Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

V Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 28. szám ARA: «.80 Ft 1978. február 2., csütörtök Ma* számunkból A POLITIKAI MUNKA ÉLVONALÁBAN (3. old.) HASZONTALAN FÖLDEK (3. old.) KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) ÜJ FELADATOK AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉBEN (5. old.) CSELGÁNCS ORSZÁGOS RANGSORVERSENY (6. old.) Hírközlés és manipuláció TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ, információáramlás, infor­mációs csatornák, az információkkal való rendéikezés — megannyi fogalom, jelölvén a modern társadalom egyik legjellegzetesebb tényét és vállalkozását. A tér és az idő valóban összeszűkülni látszik. Szinte kegyetlen­nek nevezhető közvetlenséggel láthatjuk mindazt, ami a világ bármely sarkában és részében történik. Tegyük pontosabbá a képet: a kedves fogyasztó ott ül a képernyő előtt vagy a rádió hallótávolában, talán éppen vacsoráját fogyasztván, esti italát szürcsölvén, s közben „elfogyasztja” a világ eseményeit is. A Nagy és Ünnepelt Fogyasztó, a Hírközlő Vállalkozás Ügyfele annál is inkább megteheti ezt, mert a hírek is „tál­cán érkeznek”. Megdolgozva, átformálva, magyaráza­tokkal ellátva, a képek és fogalmak kétes hézagait biz­tos tömítőanyaggal kitöltve, s ezért feltétlen nyugal­mat árasztva; megnyugtatóan, hogy mindez másutt, mással történik, s nem vele. Minden a Fogyasztóért, az Ügyfélért történik... Azt a kérdést, hogy akar-e egyáltalán Ügyfél lenni — nem illik feltenni. Sőt: ez lehetetlenség, illetlenség, vissza­élés a;helyzettel vagy egyszerűen őrültség és irraciona­litás. Még mielőtt valaki is tiltakozna: a manipuláció pesz- szimistái festik ilyen sötét és komor színekkel a képet, illetve a helyzetet, ám a tömegkommunikáció és az in­formációbőség korszakának egyik valós problémáját is érintve ezzel. Az a veszély ugyanis, hogy a társadalmi munkamegosztás és uralmi viszonyok alá besorolt egyén az információ-dömpinggel szemben elvesztheti személyiségét és autonómiáját, s puszta fogyasztóvá vál­hat egy olyan gépezet hatalmában, amely e helyzetet éppen saját hasznára kívánja fordítani. A manipuláció ezért mégsem egyszerűen „civilizációs” betegség. Több annál, mert kontkrétabb társadalmi érdekek magyaráz­zák, és kevesebb is, mert kiküszöbölhető, leleplezhető. Mert mi is hát a manipuláció? Ha a mindennapi élet­ben valaki nem mondja meg a másiknak az igazat, ha­nem, ellenkezőleg, érdeke ellen érvel, és partnere gya­núját mesterkedésekkel, mesékkel és fondorlatokkal próbálja eloszlatni, azt mondjuk, hógy az illető hazu­dik. Ugyanezt, ha hivatalos minőségben, „intézménye­sen” és „szakszerű” érveléssel, kifinomult frazeológiával teszi valaki, és általában a közélet és a politikai élet területén gyakorolják, manipulációnak nevezzük. A MANIPULÁCIÓ ideológiai-politikai értelemben vett mellébeszélés, kertelés és hazugság. Módszer, amely mögött szűkösebb, kisebbségi érdekek aktivizálód­nak és lépnek fel a szélesebb tömegérdekekkel szem­ben; vagy éppen tüntetik fel önös érdekeiket közösségi érdekként. Olyan törekvés tehát, amely a társadalmat — hogy Herbert Marcuse totális képével éljünk — „egydimenzióssá” kívánja tenni, azaz megrögzíteni és megkövesíteni egy olyan érdek- és hatalmi hierarchia állapotában, amelyben ez az önös érdekű elem magá­nak tudhat másokkal szemben egy pozíciót, hatalmi posztot és státuszt, függetlenül attól, hogy emögött tényleges teljesítmény van-e, avagy sem. De ha a manipuláció a tömegek visszaszorítása és a kisebbségi érdek tömegérdekként való feltüntetése — akkor vízválasztónak kell lennie a kapitalista és a szo­cialista társadalom tartalmi megkülönböztetésében is. A „fogyasztói társadalom” fogyasztója, „ügyfele” való­ban autonómiáját vesztett egyén, akinek képzetei ki­merülnek az áruvilág reklámozott esztétikájában. Per­sze, olyan modell, „ideáltípus” ez,, amely ha tetten is érhető, tényszerűen, mégiscsak túloz, mert lebecsüli az egyenlőtlenség lázító mozzanatát, a sikertelenség min­dennapi élményét, s azokat az erőket, amelyek szembe­fordulnak vele a politikában és a kultúrában. Ezzel szemben a személyiség marxista felfogásában az akti­vitás, a társadalmi összefüggésekben gondolkodni tu­dás, az érdekviszonyok értése és megértése — mint az egyén védettsége a manipulációval szemben — az egyén politikussága a döntő mozzanat. Hogy ez is el­érendő követelményként magasodik elénk? Hát harc kérdése, annyi bizonyos. Nálunk is vannak összefonó­dások, státuszok, és funkciók, s ezek között különbsé­gek és hierarchiák. A vezető „magyarázhatja a bizo­nyítványát”, hosszabb-rövidebb ideig manipulálhat le­hetőségei alapján. Mégsincs azonban olyan, a magán- tulajdonhoz mérhető, társadalmilag szentesített érdek, amely alapján e jelenségekből a rendszerre jellemző megkövesedés adódna. Előbb-utóbb mindig „kilátszik a lóláb”. Minél erősebb az ellenerő, a szocialista demok­rácia, annál hamarább. És a tömegkommunikáció? A tömekommunikáció is lehet etikus. Etikája a valóság harcaiba való beleszó­láson, a progresszió oldalán álláson alapul. Nem feltét­lenül manipulál tehát. Az egyén nem feltétlenül ki­semmizett porszem és egyenlőtlen partner a technici- zált információgyártás és csatornarendszer óriásával szemben. A tömegkommunikáció látni, odafigyelni is taníthat. Megtaníthat dolgaink értelmére, s miközben hallgatunk, a szólni tudásra. Megnövelheti autonómián­kat. Áttörheti az érdekesség hamis bűvkörét, s tartásra, helytállásra ösztönözhet. Közel hozhatja, premier plán­ba állíthatja a gondolattalanságot, a butaságot, leleple­ző formát adhat a mellébeszélésnek, az önteltségnek és az önzésnek. Egyszóval: lehetőségei alapján küldetése van. Kiemelheti az egyént szenvtelenségéből, magába zárkózó Dartikularitásából. AZ ÉRTELMES EMBERI jövőért folytatott küzde­lemben ennek a sajtónak, rádiónak és televíziónak is ott a helye. Valóságában pedig a manipuláció felett aratott győzelmet ünnepelhetjük. HÜLVELY ISTVÄN Aktívaértekezlet az ÉVM-ben Megkezdik a VI. ötéves terv benházásainak előkészítését A hosszabb távú előrelá­tást, a tervszerűbb építési kapacitásgazdálkodás és fej­lesztés feltételeinek követke­zetes megteremtését szorgal­mazta az Építésügyi- és Vá­rosfejlesztési Minisztérium szerdai aktívaértekezlete. A tanácskozáson Ábrahám Kál­mán miniszter értékelte az ötéves terv első két évében szerzett tapasztalatokat és megjelölte az idei év és a következő időszák legfonto­sabb feladatait. Az ágazati irányításban jobban kell számolni azzal az erőforrással, jelentős tar­talékkal is, ami az ÉVM- vállalatokon kívüli építési szervezetekben rejlik, hiszen rajtuk múlik az országos épí. tési és szerelési feladatok 65 százalékának sikeres teljesí­tése. Gondoskodni kell tehát arról, hogy minden munkát az arra legalkalmasabb szer­vezet végezzen el. A hatékonyabb kapacitás- gazdálkodásnak, az újabb műszaki és technikai bázisok megteremtésének, a munka- szervezés fejlesztésének egy­aránt fontos feltétele a hosz- szabb távú előrelátás, terve­zés. Ezért az idei építési elő­irányzat sikeres teljesítésével egyidőben meg kell kezdeni a VI. ötéves terv beruházá­sainak, elsősorban a lakás- építkezéseknek a komplex előkészítését. A minisztéri­umnak is előrelátóbb, kon­cepcionálisabb ágazati irá­nyító munkát kell kifejtenie. A munkakörök ésszerűbb el­határolásával egyértelműbbé kell tenni a felelősségválla­lást és az ágazati elgondolá­sok érvényesítése érdekében hatékonyabbá kell tenni a munkamegosztást, meggyor­sítani a döntéseket. Fontos, hogy adottak legyenek a vál­lalatok, építési szervezetek előrelátóbb - munkájához szükséges feltételek. A különböző hatósági elő­írásokat, a műszaki-gazda­sági normatívákat is célszerű felülvizsgálni, hogy a túlsza­bályozottság megszüntetésé­vel hatékonyabban bontakoz­hassanak ki a vállalati kez­deményezések. Ugyanakkor minden szinten erősíteni kell az ellenőrzést is. Ábrahám Kálmán hangsú­lyozta : a minisztériumnak nagyobb figyelmet kell fordí­tania a vállalati munka- és üzemszervezés fejlesztésére, a vezetés színvonalának jelen­tős javítására, az ésszerű fia­talításra. Intézkedéseket kell kidolgozni az építőmunká­sok különélési pótlékrendsze­rének korszerűsítésére, a munkásszállások fejlesztésé­re — főiként Budapesten —, s módot kell nyújtani, hogy az építőmunkások ne csak épít­sék a lakásokat, hanem több lehetőséget kapjanak arra, hogy maguk is hozzájuthas­sanak új otthonokhoz. Az aktívaértekezleten — amelyen felszólalt Fock Je­nő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja is — töb­ben szorgalmazták a beruhá­zások előkészítésének, dönté­si rendszerének fejlesztését. Púja Frigyes Tanzániában tárgyalt Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere Benjamin Mkapának, a Tanzániai Egyesült Köztár­saság külügyminiszterének meghívására 1978. január 29—31. között hivatalos ba­ráti látogatást tett Tanzániá­ban. A külügyminiszterek eszmecserét folytattak az idő­szerű nemzetközi kérdések­ről, a kétoldalú kapcsolatok fejlődéséről és elmélyítéséről, tájékoztatták egymást a két ország belső helyzetéről. A miniszterek történelmi jelentőségűnek értékelték az afrikai nemzeti felszabadító harc sikereit, s szolidaritá­sukról biztosították a .dél-af­rikai térség elnyomott népei­nek a függetlenségéért és az afrikai többségi uralomért folytatott harcát. Púja Frigyest fogadta Abo- ud Jumbe a Tanzániai Egye­sült Köztársaság elnökhelyet­tese és Edward Sokoine mi­niszterelnök. Külügyminiszterünk befe­jezte a több afrikai ország­ban tett hivatalos látogatását, és elutazott Tanzániából. Brezsnyev fogadta Raul Castrót Országgyűlési küldöttségünk hazaérkezett a Szovjetunióból Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, szer­dán a Kremlben fogadta Raul Castro Ruzt, a Kubai Kom­munista Párt KB Politikai Bizottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság másodtitká­rát, a forradalmi fegyveres erők miniszterét. A testvéri, szívélyes lég­körben folytatott megbeszé­lésen, amelyet a teljes nézet- azonosság jellemzett, a két­oldalú kapcsolatok fejleszté­sének kérdéseit, valamint néhány időszerű, kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémát vitat­tak meg. A találkozón jelen volt Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere is. Szerdán hazaérkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának meghívására hiva­talos, baráti látogatáson a Szovjetunióban járt magyar országgyűlési küldöttség. A delegációt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés el­nöke vezette és tagjai voltak: Gajdos Ferenc, Klenovics Imre, Marjanek József, Se­lyem Zsigmond, Szászi Gá­bor és Teleki Istvánná képvi_ selők. A küldöttséget a Kele­ti pályaudvaron Péter János, az országgyűlés alelnöke, va­lamint az országgyűlés szá­mos tisztségviselője és a Külügyminisztérium képvise­lői fogadták. A küldöttség köszöntésére megjelent V. J. Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. (MTI). Lakosprograiii Saeeslcs accs rdoti A múlt év végén megtörtént Szekszárdon az Arany János utcai újabb hatvan állami bérlakás műszaki átadása. A lakások kijelölése már megtörtént, hamarosan költözhetnek új otthonaikba a lakók. Ebben az évben százhuszon- négy tanácsi, ill. tanácsi értékesítésű lakás építését tervezik Szekszárdon. Fotó: Komáromi

Next

/
Oldalképek
Tartalom