazdasági célók, így a lakásépítésben és a nagyberuházások kivitelezésében hoznak számottevő javulást. A pénzből a vállalati forrásokat, illetve egyéb szervezetek fejlesztési forrásait is számítva összesen ötmilliárd forintnyi beruházás valósul meg. A kiadások 70 százalékát a gépvásárlásokra fordítják. A pénz legnagyobb része az állami vállalatoknak jutott. Az Építőgépgyártó Vállalat 640 millió forintot kapott, hogy kiépíthesse az országos gépjavító hálózatot, s javíthassa a szervizszolgáltatások színvonalát. Emellett jut még a házgyári sablongyártó kapacitások bővítésére is. A vállalat egyéb forrásokkal együtt csaknem 940 millió forintot költhet beruházásra. A másik nagy ösz- szegű hitelt az Építőipari Gépesítő Vállalat kapta. A vállalat feladata az, hogy az időközönként használt, nagy értékű építőgépeket kölcsön adja a kivitelező vállalatoknak, amelyek ezekért bérleti szakmunkásképzést, másutt a tartási körülmények nem érték el a kívánatos színvonalat. Tavaly javult a szarvasmarha-állomány minősége: a saját tenyésztésből származó jó minőségű szarvasmarhákat tenyésztésbe vonták, lecserélték az improduktív, és a brucellával fertőzött állományt. A vizsgált üzemek átlagában 5,8 százalékkal növekedett a tehénállomány, 26,6 százalékkal az összes tejtermelés, több mint 3 százalékkal csökkent a borjúelhullás. A sertéstenyésztést vizsgálva megállapították: az üzemekben nőtt a kocalétszám, nagyobb lett a malac- szaporulat és ehhez mérten kevés a hízóférőhely. Emiatt jó néhány üzem arra kényszerült, hogy eladja a malacokat.. A gyenge eredmények oka: nem követik pontosan a technológiai utasításokat, ni ülést tartson, mert egyes témában a legjobban csak így lehet dönteni. Dr. Varga Ferenc ügyész elmondta, hogy a vb a beszámolási időszakban egyetlen törvénysértő határozatot sem hozott. Döntései meghozatala előtt mindenkor támaszkodik a tanácsi bizottságok javaslataira. Dr. Polgár Ferenc hozzászólásában példásnak ítélte meg a dombóvári Város Tanács Végrehajtó Bizottságának munkáját. A tanácsülés az interpellá- ciós kérdések megválaszolásával ért véget. MAGYARSZÉKI ENDRE díjat fizetnek. A vállalat a most kapott hitelből 1,2 mil_ liárd forintos beruházást hajt végre. Bővíti a gépparkot, s növeli karbantartási kapacitásait. Ez módot ad majd a gépigények jobb kielégítésére, egyszersmind a nagy ér_ tékű gépek kihasználtságának javítására A négymilliárd forintból emellett az építőipari kapacitásokban kiváltképp hiányt szenvedő területek vállalatai kaptak támogatást, így a Borsodban, Budapesten, Ko_ márom, Békés és Veszprém megyében működő vállalatok és szövetkezetek. Összesen százhetvenmillió forintot kaptak az építőipari szövetkezetek, amelyeknél az OKISZ, a KISZÖV és más szervek anyagi támogatásával így összesen csaknem 280 millió forint beruházásra nyílik lehetőség. Az építőipari szövetkezetek elsősorban a lakásépítés korszerű módszereinek bevezetésére, a No Fines technológia meghonosítására kaptak támogatást. Pályázott az építőipar ipa_ ri hátterét alkotó vállalatok egynémelyike is, például a Hungária Vegyi Művek, amely tetőszigetelő anyagok gyártását fogja bővíteni, s a Pest megyei Műanyagipari Vállalat, amely ugyancsak a szigetelőanyag-gyártás növelését tervezi. A négymilliárd forint természetesen nem sok az igényekhez képest. De a négymilliárd forintot szükség, képp más célok vagy a meglehetőse!# szűkös tartalékok rovására kellett az építőiparnak juttatni. Ám a juttatás szót éppen csak jobb híján használjuk, hiszen a pénz korántsem adomány. Minden befektetett forintnak meg kell hoznia a maga hasznát, mégpedig nemcsak forintban, hanem olyan anyagi javakban, amelyekre az építőipar teljesítményének bővítéséhez és az építkezések hatékony, ságának javításához leginkább szükség van. LOVÁSZ PÉTER átlag alatt a hízóférőhelyek zöme elavult. A vizsgált tsz-ek többségében az istállók felújítására. korszerűsítésére van szükség. Általános tapasztalat; azokban az üzemekben, ahol a gazdálkodás színvonala a növénytermesztésben is alacsony, az állattartás eredményei alatta maradnak a lehetőségeknek. Korábban előfordult az is, hogy a tsz teherbíró képességének megfelelő telepet építettek, több üzemben kevés a képzett dolgozó, márpedig a lelkiismeretes gondozói munka fél siker. A vizsgálat időszakában néhány gazdaságban jelentősen emelkedett a tejtermelés és a hízólétszám. A közeljövőben a szövetkezetek szakembereit tanácskozásra hívják össze, mégpedig abba az üzembe, amelyben egy-más- fél év alatt ugrásszerűen nőtt a tej-, illetve a hústermelés. — Igazgató úr kérem! Tessék valamit csinálni azzal az emberrel, amelyik a falnál áll, mert amit az velem tesz, már kibírhatatlan! — közelít felénk egy fehér hajú bácsi, amint belépünk a társalgóba. — Minden ok nélkül elmondott engemet mindennek, a legtrágárabb szavakkal. — Mit mondtam én? — pattog a mokány, kis „frontharcos” (így mutatkozott be nekem) — ha így vádaskodik ellenem, meg hazudozik rám, akkor megkaphatja tőlem, amit akar. — Azzal újra szitkozódni kezd, valószínű ugyanabban a stílusban, mint korábban. Nagy dühvei szórja az átkot társára. Én magammal hívom a sértettet, egy kis beszélgetés ürügyén, az igazgató pedig a „frontharcost” csitítgatja. — Sajnos, még most is akadnak ilyen összekoccanások — mondja Szathmáry László, a sárpilisi szociális otthon igazgatója. — Kezdetben több volt. A nyitás'utá- ni első hetekben jóformán mást sem csináltunk, mint ide-oda rakosgattuk az embereket, mert hol ezért, hol azért kaptak össze. Most már kialakultak a 3—4 ágyas szobákban a „lakóközösségek”. Sajnos, vannak olyanok, akik mindenhol összeférhetetlenek. Általában jellemző, hogy csak végtelen, nagy türelemmel és sok-sok jószándékkal tudjuk a békés egyensúlyt megtartani. A sárpilisi szociális otthon 1977. november 8-án nyílott meg. A körzetesítés során kiürült iskola épületeit alakították át erre a célra. Jelenleg megyénk legfiatalabb ilyen intézménye, ötven (26 férfi, 24 nő) idős lakója van. Közöttük 16 állandóan fekvő beteg. Beszélgetek a lakókkal, elégedettek a pilisi hellyel, gondoskodással. A külső szemlélőben is jó benyomást keltenek a látható körülmények, bár tagadhatatlan, hogy még sok minden befejezetlen. — Jelenleg sajnos a fürdőszoba a mosókonyhánk — magyarázkodik kísérőm —, mert a mosoda épületét még mindig nem készítette el a decsi költségvetési üzem, bár már lejárt a határidő. Ugyanígy a kerítéssel sem készek még. Az udvar parkosítását a jó idő beálltával elkezdtük. Ezt a munkát részben az otthon lakói, részben pedig a környező községek szocialista brigádjai végzik el. Nagyon sok segítséget kapunk, és már kaptunk eddig is tőlük. Soha sem volt elutasító a válasz, ha a várdombi, a decsi vagy a bátai termelőszövetkezethez fordultunk. De sokat segítenek a tolnaiak is és a pörbölyi erdészet. Járkálok az udvaron tevékenykedők között. Ki rózsát metsz, ki ás, más fát vág, gereblyéz, a szemetet gyűjti. — Nekem 14-féle virágmagom van — mutogatja kis üvegecskéit az egyik néni. — Különleges fajták is vannak, olyan is, ami még otthoni. Majd itt is elvetegetem a magokat, hogy díszítsék a virágok a kertet. Meg aztán jövőre újra kell a mag. — Mikor kint lehetnek, jobban föltalálják magukat — mondja az igazgató. — Tizennégyféle virágmagot hoztam Bár a benti lehetőségek is jók. Négyszáz kötetes könyvtárunk van, több újságot, folyóiratot is előfizetünk. Vannak televíziók, rádiók, havonta egyszer filmet is vetítünk. Ezek mellett mi is megtartjuk a különböző ünnepeket. Legutóbb a nők napját, most pedig az öregek napjára készülünk, ami közös ünnepe lesz az otthon lakóinak és a falu öregjeinek. A lehetőségeink rövidesen bővülnek, ugyanis épül egy százágyas pavilon, aminek a tervei már el is készültek. „Nyugodt, békés öregséget, hol mit kezdtem, abban véget...” — jutnak eszembe Arany János szavai. — így nem tudnám azért jellemezni a mi helyzetünket — válaszol az igazgató. — Bár minden adott, hogy így legyen. A mi öregjeink, mint súlyos csomagot, ide is elhozták az életüket megrontó múltat. Vélt vagy már így- úgy elrendeződött sok éves sérelmeket teregetnek, panaszolnak. Van olyan lakónk is, aki közel 100 ezer forintot tart a takarékban, és ma is gyűjti a pénzt, bár senkije sincs. Arra viszont nem hajlandó, hogy néhány új ruhadarabot vegyen magának, pedig ami rajta van, enyhén szólva is erősen viseltes. Ez az öreg 88 éves. A legtöbbje nem képes élni a lehetőségeivel. Hogy is mondjam? Ahhoz, hogy igazán boldogok legyenek, szinte új életet kellene kezdeniök. Sárpilisen még minden új a szociális otthon körül. Alig vannak a falu lakói és az otthonbeliek között emberi kapcsolatok. Pedig 1977. november 8-a óta ők is Sárpilis polgárai, és hogy valóban azok legyenek, az rajtuk kívül leginkább a helybelieken múlik. CZAKÓ SÁNDOR Négymilliárd az építőiparnak Kényszer szülte jelentés w Állattenyésztés a megyei Ebéd utáni napozás A sárpilisi szociális otthon
