Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

a Képújság 1978. március 16. Wn nllftn k afl JUlULUucsüU dód©! nkép Az Akropolisz megőrzése Az Akropolisz megőrzése hosszadalmas, nehéz és komplex feladat. Eddig még csak ideiglenes szakértői vé­lemény van a műemlékeket ért károsodásokról és az őket fenyegető veszélyekről. A görög hatóságok és az UNES­CO szakértői szerint a mun­kálatok körülbelül 5—10 évig tartanak, a költségeket pe­dig körülbelül 15 millió dol­lárra becsülik. Ettől függetlenül halaszt­hatatlanul szükségintézkedé­seket kell tenni, ho"v meg­akadályozzák néhány legis­mertebb szobor, köztük a híres Kariatidák és az Erekh- theion pusztulását. A köve­ket és különösen a márványt meg kell védeni a levegő­szennyeződéstől, amely At­hén területén különösen nagy mértékű. A görög hatóságok már bi­zonyos megelőző intézkedése­ket tesznek. A Kariatidákat eltávolítják és restaurálás céljából az Akropolisz-múze- umba szállítják őket. Jelen­leg készítik a helyettesíté­sükre szolgáló másolatokat. Hasonló intézkedéseket tesz­nek a Parthenon nyugati homlokzatának három alak­ja és Niké temploma frízé­nek megvédésére. Az idegen anyagok — vas­kampók és vasbeton oszlopok, melyekkel a XX. század ele­jén erősítették meg az épü­leteket — a pusztulás továb­bi okai. Az évek folyamán ezek kitágultak, és töréseket idéztek elő a márványban, melyekbe behatol a víz és A bonyhádi körülmények az új művelődési központ átadásáig enyhén szólva „kö_ zepesek” arra, hogy olyan programokat is biztosítsanak, amelyek „méltó környezet” nélkül nem nőhetnek fel igazi jelentőségükhöz. A vár­ható érdeklődés és a tényle­ges igény azonban már most indokolják e terület hang­súlyozott ápolását is. megrozsdásítja a vasoszlo­pokat. Az évszázadok folyamán robbanások, bombázások, tűz és földrengés csökkentette az épületek stabilitását. Mind­ez különösen érintette a Parthenont és a Propülaiont. Oszlopok, gerendázatok és tetők váltak szét vagy om­lottak be, mely által megin­gott az épületek szilárdsága. Jelenleg vizsgálatok során ál­lapítják meg a fontos he­lyekre nehezedő terhelése­ket, és azt, hol szükségesek erősítések. Évről évre sok millió láb kopogtatja az Akropolisz szikláit, kőlapjait és lépcső­fokait. A különösen veszé­lyeztetett helyek felett ezért most fapallókat létesítettek és a Parthenont és Propü- laion oldalszárnyait átmene­tileg lezárták a látogatók előtt. Jelenleg kísérletek folynak egy műanyagbevo­nattal, amely a Parthenon sebezhető helyeit védené. Az építményeket hordozó szikla stabilitása szintén vizs­gálatok tárgya. Az UNESCO a görög ha­tóságok támogatása céljából nemzetközi alapot létesített, mély összegyűjti a kampányt támogató tagállamok, vala­mint állami és nem állami intézmények, bizottságok és magánszemélyek adománya­it. Az UNESCO az reméli, hogy sikerül összeszedni 10 millió dollárt, azaz a javasolt költségek körülbelül kéthar­madát: a fennmaradó har­madrészt a görög kormány vállalja. A múlt héten rendezett hangverseny cáfolta pana. szos előfeltevésünket, mert értő, lelkes közönség hall­gatta Sass Irén énekta­nárnő és Elmauer Jó_ z s e f zeneművészeti főisko­lás programját. A negyven főnyi érdeklődő Bach, Mo­zart, Chopin, Kurtág, Szkrja_ bin, Prokofjev zongorára írt műveiből, valamint — a né­met klasszikusok mellett — Grieg, Schubert és Kodály dalaiból kapott ízelítőt. Sass Irén — repertoárja alapján ítélve — a dalkultú­ra fejlesztésére törekedett, az első éves főiskolai hallgató, Elmauer József — helyen, ként virtuóz — zongorajáté­ka pedig valósággal fölforró­sította a művelődési központ klubtermét. Mindketten iga. zi művészi élményben része­sítették a hallgatókat. Idén még három hasonló estet terveznek a bonyhádi zeneiskola és a Pécsi Zene- művészeti Főiskola hallga. tóinak közreműködésével. DEVECSERI ZOLTÁN Kiállítás Miháltz Pál festőművész kiállítására kerUl sor a Csók István Galériában, Budapesten. Képünkön a művész önarckép sárga háttérrel című, 1975-ben készült alkotása. Film Büchnerről Film készül az NDK-ban a német irodalom összetett, izgalmas alakjáról, Georg Büchnerről, Lothar Wameke rendezésében. A főszerepet a Lotte Weimarban fiatal Goe­théjét játszó Hilmar Ri- choorn alakítja. A rendező nyilatkozata szerint a film azt a kérdést próbálja fesze­getni, hogyan éljen az ember, hogy önmaga és a társada­lom igényeinek is megfelel, jen. Büchner korának életér­zését és életének jelentős eseményeit szándékozik Wameke filmre vinni, de nem biografikus mű révén. DunantQll napló A megye közrendjének és közbiztonságának helyzetét, vitatta meg Baranya megye Tanácsa. A beszámoló megállapítot­ta: a megye közrend- közbiz­tonsági helyzete kielégítő. Nőtt a rendőri munka társa­dalmi bázisa, erősödött a szo­cialista törvényesség. A la­kosság nyugodt körülmények között él és dolgozik. A bűnözés alakulása 1973— 1977. között viszonylag ked­vező képet mutat. A bűncse­lekmények számának alaku­lása, ha kisebb hullámzással is, de csökkenő tendenciát mutat, a csökkenés az érté­kelt időszakban 10 százalék. A beszámoló utalt arra, hogy az összes ismertté vált közvádas bűncselekmény 48— 50 százaléka csekélyebb tár­sadalmi veszélyességű vét­ség. A legtöbb jogsértést a városok és azok vonzási kör­zetében követték el. Az ál­lamellenes bűncselekmények alakulásában lényeges válto­zás nem történt: 1977-ben az összes ismertté vált bűncse­lekményeknek csupán 0,3 százalékát tették ki. Az ismertté vált bűncse­lekmények 56 százaléka a va­gyon ellen irányult. A bűncselekményekkel a társadalmi és személyi tulaj­donban évente 10—12 millió forint kárt okoztak. A szemé­lyi tulajdont károsító bűn- cselekmények száma 1977- ben 1973-hoz képest 7,7 szá­zalékkal csökkent. Az állam­polgárok javai sérelmére el­követett bűncselekmények döntő többségét a lopások és betöréses lopások tették ki. A betöréses lopások száma 1973-hoz képest 11,9 száza­lékkal emelkedett. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ahogy közeledik április 1-e, a székesfehérvári FEHÉR­VÁR szövetkezeti nagyáru­ház megnyitásának napja, úgy növekszik a kíváncsiság, az érdeklődés a megyeszék­hely legújabb — igen rangos — kereskedelmi objektuma iránt. Nagyon sokakat az ér­dekel, hogy a mai munkaerő­gondok közepette hogyan si­került az áruház mintegy 400 dolgozóját összetoboroz­ni. — Semmi titka nincsen. Sok a szóbeszéd, hallottam már arról is, hogy „csábítot­tuk” a más vállalatok dolgo­zóit. A mintegy 400 dolgozó­nak csak alig 20 százaléka jött vagy jön át más keres­kedelmi vállalattól, szövetke­zettől, közületektől. Ez a húsz százalék is kikéréssel, áthelyezéssel. Őszintén meg kell mondanom: a társválla­latok