Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-21 / 44. szám
1978. február 21. Moziban Rádió Kihajolni veszélyes Zsombolyai Jánost opera, tőrként ismerte meg a közön, ség. Sikeres, foglalkoztatott operatőrből A kenguru című film révén vált népszerű film. rendezővé, amit nemcsak fényképezett, hanem rendezett is. Utóbbi években — a klasszikus regényfeldolgozá. sok kivételével — egyetlen magyar filmnek sem volt akkora spontán sikere, mint A kengurunak. Tegyük hozzá, hogy a taorminai filmfesztiválon oklevelet is kapott, azaz nemzetközi elismerést is szerzett, Csak éppen a szakmai és kritikai közvélemény maradt tartózkodó A kengu^ ruval szemben. Zsombolyait alighanem érzékenyebben érintette az utóbbiak hűvössége, mint a közönség lelkesedése: úgy döntött, következő filmjével bizonyít. Bebizonyítja, hogy ő is tud olyan filmet készíteni, amit a kutya sem néz meg. A bökkenő csak ott van, hogy az elterjedt felfogással szemben, a kritikusok nem aszerint válogatják a dicsérni valót, hogy mi nem tetszik a közönségnek. így aztán Zsombolyai újabb filmje sem nyerte el egyöntetű rokonszenvü- ket. A film alaphelyzete annyira ismerős, annyi példázatnak a kerete, hogy művész legyen a talpán, aki új tartalommal telíti. Egy fiú — természetesen nyílt eszű, értelmes ember, jövendő orvos — potyautasnak minősülve kerül Almamellék állomásra, pontosabban az állomás épületébe. Mint ahogy a történe. tekben, drámákban, viccekben megszoktuk, az állomásfőnök korlátolt, pitiáner zsar- nokocska (mi is történne, ha valaki egyszer értelmes, rokonszenves figurának ábrázolna egy vasutast?!) aki kéjmámorban úszik, hogy végre egy újabb valakit egre- céroztathat kis beosztottján kívül. A fiú — bár nyílt eszűnek és értelmesnek, sőt, talpraesettnek kellene lennie — meglehetősen könnyedén be. lenyugszik ebbe a helyzetbe, s így két éjszakát is ott töltünk vele együtt az állomáson. Kénytelenek vagyunk megtudni, hogy a főnök nemcsak korlátolt, de piszkos üzletei is vannak, hogy iszik és kártyázik. Lelkes sorompóőre viszont mindettől lelkibeteg, a pénztáros kisasszony pedig ... szóval kissé ledér.' Hogy az összhatás megfelelőképpen érdekes legyen, megjelenik időnként egy eszelős öregasszony, és egy kísér- reties vasúti szerelvény. A derék egyetemista végül is feljut egy vonatra, amivel elindulhat a főváros felé. Ugyanezekben a percekben a film befejeződik. Zsombolyai János nem ha. gyott fel a fényképezéssel sem: a hamarosan bemutatásra kerülő K. O. operatőre. Régi hívei reménykedve várják azt a bemutatót. VIRÁG F. ÉVA Jövő héten a Filmregény című új magyar filmről írunk Nem lett szebb az ének! Az elmúlt hét végén a rádió a zene barátainak kedve, zett. Tulajdonképpen nem ritka a műsorszerkesztésnek ilyen tartalmú bőkezűsége, mégis feltűnt: a három adó programjában a muzsikáé volt a vezérszólam, és ez sokak számára tette valóban kellemessé a vasárnapot. A Kossuthon 13, a Petőfin 9, és a 3.-on is 9 zenei műsor hangzott el. Ahogy zenei életünknek, a rádió vasárnapi zenei műso. rának is kiemelkdő eseménye volt a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának a Zeneakadémia nagyterméből közvetített Mozart- matinéja, melynek dirigense Lehel György, közreműködője pedig a fiatal magyar pianista-nemzedék kiemelkdő egyénisége, Schiff András volt. A 3. műsor az opera, kedvelők közül a Wagner-ra- jongóknak kínált és adott A nürnbergi mesterdalnokok bemutatásával felejthetetlen órákat. Kerülendő a felsorolást, a rádió vasárnapi zeneműsorában a sokszínűség tét. szett leginkább, az, hogy sok jó muzsikát hallhattunk. S jutott figyelem a kuriózumok kedvelőinek is, amennyiben a Columbia és Princeton Egyetem elektronikus zenei köz. pontjának felvételeiből is Az angol—magyar baráti társaság a hét végén Londonban tartotta évi közgyűlését, amelyen megjelent Lőrincz N. János magyar nagykövet. A közgyűlés talán legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye a száz éve született Ady Endre életművéről szóló megemlékezés volt, amit dr. hallgathattak a 3. műsoron hármat. Érdemes volt erre a zenei adásra azoknak is odafigyelniük, akik megátalko- dottan konzervatívok, és hűséggel kitartanak Bach, Beethoven, Schumann, Chopin, Bartók és Sztravinszkij muzsikája, vagy éppen a jó pop. zene szerzői mellett. Miért érdemes? Mert előbb-utóbb csak meg kell kérdeznie korunk emberének magától, hogy mit hall vissza tulajdon leikéből mondjuk Babbitt Kompozíció szintetizátorra c. művét hallgatva? Babits Mihály szerint „Min. denik embernek a lelkében dal van / és a saját lelkében hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.” Nekem vagy a lelkemmel van baj, vagy még nem ébredtem fel egészen vasárnap reggel 8.08-kor, mert nem sikerült azonos hullámhosszra kerülnöm a szintetizátorral. De értetlen maradtam Davi- dovsky Elektronikus tanul, mányával szemben is. Ussa- chevsky Előjáték A teremtés c. kórusművében viszont örömmel fedeztem fel Sztra. vinszkij és Orff stílusjegyeit. Ettől azonban sajnos nem lett szebb az ének ... — óa — Rapcsák János, a londoni egyetem magyar lektora tar. tott. A New Hungarian Quar. terly köteteiből már többen ismerik Angliában a nagy magyar forradalmi költő verseit, Rapcsák János most érzékletes társadalmi-történelmi korrajzot vázolt fel Ady alakja és költészete köré. Sztanyíszlavszkij munkássága „Sztanyíszlavszkij és a mai színházi folyamatok” címmel magyar és szovjet színházi szakemberek részvételével, kétnapos szimpózium kezdődött hétfőn Moszkvában. A kiváló szovjet rendező és színházteoretikus munkássá, gát, hatását elemző tanácskozáson magyar részről Almási Miklós, Marton Endre, Ruszt József és Molnár Gál Péter vesz részt. (MTI) TV-NAPLÓ Fej csóva I va Mit szépítsük, gyönge hetet zártunk, de hát van ilyen is, csak a telhetetlenek hiszik, hogy megszakítás nélkül lehetséges jó műsort szerkeszteni. A miskolciak Osztrovszkij-előadásától várhattuk volna a hét legjelentősebb eseményét, sajnos, az előadás erőtlen volt, s legföljebb villanásokra érezhettük, hogy remekművel van dolgunk. Szombat esténkről Gáspár Margit gondoskodott, aki a' lehetetlenre vállalkozik, amikor egy nyúlfarknyi ötletből egész estére szeretne hasznot húzni. Maga a műfaj is vitatható, mert az ilyen történelmi vígjáték bizony, bizony elavult, s a hajdanvolt Dóczy Lajosnak A csók című vígjátékát még ma is a műfaj legjobbjának tekinthetjük. (Játszották is néhány éve.) Molnár Ferenc még értett hozzá, hogy egy rövidke anekdotából remek vígjátékot csináljon (Olympia), de Gáspár Margitnak ez nem sikerült. A sovány mesét sovány ötletek próbálják megmozgatni, persze nem sok eredménnyel. Gyulai Gaál János zenéje is megreked a közhelyeknél, s így5 aztán, amit kapunk se nem operett, se nem vígjáték, hanem valami más, ami szombat estére alig való. Lehet, hogy nem ezt, hanem Az éjszaka kapui c. filmet kellett volna megnézni, csak azt már valóban az éjszaka kapujában kezdték vetíteni. Egyébként Clairon kisasszony történelmi alak, valóban élt 1723 és 1803 között, s mint a Larousse lexikonból tudom, legnagyobb sikereit Voltaire darabjaiban aratta. Ugyancsak a lexikon szerint nagyon érdekesek emlékiratai. A heti fáradságba a Bolgár Televízió változatos, jól szerkesztett műsora hozott csak enyhülést. Cs. L. Amatőrszínház A szekszárdi irodalmi színpadok meghívására szombaton este tartott előadást a Babits Mihály Művelődési Központban a budapesti Peremszínpad. Műsorukban három darabot adtak elő. Egy dokumentum játékot Nyomába ért a gyorsvonat címmel, egy vidám népköltészeti összeállítást, valamint Mihail Haitov bolgár író novellájának feldolgozását, Dézsa címmel. A kitűnő rendezés, a lelkes já. ték megérdemelten kapta a sok tapsot. Fotó: STEKOVICS JANOS Várkonyi Mihály: Hogyan nem vándoroltunk ki Amerikába ? B ||l mit itt most elmesélek, az utolsó szóig igaz. Még akkor ÍSj is, ha hihetetlennek tűnik első hallásra. Pedig így tör- |m tént pontosan: Dezső úr ükapám segítségével kifogott üM Asmódin, az ördögön! Valami vita volt akkor a Pokolban, azért állt rá Asmódi, hogy feljön a Földre, s üzletet ajánl Újpest városában Dezső úrnak, a milliomosnak. Ugyanakkor még Újpest csak egy koszos község volt; s Dezső úr sem volt sem Dezső, sem milliomos, hanem Draxler, és valami piszkos kis krejzlerája volt a Megyeri úton. Feljött hát ez az Asmódi a Földre, beállított Draxler úrhoz, amikor az éppen tejet hamisított ükapám segítségével hátul a raktárban, a petróleumos hordó tövében. Persze nem azt mondta, hogy ő az ördög, nem: angol szavakat kevert a beszédébe, meg gamásnis félcipőt és szarvasbőr mellényt hordott. — Maga az van Draxler miszter, testvérének kolbászgyár Nyujorkból? Én hozom tőle ajánlás — rángatott elő egy olyan ormótlan krokodilbőr levéltárcát, hogy ükanyám akár bevásárlókosárnak is használhatta volna. Draxler úr persze olvadt, mint ükapám hatkrajcáros órabérben hamisított Álba színszappanja a napon: de nem mindenkit tudott félrevezetni az ördög. Próbált ember volt már akkor ükapám, részt vett a boszniai okkupációban is: és pár éve akkor egyszerre volt a Damjanich utcai nyilvánosház éjszakai borfiúja és a főtéri plébániatemplom ministráns- sekrestyése. Mondom, próbált ember volt ükapám, nem véletlenül fogadta magához készlethamisítói státusba Draxler úr: amíg ez a magát miszter A. S. Mody néven bemutató idegen bizonyos üzleti lehetőségeket emlegetett, meg azt firtatta, hogyan is áll az egyetlen iparvágányt övező földek tulajdonjoga, — ükapám szaglászott. És aztán mutogathatta ez az Asmódi miszter az állítólagos új szabadalom alapján vízhatlanított cipőjét, amivel fél milliót keresett Csikágóban. Ükapám is a Csikágóban született, a Dembinszky utca és a Hutter köz sarkán. A ház helye még most is megvan, csak egy másik ház áll a telken: na, ebből is látszik, hogy igaz a történet, amit elbeszélek. De hát persze ő sem a Frimm-intézetből, a bolondházból szabadult: marokra fogta a fülét és némi töprengés után megkérdezte. — Aztán mit akar maga ezért a tippért? — Ukapám nem volt szégyenlős, megmondta. — Van magának négy hold szőlője Budafokon, igaz? Tegyen meg engem vincellérnek. — Hát ért maga a borhoz? — Mint a tejhez — kacsintott ükapám. S ezzel meg is volt az egyezség. Jól számított ükapám, mert Asmódi miszter, amint meghallotta, mit mond Draxler úr, már megint a vastag bugyel- lárist mutogatta. Hogy nem a felét, az egészet le kell foglalózni. Mert neki biztos tudomása van bizonyos gyáralapítási szándékokról. És ropogós dollárpénzeket számolt le Draxler úr elé a pultra. így alakult meg a Draxler and Draxler and Co. Mert azután, hogy a Mody miszter pénzének feléből lefoglalta Draxler úr a környék minden feltérképezett sivó- homokját, jelentkezett a kolbászgyáros öccs is rögtön. Táviratot küldött Nyujorkból, édesbátyám, hát hogysmintvagytok, itten küldök tízezer dollárról egy hitellevelet, disznóhizlalda alapítása céljából, öcséd. Vagy valami ilyet írt. Draxler úr meg bevonszolta magával ükapámat a raktárba, hogy megbeszéljék a helyzetet. o persze ükapám sem az öt-ötvenessel várta az eszét. Ezért mindaddig csak lógatta a kezeit, meg olyan bamba képet vágott, mint aki most hall először arról, hogy a tejfölbe lisztet lehet keverni, amíg Draxler úr azt nem mondta. — Hát ugye, lassan-lassan egy üzleti pénztárost kell majd szerződtetnem... nem tud maga egy jó felfogású nőt ajánlani nekem? Csak ötszáz korona kauciót kérek, mert megbízok abban, akit maga ajánl. Ükapám a szívéhez kapott: ott őrizte a mellényébe varr- va azt az öt darab arany húszkoronást, amihez még tízet akart szaporítani az idők folyamán, hogy ily módon kivándoroljon Amerikába, családostól. Egy félórai keserves rimán- kodás után Draxler úr elfogadta ezt a tetemesen kisebb ösz- szeget is. így aztán Draxler úr egy hét múlva a m. kir. belügyminiszter engedélyével Dezsővé változott. És egy hónap múlva megalakult a Hungária gyárépítő vállalat: elnöki székében egy podagrás szegénygróffal, ügyvezető igazgatóként Dezső úrral. A többi ment már. .mint a karikacsapás. A Hungária gyárépítő akkora területet bérelt saját céljaira a Draxler and Draxler and Co.