Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

1978. február 21. Moziban Rádió Kihajolni veszélyes Zsombolyai Jánost opera, tőrként ismerte meg a közön, ség. Sikeres, foglalkoztatott operatőrből A kenguru című film révén vált népszerű film. rendezővé, amit nemcsak fényképezett, hanem rende­zett is. Utóbbi években — a klasszikus regényfeldolgozá. sok kivételével — egyetlen magyar filmnek sem volt ak­kora spontán sikere, mint A kengurunak. Tegyük hozzá, hogy a taorminai filmfeszti­válon oklevelet is kapott, az­az nemzetközi elismerést is szerzett, Csak éppen a szak­mai és kritikai közvélemény maradt tartózkodó A kengu^ ruval szemben. Zsombolyait alighanem ér­zékenyebben érintette az utóbbiak hűvössége, mint a közönség lelkesedése: úgy döntött, következő filmjével bizonyít. Bebizonyítja, hogy ő is tud olyan filmet készíte­ni, amit a kutya sem néz meg. A bökkenő csak ott van, hogy az elterjedt felfogással szemben, a kritikusok nem aszerint válogatják a dicsérni valót, hogy mi nem tetszik a közönségnek. így aztán Zsom­bolyai újabb filmje sem nyer­te el egyöntetű rokonszenvü- ket. A film alaphelyzete annyi­ra ismerős, annyi példázat­nak a kerete, hogy művész legyen a talpán, aki új tarta­lommal telíti. Egy fiú — ter­mészetesen nyílt eszű, értel­mes ember, jövendő orvos — potyautasnak minősülve ke­rül Almamellék állomásra, pontosabban az állomás épü­letébe. Mint ahogy a történe. tekben, drámákban, viccek­ben megszoktuk, az állomás­főnök korlátolt, pitiáner zsar- nokocska (mi is történne, ha valaki egyszer értelmes, ro­konszenves figurának ábrá­zolna egy vasutast?!) aki kéjmámorban úszik, hogy végre egy újabb valakit egre- céroztathat kis beosztottján kívül. A fiú — bár nyílt eszűnek és értelmesnek, sőt, talpra­esettnek kellene lennie — meglehetősen könnyedén be. lenyugszik ebbe a helyzetbe, s így két éjszakát is ott töl­tünk vele együtt az állomá­son. Kénytelenek vagyunk megtudni, hogy a főnök nem­csak korlátolt, de piszkos üz­letei is vannak, hogy iszik és kártyázik. Lelkes sorompóőre viszont mindettől lelkibeteg, a pénztáros kisasszony pedig ... szóval kissé ledér.' Hogy az összhatás megfe­lelőképpen érdekes legyen, megjelenik időnként egy esze­lős öregasszony, és egy kísér- reties vasúti szerelvény. A derék egyetemista végül is feljut egy vonatra, amivel elindulhat a főváros felé. Ugyanezekben a percekben a film befejeződik. Zsombolyai János nem ha. gyott fel a fényképezéssel sem: a hamarosan bemuta­tásra kerülő K. O. operatőre. Régi hívei reménykedve vár­ják azt a bemutatót. VIRÁG F. ÉVA Jövő héten a Filmregény című új magyar filmről írunk Nem lett szebb az ének! Az elmúlt hét végén a rá­dió a zene barátainak kedve, zett. Tulajdonképpen nem ritka a műsorszerkesztésnek ilyen tartalmú bőkezűsége, mégis feltűnt: a három adó programjában a muzsikáé volt a vezérszólam, és ez so­kak számára tette valóban kellemessé a vasárnapot. A Kossuthon 13, a Petőfin 9, és a 3.-on is 9 zenei műsor hang­zott el. Ahogy zenei életünknek, a rádió vasárnapi zenei műso. rának is kiemelkdő eseménye volt a Magyar Rádió és Te­levízió szimfonikus zenekará­nak a Zeneakadémia nagy­terméből közvetített Mozart- matinéja, melynek dirigense Lehel György, közreműködő­je pedig a fiatal magyar pia­nista-nemzedék kiemelkdő egyénisége, Schiff András volt. A 3. műsor az opera, kedvelők közül a Wagner-ra- jongóknak kínált és adott A nürnbergi mesterdalnokok bemutatásával felejthetetlen órákat. Kerülendő a felsoro­lást, a rádió vasárnapi zene­műsorában a sokszínűség tét. szett leginkább, az, hogy sok jó muzsikát hallhattunk. S jutott figyelem a kuriózumok kedvelőinek is, amennyiben a Columbia és Princeton Egye­tem elektronikus zenei köz. pontjának felvételeiből is Az angol—magyar baráti társaság a hét végén London­ban tartotta évi közgyűlését, amelyen megjelent Lőrincz N. János magyar nagykövet. A közgyűlés talán legna­gyobb érdeklődéssel kísért eseménye a száz éve született Ady Endre életművéről szóló megemlékezés volt, amit dr. hallgathattak a 3. műsoron hármat. Érdemes volt erre a zenei adásra azoknak is oda­figyelniük, akik megátalko- dottan konzervatívok, és hű­séggel kitartanak Bach, Bee­thoven, Schumann, Chopin, Bartók és Sztravinszkij mu­zsikája, vagy éppen a jó pop. zene szerzői mellett. Miért ér­demes? Mert előbb-utóbb csak meg kell kérdeznie ko­runk emberének magától, hogy mit hall vissza tulajdon leikéből mondjuk Babbitt Kompozíció szintetizátorra c. művét hallgatva? Babits Mihály szerint „Min. denik embernek a lelkében dal van / és a saját lelkében hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.” Nekem vagy a lelkemmel van baj, vagy még nem éb­redtem fel egészen vasárnap reggel 8.08-kor, mert nem si­került azonos hullámhosszra kerülnöm a szintetizátorral. De értetlen maradtam Davi- dovsky Elektronikus tanul, mányával szemben is. Ussa- chevsky Előjáték A teremtés c. kórusművében viszont örömmel fedeztem fel Sztra. vinszkij és Orff stílusjegyeit. Ettől azonban sajnos nem lett szebb az ének ... — óa — Rapcsák János, a londoni egyetem magyar lektora tar. tott. A New Hungarian Quar. terly köteteiből már többen ismerik Angliában a nagy magyar forradalmi költő ver­seit, Rapcsák János most ér­zékletes társadalmi-történel­mi korrajzot vázolt fel Ady alakja és költészete köré. Sztanyíszlavszkij munkássága „Sztanyíszlavszkij és a mai színházi folyamatok” címmel magyar és szovjet színházi szakemberek részvételével, kétnapos szimpózium kezdő­dött hétfőn Moszkvában. A kiváló szovjet rendező és színházteoretikus munkássá, gát, hatását elemző tanácsko­záson magyar részről Almási Miklós, Marton Endre, Ruszt József és Molnár Gál Péter vesz részt. (MTI) TV-NAPLÓ Fej csóva I va Mit szépítsük, gyönge hetet zártunk, de hát van ilyen is, csak a telhetetlenek hiszik, hogy megszakítás nélkül lehetséges jó műsort szerkeszteni. A miskolciak Osztrovszkij-előadásától várhattuk vol­na a hét legjelentősebb eseményét, sajnos, az előadás erőtlen volt, s legföljebb villanásokra érezhettük, hogy remekművel van dolgunk. Szombat esténkről Gáspár Margit gondoskodott, aki a' lehetetlenre vállalkozik, amikor egy nyúlfarknyi ötlet­ből egész estére szeretne hasznot húzni. Maga a műfaj is vitatható, mert az ilyen történelmi vígjáték bizony, bi­zony elavult, s a hajdanvolt Dóczy Lajosnak A csók cí­mű vígjátékát még ma is a műfaj legjobbjának tekint­hetjük. (Játszották is néhány éve.) Molnár Ferenc még értett hozzá, hogy egy rövidke anekdotából remek vígjátékot csináljon (Olympia), de Gáspár Margitnak ez nem sikerült. A sovány mesét so­vány ötletek próbálják megmozgatni, persze nem sok eredménnyel. Gyulai Gaál János zenéje is megreked a közhelyeknél, s így5 aztán, amit kapunk se nem operett, se nem vígjáték, hanem valami más, ami szombat estére alig való. Lehet, hogy nem ezt, hanem Az éjszaka ka­pui c. filmet kellett volna megnézni, csak azt már valóban az éjszaka kapujában kezdték vetíteni. Egyébként Clairon kisasszony történelmi alak, való­ban élt 1723 és 1803 között, s mint a Larousse lexikonból tudom, legnagyobb sikereit Voltaire darabjaiban aratta. Ugyancsak a lexikon szerint nagyon érdekesek emlék­iratai. A heti fáradságba a Bolgár Televízió változatos, jól szerkesztett műsora hozott csak enyhülést. Cs. L. Amatőrszínház A szekszárdi irodalmi színpadok meghívására szombaton este tartott előadást a Babits Mihály Művelődési Köz­pontban a budapesti Peremszínpad. Műsorukban három darabot adtak elő. Egy dokumentum játékot Nyomába ért a gyorsvonat címmel, egy vidám népköltészeti összeál­lítást, valamint Mihail Haitov bolgár író novellájának fel­dolgozását, Dézsa címmel. A kitűnő rendezés, a lelkes já. ték megérdemelten kapta a sok tapsot. Fotó: STEKOVICS JANOS Várkonyi Mihály: Hogyan nem vándoroltunk ki Amerikába ? B ||l mit itt most elmesélek, az utolsó szóig igaz. Még akkor ÍSj is, ha hihetetlennek tűnik első hallásra. Pedig így tör- |m tént pontosan: Dezső úr ükapám segítségével kifogott üM Asmódin, az ördögön! Valami vita volt akkor a Pokol­ban, azért állt rá Asmódi, hogy feljön a Földre, s üzletet ajánl Újpest városában Dezső úrnak, a milliomosnak. Ugyan­akkor még Újpest csak egy koszos község volt; s Dezső úr sem volt sem Dezső, sem milliomos, hanem Draxler, és vala­mi piszkos kis krejzlerája volt a Megyeri úton. Feljött hát ez az Asmódi a Földre, beállított Draxler úrhoz, amikor az éppen tejet hamisított ükapám segítségével hátul a raktárban, a petróleumos hordó tövében. Persze nem azt mondta, hogy ő az ördög, nem: angol szavakat kevert a beszédébe, meg gamásnis félcipőt és szarvasbőr mellényt hor­dott. — Maga az van Draxler miszter, testvérének kolbász­gyár Nyujorkból? Én hozom tőle ajánlás — rángatott elő egy olyan ormótlan krokodilbőr levéltárcát, hogy ükanyám akár bevásárlókosárnak is használhatta volna. Draxler úr persze olvadt, mint ükapám hatkrajcáros óra­bérben hamisított Álba színszappanja a napon: de nem min­denkit tudott félrevezetni az ördög. Próbált ember volt már akkor ükapám, részt vett a boszniai okkupációban is: és pár éve akkor egyszerre volt a Damjanich utcai nyilvánosház éjszakai borfiúja és a főtéri plébániatemplom ministráns- sekrestyése. Mondom, próbált ember volt ükapám, nem véletlenül fo­gadta magához készlethamisítói státusba Draxler úr: amíg ez a magát miszter A. S. Mody néven bemutató idegen bizonyos üzleti lehetőségeket emlegetett, meg azt firtatta, hogyan is áll az egyetlen iparvágányt övező földek tulajdonjoga, — ük­apám szaglászott. És aztán mutogathatta ez az Asmódi misz­ter az állítólagos új szabadalom alapján vízhatlanított cipő­jét, amivel fél milliót keresett Csikágóban. Ükapám is a Csikágóban született, a Dembinszky utca és a Hutter köz sar­kán. A ház helye még most is megvan, csak egy másik ház áll a telken: na, ebből is látszik, hogy igaz a történet, amit elbeszélek. De hát persze ő sem a Frimm-intézetből, a bolondház­ból szabadult: marokra fogta a fülét és némi töprengés után megkérdezte. — Aztán mit akar maga ezért a tippért? — Ukapám nem volt szégyenlős, megmondta. — Van magának négy hold szőlője Budafokon, igaz? Tegyen meg engem vin­cellérnek. — Hát ért maga a borhoz? — Mint a tejhez — kacsintott ükapám. S ezzel meg is volt az egyezség. Jól számított ükapám, mert Asmódi miszter, amint meg­hallotta, mit mond Draxler úr, már megint a vastag bugyel- lárist mutogatta. Hogy nem a felét, az egészet le kell fogla­lózni. Mert neki biztos tudomása van bizonyos gyáralapítási szándékokról. És ropogós dollárpénzeket számolt le Draxler úr elé a pultra. így alakult meg a Draxler and Draxler and Co. Mert azután, hogy a Mody miszter pénzének feléből le­foglalta Draxler úr a környék minden feltérképezett sivó- homokját, jelentkezett a kolbászgyáros öccs is rögtön. Táv­iratot küldött Nyujorkból, édesbátyám, hát hogysmintvagytok, itten küldök tízezer dollárról egy hitellevelet, disznóhizlalda alapítása céljából, öcséd. Vagy valami ilyet írt. Draxler úr meg bevonszolta magával ükapámat a raktárba, hogy meg­beszéljék a helyzetet. o persze ükapám sem az öt-ötvenessel várta az eszét. Ezért mindaddig csak lógatta a kezeit, meg olyan bamba képet vágott, mint aki most hall először arról, hogy a tejfölbe lisztet lehet keverni, amíg Draxler úr azt nem mondta. — Hát ugye, lassan-lassan egy üzleti pénz­tárost kell majd szerződtetnem... nem tud maga egy jó fel­fogású nőt ajánlani nekem? Csak ötszáz korona kauciót ké­rek, mert megbízok abban, akit maga ajánl. Ükapám a szívéhez kapott: ott őrizte a mellényébe varr- va azt az öt darab arany húszkoronást, amihez még tízet akart szaporítani az idők folyamán, hogy ily módon kivándo­roljon Amerikába, családostól. Egy félórai keserves rimán- kodás után Draxler úr elfogadta ezt a tetemesen kisebb ösz- szeget is. így aztán Draxler úr egy hét múlva a m. kir. belügy­miniszter engedélyével Dezsővé változott. És egy hónap múl­va megalakult a Hungária gyárépítő vállalat: elnöki széké­ben egy podagrás szegénygróffal, ügyvezető igazgatóként Dezső úrral. A többi ment már. .mint a karikacsapás. A Hungária gyárépítő akkora területet bérelt saját céljaira a Draxler and Draxler and Co.