megértették az áruház szükségességét, és a mi lét­számgondunkat szinte a ma­gukénak tekintették. Míg az országos és megyei átlag a kereskedelemben öt. ven százalék, addig a FE­HÉRVÁR szövetkezeti nagy­áruház összlétszámában 97 százalék a szakképzett dol­gozó. Huszonketten közgazdasá­gi egyetemet, számviteli vagy kereskedelmi főiskolát vé­geztek. Velük ösztöndíjat kö­töttünk már képzési idejük alatt. Letelepedésükhöz 5000 forintos segítséget adtunk, kedvezményes albérletről gondoskodtunk. Középtávon beléphetnek majd valame­lyik lakásépítő szövetkezet­be, támogatjuk őket ilyen tö­rekvésükben. Somatjui Néplap Az utóbbi három-négy év­ben a társulások, együttmű­ködések szervezésében jelen­tős előrelépés történt me­gyénkben. Ez a fejlődés azonban csak a korábbi évekhez képest figyelemre méltó, mert még elmarad at­tól, amire lehetőség volna. Somogy mezőgazdaságában az eddigiek során elsősorban termelési célokat szolgáló, horizontális integráció bon­takozott ki, és vajmi kevés történt ez ideig a fejlődésnek nagy távlatokat nyitó verti­kális integráció kialakítása érdekében. Jóllehet megyénk ipari termelésének felét az élelmiszeripar adja, kézen­fekvőnek kínálkozik tehát az élelmiszeripar és a mezőgaz­daság szervezettebb együtt­működése céljainak elérését segítő integrálódása. Megyénkben ma harminc társulás, együttműködés, kö_ zös vállalkozás működik: kö­zülük legkiterjedtebbek a termelési rendszerek. Ha fi­gyelembe vesszük a megyei érdekeltségű VITICOOP-ot és a siófoki gyümölcstermelő társulást is, akkor mindösz- sze tizenkét olyan termelő, szövetkezetünk van, amely nem tartozik egyetlen rend­szerhez sem. A növényter­melési rendszerek eredmé­nyességétől elmaradnak még az állattenyésztési rendsze­rek eredményei; oka ennek többek között az is, hogy a növénytermelési rendszer mögött jelentős anyagiakkal rendelkező vállalkozás vagy egy erős gesztorgazdaság áll, míg az állattenyésztési rend. szereknél — KATEJ, KA- HÜS — hiányzik az ilyen gazdasági háttér. Ez a tény önmagában utal a további feladatok egyikére. Mert ősz. szességében igen sokrétű, összetett munkát kell elvé­gezni ahhoz, hogy a társulá­sok jobban, dinamikusabban segítsék a megye mezőgazda, sága egészének fejlődését. PETŐFI NÉPE Kecskemét V. ötéves terve a vízágazat fejlesztésére 222 millió forintot irányzott elő. Ez az összeg az időközben adódott hitelfelvételi lehető­ség jóvoltából 352 millióra növekedett. A teljesség ked­véért tegyük hozzá azt is, hogy a célcsoportos keretből és a vízmű vállalat saját alapjából további, mintegy 130 millió szolgálja részint a lakótelepi, részint a vízmű telepén belüli közművesítést. Az elmúlt két évi munkát a tervezetthez képest jelen­tős túlteljesítés jellemzi a vízellátásban csakúgy, mint a szenny- és csapadékvíz el­vezetésnek fejlesztésében. A vízellátásra például 12,7 mil­lióval, a szennyvízcsatorna építésre négymillióval, a csapadék elvezetésre pedig 24,3 millió forinttal nagyobb összeg felhasználása történt meg a tervezettnél. Ily mó­don az 1976—1977-re elő­irányzott 61,2 millióval szem­ben 102 millió forint értékű fejlesztés valósult meg. Hangversenysorozat Egy karrier története Akkor már több mint egy hónapja a Központi Kocsi­kenőcs és Kencefice Művek­nél dolgoztam technikusként, amikor a főművezetőm meg­kérdezte tőlem: — Mondja csak, Kemencze szaktárs, nem rokona magá­nak véletlenül Kemencze Je­nő miniszterhelyettes, ágaza­tunk főnöke? — De igen, a nagybátyám — vágtam rá viccből, és ez­zel a beszélgetés véget is ért, mert a főművezetőmnek felakadt a szeme és elhall­gatott. — Adok maga mellé egy segédmunkást — mondta né­hány nap eltelte után —, ne egyedül emelgesse ezeket a ménkű nagy kenceficéket. iNem tudtam eltalálni, mért ilyen jóindulatú hozzám a főművezető, mivel a kence­ficék mindössze tíz- meg húszdekásak, nem nehéz azokat emelgetni. Aztán ahogy telt-múlt az idő, min­den világos lett. Futótűzként terjedt el a hír: miniszter- helyettes a nagybácsikám. Egy hét múlva, éppen a segédmunkásokkal sakkoz­tam, amikor a gyáregység­vezető a vállamra tette a kezét: — Dolgozgatunk, dolgozga­tunk? Felugrottam, de mosolyog­va leintett: — Fejezzék be csak nyu­godtan! Látom, remekül sak­kozik — mondta. Aztán a segédmunkást átküldte a központi raktárba, ő meg le­ült, és új partiba kezdtünk. — Maga kis titkolódzó! — szólt hirtelen, amikor a bás­tyámmal leütöttem a futóját. — Másoktól kell megtud­nom, hogy a nagybácsikája a miniszterhelyettes? Nem szép dolog ilyesmit eltitkol­ni előlem! Most jut eszem­be, nem magának való hely ez a kencefice műhely. Hol­naptól a laboratóriumban dolgozik. Fehér köpeny, ku­tatás, ötszáz forinttal i több fizetés. Megfelel? Különben a bácsikája nagyon rendes ember. Egyszer már kezet fogott velem is és beszéltünk pár szót. A laboratóriumban jó dol­gom volt. Reggel föltettük a kenceficét a keverőasztalra, egész nap nem volt rá gon­dunk, okos masinák kever­ték, fortyogtatták a masszát. Napközben, hogy kellemesen teljen az idő, a fehérköpe­nyes kollégák megtanítottak snóblizni, félkezes ultit ját­szani, pókerezni, túlórát csúsztatni. — Piros ász oszt, nem oszt — szólt a főnök, amikor le­tette a telefonkagylót. — Ke­mencze, hivat a főmérnök. Fél óra múlva jelentkezz nála. — Kávét főzessek, vagy konyakot iszik? — fordult felém a főmérnök, amikor Györgye Fiser: Spanyol történet táncház nagyságú irodájá­ban leültem az egyik székre. — Amíg főzik a kávét, ké­rek egy kis konyakot! Először az időjárásról be­szélgettünk, meg a közel- keleti helyzetről, aztán témát váltva, a főmérnök megkér­dezte: — Hog" van a bácsikája? Reumás még a kisöreg? Ijedtemben mély lélegze­tet vettem, már-már szólni akartam, amikor így foly­tatta : — Figyeljen ide, illetve bo­csáss meg, én vagyok az öregebb.... Szervusz... Essünk túl ezen a kis formaságon!... Különben a bácsikáddal is tegezzük egymást. Egyszer együtt vadásztunk és meg­ittuk a pertut... Kérlek szé­pen, én a jövő héten külföld­re utazom. Úgy gondoltam, magammal viszek egy tehet­séges fiatal szakembert, hadd ismerje meg külföldi part­nereinket, szokja meg a tár­gyalások légkörét. Rád gon­doltam. Te jössz velem.­A külföldi útról hazatérve én lettem a laboratórium fő­nöke. Egy szép napon meg­szólalt a telefon: — Kemencze szaktárs? Kapcsolom a vezérigazgató elvtársat. A vezér közölte, három nap múlva a gyárba látogat Kemencze Jenő miniszter- helyettes, és én is tagja va­gyok a fogadó bizottságnak. Másnap kikértem a mun­kakönyvemet. Nem akartam a nagy­bácsikával találkozni! KISS GYÖRGY MIHÁLY A pikadorok ügyesen vé­gezték a dolgukat. A banderillerók, akik a bi­kát dárdával felpiszkálják, sikeresen folytatták. Most rám került a sor. Né­mileg mesterkélt mozdulattal előrántottam tőrömet és szembe fordultam a bikával. Az állat bal oldali alapállást vett fel. Gyűlölöm azokat a -bikákat, amelyek ismerik az elméletet. „Barátom — gon­doltam —, ha te tudod, hogy én mit terveltem ki, akkor egyikünk máris elmondhatja az utolsó imáját.” Némán szemléltük egy­mást, miközben ő nyilván­való fölényben volt: én rö­vidlátó vagyok, ő nem. Miután rendes ember va­gyok, szépszerével meg sze­rettem volna neki magyaráz­ni, mit jelent számomra ez az összecsapás. — Testvér — szóltam csen­desen —, próbálj megérteni. Nem azért teszem ezt, mint­hogyha a véredre áhítoznék. Akár hiszed, akár nem, én még marhasültet sem veszek a számba. Csupán arról van szó, hogy megfogadtam Má­riának, minden Mária közül a legszebbnek, hogy ma itt, ebben az arénában a tisztele­tére ragyogó győzelmet ara­tok egy bika felett. Sajnála­tos véletlen, hogy éppen te vagy az a bika. Személy sze­rint semmi bajom veled, so­ha meg nem bántottál, én sem rontottam volna el soha az életben a kapcsolatainkat. De látod, ilyen a sors. Vagy­is: vagy te, vagy én. A hatalmas, fekete andalú- ziai bika érdeklődéssel né­zett rám. Úgy tűnt, meg­értette a helyzetet. A közönség bömbölt: „Olé!”, vért követelt. Én ennek ellenére mégis végig akartam neki magya­rázni viselkedésem okát. — Tudod barátom, az én donna Máriám szeme a leg­gyönyörűségesebb, nemcsak a földön, hanem az egész vi­lágmindenségben. És ezért nincs azon semmi csodálkoz­ni való, hogy én, az ügye- fogyott, harmadosztályú tor­reádor odaígértem neki a fü­ledet, a győzelem szimbólu­mát. Ő itt van a nézőtéren, csodálatos tekintete minden mozdulatomat követi. Ezért nagyon kérlek, a tiszteletére szíveskedj elegánsan meghal­ni már a legelső szúrásom­tól. Tedd meg ezt nagylelkű­en, s én hálás leszek neked, amíg élek. A bika nyilván megértett, mert bólintott egyet, aztán pedig leszegte a fejét. A közönség újból felhor­kant, játszani kezdett a zene­kar, lobogtak az apró, fehér kendők. — Köszönöm, barátom — mondtam, és kissé lábujj­hegyre emelkedve meg­lobogtattam a vérvörös ken­dőt, majd a marja irányába szegezett tőrömmel rárohan­tam a fekete bikára. A döfés rettenetes volt. Fo­galmam sincs, milyen fogást, milyen cselt alkalmazott a bika, de az tény, hogy egy szempillantásnyi idő múltán már a homokban feküdtem, felhasított oldallal. Milyen gáládul becsapott! Mestere volt a szakmájá­nak. Közönséges gyilkosság volt, amit velem művelt. Oldalát büszkén ringatva odalépett hozzám, és óvato­san nyalogatva tört bordái­mat, csendesen megszólalt: — Bocsáss meg, barátom. Én megértelek, de neked is meg kell értened engem: ott, az aréna mögött, az istálló­ban vár engem Mária, a leg­gyönyörűségesebb Mária a csordánkban. Olyan fekete a szeme, mint az andalúziai éjszakák. Nagyon szimpati­kus vagy nekem, ezer öröm­mel feláldoztam volna az éle­temet a kettőnk barátságá­ért, de nem tehettem, mert már megígértem az én Má­riámnak a győzelmet... Olyan győzelmet, melynek híre le­gendaként fog nemzedékről nemzedékre szállni. Az aréna tombolt. Éreztem, hogy a fekete an­dalúziai bika gyengéden, na­gyon elővigyázatosan kezdi leszakítani a fülemet... El kell vinni Máriának a győzelmi trófeát. (Zahemszky László fordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom