Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

1978. február 26. ✓ KÉPÚJSÁG 11 Kooxogh Ákos sr Mai magyar iparművészet - Fémművesség A Magyar Képzőművészek Szövetsége Iparművész Tit­kársága kezdeményezésére tervezett albumsorozatnak a kerámiát, porcelánt, üveget (a „szilikátokat”) bemutató első, a textilművészetet prezentáló második kötete után (1975) megjelent a fémművességet összefoglaló album is. Mind­három könyv szövegét Ko- czogh Ákos írta, ó válogatta a képanyagot, állította össze a gazdag dokumentációkat (a művészek adatai, irodalom- jegyzék stb.) is. Az egységes szerkezeti prezentációk a szé. les körképet adó bevezetők után sok-sok fényképen mu­tatják be a jelzett iparművé­szeti ágazat utóbb eltelt év­tizedének kiemelkedő és pél_ daadó alkotásait. Az új kötet bevezetőjében Koczogh Ákos előbb a talán szokatlan összefoglaló címet határozta meg: miért használ fémművesség kifejezést a ko­rábbi ötvösművészet helyett. A címválasztásban — előt­tünk úgy tűnik — az ipar­művészet utóbb eltelt néhány évtizedének mintegy „demok. ratizálódási és popularizációs folyamata” kapott maradék­talan megfogalmazást, hiszen a mai gyakorlat az „ötvös­művészet” szót főként a ne. mesfémekkel kapcsolatos mű. vészi tevékenységre tartja fenn, míg a fémművesség” címszó alatt (az előzőek mel­lett) szerepet kapnak a réz- művesség, a kovácsművészet, a zománcművészet alkotói is. De helye van itt az ékszer- művességnek” is, bár ez az utóbbi negyedszázadban mindegyre visszaszorult, mai funkcióit az egyik legtehetsé. gesebb művelője így hatá­rozza meg: „Számomra az ékszer nem az arany szinoni­mája: olyan használati tárgy, amelynek rendeltetése a dí­szítés. Az ékszer optikai ka. paszkodó, felhívja magára és viselőjére az emberek figyel­mét” — mondja Péter Vladi­mír, és ebből következően ter­mészetesen megváltoznak ék. szereinek formái, anyagai is. A bronz, a csont, a fa és a bőr a nemesfémekkel egyenrangú szerepet kapott, egyben messze kitágította a lehetőségek határait. A korábbi „értékelő funk­ciók” helyébe a használati és dísztárgyakat (olykor éppen sorozatban) egyaránt terem­tő iparművészeti tevékeny, ség lépett, főként a húszas években jelentkező, és sze­rintünk éppen a forradalmak emlékét lepárló popularizáló, dási tendenciák (Bauhaus, magyar, orosz, holland konst, ruktívizmus stb.) után. Bár az előttünk levő album csak egyedi alkotásokat mutat he, szép számmal születnek soro­zatban gyártott iparművészeti termékek is. A tanulmány ebből követ­kezően nemcsak a jelenkori körképet rajzolja meg, ha­nem többnyire a történelmi előzményeket, hiszen a szá­zadforduló szecessziójáról is­mét felvirágzó fémművesség éppen a szervezettebb oktatá. si formák, a meg-meginduló folyóiratok, a bővülő kiállítá. si lehetőségek és elsősorban a megnövekedett és megvál­tozott társadalmi igények ha­tására lendült mai fejlődésé­nek. Bárcsak jobban érvénye, sülnének az előbb jelzett konstruktív- és Bauhaus- tendenciák. De ezek a lehe­tőségek a történelmiek mel­lett mindinkább meghatároz­ták az említett „popularizáci. ős” feladatvállalásokat. Az Előzmények c. fejezet foglalkozik az itt felsoroltak­kal, kiemelnénk ebből Koz. ma Lajos és Kaesz Gyula működése, példaadó művésze­te és jeles hatása mellett a ma is elevenül alkotó Tevan Margit teyékenységét (mun. kásságát Koczogh Ákos egy nemrégiben megjelent apróbb albuma mutatta be,) akinek ezüstözött réztálkája nyitja a gazdag képanyag sorát. A következő fejezet (Utak a má. ba) már a felszabadulás utá­ni alakulásokkal, az alkotó munkaközösségek, az új szer. vezetek és az új főiskola nyi­totta lehetőségekkel foglalko­zik, kiemelve Borsos Miklós művészi és pedagógiai érde­meit, a jeles mester 1960-ig a főiskola professzora volt. Engelsz