-tól, hogy a Co„ azaz A. S. Mody miszter pezsgős vacsorát rendezett ennek örömére a Régi Országházhoz címzett fogadó emeleti különtermében. Hát aztán meghozták a Hungária gyárépítő bérelt területére a téglát, a gerendákat, ükapám meg őrizte, nappal is. Draxler, azaz most már Dezső úr pedig ajánlatokat fogalmazott különböző cégeknek: olcsó telek, olcsó építkezés. Jöttek is sorban, fekete gumirádleren: a Kremeneczky, a Csillag, a Mauthner — de mondják, még az öreg Weisz Manfréd is komolyan gondolkodott arról, nem kellene-e áthelyeznie Csepelt Újpestre. Mert hát Csepel mégis: csak egy sziget. A Hungária Gyárépítő meg szerződést kötött vagy tíz gyár építésére. Felvették az előlegeket: aztán ükapám gondos irányításával szétparcellázták a téglákat a telepről. Aznap este, mikor végeztek ezzel, Dezső úr egy liter tokajit fizetett ükapámnak a Brunóckinál. Másnap pedig csődöt jelentett be a Hungária nevében a podagrás gróf. S a cégbírósági tárgyaláson huszonöt százalékos visszafizetést ajánlott fel az előleget fizetőknek. Ezt aztán a cégbíróság feltornászta ötven százalékra: amiben benne volt Dezső, alias Draxler úr minden vagyonának felszámolása. A. S. Mody miszter, meg Draxler miszter egyből tönkrementek az ügyön: csak Dezső úr maradt talpon. Milliomos nem lett, de azt a négyemeletes (igazában öt, mert magasföldszintje is volt) házat meg tudta venni a Körúton. Aztán háztulajdonosként bejárt a Korona-kávéházba, feketekávét szürcsölt és Regália Médiát füstölt. Na, ükapám egy idő után megkereste Dezső urat a Ko- rona-kávéházban. Hogy hát az a vincellérség, amit megbeszéltek. S csak akkor állt meg a lélegzete, mikor Dezső úr rábámult. — Ember! Hát elárvereztette a cégbíróság nekem minden vagyonom! Csődbe ment ember vagyok én, pont maga nem tudja? ondom, ükapám nem volt buta ember, tudta, mit mondott vártanú Jeromos, mikor tuszkolták befelé a keskeny kazánajtón: ami nem megy, ne erőltessük! Azért hát alázatosan csak azt kérte Dezső úrtól, hogy a felesége kaucióját, azt a száz aranykoronát, fizetné vissza. De erre már szinte rémült volt Dezső úr. — Az meg a bolt vagyonával került felszámolásra! Nem tehetem, édes barátom, még ha tudnám, se tehetném: törvénytelen dolog lenne. — Erre aztán ükapám mondott valamit, s mindjárt ott is volt a rendőr, aki kegyelemből nem jelentette fel, csak egy akkora pofont adott neki, hogy még az első világháborúban is csöngött a füle, mikor egyenruhát látott — s ez így volt mindaddig, míg előbb a szakasz, utána az egész ezred, végül a front elkapta tőle ezt a fülcsengést, bakától tábornokig: s kénytelenek voltak anyaszült pucéran védelmezni a hőn szeretett Kajzer und Kőniget: na de akkor átragadt a front másik oldalára is a baj, valami vírus lehetett az oka, és akkor ott állt egymással szemben a két hadsereg pucéran, és nem ismerték fel, melyik a másik, úgyhogy majdnem vége lett a világháborúnak is — ez is így történt, pontosan, nem tettem hozzá semmit. Mert végig igazat meséltem én, hát gondolkozzanak csak: van íNyujorkban Draxler-féle kolbászgyár? Nincs, igaz? mert tönkrement. Na és hallották valaha pénzügyi körökben A. S. Mody nevét? Nem, ugye: mert visszament a pokolba, s azóta sem jött elő, úgy szégyenli magát. Na és a legdöntőbb, hogy semmi kétségük se legyen: a szegénység elől nem vándoroltunk ki Amerikába, mert nem volt miből. Ugye, hogy igazat mondtam? I
