Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1918. február 5. ^PÜJSÁG 5 Szabad-e a szabad szombat? A kérdés első pillantásra leslegesnek tűnik, mert hiszen hogyne volna szabad a munkahelyi kötelezettségtől mentesített szombat, amikor azt csinálunk a fölszabadult időnkkel, amit akarunk! Ez a szilárd válasz azonban tüstént meginog, mihelyt egy csöppet elgondolkodunk azon, hogy valójában mivel is töltjük a szabad szombatjainkat? A legkézenfekvőbb példa a háziasszonyoké, akik a szabad szombat említésekor egy lemondó legyintést, vagy egy gúnyos kis mosolyt engednek meg maguknak. Bárki meggyőződhet erről, mindössze néhány nehéz táskát cipelő nőt kell megkérdeznie. Az általuk adott magyarázat is egyszerű: egész héten dolgoznak, és az otthoni teendők hét végére úgy felgyülemle- nek, hogy talán még egy újabb, teljes hét sem lenne elegendő tökéletes elvégzésükre. Ezért aztán szabad szombat címén jöhet a nagymosás, a nagytakarítás, a vasalás, és a vasárnapra hagyományként kötelező zsíros ételek főzése, sütemények sütése. Szinte csoda, ha egy asszony ennyi kapkodnivaló közepette netán a fodrászhoz is eljut, esetleg még a tévé nyolc órakor kezdődő főműsorát is végignézheti. Sejthető, hogy ott, ahol ez a fajta gyakorlat uralkodik, a háttérben meglehetősen súlyos problémák húzódnak meg. Kétségtelen, hogy a legcélszerűbb napi időbeosztás mellett is marad házi munka szombatra, de ha az elvégez- nivaló szombatonként az egekig tornyosul, akkor alaposan gyanítható, hogy a dolgozó nő és a háziasszony szerepét egyaránt viselő feleség nem tudja kellőképpen beosztani az idejét. Sajnos, a házimunka robotját felpanaszló szavakból más egyébre is visszakövetkeztethetünk, mégpedig a családi légkört nemkevésbé meghatározó szemléletre. Ne áltassuk magunkat: főleg vidéken és az idősebb korosztály körében a férfiak — férji címerük védelmében, no meg jó adag lustaságból is — bizony nemigen társulnak az otthoni teendők elvégzéséhez. »Persze, maguk az asszonyok is ludasak ebben, mert gyakorta előfordul, hogy az úgynevezett női munkát próbálgató férjjel vagy gyerekkel szemben türelmetlenek, úgy vélik, hogy ők hamarabb és jobban megoldják, mint az esetlenkedő férfiak. Az eddig leírtakból talán az olvasható ki, hogy lámlám, a szerencsétlén nőknek véletlenül sem, de a gálád férfiaknak egészen biztosan szabad a szabad szombatjuk. Szó sincs ilyesmiről! Nemrégiben, rádióhallgatás közben, egy ugyancsak szélsőséges eseten ütköztem meg. A szóban forgó tapétázó férfi a hétvégeken alig-alig aludt valamit, jó pénzért jól ráhajtott a maszek munkában. Ehhez hasonló példát valószínűleg mindenki fel tudna hozni, akárha személyesen, akárha csak hallomásból ismeri is a maszekoló kőműveseket, festőket stb. A pénzre szükség van, s mindig többet szeretnénk belőle, de ne feledjük, hogy az egészségünk, a pihenéssel és szórakozással is biztosított lelki egyensúlyunk sokkal értékesebb nála! Márpedig az, aki önmagát túlhajszolja, nem törődik ezzel, s legtöbbször már csak késve döbben rá, hogy mekkora kárt okozott önmagának, családjának és a társadalomnak. — Szabad-e tehát a szabad szombat? — hangzik ismét makacsul a kérdés. A lehetőség birtokunkban van, s rajtunk múlik, hogy a kereteket kitöltjük-e tartalommal. Nem véletlen, hogy az újságok, tévé- és rádióműsorok sűrűn foglalkoznak a szabad szombattal, igyekeznek hasznos tanácsokkal ellátni bennünket, arra vonatkozóan, hogy mihez kezdjünk vele. Ne lebegjen senki szeme előtt a szabadságnak olyan értelmezése, mely szerint akkor igazán szabad a szombat, ha átaludhatjuk az egészet. Az alvás, szórakozás, kirándulás mellett helyet kell kapnia a házimunkának is (mértékkel), sőt akár a maszekolásnak is (szintén mértékkel). Általában fontos ügyelni az arányokra, mert ezek el- túlzása, saját ellentétükbe való csapása rossz hatást vált ki. A szórakozás fogalmába bőven belefér az egy-két üveg sör, de a lerészegedés már aligha; a kirándulás is csak akkor kirándulás, ha testi és szellemi felüdülést jelent, nem pedig kimerítő végigrohanást a fél országon, személygépkocsiban ülve. Ha valamely, átfogó felmérés készülne most Magyarországon a szabad szombatokat illetően, bizonyosan kimutatná, hogy sok-sok ember megtanult már élni a lehetőséggel, de kiderülne az is, hogy még nem mindenki. Az össz- megelégedéshez pedig teljes létszám szükséges. KOVÁCS MÁRIA Visszhang Megszűnt a kivételezés Január 19-i számunkban megjelent „A trükk nem sikerült” című írásunkban bíráltuk a sütőipari vállalat szekszárdi mintaboltjában tapasztalt kivételezést. A bírálatra Varsányi Ottó, a Tolna megyei Sütőipari Vállalat igazgatója válaszolt: „Szekszárdi szakboltunk dolgozóit a vevőkkel szembeni magatartásukért az utóbbi időben több jogos bírálat érte, amelyek miatt figyelmeztetésben részesültek. Ezen túlmenően is minden rendelkezésre álló eszközzel befolyásolni fogjuk őket, hogy módszereiket ne más hiánycikkek (banán, csavar, stb.) sokszor tapasztalt és bírált árusítási eljárásaihoz igazítsák. Vállalatunk dolgozói 1977-ben 238 441 mázsa kenyeret, 83 086 000 péksüteményt, 3611 mázsa és 284 000 csomag egyéb terméket állítottak elő. Ha elsősorban maguknak termelnének, akkor minden dolgozónk 340 mázsa kenyeret és 118 000 péksüteményt fogyaszthatna. A cikkben felsorolt iparágak dolgozói részére intézményesen, illetve rendeleti úton biztosított hasonló kedvezményekről bárkinek módjában áll meggyőződni. Ezek alapján a cikk befejező sorait túlzónak tekintem. Véleményem szerint külön kell választani a dolgozók részére biztosított legális kedvezményeket a gyakorlati életünkben gyakran alkalmazott, vagy igényelt .trükköktől' amelyek ellen harcolni mindnyájunk kötelessége.” Varsányi Ottóval egyetértünk. Még abban is, hogy a befejező rész túlzott volt. E túlzásra végre felfigyeltek és megszüntették azt a kivételezést a szakboltban, amit több alkalommal bíráltunk. • ** * I : * t»* H1« * : 11. * i n* | s 1 : Szakszolgálati állomás A talajok mikroelem-tartalmának mérését Dénes János spektrofotométerrel végzi Tavaly ősszel adták át az állami gazdaságok szakszolgálati állomásának új épületét. A másfél évtizede működő állomás ma már a megye valamennyi mezőgazdasági nagyüzemének végez rendszeres vizsgálatot. A növénytermesztésben alapvető a talaj termőereje, a tápanyaggazdálkodás kérdése, és ezzel összefüggésben a szerves- és műtrágyázás, a dózisok meghatározása. Ehhez nyújt segítséget — évről évre növekvő körben — az állomás. Emellett számos más feladata is var/: talajtérképek készítése, tápanyag-beltartalmi vizsgálatok, és olyan célvizsgálatok, amelyek a rövidebb és hosszabb távú üzemi döntések megalapozását és hatékonyságát segítik. Az őszi, illetve a tavaszi műtrágya kiszórásánál fokozott jelentősége van annak a munkának, melyet képekkel próbálunk érzékeltetni. A laboratóriumokban évente húszezer vizsgálatot végeznek. A szaktanácsadók az üzemi ,tervezéshez és irányításhoz szükséges információkat dolgozzák fel Mosonyi Pál vegyésztechnikus pH-értéket határoz meg Gregor Pálné talajmintát készít elő bemérésre Kemény Sándorné takarmányok feltárását végzi A talajmintavevő gépet az állomáson fejlesztették ki