József által idézett mondata („Egy fémlapon egyetlen vonallal mindent ki. fejezni”) akár egy új fémmű­ves nemzedék hitvallásának is tekinthető, benne az anyag, szerűség és a funkcionaliz­mus nemcsak az iparművé­szetekre érvényes kánonja je. lentkezik. A tanulmány kiemelt jelen­tőséggel tárgyalja Engelsz József, Perez János, Juhász Árpád, az ifjabbak közül pe­dig Péter Vladimír művésze­tét, a vasművesek közül Bie­ber Károly, Sima Sándor munkásságát és tanítványai, két. A zománcművesek között Major István művészete és két „festőművész-renegát”: Fabók Gyula és Lantos Fe­renc munkássága kap kiemelt szerepet. 102 fekete-fehér és 24 szí­nes fényképen sorakoznak a jelesebb alkotások. A „hasz­nálati tárgyak” közül a re­cenzens figyelmét Nausch Gé. za kovácsoltvas gyertyatartó­ja, fogasa, hamutartója (ben­nük a szakma legszebb ha­gyományai, Kopcsányi Ottó krómozott réz gyertyatartója, majd díszórája, Szilágyi Ildikó vörösréz ikebanatartójának és sárgaréz térrácsának ötletes­sége ragadta meg, Antal Lász. ló bronz—fa—sárgaréz—üveg kombinációjú doboza, ezekben pedig a legtisztább korszel­lem mutatkozik. A „dísztár­gyak” közül Pölöskei Ferenc acélfüggője, Lehoczky János térrácsa, kapuzata, ugyanígy Dömötör Lászlóé vonhatja magára a tekinteteket, de Lantos Ferenc álkonstruktív zománc épületdíszei és térele­mei eléggé ridegek és idege­nek. Victor Vasarely elmé­lyültebben és tisztábban fo­galmazza meg a hasonló gon­dolatokat. Az ékszerek közül Barta Éva és Péter Vladimír mun­kái tetszenek maradéktala­nul, ugyanígy a színes táblá­kon Fabók Gyula „pravosz­láv emléke”, Dévényi János krómozott réz és színes üveg plasztikája, Barabás Lajos fából és rézből formált maszkja is. Olyanok tehát, amelyekben összemosódnak a társművészetek szigorú hatá­rai. Az albumot 69 alkotómű. vész portréfotója és sürgöny, stílusú pályaképrazja egészíti ki, az irodalomjegyzékkel együtt ez teszi forrásértékűvé a dokumentációt. A fényké­pek Koffán Károlynak nyúj­tottak lehetőséget művészete bemutatására. Az irodalom, jegyzékből iá' kitűnik, hogy Koczogh Ákos mennyit tett a fémművesség széles körű is­mertetésében, bár korábbi könyve (Modern magyar fém. művesség. Bp. 1964.) csak a tanulmány jegyzetei között kap említést. Szívesen várjuk a sorozat talán leginkább „hézagpótló ’és úttörő” negyedik kötetét, amely majd a mai magyar belső építészet eredményeit mutatja be. Mindazt tehát, amelyben a korábbi három album anyaga helyet talál. BODRI FERENC Színes korsók, kancsók, tálak... Kántor Sándor kiállítása A Miska-korsók, irókás tá­lak nemzetközileg elismert mestere Kántor Sándor. Az idős karcagi fazekas, aki az elsők között kapta meg a „Népművészet Mestere” cí­met, ezúttal életművét mutat­ja be a Néprajzi Múzeumban. Kántor Sándor tizenkét éves korában, 1907-ben szegő, dött el fazekasinasnak. Mes. tere az egyik helybeli fazekas. Művészi pályája sokat kö­szönhet egy véletlen találko­zásnak: 1927-ben megismer, kedett Győrffy István nép­rajztudóssal, aki felismerte tehetségét és művészi munká­ra ösztönözte. Felhívta fi­gyelmét a tiszafüredi díszes cserepekre. Eleinte másolta, később pedig egyre inkább saját elképzeléseit valósította meg. Győrffy és mások biztatásá. ra nemzetközi kiállításokra küldte el munkáit. Berlinben, New Yorkban elnyerte a vá­rosok díjait, 1936-ban Tokió­ban aranyéremmel jutalmaz­ták alkotását. Balassi Bálint múzsájának énekeskönyve Ritka XVII. századi iroda­lomtörténeti emlék került elő a Vas megyei Levéltárban. Az ismert magyar főúri csa­lád, az Erdődyek levéltárának rendezése során bukkant rá dr. Kiss Mária főlevéltáros. Az alig tenyérnyi, nyolc lap­ból álló megsárgult kis füzet tíz magyar nyelvű verset tar. talmaz: három Balassi Bálint, kettő Rimay János műve. ötnek ismeretlen a szerzője. A költemények másolásá­nak ideje a XVII. század el­ső felére tehető. Erre utal­nak a betűtípusok, s egyút­tal azt mutatják, hogy két személy írhatott a füzetbe. Eredetileg több vers lehetett benne, mert a tartalommuta­tóban 28 vers kezdősora sze­repel. Az énekeskönyv minden bi­zonnyal az Erdődy család egyik tagja, Erdődy Tamás házassága révén juthatott a família birtokában, ö horvát bán, a török elleni harc egyik kiváló vezére, később tábor­nokmester volt. Ungnád An- •na Máriát vette feleségül, akinek édesanyja — Losonczy Anna — azonos Balassi Bá­lint Júliájával. Ungnád Anna Mária hozományához — a kor szokása szerint — hozzátarto. zott a birtokokra vonatkozó levéltári anyag. így kerülhet, tek Losonczy Anna iratai is az Erdődyek levéltárába. Az irodalomtörténeti cse­megének számító kéziratban a legérdekesebb feladat az öt vers ismeretlen szerzőjének megállapítása. A munkára Szelestey Nagy László iroda­lomtörténész vállalkozott. Mi. vei az Erdődy-család tagjai közül többen országos főméi, tóságot is viseltek és nem volt ritka köztük az irodalomsze­rető ember, különösen izgal­mas munka a szerzők kilété­nek felderítése. ' SZELCZI TERÉZ A kiállított 400 alkotás között láthatók a pálya kez­detét idéző emberi figurák, a tiszafüredi ornamentikájú Miska-korsók, a madár-vázák, a sárospataki és a pásztói mo. tívumokkal díszített mázas edények. Minden stílushoz hozzáadott valami sajátosat, arra törekedett, hogy a régi formákból olyan edényeket alakítson ki, melyek a jelen emberének is mindennapos használati tárgyai lehetnek. Ma is érdeklődésre tartanak számot az óriás tálak, büty­kösök, valamint a brüsszeli világkiállításon díjat nyert madár, és emberfigurái. A kiállításon nemcsak szép kerámiákat csodálhatunk meg, hanem bepillantást nyer­hetünk a kerámiakészítés tit. kaiba: műhely részletek, fotók illusztrálják a kerámiakészí­tés folyamatát. Hazánkban a népi fazekas­ság a XVII—XIX. század fordulóján élte virágkorát. E mesterség máig megőrizte a hagyományos készítési mó­dot. Az edények ma is láb­bal hajtott korongon készül­nek és kézzel formázzák. A mezőcsáti—tiszafüredi és a gyöngyösi—pásztói korongo­sok művészetének továbbvi. vője, továbbfejlesztője a kar­cagi Kántor Sándor, aki nagy szorgalommal, munkaszere­tettel több mint fél évszázada dolgozik. Tudatosan foglalko. zik az edények korszerűsíté­sével, az új formák kialakítá­sával. Híres munkái a zöld mázas edények. Miska-kan. csőit, butelláit, betyárpohara­it gyakran díszíti néhány so­ros versikékkel is. Alkotásait ma is szívesen vásárolják szerte a világon. A brüsszeli világkiállításon nagydíjat és aranyérmet nyert huszárdí­szes Miska-kancsója, de jó hírnevet szerzett készítőjé­nek az itókatartó, a pálinkás- bütykös, a teás. és a kávés­készletek sokasága is. Kántor Sándor alkotásai, népi szellemben fogant új formái bizonyítják a legjob. ban, hogy a magyar népi iparművészetnek nemcsak múltja jelene, hanem jövője is van. A szép kiállítást má­jusig tekinthetik meg az ér­deklődők. SZENTE ERZSÉBET Jellegzetes figurák Kántor Sándor kiállításáról Miska-korsók — A KOTA — a Kórusok Országos Tanácsa, amely a Művelődésügyi Minisztérium tanácsadó testületéként mű. ködik 1969 óta — közgyűlé­sén értékelte — kórusmozgal­munk helyzetét, fejlődését. Ezen értékelés alapján állí­tottuk össze írásunkat. A karéneklés jelenleg mind szűkebb, mind tágabb értel­mezésben a legnépesebb ama. tőr művészeti ág, amely az általános iskolás gyerekektől a nygudíjas korú felnőttekig minden korosztályra kiterjed. Szűkebb értelemben másfél ezer gyermek- és ifjúsági kó­rust, és ugyanannyi felnőtt­énekkart — illetőleg énekes csoportot — tartunk nyilván (megközelítőleg 130 ezer részt­vevővel), amelyek már