-tól, hogy a Co„ azaz A. S. Mody miszter pezsgős vacsorát rendezett ennek örömére a Régi Országház­hoz címzett fogadó emeleti különtermében. Hát aztán meghozták a Hungária gyárépítő bérelt terü­letére a téglát, a gerendákat, ükapám meg őrizte, nappal is. Draxler, azaz most már Dezső úr pedig ajánlatokat fogalma­zott különböző cégeknek: olcsó telek, olcsó építkezés. Jöttek is sorban, fekete gumirádleren: a Kremeneczky, a Csillag, a Mauthner — de mondják, még az öreg Weisz Manfréd is ko­molyan gondolkodott arról, nem kellene-e áthelyeznie Cse­pelt Újpestre. Mert hát Csepel mégis: csak egy sziget. A Hungária Gyárépítő meg szerződést kötött vagy tíz gyár építésére. Felvették az előlegeket: aztán ükapám gon­dos irányításával szétparcellázták a téglákat a telepről. Az­nap este, mikor végeztek ezzel, Dezső úr egy liter tokajit fi­zetett ükapámnak a Brunóckinál. Másnap pedig csődöt jelentett be a Hungária nevében a podagrás gróf. S a cégbírósági tárgyaláson huszonöt száza­lékos visszafizetést ajánlott fel az előleget fizetőknek. Ezt aztán a cégbíróság feltornászta ötven százalékra: amiben benne volt Dezső, alias Draxler úr minden vagyonának fel­számolása. A. S. Mody miszter, meg Draxler miszter egyből tönkre­mentek az ügyön: csak Dezső úr maradt talpon. Milliomos nem lett, de azt a négyemeletes (igazában öt, mert magas­földszintje is volt) házat meg tudta venni a Körúton. Aztán háztulajdonosként bejárt a Korona-kávéházba, feketekávét szürcsölt és Regália Médiát füstölt. Na, ükapám egy idő után megkereste Dezső urat a Ko- rona-kávéházban. Hogy hát az a vincellérség, amit megbe­széltek. S csak akkor állt meg a lélegzete, mikor Dezső úr rábámult. — Ember! Hát elárvereztette a cégbíróság nekem minden vagyonom! Csődbe ment ember vagyok én, pont ma­ga nem tudja? ondom, ükapám nem volt buta ember, tudta, mit mon­dott vártanú Jeromos, mikor tuszkolták befelé a kes­keny kazánajtón: ami nem megy, ne erőltessük! Azért hát alázatosan csak azt kérte Dezső úrtól, hogy a fele­sége kaucióját, azt a száz aranykoronát, fizetné vissza. De erre már szinte rémült volt Dezső úr. — Az meg a bolt va­gyonával került felszámolásra! Nem tehetem, édes barátom, még ha tudnám, se tehetném: törvénytelen dolog lenne. — Erre aztán ükapám mondott valamit, s mindjárt ott is volt a rendőr, aki kegyelemből nem jelentette fel, csak egy akkora pofont adott neki, hogy még az első világháborúban is csön­gött a füle, mikor egyenruhát látott — s ez így volt mind­addig, míg előbb a szakasz, utána az egész ezred, végül a front elkapta tőle ezt a fülcsengést, bakától tábornokig: s kénytelenek voltak anyaszült pucéran védelmezni a hőn sze­retett Kajzer und Kőniget: na de akkor átragadt a front másik oldalára is a baj, valami vírus lehetett az oka, és ak­kor ott állt egymással szemben a két hadsereg pucéran, és nem ismerték fel, melyik a másik, úgyhogy majdnem vége lett a világháborúnak is — ez is így történt, pontosan, nem tettem hozzá semmit. Mert végig igazat meséltem én, hát gondolkozzanak csak: van íNyujorkban Draxler-féle kolbász­gyár? Nincs, igaz? mert tönkrement. Na és hallották valaha pénzügyi körökben A. S. Mody nevét? Nem, ugye: mert visszament a pokolba, s azóta sem jött elő, úgy szégyenli magát. Na és a legdöntőbb, hogy semmi kétségük se legyen: a szegénység elől nem vándoroltunk ki Amerikába, mert nem volt miből. Ugye, hogy igazat mondtam? I

Next

/
Oldalképek
Tartalom