Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
u Képújság 1978. február 18. CS1LÍD-OTTHON Mielőtt berendezné a fürdőszobát Kocogócipők Kocogni jó, kocogni kell, de nem mindegy, hogy miben. A legdivatosabb, nyújtott orrú, magas sarkú cipők nem a legalkalmasabbak erre a célra. Szerencsére kaphatók már a „földcipők”, amelyek különleges konstrukciójuk miatt a legalkalmasabbak a gyalogláshoz. Természetesen egészséges viselet a földcipő azoknak is, akik nem kocognak, csak a kényelmet szeretik. (Fotó: kz) Csak háziasszonyoknak A fürdőszoba nem „mellék- helyiség”. Hiszen itt kezdjük napunkat, s ide térünk meg estére, hogy megszabaduljunk mindattól a portól, fáradtságtól, idegességtől, amely egész napi munkánk, rohanásunk során ránkragadt. Éppen ezért úgy kell berendeznünk — bármilyen kicsi is —, hogy ne csak testi tisztálkodásun. kát, de kissé lelki felüdülésünket is szolgálja. Sokan nem tudnak ellenállni az utóbbi években megjelent csempe- és padlóburkoló lap szín- és mintaorgiájának, a színes berendezések dömpingjének, s az eredmény : zavaró, nyomasztó színkavalkád — nem kis pénzért. Hiszen egy fürdőszobát berendezni nem olcsó mulatság. Ezért kerestük fel dr. Tiba Istvánnét, a FIM Budapesti Porcelángyár áruforgal. mi osztályának vezetőjét, aki „hivatalból” tudja, milyennek kell lennie a ma fürdőszobájának. Az ő véleményét jegyeztük le az alábbiakban: — Döntsük el, melyik lesz a helyiség uralkodó színe — mondja — s ahhoz kombináljuk a kiegészítő színt. Tegyük fel, hogy a hagyományos fehér szaniter-berende- zés mellett dönt a ház asszonya. Ehhez bátran vehet bár. milyen színű vagy mintázatú csempét, de vigyázzon a burkolattal! Mert hiába fehér az alapszín, ha mintát rak a A gyümölcsfák még mindig nyugalomban vannak, de ez már nem a mély, hanem a kényszernyugalom időszaka. Amennyiben január hónapban nem végeztük el a kéregkaparást és egyéb mechanikai munkákat, akikor ezt már tovább nem halogathatjuk. A felesleges ágakat azért is nagyon lényeges még most eltávolítani, mert ezáltal a télvégi lemosópermetezésnél már permetlé anyagot tudunk megtakarítani. Ha a hónap vége felé az időjárás engedi, az almater- mésűeken és csonthéjasokon, a termőkaros orsókon és söfalra, a földre csakis egyszínű metlachi vagy mázas cserép kerülhet, s az is olyan, amely harmonizál a falra ke. rülővel, vagy fordítva. A fehér csempét — bár nagyon sok híve van — nem szeretem: túlságosan rideg, az ember úgy érzi magát, ha egy fehérrel csefnpézett fürdőszobába lépett, mintha műtőben lenne... Mondjunk le erről a hatásról! De ha valaki már megvette a maga fehér esem. péjét, vagy régi fürdőszobáját annak idején azzal bori. tóttá, s most, érvelésemre, esetleg „megmozdult” benne valami, ne essék kétségbe, hogy újabb költséges beruházásra csábul: egyetlen mintás felső sorral meglepő hatást érhet el. Ahol pedig' még nem kezdték el a munkát, ott úgy tegyék mozgalmassá a falat, hogy elszórtan, mozaik- szerűen egy-egy mintás csempét illesszenek a fehér felü. letbe. Ugyanezt mgismételhetik a kád oldalán is. — A kád beépítéséről külön szeretnék szólni. Nem szerencsés megoldás, amikor más burkolat kerül a falra, s más a kád szélére. Vagy ugyanaz a színű-mintájú csempe kerüljön a kád oldalára, mint a falra vagy valamelyik a kettő közül egyszín. borítású, s azt törjük meg a másik mintájával. Ahol hely van rá, rendkívül praktikus vényeken elvégezhető a ter- mőrész-ifjítő metszés. 'Ritkítsuk a csonthéjas gyümölcsösök besűrűsödött részeit is. Okvetlen távolítsuk el a kaliforniai pajzstetű telelő lárváival borított vesszőket és gallyakat. A nagyobb sebzési felületeket kenjük be fasebkátránnyal vagy oltóviasszal. A ribizke. és köszmétebokrainknál ugyancsak tőből távolítsuk el a kaliforniai pajzstetű lárváival fertőzött vesszőket. Lényeges továbbá, hogy ha lisztharmat-fertőzést észlelnénk, akkor a fertőzött részeket szintén vágjuk ki és égessük el. — és látványos —, ha a kád szabad végét meghosszabbítják néhány sor téglával, s azt is beburkolják: elhelyezhető rajta minden olyan piperecikkünk, amely a mosdó fölötti kis polcra nem fér, hajszárítónk, kvarckészülékünk ... Még egy jó tanács a kád beépítéséhez: ha gépben mosunk is, az öblítést a kádban végezzük — hisz ritka még az automata mosógép —, a gyereket is ott fürdetjük. Vagyis belehajolunk, ami elég nehezünkre esik, mivel a cipőnk orra hátrább esik, mint a csípőnk. A burkolást úgy csináltassuk tehát, hogy az alsó sor legyen beljebb, mint a többi — sokkal kényelmesebb lesz a kád fölött dolgozni. — Beszélhetnénk még a kiegészítőkről: a jó méretű tükörről, a porcelán piperepolc, ról, amely elegánsabb a hagyományos üveglapnál, a krómozott WC-papírtartóról, s a törölközőtartóról. És legfőképp a megfelelő világításról: csinos fürdőszobalámpák vannak forgalomban, amelyek több fényt engednek át a ré. gi búráknál... Végezetül még egy tanács: jól fontolják meg, mit akarnak. A fürdőszoba egy életre készül. Tájékozódjanak, fontolgassanak: a hangulatukról, a kényelmükről van szó. Február hónapban kell befejezni az őszről elmaradt talajmunkákat. Szabad földön már vethetjük a gyökérzöldséget és a zöldborsót. A sárgarépa és a petrezselyemmag egyenletes kelésének biztosítása érdekében nagyon fontos a magok csávázása. A csávázási Orthociddal (30 mg/1 dkg mag) végezzük. Fagymentes száraz időben, a gyepet 2 cm vastagságban terítsük be komposzttal. Egy köbméter komposzthoz adjunk három kilogramm szuperfoszfátot és egy kiló kálisót. Az evőeszközök kellemetlen hagyma- vagy halszaga azonnal megszűnik, ha ecetes vízzel megmossuk. . Sütés közben ne nyitogas- suk a sütőajtót, mert a beáramló hideg levegő miatt a tészta ném tud szépen egyen- eltesen “Sülni, illetve lapos marad. A vöröshagyma szép piros és ropogós lesz, ha pirítás előtt meghintjük egy csepp liszttel. A tojások sárgáját a cukorral keverjük habosra, csak utána lehet a tésztához vegyíteni. öntsünk egy mélyebb edénybe felforralt, lehűtött tejet és ebben áztassuk a fehér csipkét. Utána kiterítve szárítsuk meg. öblíteni nem kell, hanem félig nedves állapotban ruhán keresztül vasaljuk. Ha a margarin vagy a vaj a jégszekrényben volt és nem szeletelhető, akkor a reszelő közepes nagyságú lyukacsos részén reszeljük. Azonnal használható lesz. Krémpite töltéséhez a cukorban pár napig hagyjunk benne kis darab vaniliarudat. A púderpamacs hamar zsi- rosodik. Otthon kimoshatjuk, nem kell azonnal másikat vásárolni. Mosópor habjában jól nyomkodjuk ki és azután bóraxoldattal öblítsük. Felakasztva szárítsuk. A teasütemény hetekig eltartható, ha nem nyitott tálba, hanem nylon zacskóba tesszük és alumínium vagy bádogdobozba rakjuk el. Az erősen keményített ruha félő, hogy a vasalóhoz ragad. Ezért még főzés közben tegyünk a vízbe egy kevés sót. Ha a. Ráma margarin vagy a vaj megavasodik, kevés langyos forralt tejjel vagy sóval keverjük el. Visszanyeri újra a friss és eredeti ízét. Ha nagyon ragadóssá válik, vagy erősen kiszárad a szivacs, akkor kevés hideg citromos vízbe áztassuk. 2— 3 óra múlva langyos vízzel öblítsük ki. Eredeti rugalmas, ságát visszanyeri. Erősen kicserepesedett kézre nagyon jó a borvazelin. A fogfájást — természetesen csak pillanatnyilag és nem véglegesen — megszünteti, ha a tenyerünkbe kevés rumot öntünk és azt az orrunkon keresztül felszívjuk. Azután egy pillanatra fogjuk be az orrunkat. Ha elsőre nem használ, ismételjük meg. A borax nem csak kitűnő kozmetikai szer, hanem tojás konzerválására is használhatjuk. Egy liter vízhez adjunk két kanál boraxot és úgy helyezzük el a folyadékban a tojásokat, hogy ellepje. Igen hosszú ideig eltartható így a tojás. Természetesen előbb győződjünk meg arról, hogy a tojások frissek-e. Télen, sütés előtt a lisztet kissé melegítsük meg, mert akkor könnyebb lesz a tészta készítése. A kisgyerek Mi, felnőttek, hamar felejtünk. A boldog gyermekkorra például csak úgy nagy általánosságban emlékezünk, részleteit régesrég elmosta a nagykorúság. De aztán ott a kisgyermekünk, és kérdéseivel felidézi a múltat. Leülünk mellé, és ha értjük őt, felnézünk rá, mint a költő Lóéira. Az élet pedig egyszerűvé válik. Jó, hogy kérdez a gyerek. Előszedjük a rég kidobott mondókákat, dalocskákat, elmeséljük a zöldülő fák történetét, elmondjuk, hogy mi esik az esőben, és hogy a kutya harap is. A gyerek persze letépi a függönyt, kiszórja a hamut, és élvezettel önti a levest a szőnyegre. Mi mérgelődünk, kiabálunk, de később talán eszünkbe jut elmesélni egykori csíny tevéseinket: — ma. A gyerek visszabeszél, néha verekszik. Hogy kitől örökölte? Ájuldozhatunk, pedig a gyerek csak gyakorol. Utánoz minket. Az pedig, hogy miket örökölt, nem ezeken a rosszalkodá- sokon múlik. A gyerek kezdetben mindenkit szeret, mindenkire felnéz. Nem olyan válogatós, mint mi. A gyerek őszinte is, bizakodó is: — sorolhatnánk hajdan volt gyerekkorunk fakuló erényeit. Talán úgy látjuk igazán közelről gyermekünket, ha megpróbálunk valamit ellesni tőle abból, amivel egyszer mi is elindultunk. Amíg felülről nézünk rájuk, addig védekezünk nagyságuk ellen. Ha leülünk melléjük a földre, mint aki egy velük, máris felértünk hozzájuk. R. N. J. B. SZ. Február a kiskertekben Élt egyszer három Jegor. Egyikük — Jegor Petrovics — bársonyfotelban ült. A másik — Jegor Ivanovics — egyszerű széken koptatta a nadrágját. A harmadikról — Jegor Kuzmicsról — később lesz szó. Igor Petrovics a bársonyfotel magasságából szórta az aforizmákat. Jegor Ivanovics alatt remegett a szék az elragadtatástól, miközben a bársonyfotelre figyelt. Jegor Ivanovics mindenhol és mindenkor végtelen buzgalommal idézte a magasan ülő ember kijelentéseit. A faliújságon, az értekezleteken, az üléseken, sőt az egyszerű beszélgetések közben is folyton-folyvást az első számú Jegorra hivatkozott: „Jegor Petrovics így mondta..., ahogy Jegor Petrovics megállapította..., ezzel kapcsolatban Jegor Petrovics már megmondta...” A huszadik század gondolkodói és klasszikusai közül nem is ismert mást, vagy ha ismert is, nem ismerte be. Például egy adott időszak aktuális problémái kerülnek szóba. Jegor Ivanovics biztosan beleszövi a Jegor Petro- vicstól származó idézetet. — A dolog világos, elvtársak. Nem hiába mondta meg világosan Jegor Petrovics: „Dolgozni kell elvtársak, dolgozni !” Jegor Ivanovics egy cikket ír a faliújságra az üzemi konyha húsgombócának rossz minőségéről. Az alkotás lelkes sorokkal kezdődik: „A napokban Jegor Petrovics az alábbi magvas gondolatot ejtette ki: Az ízletes étel mindig jobb, mint az íztelen”. Az új típusú bútorok bevezetéséről szóló tanácskozáson Jegor Ivanovics a bársonyfotelből származó „világos kijelentést” idézte: — Ahogy Jegor Petrovics bölcsen kijelentette: „Nem a szék hátára kell támaszkodni, de az aktívákra és a tömegekre. Jó múltkor a kollégák baráti beszélgetése közben szinte könnyes szemmel mondta Jegor Ivanovics: — Nagyon tisztelem a mi Jegor Petrovicsunkat a mélyen szántó gondolataiért. A napokban valakivel telefonon közölt egy világos aforizmát: „Ember — ez büszkén hangzik!” Hogy így tudjon fogalmazni! " :sí:íí::s*«:í:*í*íí;-*': . Az idézetváltás — Elnézést Jegor Ivanovics, ezt Makszim Gorkij fogalmazta meg — világosította fel a titkárnő. — Biztos ön ebben, Marja Szemjonovna? — Pontosan tudom. Ezt Gorkij mondta. — Megengedem, ön Gorkijtól hallotta. De én Jegor Petrovicstól. És ő kiismeri magát abban a kérdésben, hogyan hangzik az ember. Hát így alakultak a kapcsolatok a fából készült szék és bársonyfotel között. De Jegor Ivanovics nyugodt élete hirtelen felbolydult. Nagy csapás érte. Jegor Petrovicsot leváltották. Kiszórták a bársonyfotelből. Eltűntek a tökéletes aforizmák és a magvas gondolatok. Jegor Ivanovics belebetegedett. Idézetek nélkül maradt. Jegor Ivanovics az új főnökbe helyezte a bizalmát. Uj idézetekben reménykedett. Semmi vész — Jegor Ivanovics készen állt az idézetváltozásra. Tapasztalatból tudta: a főnökváltozás idézetváltozást is jelent. Az ügyes idézők mindig gondtalanul éltek. Érzem, hogy most már megkérdeznék: de hol van a harmadik Jegor? Rögtön válaszolok. Igazuk van, ideje szót ejteni Jegor Kuzmicsról is. Jegor Kuzmics Jegor Petrovics helyére ült. De Jegor Ivanovics reményeit nem váltotta be. Nem árasztotta az aforizmákat. Nem szórakoztatta a környezetét magvas gondolatokkal. És mindenképpen, Jegor Kuzmics egyre borzalmasabban viselkedett. Nem harsogott a szerénységről. Nem küzdött verejtékező arccal a bürokratizmus ellen, ő maga volt szerény, és úgy viselkedett, mint egy hivatalnok. Nem tartott „világos beszédeket”, szófukar volt és nem beszélt a levegőbe. Mit tehet Jegor Ivanovics? Türelmesen várt. Nem lehet, gondolta, hogy egy ilyen fontos ember meglegyen aforizmák nélkül. Valamikor csak kicsúszik valami Jegor Kuzmics száján. És Jegor Ivanovics kivárta. Egyszer valamelyik gyűlésen zaj támadt. Jegor Kuzmics tömören és világosan kimondta: „Csendet!” Többet nem mondott. Csupán egyetlen szót — , .Csendet!” Ez nem aforizma. De ebből a hét betűből, ha valaki ügyes, egész jó kis idézetet tud faragni. — Elvtársak! — mondta Jegor Ivanovics a szakszervezeti bizottság ülésén. — Szeretnék csatlakozni a mi kedves Jegor Kuzmicsunk rövid, de világos kifejezéséhez. Jegor Kuzmics felkiáltott: „Csendet!” Bölcs kijelentés. Mindig csendben kell lenni. Erre tanít a vezetőnk. Megerősíti ezt a népi bölcsesség is: „Csendben egyél, tovább élsz”. Szerénynek kell lenni — a fűnél kisebbnek, a víznél csendesebbnek. Felhív ez az éberségre: „Csendesebben egerek, kandúr van a tetőn!” Jegor Ivanovics egész héten az új idézetet lobogtatta. És a nyolcadik napon újra kapott valamit. Meghallotta, hogy Jegor Kuzmics egyik látogatójának azt felelte: „Holnap, holnap majd megoldjuk”. Jegor Ivanovics ezt a „holnapot” rögtön a szekere elé fogta: — Elvtársak, bízni kell a holnapi napban. Ahogyan Jegor Kuzmics kifejtette. „Holnap, holnap majd megoldjuk”. Nagyon világosan mondta. Ez csapás a panasz- kodókra és a kishitűekre. A vezetőnk optimizmusra tanít, megerősíti a jövőbe, a fényes holnapba vetett hitet. Kövessük a példát: Holnap, holnap majd megoldjuk. Amikor Jegor Kuzmics minderről tudomást szerzett, hahotázni kezdett. Sokáig nagyon vidám volt. — Nagyon nevetséges — mondta. — Nagyon nevetséges, csak ne lenne olyan szomorú... (Fordította: Migray Ernőd)
