Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
1978. február 22. ^PÚJSÁG 3 Hat dekád egy ház építési normája (Folyt, az 1. oldalról.) építési történetek között egye. dülálló: a hetvenkét lakásos házat, amely tizenegy lakószintet foglal magában, hat dekád alatt kell felépíteni. Az egyes számú házat — a technológia új, a panelgyártás szinte az építéssel egy- időben kezdődött — még nem tudták a normaidő alatt felépíteni, de a kettes számút már igen. Sőt, a harmadik ház negyedik szintjének építési ideje azt sejteti, hogy hat dekádon belül lehet felhúzni ilyen típusú házakat, — amennyiben folyamatos az épületelem-ellátás, van minden a folyamatos munkához. A panelszerelő Andrási brigád az öt ház készítésének első napjától két műszakban dolgozik! Ez is egyedülálló a Tolna megyei építkezések történetében, hogy egy létesít, ményen ilyen hosszú ideig tudják a két műszakot fenntartani. A jól összeszokott brigád, a kiváló szakértelem, és természetesen a jó fizetés is oka annak, hogy ezek a házak gyorsan épülnek. A hat dekádos építési mun. ka valójában azt jelenti, hogy a fő falak, a lakások, belső falai állnak, helyén van a fürdőszoba a vizesblokk. A belső burkolás is jórészt kész, hiszen a vizesblokkot már csaknem használatba vehető állapotban emelik a helyére. A víz, villany, fűtés és egyéb csatlakozók kötése a szakiparra vár. Ez húzódik, s érthető, ha a sokféle szakma egymás után, felülről lefelé, vagy az épület alsó szintjéről indul a munkával, melyik ho. gyan kívánja meg. A fehér házak építői éves vállalásukat teljesítik, amikor a határidőket rövidítik, minőségi munkát végeznek. Bár tél van, s úgy él a tudatunkban, hogy ilyenkor az építők nem nagyon tudnak dolgozni, itt mégis azt mondhatjuk, hogy az építésvezetőség jól szervezte a munkát a leghidegebb időjárásban is foglalkoztatják a munkásokat. A lelkiismeretes, szorgalmas munkának az lesz az eredménye, hogy az első számú házat június 30-ra átad. ják, a kettes számút pedig augusztus 30-án adják az átvevő bizottságnak, sőt: vár. ható, hogy a most még negyedik szintnél tartó hármas számú házat is átadják októEmberek, panelek bér 30-án. Az építőmesteri munkát még az idén elvégzik a négyes számú háznál, úgyhogy a szerelő-szakipari feladat marad a jövő évre, azaz a negyedik házat majd egy év múlva adják át. A szekszárdi lakótelepek — főleg az új telepek — hőellátása szinte minden alkalommal, átadások idején, sok gondot okoz. Itt meg akarják előzni, hogy panasz legyen a lakók, az átvevők részéről: az öt házat kiszolgáló hőelosztó- fokozó központot is építenek. Ez is elkészül, mire az első számú házat a lakók birtokba vehetik. Egyébként az egyes számú ház az ÉRBE megbízásából készül, az atomerőművi dolgozók részére, de jelenleg nem kell any. nyi lakás a paksi dolgozóknak, hogy az egész házat elfoglalják, így valószínű, hogy az ERBE részére másutt épült lakásokat adnak cserébe. PALKOVACS JENŐ Fotó: GOTTVÁLD KAROLY Szocialista munkaverseny Minden brigádunk tesz vállalást Ez év októberében lesz a vízügyi államigazgatási szervezet (OVH) megalakulásának 25 éves évfordulója. Ebből az alkalomból indítottak szocialista munkaversenyt a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szocialista brigádjai. A konkrét vállalásokról, célkitűzésekről Suszter Mihály, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szb- titkára tájékoztatott bennünket. Az idei verseny folytatása az 1977-ben indított szocialista munkaversenynek, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendeztek. A „szocialista brigád” címet 1977-ben 7 brigád nyerte el — csatlakozva a már meglévő tizennyolchoz. Tehát, ez évben már 25 brigád vesz részt a munkaversenyben. Az elhatározásokat a januári és februári brigádértekezleten fektették le figyelembe véve az 1978. évi célkitűzéseket. Tavaly a brigádok társadalmi munkában 1 millió 483 ezer forint értékű munkát végeztek. Nekik köszönhető a tolnai és a dunaföld- vári szovjet helyőrségek megfelelő víztárolója és vízellátása, az alsópéli ifjúsági építőtábor szennyvíz-elvezető berendezésének elkészítése is. Idén 340 ezer forinttal kívánják növelni a többlet- munkák értékét. Fokozottabb ellenőrzéssel, a fegyelem biztosításával és a munkaidő jobb kihasználásával szeretnék a munka hatékonyságát emelni, betartani a munkavédelmi szabályokat, továbbfejleszteni a munkavédelmi őrséget. Ennek érdekében megfelelő továbbképzést és munkavédelmi vetélkedőket rendeznek a dolgozók részére. A brigádtagok politikai és szakmai műveltségének további növelésére tanfolyamot indítanak ez év tavaszán a tenge- lici továbbképzési intézetben. Ezeken az oktatásokon részt vesznek majd a vállalat gazdasági vezetői, szb- tagjai és természetesen a szocialista brigádok vezetői is. összegezve a szocialista brigádok vállalásait — a cél az, hogy a követelmények egyre magasabb szintűek legyenek, csak ezzel lehet elérni a 2—3 százalékos túlteljesítést, amelyre a brigádok a vállalásokat megtették.-s. -á. Egy évvel a vállalás után A bonyhádi „Petőfiék” 4002 literje Egy évvel ezelőtt, a bonyhádi Pannónia zárszámadó közgyűlésén felszólalt Váncsa Imre, a szakosított tehenészeti telep „Petőfi” szocialista brigádjának vezetője. „Elvtársak, bejelentem, hogy brigádunk elhatározta csatlakozását a csepeliek és a hartai tsz felhívásához. Ünnepeljük munkasikerekkel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóját. Vállaljuk, hogy a tavalyi 3830 literes fejési átlagot 4000 literre emeljük. Nemcsak a többi brigádvezető, majd az elnök reagált a felszólalásra, hanem a megyei pártbizottság első titkára is. „Nagyon örülünk az ilyen kezdeményezéseknek és ha eredmény lesz, elvárjuk, hogy értesítsenek bennünket.” Azóta már megtörtént az értesítés, táviratban és lapunkban is, a városi pártbizottság ülésén pedig — ahol a város 1977. évi gazdasági eredményeit és ez évi feladatait vették számba, Solymosi József főagronómus jelentette be a vállalás teljesítését. A telep 360-as állománya tavaly átlagosan 4002 liter tejet adott. A Pannónia szakosított szarvasmarhatelepe a városon kívül, a teveli országút mellett fekszik. Fajtafenntartó törzstenyészeti telep ez, amellett, hogy a bonyhádi szövetkezetnek jövedelmet hozzon, nélkülözhetetlen funkciója a híres magyartarka állománynak fajtiszta törzstenyészetként való fenntartása. Itt nem lehet keresztezéssel növelni a hozamot, „csak” azt megmutatni, hogy mire képes ez a fajta, ha jól gondozzák, szakszerűen tenyésztik. Éppen a keresztezéshez kell biztosítania te- nyészanyagot más gazdaságoknak is. Reggel hét óra, még alig világosodik. A telep azonban már csendes. Hajnali négykor kezdődik itt a munka, hét után már alig néhány embert találni. Szabó János telepvezető elégedett. — Mindenki pontos volt, rend és tisztaság van a telepen, nem volt semmi fennakadás. Az állatok megkapták adagjukat, „leadták” a tejet, a fejőgépek, vezetékek megtisztítva, az emberek hazamehetnek. Váncsa Imrével beszélgetünk. Hogyan sikerült? — Nincs ebben semmi különös. Mindenki tette a dolgát. — Hogyan merték vállalni? — Tudtuk, hogy ebben a — kettős hasznosítású, tehát hús- és tejtermelésre együttesen alkalmas — fajtában van még tartalék. Hiszen van jó néhány tehenünk, amelyiktől öt és fél, hatezer litert fejünk, sőt akad még hétezer literes is. A szakvezetés dolga, hogy kiválassza a jókat, kiselejtezze a gyengéket. 4500 literes laktációs hozam alatti egyed már nem kerülhet tenyésztésbe, a háromezren aluliakat már évek óta kiselejtezzük. Aztán: régi igazság, hogy a tehenet a száján keresztül fejik. És hogy a szájába mi kerüljön, ahhoz nagy segítséget kaptunk tavaly, amikor a szövetkezet közel százhektáros területen biztosított öntözéses zöldtakarmány-termelést, megvalósítva a „zöld futószalagot”. Az egy év előtti felszólalásomat megelőzte a brigádgyűlés, ott döntöttünk a vállalásról. Beszéltünk róla a szocialista brigádvezetők értekezletén is, kérve a többieket, segítsenek. A „Pannónia” brigád, a gépműhe- lyiek egyből ráálltak: soron kívül megjavítjuk a gépeiteket, ha meghibásodnak és nem győzitek — mondta Antlifinger János brigádvezető. — Bármi mást félre lehet tenni egy-két órára, vagy akár egy-két napra, de az állat nem várhat, a szarvasmarhatelep gépeié, berendezéseié az elsőség. A „Zöld Mező” is ígért segítséget, — Mintha itt csak a többi brigád segíteni akarásáról lenne szó. — Egyáltalán nem. Hiszen elsősorban nekünk kellett helytállni. Míg pár évvel ezelőtt előfordultak lazaságok, néhány ember késett, mások nem tartották tisztán munkahelyüket, ez már megszűnt. Tavaly megbeszéltük, hogy a legkisebb lazaságot sem tűri el a brigádközösség. Késés nem is fordult elő, és más sem. Mindenki tudja a dolgát és meg is teszi. Meg kell mondanom, most már kicsit könnyen beszélünk. Két éve még munkaerőgondokkal küszködtünk, ma már „sorban állnak” négyen- öten, várják, mikor jöhetnek ide dolgozni. A negyvenhét tagú brigád nagy része fiatal, köztük tizenöt a szakmunkás. Előkerül a brigádnapló. Rögzítve benne minden vállalás, teljesítés, esemény. A vállalás „k” pontja: „a jó minőségű takarmány biztosítása érdekében társadalmi munkát végzünk a szénabetakarításnál.” Vagy húsz lappal odébb színes fénykép: A telepen lévő utolsó szénakazlat a brigád tagjai fejezték be. A brigád — társadalmi munkában — tizenöt vagon szénát takarított be Ezzel viszonozta a „Zöld Mező” brigád segítségét. — Elérték a négyezer litert. Mit terveznek ez évre? — Még nem fogalmaztuk meg. de valamennyien úgy véljük, lehet ebből a fajtából még többet is kihozni. Mennyit ér tizennyolcezer ? Ki ne játszott volna már a gondolattal, hogy mit csinálna, ha ezer, tízezer, vagy egymillió forintja lenne? Az ilyen álmodozások tárgya általában nem az évek alatt összetakarított pénz szokott lenni. Annak a helye jó előre megvan. Álmodozásaink így szoktak kezdődni; — ha nyernék vagy találnék! A velem szemben ülő fiatalember mellett bárki elmegy az utcán. Semmi feltűnő nincs, ami miatt első látásra figyelemre méltatnánk. A fiatalokra jellemző hosszú haj keretezi arcát. A szemüveg is gyakori viselet. Aki nem ismeri, nem is tudhatja, hogy Kiss Sanyi már állt a bevezetőben említett választás előtt. A tamási könyvtárban dolgozó fiatalember nemrég késő éjszaka ment hazafelé, amikor az egyik beton villanyoszlop tövében talált egy apró bőrtáskát. Meglepetése akkor lett igazán nagy, amikor a táskából 28 darab ötszáz- és 40 darab százforintos került elő. A pénz mellett lévő 10 darab lepecsételt, aláírt elszámolási utalványnyal egy bankszakember véleménye szerint egész Budapestet meg lehetett volna venni... Kiss Sanyinak nem okozott álmatlan éjszakát a talált érték. Az első percekben eldöntötte, hogy reggel viszi a rendőrségre a táskát. ~ — Nem gondolt arra, hogy megtartja? Késő éjszaka volt, senki nem járt az utcán. Nem látták, hogy hazavitte, a táskát meg is tarthatta volna... — Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben, hogy lenne mire költenem a pénzt. De a következő gondolat már az volt, hogy valakinek ez hiányzik, valakinek lehet, hogy fizetnie kell érte. Felelősségre is vonhatnak talán egy nálam is kispénzűbb embert. Ennyit én még nem láttam együtt. Elaludni csak azért tudtam nehezen, mert az járt a fejemben, hogy a gazdája talán már keresi a pénzt. De otthagyni sem mertem. Hátha olyan találja meg, aki nem adja vissza. Kiss Sándor levelező tagozaton végzi a Kaposvári Tanítóképző Főiskolát. Könyvtár speciális kollégiumot hallgat. Az ezerkilenc- száz forintos fizetés mellett nagyon sok vágya, elképzelése egyelőre megvalósíthatatlan. — Lassan azért összejön minden, amit szeretnék — mondja. — Most vettem részletre magnót, ha lejár a havi részlet, ugyanígy motorkerékpárt szeretnék vásárolni. Készpénzből nem telik ezekre, de így előbb megvan, mintha megpróbálnám összespórolni. Tamásiban nagyon sokan ismerik Kiss Sanyit. Egy ideig ő volt az ifjúsági ház vezetője, Tamásiban járt általános iskolába, gimnáziumba. Most levelező szakos főiskolásként is tamási lakos. Hogy pénzt talált, hamar híre futott a nagyközségben. — A barátok, ismerősök mit szóltak, amikor megtudták, hogy visszaadta a pénzt? — Volt, aki lehülyézett érte, de a józanul gondolkodók azt mondták, hogy jól tettem. Akkor éjjel, amikor felébresztettem édesapámat, az ő első szava is az volt, hogy reggel visszük a rendőrségre. De nála ez természetes. Több évtizedes rendőri szolgálat után, itt Tamásiban ment nyugdíjba. Már elbúcsúzunk, amikor még egyszer megkérdezi, hogy miért kell ezért őróla írni? Más is talált már pénzt és visszaadta, mások is visz- szaadnák, ha találnának! — „Nem egy nagy eset. Ez így természetes” — mondta. Tulajdonképpen igaza is van. Vagy: jó lenne, ha mindig így lenne igaz. — TAMÄSI — Váncso Imre szocialista brf* gád vezető A hőközpont paneljeit a TATRA darus gépkocsi emeli a helyére A négyes számú házat alapozzák Beck János brigádjának tagjai