elju­tottak a művészi fejlődésnek olyan fokára, hogy közműve, lődési szempontból számolni kell velük. A karéneklés tá­gabb értelmezésében viszont bennfoglaltatnak azok az együttesek és csoportok is, (számuk mintegy kétezer is­kolai, néhány száz felnőttkó­rus és vegyes összetételű fa­lusi énekes csoportra tehető), amelyek egyelőre csak kam­pányszerűen működnek, és alkalmi teljesítményük és működésük művészi mércé­vel még alig értékelhető, de pedagógiai jelentőségük már most is számottevő. A jól képzett és hivatása magaslatán álló szakvezető irányításával működő együt­tesek a művészetre nevelés hatásos eszközei. Bázisai a művészetekben nagyobb jár­tasságra és ismeretekre vágyó tagság művelődésének; a mű. vészi igényesség és az átla­gosnál nagyobb mérvű elmé­lyülés megvalósításának; a szocialista hazafiságra neve­lésnek; a fiatalok és felnőttek önművelésének és közösségi emberré formálásának; a szó. cialista életmóddal és maga­tartással való érzelmi azono­sulás fejlesztésének. A nevelési-művelési célok megvalósításának fő színtere az együttesek belső élete, amely szervezettségével válik hatásossá. Alkalom azonban erre azonkívül is évről évre több kínálkozik, főleg a szer­vezett kórusrendezvényeken. Ilyenek: a Vándor Sándor szemle és fesztivál, amely minden alkalommal a kóru­sok százait mozgósítja és új együttesek alakulását inspi­rálja. Ilyen az Éneklő ifjúság, mozgalom, amely évenként félezernél több általános és középiskolás énekkart aktivi. zál: a Zúgjon dalunk! — cí­mű énekkari rendezvénysoro. zat, amely az ipari szakmun­kásképző intézeti kórusokat mozgósítja. A felnőttkórusok és a falusi éneklő csoportok százai számára a „Kóruspó­dium” és a kétévenként is­métlődő országos minősítési akció ad bemutatkozási alkal­mat. A fővárosban három, szerte az országban pedig egy. re több múzeumban vasárna­ponként nyílik a jó képessé­gű énekkaroknak lehetőség a reprezentatív fellépésre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján — tíz hónapon át tartó soro­zaton a Szovjet Kultúra Há­zában; október elsején pedig a „Zenei világnap” alkalmá­val kínálkozott a legjobbak számára a zene eszközeivel való demonstrálás lehetősége, amellyel szívesen élt minden felkért és arra érdemes kó­rus. örvendetes, hogy évről-évre gyarapszik a kor zenéje iránt is érzékeny élvonalbeli kórusok száma, amelyek kö_ zül jelenleg évente átlag 40 együttes jut közreműködő szerephez az Országos Filhar­mónia bérleti hangversenye­in, a Magyar Rádió és a Te­levízió önálló adásain vagy a meghívásnak eleget téve, nemzetközi fórumokon (verse­nyeken, fesztiválokon) öreg. bítik hazánk, szocialista rend­szerünk énekkari kultúrájá. nak jó hírnevét. Az európai hírű debreceni „Bartók Béla,, nemzetközi kó­rusversenyek és fesztiválok hazai földön adnak időközön, ként lehetőséget a legjobb magyar kórusoknak külföldi partnereikkel való találkozás, ra és a kortársi zenében való elmélyülésre. Pécsett és Sop­ronban kétévenként a kama­rakórusok versenyeznek. E kiemelkedő jelentőségű ren­dezvények mellett évente szá­mos találkozó, fesztivál és szemle is alkalmat ad az azo. nos területen működő együt­teseknek képességeik egybe­vetésére: a néphadsereg ala­kulataiban, az úttörők és a KISZ rendezésében, az egyes szakszervezetek, szövetkeze, tek vagy a nemzetiségi szö­vetségek kezdeményezésével. A kórusmozgalom éppen a zenei nevelés szempontjából elmaradt területeken (szak­munkástanulók, falusi dolgo­zók körében) ért el sikereket. S az is eredmény, hogy az együttesek műsorán a hagyo­mányápolás és a korszerűség összhangba került. Sok he­lyütt gyűjtik a kórusok terü­letük, munkahelyük, szakmá­juk dalait, s szívesen ének­lik mai szerzők műveit is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom