Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

1978. február 9. ^PÜJSÁG 5 Érdekes témával foglal­kozik a rádió Napraforgó adásának február 11-i mű­sora. Egy véletlenül elka­pott vélemény alapján in­dultak a riporterek Nyilas Misi nyomába. „Nyilas Mi­si olyan félénk, naivan jó­hiszemű, hogy még magát is képtelen megvédeni. Egy ilyen irodalmi figura ma már nem lehet hős” — mondta az egyik úttörő. Az egykori történet színhelyén, Debrecenben beszélgetnek a szerzők pajtásokkal. A mű­sor végigköveti a regény színhelyeit és megszólaltat mai kollégistákat, akik a régi hagyományok őrzői és az újak alakítói. Akit ér­dekel, február 11-én délután 2 órakor a Petőfi rádióban meghallgathatja a műsort. * „Minden amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, ami­kor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüle­ményein” — mondotta Ju­les Verne az „Utazás a Holdba” című regénye meg­jelenése után egy újságíró­nak. Idén februárban szer­te a világon megemlékeznek a nagy író születésének 150. évfordulójáról. Ez alkalom­mal mutatja be a rádió Zol­tán Péter: A képzelet va­rázslója című ötrészes hang­játékát, amelyet az író éle­téről írt. A hangjáték­sorozat első adása február 19-én lesz, a Petőfi adón, 14.15-kor. * A budapesti III. kerületi Mókus utcai gyerekek Sza­bó Helga tanárnő vezetésé­vel megszokott zöngészés- böngészésükön a „Zöngész- de” február 23-i, a Petőfi rádióban 13.30-kor sugár­zott adásában arról beszél­getnek, ki az igazán jó ze­nehallgató? Ki hallgatja úgy a zenét, hogy az minél előbb a sajátjává váljék? Kell-e a zene élvezéséhez zeneértés: zenei előképzett­ség? Miközben a gyerekek Vivaldi Tél című hegedű- versenye egyik tételét új­ra és újra meghallgatják, egyre közelebb jutnak a kérdés megoldásához. * Az ország zeneiskoláit be­mutató — Muzsikáló gyere­kek — című sorozat kereté­ben most Nyíregyházára visz utunk. A nyíregyházi zeneiskola életével, tanárai­val, növendékeivel ismer­kedve úgy tűnik, hogy ez az intézmény alaposan kiveszi részét ebből a munkából. Bepillantunk a mindenna­pi munkát végző „műhe­lyekbe”, halljuk a 10 éves Nagy Annát játszani egy hegedűórán, aki már egy híres szovjet hegedűpeda­gógus mesteriskoláján is részt vett, és találkozunk régi ismerősünkkel is, a zongorista Nagy Robival, akit a televízió „Ki mit tud?” versenyén egy ország a szívébe zárt. Az iskola életét Friss Gábor kalauzo­lásával ismerhetjük meg. A műsor február 25-én 14 óra­kor hangzik el, a Petőfi adón, a Napraforgó kereté­ben. A„Csupaszemek” Bonyhádról Rendhagyó sajtótájékoztató Villanó vakuk, pergő mag­netofonszalag. Frappáns kér­dések, sokat ígérő, megfontolt válaszok. A tét: minél többet megtudni a város fejlődésé­ről, jövőjéről. „Ismerd meg városodat” lehetne a mottó­ja annak a kezdeményezés­nek, amelynek során a bony­hádi riporterszakkör úttörői „ostromolták” kérdéseikkel a város vezetőit, hogy arról „úttörő berkekben” tudósít­hassanak. — Az óvodai férőhelyek száma 196ÍÍ-ban 326 volt, mi­ről tudósíthatunk 1978-ban? — tette fel a kérdést Kalmár Zsuzsa. A kérdésre dr. Schuler Zol­tán, a városi tanács végrehaj­tó bizottságának titkára a kö­vetkezőket mondta: — Jelenleg 576 óvodai fé­rőhellyel rendelkezünk, ami az igényekhez mérten kevés. Ehhez kapcsolódva elmond­hatom, hogy az 1968-ban meglévő 37 általános iskolai tanterem száma 1978-ra 53-ra emelkedett. A zsúfoltság le­vezetésére a Fáy lakótelepen •újabb 24 tantermes iskola épül, melynek első 8 tanter­me még e tervidőszak végére elkészül. Ugyanitt egy bölcső­de és óvoda is épül. A közép­iskolai tantermek száma 1968-hoz viszonyítva 37-re nőtt, beleszámítva a szak­munkásképző hat tantermét is. Tornatermi ellátottságun­kat segíti a még ez év elején elkészülő új sportcsarnok, amelyben egyidőben 3 cso­port foglalkozhat. Közműve­lődési feladatainkat segíti az 1979. június 30-án elkészülő művelődési ház, 400 fős szín­háztermével. — Kérjük, beszéljen a vá­ros iparáról, fejlesztéséről — hangzott a következő kérdés. — 1900-ban a település csu­pán négy ipari üzemmel ren­delkezett. Ez a szám 1978-ra 38-ra nőtt. A város szövet­kezetei is komoly részt vál­lalnak a város gondjainak enyhítésében. A városfejlesz­tés területén a lakásépítés a legsürgősebb feladat. A VI. ötéves tervben 1500 lakás készül el. Ebből adódó tenni­való a parkok, játszóterek ki­alakítása az új lakótelepeken, Fontos feladat a városköz­pont rendezése. Ennek kereté­ben bővül a városi tanács épülete is. A kórház bővíté­se, rekonstrukciója a közel­jövőben indul meg. — Lesz-e és mikor úttörő­háza Bonyhádnak? — tette fel a kérdést Fábián Anna. — Ismerjük és szem előtt tartjuk a fiatalok, a pajtások ilyen jellegű igényét. Az 1980—85-ös tervidőszakban több szerv együttes segítésé­vel sor kerülhet az úttörőház felépítésére — hangzott dr. Schuler Zoltán vb-titkár vá­lasza. Ennyit ragadtunk ki a kér­dések sokaságából, anélkül, hogy bármely más válasz ke­vésbé fontos voltát vitatnánk. A pajtások ezután a tanács­ház erkélyéről szemlélődtek, ahonnan több épülő létesít­ményt megtekintettek. Bonyhádi riporterszakkör Két szakkör Gyönkön (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Csütörtök délutánonként tartja összejöveteleit a gyön- ki művelődési ház gyermek- rajzszakköre. Vezetőjük Ko­vács Rózsa, 1977-ben szerzett rajztanári oklevelet. Tanítvá­nyai közül azok, akik a pró­bálkozásoktól nem ijednek meg, a szakkörben is vele tartottak. Október óta dol­goznak együtt, de már egy kisebb kiállításra való mun­kájuk van. Kezdetben ceru­zával, tollal, tussal készítet­tek tanulmányokat, ezután a viaszos-kaparásos technika megismerése következett. Munkájuk következő fázisá­ban a papírnyomat és papír­metszet technikáját ismerték meg. Hamarosan a linómetszést is megpróbálják, de az ed­dig megismert technikát ez­után is folyamatosan fogják alkalmazni, ilgy ki-ki úgy fejlesztheti magát, ahogy el­képzeléseinek legjobban meg­felel. Távolabbi terveik: be­tű- és színkompozíciók készí­tése, no és tanév végére egy kiállításon a legjobb mun­káikat is bemutatják. Fa és agyag Három éve működik egy szakkör a gyönki általános iskola kollégiumában, mely­nek fő munkaanyaga a cím­ben jelzett fa és agyag. A szakkörben fafaragó és agyaggal szobrászkodó-faze- kaskodó gyerekek dolgoznak. A csoport szakmai irányítá­sát Szegletes János végzi. Munkájukról a kollégiumi ebédlő falán faragott tá­nyér, az asztalokon ízléses szalvétatartók, a folyosón népi motívumokkal díszített faragott falikép és sok apró dísztárgy tanúskodik. A vitrinben agyagfejek, plakettek, egyéb figurális munkák. Agyagkorsó is ké­szült már, egyelőre korongo­zás nélkül. Meglepő ügyes­séggel kezelik a gyerekek a bicskát, bízsókot, a lombfű­részt, csiszolópapírt, de az agyag barátai sem ügyetle­nebbek. Huszonhárom leendő nép­művész dolgozik itt? Való­ban azok lesznek? Talán nem is ez a legfontosabb. A leg­nagyobb erénye ennek a szakkörnek az, hogy megis­merkedhetnek tagjai a ma még élő népművészet tárgy­alkotó ágaival, ezek forma­nyelvével, motívumkincsei­vel, fejlődik tér- és arányér­zékük, fogékonyabbak lesz­nek az életben megjelenő esztétikum iránt. Nem utolsó­sorban pedig örvendetes, hogy szabad idejüket célsze­rűen töltik el, játékos tevé­kenységük során alkotva ta­nulnak, s örömüket lelik munkájukban. LÖNHARD FERENC (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szekszárdi úttörőházban 32 szakkör, illetve klub mű­ködik, összesen 645 taggal. Az egyik legrégebben dolgozó szakkör . a képzőművészeti. Legkisebb tagja második ősz. tályos, a legidősebb 14 éves. Minden gyerek meglelheti itt az alkotás örömét. Különö­sebb megkötötség nélkül dol­goznak. Vezetőjük, Juhos László szobrászművész csak ■néhány szóval korrigálja a készülő alkotásokat. Csaknem mindenféle technikával dol­goztak már. A szakköri he­lyiség egyik falát teljesen el­borítják a ragyogó színekben pompázó gyerekrajzok. Rend­szeresen dolgoznak agyaggal is. A szekrény roskadozik a sok kis szobrocska alatt: az állatfiguráktól a modern tér. plasztikáig minden látható itt. Nemrégiben kaptak egy kis égetőkemencét is, mely házon belül lehetővé teszi, a plasztikák tartósítását. Rend­szeresen készítenek a rendez­vényekre plakátokat, dekorá­ciót. Most rendezgetik mun­káikat. Ugyanis hamarosan ki. állítják az aulában a legjobb gyermekrajzokat. A kiállítás­ra minden érdeklődőt szere­tettel várnak! REHÁK RÓBERT Munkában a szakkör tagjai Hangszerajándék A Belügyminisztérium Központi Fúvószenekara ked­ves ajándékkal lepte meg megyénk úttörőit. A méltán nemzetközi hírű együttes le­selejtezett, de kis javítással az úttörőzenekaroknál még nagyon jól használható hang­szereket adományozott me­gyénk úttörőzenekarainak. A megyei úttörőelnökséghez ér­kezett fúvóshangszereket és dobokat az igényeknek meg­felelően osztották el az út­törő-fúvószenekarok között, Úttörő lövészek A tanévkezdet óta figye­lemreméltó fellendülés kö­vetkezett be a szekszárdi ál­talános iskolákban szervezett lövészszakkörök munkájá­ban. Jól szerepelnek a kü­lönböző légfegyveres verse­nyeken, még megyén kívül is. Az eredményes szereplés hátterében az áll, hogy meg­javult az együttműködés az MHSZ városi, B típusú lö­vészklubjával. A klub veze­tői sok, hasznos tanácsot ad­nak a lövészedzésekhez, el­sősorban azzal a meggondo­lással, hogy az általános is­kolások közül kapjanak utánpótlást. Az utóbbi időben különösen jó teljesítményt nyújtott a városi úttörőház lövészszakköre. A fehér hangya Jelmezed az arcodon A fiatalok legkedveltebb mulatsága a jelmezbuli. Per­sze, a tizenévesek erszénye és lehetősége meglehetősen kor­látozott, így most olcsó jel­mezhez próbálunk ötletet ad­ni. Nos, ezeknél a szilveszteri, farsangi tippeknél másodran- .gú a ruha. Minél egyszerűbb legyen, például sötét pulóver, sötét miniszoknya vagy nad­rág egyszínű trikóval. A hangsúly itt a jellegzetes arckikészítésen van, amely­hez a színes kozmetikai sze­rektől a színes krétáig, min­dent „be lehet dobni”. így lehet belőlünk az arcra dekorált figura szerint pil­langó, óra, csillagos ég, bo­hóc vagy éppen pikk ász. Ugyanezeket a jelzéseket persze, papírból vagy filcből kivágva kitűzhetjük a trikó­ra, szoknyára, sőt, az ügyeseb­bek rá is hímezhetik színes fonállal, amit később is vi­selhetnek a mulatság elmúl­tával. B. K. Régesrégen élt egyszer egy hangya, aki nem volt fekete. Szépséges fehérnek született. Ahogy a fűben mászkált, ta­lált egy kis tükördarabot. At­tól fogva napestig abban il- legette-billegette magát, és a kirándulók által hanyagul el­dobált ételmaradékokból lak- mározott. Utána leheverészett a fűbe, sütkérezett a napon. Testvérei hiába kérlelték, se. gítsen a föld alatti folyosók építésében, a téli élelem ösz- szegyűjtésében. El is határozta, addig nem nyugszik, míg el nem kerül a Földről. — Fel kell jutnom az ég­be! Ott aztán békesség van, úgy élhetnék, ahogy kedvem tartja, ott minden olyan cso­dálatos! De kár, hogy nem tudok repülni. — Így töpren­gett, mikor egy kislány futott feléje, s meglökte cipője or­rával. — Nicsak, milyen fura fé­reg. Hangya is, meg nem is — szólt feléje. Azzal lehajolt, odatette az ujját, ahogy a katicabogarat szokta csalogatni. Ekkor lát­ta meg a hangya a gyerek kezére kötött léggömböt. — Kezdetnek jó lesz — gondolta, és felmászott a kis­lány ujjára. Onnan végigfu­tott a fonálon, amelynek vé­gén a léggömb lebegett. Arra telepedett.-1- Jaj de jó ezen a szép, selymes gömbön lustálkodni. Most már ezzel együtt röpül­ni szeretnék! — kiáltotta. — Ha ez a kívánságod, hát legyen — pattogott vidáman a léggömb, azzal kitépte ma­gát a kislány kezéből, és szállt, szállt az ég felé. A hangyát, szó ami szó, azért váratlanul érte a dolog, de azért kinyögte: — Köszönöm, kedves lég. gömb, hogy teljesítetted a ki. vánságomat. Félelmében addig kapasz­kodott a léggömb vékony bő­rébe, míg az egyszercsak na­gyot pukkant, és eltűnt alóla. — Na, mire földet érek, nem marad belőlem hírmon­dó sem — remegett a hangya*. Csakhogy nem így történt. Nem zuhant le, ott maradt ég és föld között lebegve. Sehol egyetlen fűszál, amiben meg­kapaszkodhatna. így múlt el felette hét nap, hét éjszaka. A nap perzselte, a hold fagyasztotta. — Bárcsak fekete hangya lehetnék, és ott élhetnék test­véreimmel a földön. Soha többé nem kívánkoznék a fellegek közé, másképpen képzeltem én az égi boldog­ságot. Hát, amint ezt így elgon­dolta, egyszercsak egy kis sze­líd bárányfelhő ért hozzá, s így szólt: — Na, jól van, ne búsúlj, segítek rajtad, ha te is segí­tesz. Rengeteg dolguk van most a felhőknek. Közeleg a tél. Sietni kell, gyűjtögetni a hócsillagokat, hogy aztán azok szépen elindulhassanak a földre. Hiszen ők takargat­ják az erdőt, mezőt, magva­kat, hogy azok tavaszra újjá­születhessenek. — Segítek én szíves-örö­mest, Mindent megteszek, ami tőlem telik. — Jól van. Segítsd össze­gyűjteni a hópelyheket. A hangya nyomban nekilá­tott, becsületesen dolgozott. Amikor aztán az első hópe­hely elindult a földre, kedve, sen hívogatta: — Gyere, csak gyere, kis hangya, ülj a hátamra. A hangya boldogan enge­delmeskedett a hópihének, aki békésen lebegtette vissza a földre. Azaz hogy mégsem egészen a földre, mert felfog­ta egy kis falusi ház kémé­nye. A hópehellyel együtt a szélére huppant. Szegény han­gya ide-oda forgolódott, sze­rette volna tudni, hol van, így aztán kormos lett. Róla aztán senki sem mondta vol­na meg, hogy ő volt az a bi­zonyos fehér hangya. Ami igaz, ez már cseppet sem bán­totta. Boldogan szaladt végig a ház oldalán, le egészen a földre. Ott keresett egy pici lyukat, azon bebújt, s addig futott, amíg a testvéreihez nem érkezett. Azóta egyetlen fehér hangya sincs, de ezen aztán senki sem búsul ezen a világon. MOLNÁR ANDREA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom