Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1978. március 15. fíÉPÚJSÁG 5 Április 30-ig Tolna megyei műszaki betek Ma, az MTESZ elnökségi ülésével, ünnepélyesen meg­kezdődik a Tolna megyei műszaki hetek április 30-ig tartó eseménysorozata. Részt vesz az MTESZ valamennyi tagegyesülete és szakosztá­lya. Az elnökségi ülésen Kö­nig István titkár értékeli az eddig szervezett műszaki he­teket. Néhány kiemelkedő ese­ményre máris felhívjuk az érdeklődők és érdekeltek fi­gyelmét. Április 12-én, a Panoráma moziban Hegedűs Tibor egyetemi tanár tart előadást „A hatékonyság nö. velésével kapcsolatos felada­tok” címmel. Április 28-án a Babits Mihály Megyei Mű­velődési Központ kamaratér, mében rendezik meg az MTESZ-napokat a Baranya és Tolna megyei szervezetek közös szervezésében. Dr. Kálmán Gyula, a megyei ta­nács elnökhelyettese, egyben a Tolna megyei MTESZ el. nökhelyettese mond megnyi­tót, majd Rakonczay Zoltán, a Környezet, és Természet- védelmi Hivatal mb-elnöke tart előadást „A környezet- védelem helyzete Magyaror­szágon, és legfontosabb fel­adatai” címmel. Ugyanekkor dr. Ivanics József mezőgaz. dasági szakmérnök, dr. Kas­sai Miklós tudományos osz­tályvezető, Bakács István su. gárvédelmi osztályvezető elő. adását is meghallgathatják a megjelentek. Utóbbi elő­adásának címe: „Atomerő­mű és környezetvédelem”. Az előadás várhatóan nem­csak a szakemberek, hanem a széles közönség érdeklő, désére is számot tart. „A" gazdálkodás hatékonysága” címmel Török László, a Pé­csi Vasipari Szövetkezet el­nöke mond vitaindítót, majd Szekerczés Sándor főmérnök vezetésével szakemberek cse. rélik ki tapasztalataikat, gondolataikat erről a nagy horderejű kérdésről. A műszaki hetek program, jába bekapcsolódnak a kü­lönböző egyetemeken, főisko­lákon működő Tolna megyei diákkörök is. Utőnpotlas-neiieles Egy felmérés árnyoldalai A tanulók élet- és munka- körülményeiről készítettek felmérést a dombóvári 516. számú szakmunkásképző in. tézet pedagógusai. Támpon­tokat adott a három évvel ezelőtt, a Népi Ellenőrzési Bizottság által készített ha­sonló felmérés. A vizsgáló, dás célja az volt, hogy fel­tárják a hiányosságokat, ké_ pet alkossanak a dombóvári szakmunkástanulók helyze­téről. A felmérés kérdőívek segítségével történt. A korábbi állapotokhoz ké­pest van javulás, de a leg­főbb problémák még nem ol­dódtak meg. A fő gondot a kollégium hiánya okozza. Az intézet 432 tanulójának 70 százaléka bejáró. A vidékről bejárók reggel 5—6 órakor kelnek és gyakran megesik, hogy este 10 órára érnek haza. A várótermekben el. töltött idő nem mondható éppen hasznosnak. Nehezen tudnak felkészülni az okta­tásra. Az az idő, amely a tényleges képzésre rendelke­zésükre áll, nem elég ah­hoz, hogy magasan képzett szakmunkásokká érjenek. Az állandó utazgatás és ebből eredően a kihasználatlan órák is indokolttá teszik egy legalább kétszáz személyes kollégium építését. Ez fontos lenne körülményeik javítása és a zavartalan oktatás érde­kében. Szorosan hozzá tartó, zik ehhez az iskola bővítése, tanműhelyek építése és kor­szerűsítése. Elengedhetetlen a vállalatok hozzájárulása. Egy-két üzemben tettek már lépéseket a munkakörülmé. nyék javítására. Ez gazdasá­gi érdekük is, mivel az utób. bi időben sok helyen mun­kaerőhiánnyal küszködnek. Szükség van a jól képzett szakmunkásokra. Az iskola a vállalatoknak képzi a ta­nulókat. Sajnos sok problé­mát okoz az összehangoltság hiánya. A vállalatok későn szólnak vagy körülményesen közük azt, hogy milyen szak­májú munkásokra lenne szükségük. Közel van So. mogy és Baranya megye. Ha ott jobb lehetőség van a ki­választott szakma elsajátítá­sára, akkor a fiatalok el­mennek a szomszédos me. gyékbe.­A felmérés dokumentáció­nak is elfogadható. Bizonyí­ték az illetékeseknek, akik talán nem tudnak kellőkép, pen figyelni az egyes szak­munkásképzők gondjaira. Megyénkben egy tanfelügye. lő van, aki a szakmunkás- képzőkkel foglalkozik. Kér­dés, hogy egyedül képes-e ellátni egy egész megye fel­ügyeletét. Talán hasznosabb lenne, ha többen végeznék a tanfelügyeletet legalább há. rom megye területén. A szakoktatók sokat tudnának tanulni más megyék tanárai­tól egy évenként rendezett tanácskozáson, ahol lehető, ség lenne a módszerek, szak­ismeretek összehasonlításá. ra. Amíg a MüM nagy ta­pasztalata szakszemberei vé­gezték a felügyeletet, gyak. ran rendeztek tapasztalat- cseréket. Ügy tűnik, a dóm. bóvári felmérésből, mintha hátrányba került volna a fel­ügyelet és a megfelelő köz­ponti koordináció. — S. A. — Szocialista munkaverseny Hatékonyság, minőségjavítás Az MSZMP szekszárdi Vá. rosi Bizottsága a megyeszék­hely két legjelentősebb üze­mének munkaverseny-moz- galmát tárgyalta. Steindl Ká­roly, a BHG 4. sz- gyárának igazgatója, valamint Zsigo- vits Ferenc, a szekszárdi ME­ZŐGÉP igazgatója tájékoztat­ta a vb-t a szocialista mun­kaverseny eredményeiről, az idei vállalásokról, a teljesí­tésről. A MEZŐGÉP dolgozói, kommunista aktívái tárgyal­tak először az idei tervtelje­sítést támogató szocialista munkaverseny feladatairól. A Törekvés szocialista brigád felhívására csatlakoztak a Láng gyári kezdeményezés­hez, s igy ezek után összesí­tették a dolgozók vállalását. Az önköltség csökkentése 4 millió 795 ezer forint meg­takarítást ígér, ezen- belül külön figyelemre méltó az a tétel, amely szerint a gondo­sabb munkával 1 millió 400 ezer forint anyagot takaríta­nak meg. A múlt évi gondok ellené­re a szocialista brigádok a BHG 4. sz. gyárában jó ered­ményeket értek el, különféle objektív okok miatt azonban egyes területekben lemaradás történt, ezek pótlása, illető­leg a hatékonyság további nö­velésére irányuló vállalások képezik a szocialista brigádok ez évi munkaversenyének alapját. A munka hatékony­ságának növelése érdekében azt vállalta a gyár kollektí­vája, hogy a fajlagos norma­óra-hozamot a tervezett 6,2- ről 6,51 normaóra (fő) mun­kanap szintre növelik. A mi­nőség javítása érdekében az idei évben 5 százalékkal csökkentik a fajlagos selejt- károk összegét. A MEZŐGÉP csőgyártó brigádja az anyaghiány ellenére is jói végezte feladatát Fotó: GALLÓ TIBOR Zárszámadások után A mezőgazdaságban az 1977. évi termelési és gazdál­kodási év meghozta a közös munka gyümölcsét: a megye mezőgazdasági üzemei telje­sítették a rájuk háruló fel­adatokat. A növénytermesz­tési és az állattenyésztési fő­ágazatban kedvező irányú, mértékű és ütemű változás következett be. Emelkedett a kalászos gabonák termés- eredménye, kukoricából is­mét rekordtermést értek el üzemeink. A szövetkezeti szektorban a tehenenkénti tejtermelés meghaladta a há­romezer litert, és tovább nőtt a vágósertés-értékesítés is. A szövetkezetek múlt évi gaz­dálkodásáról Szőke Gézával, a TESZÖV elnökhelyettesé­vel, a dombóvári Alkotmány Tsz elnökével beszélgettünk. — Az előzetesen össze­állított zárszámadási ösz- szesítő szerint az elmúlt évben minimális, 9 száza­lékos termelési költség- növekedéssel szemben a megye tsz-eiben 51 száza­lékkal emelkedett a mér­leg szerinti nyereség. Ennyivel jobban gazdál­kodtak a tsz-ek tavaly, mint 1976-ban? — Nem vitás: a gazdálko­dás színvonala a múlt évben Szőke Géza jelentősen megnőtt. Ez jó­részt a megelőző évek szelle­mi és műszaki befektetésé­nek akkumulálódásából szár­mazott. 1976 gyenge év volt, kedvezőtlen időjárási viszo­nyok között termeltük a nö­vényeket, ennek ellenére a tápanyag-visszapótlás meg­történt. Az aszály miatt azon­ban nem táródott fel a táp­anyag, hanem a következő gazdasági évben hasznosult. A modern technikához iga­zodó képzés és továbbképzés most is éreztette hatását; a tsz-ekben kinevelődtek azok a szakemberek, akik már pontosan tudják, hogy na­gyobb terméseredményeket csak a technológiai utasítá­sok maradéktalan betartásá­val lehet elérni. Az elmúlt gazdasági évben az optimális időben végzett talaj-előkészí­téshez, vetéshez és betakarí­táshoz szerencsésen párosult az időjárás is. Ilyen körül­mények között kimondottan, jó minőségű takarmány ter­mett, s ez kihatott az állat- tenyésztésre is. A kukorica nem kapott fuzáriumot, jó minőségű lett a széna és a siló, sehol sem fordult elő bélgyulladás, száj- és köröm­fájás. A gazdasági szabályo­zók ösztönző hatása arra kényszerítette a tsz-vezető- ket, hogy még nagyobb súlyt fektessenek a termés meny- nyiségére és minőségére. A gabonaforgalmi vállalat je­lenleg sem tud elegendő ta­karmányt tárolni. Ezért a szövetkezetek terményszárító­kat, -tárolókat, keverőüzeme­ket építettek, s ma már innen látják el az állatokat takar­mánykeverékkel, terménnyel. Mindezek következtében eredményes évet zárt a me­gye mezőgazdasága. — A gazdálkodás egyik értékmérője az önköltség... — Az önköltségben a ter­melési költségen kívül az át­lagos költségek is szerepel­nek, s ezért azt, hogy hogyan alakul, nemcsak az átlagter­més szabja meg. Nem mind­egy, hogy milyen fajtával és milyen technikával dolgoz­nak az üzemek. Kiszámítot­ták, hogy melyik az az opti­mális mennyiség, amikor már gazdaságos a termelés — ku­koricánál az alsó határ hek­táronként 48—50 mázsa máju­si morzsolt körül mozog. Túl­zott műtrágya-adagolással a mázsánkénti nyereség csök­ken, ugyanakkor összességé­ben nő, hisz nagyobb a ter­mésátlag, nemcsak az adott évben, hanem a következő esztendőben is. Bebizonyoso­dott: a termésátlag alakulá­sát nem befolyásolja a mono­kultúra. Ahhoz, hogy hektá­ronként a száz mázsa kuko­rica megteremjen, a figyel­mes munka mellett jó alkat­részekre, hatékonyabb mű­trágyára, nagyobb fajta- választékra van szükség. Ma már azt is mérik, hogy egy­ségnyi kukoricából mennyi húst lehet előállítani. Éppen ezért valószínű, hogy a jövő­ben a nagyobb beltartalmi értékű kukorica termesztése kerül előtérbe. Az, hogy két tsz azonos termékének ön­költsége között mekkora a különbség a műtrágyázástól, a tőszámtól, a vetési időtől, a növényvédelemtől, a beta­karítástól függ, de attól is, hogy például kapott-e a ku­korica esőt augusztusban vagy sem. — A jó eredményeket hajlamosak vagyunk a jó minőségű földdel, az ideá­lis eszközellátottsággal magyarázni. Kétségtelen: nagyon fontos dolgok, de túl ezen, mi a jó gazdál­kodás titka? — A föld minőségével sem­mit sem lehet megmagyaráz­ni, mert szakszerű talajerő­utánpótlással a gyenge ter­mőerejű földet is jó minősé­gűvé lehet tenni. Jó néhány termelőszövetkezetben elő­fordult, hogy a gyengébb aranykorona-értékű föld több termést adott, mint a maga­sabb aranykorona-értékű, holott azonos mennyiségű műtrágyát kapott, s szinte egy időben vetették el a ma­got. Jó lenne, ha a szakem­berek még többet gondolkod­nának azon, hogyan lehetne eredményesebbé tenni a gaz­dálkodást. Sajnos a gépesítés még mindig nem probléma- mentes: hamar tönkremen­nek az alkatrészek, a gép oly­kor hetekig áll. A jó gazdál­kodás egyik titka: nem kell idegenkedni az új eljárások­tól. Persze az sem mindegy, hogy az üzem gondoskodik-e vagy sem jó előre a szak­ember-utánpótlásról. — A tsz-ekben 8,24 szá­zalékkal nőtt a termelési érték, a tagság szövetke­zetből származó jövedel­me pedig 6 százalékkal. Ez a növekedés a hatéko­nyabb munkavégzésből ered? — Igen, abból. A szövetke­zeteknek korszerű géppark áll rendelkezésére, s így fel­szabadul a munkaerő. A nyá­ri csúcsidőszakban idény­munkásokat alkalmazunk. Ez azért jó, mert nő a tsz-tagok felelőssége. A modern tech­nikához több fizetés jár, s nem ritka, hogy a drága, nagy teljesítményű gépeket két műszakban üzemeltetjük. Egyszóval, a magasabb ter­méseredmények következté­ben hatékonyabb a kézi és a gépi munka. — A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kö­zött a növénytermesztés eredményeiben nem nagyok az eltérések, de az állat- tenyésztésben igen. — Az állami gazdaságok­ban hamarabb megoldódott a gépesítés mint a tsz-ekben, de jobb a vetőmag, szerve­zettebb a növényvédőszer- és műtrágya-ellátottságuk, következésképpen, magasabb a gazdálkodás színvonala. Az állami gazdaságok adó nél­kül átcsoportosíthatták pénz­eszközeiket a részesedésből a fejlesztési alapra, csökken­tették a létszámot, gépeket vettek. Ma már vannak olyan tsz-ek, amelyek utolérték az állami gazdaságok színvona­lát. A szövetkezetek számára ma még kiaknázatlan lehető­ség társulások, kooperációk létesítése, tsz-ek és tsz-ek, valamint állami gazdaságok és tsz-ek között. — Tavaly 30 tsz fizetett jövedelemnövekmény-adót, két évvel korábban csu­pán 16. Indokolt ez a nö­vekedés? — A szövetkezeti vezetők­nek lassan képzett közgaz­dászoknak kell lenniük, meg kell tanulnunk számolni. Korábban előfordult, hogy a tagok 8 órát dolgoztak — és 12 órát számoltak el. Ez sok gazdaságnál viszaütött: a munkafegyelem lazulásával járt. Ott, ahol „megfogták” a munkaórát, szilárdult a fe­gyelem, jobb lett az ered­mény. A bértömeg-gazdálko­dás bevezetésével magasabb lett az egy főre eső jövede­lem, kevesebb dolgozónak több pénzt tudtak adni, sőt még a fejlesztésre is maradt. A jövedelemnövekmény-adó a többlettermelésből szárma­zik, hisz a több termést be kell takarítani, s ez pénzbe kerül. A tsz-ek többnyire tő­lük független okok miatt fi­zettek jövedelemnövekmény- adót. Ha a bérszínvonal-gaz­dálkodás helyett bértömeg­gazdálkodással oldották vol­na meg a termelést, nem ke­rültek volna ebbe a hely­zetbe. — Mivel lehet ösztönöz­ni a gondos munkára, ar­ra, hogy becsületbeli ügyének érezze mindenki azt, hogy jól végezze a munkáját? — Nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy jutal­mazzuk a jól dolgozókat. A trehány munkaerőnek a ke­vés is sok. Főleg a gyengébb tsz-eknél kell megtalálni az ösztönzés új módját. Nagy lehetőségek rejlenek a szo­cialista munkaversenyben, ha olyan célokat tűznek maguk elé, amiért nagyon meg kell dolgozni. A legfontosabb szempont az, hogy a termelő- szövetkezetekben dolgozó ta­gok, vezetők ne az egyéni, hanem a közösségi érdekeket tartsák szem előtt. — Köszönjük az in­terjút. —a —a

Next

/
Oldalképek
Tartalom