Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

2 Í^PÚJSÁG 1978. (ebruár 9. Franciaország Éleződik a választási harc Belgrád Akadályozzák az előrehaladást A belgrádi találkozó rész­vevői folytatják intenzív, nemhivatalos tanácskozásai­kat a találkozó záróokmányá­ról. A szocialista országok kül­döttei valamennyi munkacso­portban amellett foglalnak állást, hogy a belgrádi talál­kozó tárgyszerű légkörben, pozitív eredménnyel végződ­jék, és hogy ezt az elfogadan­dó záróokmány is tükrözze. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy szüntessék meg a tárgytól eltérő vitákat. Rögzíteni kell azokat a pon­tokat, amelyeknek tekinteté­ben már általános egyetértés alakult ki, s amelyek alkal­masak arra, hogy a helsinki záróokmány szellemével össz­hangban hozzájáruljanak az európai enyhülési folyamat elmélyítéséhez. A záróok­mány kiegyensúlyozott jellege a mostani belgrádi tanácsko­zások alapja. Mind nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy egyes NATO-orszá- gok a munkacsoportokban to­vábbra is elfogadhatatlan kö­vetelések felvetésével akadá­lyozzák az előrehaladást. En­nek láttán megfigyelők felte­szik a kérdést, vajon az illető országok egyáltalán érdekel- tek-e a találkozó sikerében és a komoly párbeszédben. (MTI) Kém per Ankarában A török államügyész ha­lálbüntetés kiszabását fogja kérni a titkosszolgálat volt főnöke, Sabahattin Savasman ezredes ellen indított perben — jelentette az Anatolia tö­rök hírügynökség. Savasman, akit az Egyesült Államok ja­vára történt kémkedéssel vá­dolnak, február 24-én felel tetteiért a török vezérkar ka­tonai bírósága előtt. A török titkosszolgálat volt főnökét múlt év december 13-án ér­ték tetten, amikor bizonyos dokumentumokat adott át William Philips CIA-ügynök- nek. Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtitká­ra kedden este rádiónyilatko­zatban figyelmeztetett arra, hogy a szocialista pártot sú­lyos felelősség fogja terhelni, ha elzárkózik a baloldal 1977. szeptember 23-án félbesza­kadt tárgyalásainak folytatá­sa elől. „A szocialista párt ez eset­ben megkockáztatja a balol­dal kudarcát” — hangsúlyoz­ta Marchais. A főtitkár is­mételten nyomatékosan sür­gette, hogy haladéktalanul és minden feltétel nélkül foly­tassák a tárgyalásokat annak a közös kormányprogramnak az időszerűsítéséről, amelyben a kommunista párt és a szo­cialista párt 1972-ben állapo­dott meg, s amelyhez csatla­kozott a baloldali radikálisok mozgalma is. Marchais „elsőrendű fon­tosságú kérdésnek” minősí­tette a kormányzási módsze­rek, a baloldali kormány ösz- szetételének tisztázását. Raymond Barre francia mi­niszterelnök a Rouen-ban mintegy hatezer személy részvételével tartott választá­si nagygyűlésen igyekezett ri­asztó képet festeni a baloldal esetleges választási győzelmé­nek következményeiről. Azt állította, ha a márciusi vá­lasztásokon a baloldal győz­ne, akkor a köztársaság el­nökének „még arra sem len­ne lehetősége, hogy túsz le­gyen. ..” Baloldali győzelem esetén Franciaországot „hosszú kor­mányválság” fenyegetné — állította Barre, majd hozzá­tette, hogy tekintettel a „sú­lyos válságra”, amelyben Franciaország jelenleg van, az ország egyetlen napig sem maradhat kormány nélkül. Bírálta a miniszterelnök a kommunista párt esetleges részvételét egy baloldali kor­mányban is* és „demagóg ígé­reteknek” minősítette a balol­dal közös programjában kilá­tásba helyezett intézkedése­ket. Jacques Chirac, a jobbol­dali nagyburzsoázia érdekeit képviselő gaulleista mozga­lom, a Tömörülés a Köztár­saságért (RPR) elnöke Év- reux-ben beszélt. Barrehoz hasonlóan ő is az esetleges baloldali kormány „veszélyei­re” figyelmeztetett. Azt állí­totta, hogy olyan kormány­ban, amelyet szocialista és kommunista vezetők irányíta­nának, s amely Giscard d’Estaing elnöksége alatt ál­lana, „az egyik jobbra, a má­sik balra húzna, s az orszá­got szakadékba taszítanák”. Chirac elsősorban Mitter- rand-t, a szocialista párt ve­zetőjét támadta. PANORAMA BUDAPEST A magyar—líbiai gazdasá­gi együttműködési vegyes bi­zottság IV. ülésszakára Abu Bakr Ali el Serif kereskedel­mi miniszternek, a líbiai ta­gozat elnökének vezetésével gazdasági küldöttség érkezett Budapestre. A tárgyalásokon a magyar delegációt Bíró Jó­zsef külkereskedelmi mi­niszter, a vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti. DAMASZKUSZ Szerdán a kora reggeli órákban Szíriában megkez­dődtek az elnökválasztások, amelyeket — tekintettel ar­ra, hogy az egyetlen jelölt Hafez Asszad jelenlegi ál­lamfő —, népszavazásnak nyilvánítottak. 4 millió vá­lasztó jogosult a szavazásra. A hivatalos végeredményt csütörtökön hozzák nyilvá­nosságra. Az Országos Béketanács ülése Szerdán a Parlament Vadásztermében ülést tartott az Orszá­gos Béketanács. Képünk: Pethő Tibor elnökhelyettes megnyitja a tanácskozást. Mellette (balról) Sarlós stván, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkára, jobbról Kiss Károly, az MSZMP KB tagja, a SZOT és az OBT alelnöke, valamint Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára. (Képtávirónkon érkezett.) Fokozódó feszültség Tánc a dollár körül AZ ÜJ ESZTENDŐ első hó­napja bebizonyította, hogy a tőkés világ deviza- és arany­piacának alakulását ebben az évben is bizonytalanság és nyugtalanság jellemzi majd. A fő ok a dollár gyengesége — ami azonban nem jelenti az amerikai gazdaság gyen­geségét. E látszólagos ellentmondás magyarázata a következő: Az Egyesült Államok gaz­dasága a mérsékelt fellendü­lés állapotában van. A mun­kanélküliség némileg csökken és az infláció is elviselhető mértékű. így a dollár hazai vásárlóereje is jóval szilár­dabb, mint bármely tőkés va­lutáé a maga hazájában, ki­véve a nyugatnémet márkát és a svájci frankot. Mindeh­hez hozzájárul még, hogy az Egyesült Államoknak döntő szerepe van a tőkés világ pénzügyi életét meghatározó nemzetközi szervezetekben, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Pénzügyi Alap, sőt a nagy multinacionális monopóliumok többsége is amerikai. Ezenkívül az úgy­nevezett „olajdollár”, az olaj- exportáló országok bevétele is az Egyesült Államok pénz­ügyi rendszerén keresztül jut újra a tőkés világ pénzügyi vérkeringésébe! Az Egyesült Államoknak tehát óriási gaz­dasági és pénzügyi „aduk” vannak birtokában, a dollár árfolyama a nagy világtőzs­déken mégis esik. 1977 júliu­sában következett be a dollár első nagy áresése. A frank­furti tőzsdén 2,32 márkáról 2,25-re, Tokióban 267 jenről 245-ra csökkent az árfolyama. Az Egyesült Államok leg­nagyobb gazdasági partnerei, és egyben vetélytársai, min­denekelőtt Japán és az NSZK már ekkor hangsúlyozták, hogy az amerikai gazdasági és pénzügyi helyzet voltakép­pen nem indokolja ezt az ár­esést, és hivatalos nyilatko­zatokban szellőztették azt a gyanújukat, hogy Washing­ton szándékosan „hagyja és- ni” a dollár árfolyamát. A manipulációnak természete­sen már 1977 júliusában reá­lis oka volt. Már ekkor látni lehetett, hogy az esztendő 30 milliárd dolláros külkereske­delmi mérleghiánnyal zárul az Egyesült Államokban. E hiány lényeges oka az, hogy az USA 45 milliárd dollár ér­tékben importál olajat, ráadá­sul a külkereskedelmi mérleg Japán vonatkozásában 7—8 milliárd, az NSZK esetében pedig 3—4 milliárd dolláros deficittel zárul. (Az amerikai külkereskedelmi mérleg min­den más irányban pozitív, s ez a magyarázata annak, hogy „csak” 30 milliárd a teljes deficit.) MIUTÁN az olajimporton változtatni nem lehet (annál kevésbé, mert a kongresszus a nagy olajmonopóliumok el­lenállása miatt nem nagyon ■akarja elfogadni Carter elnök energiatakarékossági tervét), nem marad más hátra, mint javítani az amerikai áruk ex­portpozícióit a világpiacon. Mindenekelőtt persze a két legnagyobb ipari exportőrrel, Japánnal és az NSZK-val szemben. Ezt az irányzatot minden erővel támogatták a nagy amerikai szakszerveze­tek és a monopoltőke számot­tevő körei. A szakszervezetek fezért, mert az export fokozá­sában és a behozatal csök­kentésében lehetőséget látnak a munkanélküliség visszaszo­rítására. A nagy monopóliu­mok pedig azért, hogy meg­szabaduljanak az amerikai piacra beáramló importcik­kek növekvő versenyétől. Mindez együttesen azt jelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mokon belül óriási erők vál- vtak érdekeltté a dollár áresé­sében! Hiszen az drágábbá teszi a behozatalt, tehát im­portkorlátozó hatása van, miközben pedig olcsóbbá vá­lik az amerikai export, és ja­vulnak az amerikai áruk vi­lágpiaci pozíciói a konkur­ensekkel szemben. Ilyen körülmények között érthető, hogy már a júliusi dolláráresés gazdasági és egyben politikai feszültséget teremtett az USA és Japán, valamint az USA és Nyugat- Európa között. A nyílt mani­pulálást vádak ellenére az amerikai pénzügyminiszter kereken kijelentette: a kor­mány nem avatkozik bele a fejleményekbe ,és nem haj­landó támogató vásárlásokkal megszilárdítani a világtőzs­déken a dollár árfolyamát. Ilyen körülmények között Washington konkurenseinek elkeseredett tiltakozása eile. nére — 1977 végén ismét es­ni kezdett a dollár árfolya­ma és a frankfurti tőzsdén 2,14 márkára, Tokióban 240 jenre, Zürichben pedig 2,2 svájci frankra csökkent. AMIKOR Carter amerikai elnök világkörüli úton járt, politikai-taktikai okokból ígé­retet tett a beavatkozásra. Ennek hatására a dollár né­mileg megszilárdult. Jófor. mán napok alatt kiderült azonban, hogy csupán takti­kai ígéretről volt szó. Ezt a benyomást erősítette, hogy Carter leváltotta az amerikai központi bank szerepét betöl­tő Federal Reserve Board (Fed) elnökét. Arthur Burns (Ugyanis ellenezte a dollár mértéken túli külföldi árfo­lyamesését, mert attól tartott, hogy egy bizonyos ponton ez visszahat a dollár belső vá­sárlóerejére is, és fokozza az amerikai inflációt. Burn me­nesztésével a dollár újra esni kezdett. Január vége felé a frankfurti tőzsdén értéke 2,1 márka, a zürichi tőzsdén 2 svájci frank körül ingadozott. Minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben az Egye. sült Államok nem kíván vál­toztatni ezen a politikán. En- nejt egyik legbiztosabb jele, hogy az arany ára, amely 1976 őszén unciánként 103 dollár volt, 1978 január vé­gén már 173 dollárra emel­kedett. MINDEZ feszültségeket te­remt, amelyek végső kihatá­sai ma még felmérhetetlenek. Csak annyi bizonyos, hogy az 1978-as esztendőt az Egyesült Államok, valamint Japán, Nyugat-Európa és a nagy kö­zel-keleti olajexportőrök kö­zötti elkeseredett gazdasági és pénzügyi manőverek fog­ják jellemezni. —i. —e. Púja Frigyes befejezte belgiumi látogatását Púja Frigyes külügyminisz­tert szerdán fogadta Leó Tindemans belga miniszter- elnök. Találkozójukon kétol­dalú kérdésekről és időszerű nemzetközi problémákról volt szó. Púja Frigyes ezután talál­kozott a belga sajtó képvise­lőivel és válaszolt kérdéseik­re. Szerdán délelőtt folytatód­tak és befejeződtek Púja Frigyes és Henri Simonét hivatalos tárgyalásai. A tár­gyaláson jelen volt Hector de Bruyne belga külkereskedel­mi miniszter is. Délben Hervé Brouon, a belga parlament interparla­mentáris csoportja magyar— belga tagozatának elnöke ebédet adott Púja Frigyes tiszteletére. A magyar külügyminiszter belgiumi látogatásáról az alábbi közös közleményt ad­ták ki: Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere Henri Simonet-nek, a Belga Királyság külügymi­niszterének meghívására 1978. február 6. és 8. között hivatalos látogatást tett a Belga Királyságban. Belgiumi tartózkodása so­rán a magyar külügyminisz­tert fogadta il. Baudouin bel­ga király. Púja Frigyes meg­beszélést folytatott Leo Tin­demans miniszterelnökkel. A két külügyminiszter be­ható eszmecserét folytatott a magyar—belga kapcsolatok­ról és az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről. A tárgyalá­sok szívélyes légkörben foly­tak. A külügyminiszterek meg­állapították, hogy 'Belgium és Magyarország kapcsolatai kedvezően fejlődtek. Kívána­tosnak tartják, hogy a két kormány illetékes tagjai kö­zött találkozókra kerüljön sor, s a külügyminisztériu­mok rendszeres eszmecseréi­nek gyakorlata folytatódjék. Nagy figyelmet szenteltek a magyar—belga gazdasági kapcsolatok vizsgálatának. Az a szándékuk, hogy folytat­ják erőfeszítéseiket a két or­szág gazdasági kapcsolatai­nak bővítésére. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott esz­mecsere során a külügymi­niszterek ismételten állást foglaltak az enyhülés —, nemzetközi biztonság és együttműködés elmélyítése mellett. Azt kívánják, hogy a belg­rádi találkozó, a Helsinkiben meghatározott céloknak meg- ' felelően, konstruktívan já­ruljon hozzá kontinensünkön a biztonság és együttműkö­dés erősítéséhez, a záróok­mány összes ajánlásai ma­radéktalan végrehajtásának meggyorsításához. Síkraszálltak a nukleáris fegyverek elterjedését meg­tiltó megállapodás minden pontjának végrehajtásáért. A két fél véleménycserét folytatott a közel-keleti helyzetről. Ismételten meg­erősítették, hogy a konfliktus igazságos és tartós rendezésé­nek a Biztonsági Tanács 242. és 338. számú határozatain, továbbá a palesztin nép tör­vényes, nemzeti jogainak el­ismerésén kell alapulnia, be­leértve az önrendelkezési jo­got is. Púja Frigyes magyar kül­ügyminiszter hivatalos ma­gyarországi látogatásra hívta meg Henri Simonét belga külügyminisztert, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. A Progressz-I megsemmisült A Csendes-óceán felett a légkör sűrűbb rétegeibe lé­pett és megsemmisült a I Progressz—1, a világ első te­herszállító űrhajója. Az űrha­jót eleve úgy tervezték, meg, hogy az nem tér vissza a Földre. Mint emlékezetes, a Prog- ressz—1 január 20-án indult az űrhajózás történetének újabb fejezetét megnyitó út­jára. Mintegy másfél tonna terhet és 1000 kilogramm sú­lyú üzemanyagot juttatott el a Szál jut—6 űrállomásra, amellyel január 22-én talál­kozott, s vele automatikusan összekapcsolódott. 15 napos együttes keringés után a ki­ürült teherűrhajót — amely­be az űrállomás személyzete elhelyezte feleslegessé vált tárgyait, a lecserélt berende­zéseket is — leválasztották a Szaljutról. A visszatérés so­rán a Progressz segítségével még további vizsgálatokat is folytattak az atmoszféra felső rétegeiről és „több lépcső­ben” vezényelték vissza a lég­kör sűrűbb rétegeibe. Mivel az űrhajóra eleve nem sze­reltek visszatérő berendezé­seket, a súrlódás következté­ben az elégett. Amennyiben egyes nagyobb darabjai elvi­selték ezt az égést, azok az óceán néptelen vidékének ví­zébe zuhantak úgy. ahogy azt a szovjet szakértők jó előre bejelentették. (MTI) Libanoni helyzetkép Libanonban ismét feszültté vált a helyzet. Képünk: az arab­közi békefenntartó erők szíriai páncélosa abban a térségben, ahol kedden az összecsapásokban huszonketten életüket vesz­tették. (Képtávirónkon érkezett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom