Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

1978. február 17. KÉPÚJSÁG 5 A dombóváriak jelszava A környezetvédelem közös érdek így füstölődik a kórház és környéke A Népszínház szekszárdi bemutatkozása (Tudósítónktól). Még az el­múlt év nyarán — július 8- án — foglalkozott a Tolna megyei Népújság Dombóvár környezetvédelmével. A cikkben olvashattunk a Szuhai-domb környékén je­lentkező talajvíz- és szemét­problémáról az egyes lakó­területeken és ipari üzemek­ben tapasztalható zajártal­makról, az Unió Ipari Szö­vetkezet új telepének kazán­járól, amely azóta is „kelle­metlenkedik” a környék la­kóinak és füsttel, korommal árasztja el a kórházat. Jó fél év után tájékozódunk a változásokról. A TALAJVÍZ MARADT — A SZEMÉT RÉSZBEN ELTŰNT A Szuhai-dombi talajvíz „kiűzése” érdekében a városi tanács műszaki osztálya és a városi NEB továbbra is min­dent elkövet. A tervek el­készültek a biztonságos meg­oldásra. A megvalósításra azonban várni kell pár évet, mert azt csak az állomás- épület átépítésével egy idő­ben célszerű elvégezni. Ak­kor ugyanis a jelenlegi nyílt árokrendszer területére is szükség lesz, melyet új nyom­vonalra kell átterelni. így a zárt csatornarendszer kiala­kításával mintegy 50 centi­méterrel lehet mélyíteni az új nyomvonalat, zsilipeket és átereszeket. Ezzel a Szuhai- domb területén alacsonyabb szinten tartható a talajvíz. Ez a munka azonban hatal­mas összegbe kerül, melyet egyedül a városi tanács nem vállalhat magára. Az intézményes hulladék- szállítást a város területén 1711 lakástól már megoldotta a költségvetési üzem. Van még üres kapacitás, így a Szuhai-domb környékén la­kóknak is módjukban áll szerződést kötni a hulladék elszállítására. Igaz, hogy a kora tavaszi olvadások ide­jén még egy-két földúttal rendelkező utcába nem tud bemenni a hulladékszállító autó. Előrelépés tehát tapasztal­ható, de a lakosság összefogá­sára is szükség van ahhoz, hogy a köztisztaság biztosítá­sára irányuló erőfeszítések eredményesek legyenek. A FÜLVÉDÖ VATTA NEM ELÉG! Az üzemek zajszintje nem változott. A tervek a zajártal­mak csökkentésére elkészül­tek, de megvalósításuk ugyancsak nagy anyagi áldo­zatot követel. A Láng Gép­gyár terveiben szerepel, hogy 1979-re külön épületbe helye­zik el a két legzajosabb üzemrészt: az előkészítőt és a forgácsolót. Addig is igye­keznek a dolgozókat fülvédő vattával ellátni, aminek hasz­nálata csökkenti a zajártal­makat. iNagy baj az, hogy a fülvédő vatta csak sok után­járásra és ritkán szerezhető be. Emellett élég magas az ára is. így a legkézenfekvőbb védekezési mód, hogy a dol­gozókat félévenként orvosi vizsgálatra küldik, s ha hal- lácsökkenést észlelnek, más munkaterületre helyezik őket. Félő azonban, hogy amire si­kerül „halkabb” gépeket be­szerezniük, nem lesz munka­erő, mert akinek orvosi meg- / állapítás szerint az elszenve­dett zajártalomtól „30-as” fü­le van, az többé nem dolgoz­hat zajos munkahelyen. Ezért sürgetik jogosan a dolgozók — de az üzem vezetői is a halláskárosodást okozó zaj­ártalmak csökkentését. TERV A FÜST ELLEN Az Unió Ipari Szövetkezet kazánja változatlanul eregeti a füstöt és a kormot, szeny- nyezi környezetét. Az Építés­ügyi Minőségellenőrző Inté­zet már 1976 szeptemberében megállapította: a kéményen kiáramló szilárd szennyező anyagok mennyisége csupán 5 százaléka a megengedett­nek. Tehát még ennél sok­kal nagyobb mennyiségű füst és korom „termeléséért” sem róhatnak ki bírságot az üze­meltetőre. Szerencsére, a szövetkezet vezetői ennek el­lenére keresik a megoldást. Azt tervezik, hogy a jelenle­gi széntüzelésű Lokomotív- kazánt pakuratüzelésűre ala­kítják át. Addig is igyekez­nek a fűtési technológiát szi­gorúan betartani. Dombóváron a környezet- védelem közügy. A tanács, az üzemek és a lakosság közös ügye. Nem akar senki kibúj­ni a felelősség alól, de a vég­leges megoldások még várat­nak magukra. Az elmúlt fél év nem hozott látványos vál­tozást. A környezetvédelem kérdése viszont a város egyik legnagyobb gondjai közé so­rolható, ezért az illetékesek ezt a fontos kérdést tovább­ra is napirenden tartják. MAGYARSZÉKI ENDRE Szocialista együttműködés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt év őszén igen hasznos megbeszélési sorozat kezdődött a tolnai Földvári Mihály Gimnázium és a köz­ség üzemei között. A megbe. szélések témája a kölcsönös­ségen alapuló szocialista Szerződés megkötése, a nagy­üzemek kvalifikált szakem­ber-utánpótlásának biztosítá. sa, a fiatalok pályaválasztási lehetőségeinek kiszélesítése. A szocialista szerződések ezekben a hetekben realizá­lódnak. A tolnai GÉM Ktsz a nagy perspektívát adó elektro. műszerész területre vár fia­talokat, lehetőséget adva a mérnöki továbbképzésre. A PATEX tolnai gyára a mű­vezetők, a textilmérnökök és textilfestők utánpótlását vár_ ja a szerződéstől. A Selyem­fonógyár elsősorban — textil­vegyész, gépész, karbantartó, üzemmérnöki pályán tovább­tanulni szándékozó fiatallal kötne tanulmányi szerződést. A fiatalok hivatáskeresésén túl a szerződések elő kíván­ják segíteni a munkás- és ta_ nuló ifjúság közös politikai, kulturális rendezvényeit, az üzemek és szocialista brigád­tagok patronálási mozgalmát. A szerződések alapgondola­ta, hogy mindkét fél a társa, dalom iránt érzett felelősség jegyében munkálkodik a szo­cialista gondolkodás és mun. kára nevelés érdekében. SCHÄFFLER ÄDÄM Fürdő­fejlesztés Kilencven méter átmérőjű, kör alakú medencét, s ezen belül egy-egy ötven méter hosszú és huszonnégy méter széles hullámfürdőt alakíta­nak ki a jövő év végéig az ország határain túl is ismert, a reumatikus bántalmakra gyógyhatású mezőkövesdi fürdő területén. A legkorsze­rűbb osztrák és NSZK-beli berendezések keltik majd a „hullámokat”. E megközelítő­leg negyvenötmillió forintos beruházás mellett hidro­terápiás, valamint légzés- funkciós gyógyrészleget is lét­rehoznak. Az utóbbiak a ter­vek szerint — még az idén elkészülnek. A televízió nézői még a bu­dai Várszínház megnyitásá­nak képsoraiban gyönyörköd­hettek, amikor az itt állandó helyet kapott új Népszínház már megyénkben és megyénk székhelyén is bemutatkozott. Rögtön közlendőink elején je­lentsük ki, hogy sikeresen és egyúttal újszerűén is. Az új­szerűség hűséges volt ahhoz a nyilatkozathoz, melyet Gyur- kó László igazgató szavai nyomán tavaly lapunkban közöltünk. Eszerint a Nép­színház, nevéhez híven, a néphez kíván közel férkőzni, egyáltalán nem biztos, hogy hagyományos formák és ke­retek közt. A szekszárdi ta­nítóképző főiskola, az egész­ségügyi szakiskola és a szak­munkásképző intézet fiatal­jai cseppet sem szokványos színházi kereték között ta­lálkozhattak nyolc művésszel, akik díszlet nélkül és a jel­mezeket szinte teljesen mel­lőzve (csak egy-egy jelmez „jelzéssel” élve) hozták hoz­zájuk közelebb a világirodai­mat. Színházba menni — ebben van valami ünnepélyesség. Én megyek el „a művészet templomába” és természete­sen ennek megfelelően igyek­szem öltözni (kiöltözni). Egé­szen más érzés, ha a színház jön el hozzám, egy iskolai előadóterembe, netán kollé­giumi étterembe. A kapcso­lat intimebb, a hatás póztala- nabb. Ez történt Szekszárdon is, ahol az egyik bemutatott műsor Bornemissza Péter nyomán az „Ördögi kísérte­tek” címet viselte, de szere­peltek benne Nagy László, Kiss Anna, Ladik Katalin versei, sőt filmszövegrészek is, mely utóbbi „szentségtö­réstől” a produkció egyálta­lán nem szenvedett semmit. „Vidám ember- és állattan”- na'k is felfogható az a Nagy Lajos ötletéből „Képtelen természetrajz”-nak nevezhe­tő műsor, melyet a főiskolá­sok és a szakmunkástanulók élvezhettek. Az emberi jel­lemvonások fonákságainak leleplezésére Aesopus, Milne, Kipling, Nagy Lajos, vagy hogy közelebbieket említ­sünk: — Weöres Sándor és a megyénkben Lázár Ervin egyaránt szívesen hívott se­gítségül „állati” példákat. Ez szinte a világirodalom sava- borsa, amit a művészek (kü­lönösen Koldus Nagy László, Botár Endre és Köti Kati kiválóan érzékeltettek. Itt ér­demes megjegyezni, hogy bármelyik „felnőtt” előadás közönsége tanulhatott volna a fiatalok művészettisztelő, példás'viselkedéséből az elő­adások alatt. Szerdán a megyei művelő­dési központban a „Búbos vi­tézzel mutatkozott be a Nép­színház, ugyanaznap délelőtt pedig művészei (ez is szere­pelt Gyurkó László említett nyilatkozatában) a Garay Gimnáziumban tartottak rendhagyó irodalom órát. O. I. Részlet a Népszínház szép kiállítású műsorfüzetéből. A „Képtelen természetrajz” illusztrálására Dürert hívták se­gítségül. Forum — Boton Az olvadt hópelyhek estére sártengerré változtatják az utcákat. A tócsákat kerülget, ve, az előttük járók nyomát lépve emberek sietnek a ta­nácsház felé. Fiatalok, diva­tos csizmában, prémgalléros télikabátban, az idősebbek gumicsizmásán, az asszonyok berlinerkendőbe burkolva. A tanácsház fénylő abla­kokkal várja a község lakóit. Az olajkályhák a hirtelen jött hideg után jóleső meleg­gel fogadnak. Gyülekeznek a falu lakói. Miként a római közélet színterére, a Fórum Románumra annak idején, a bátai falugyűlésre is eljött mindenki, akit érdekel a köz­ség élete, akinek véleménye, mondanivalója van. A ta. nácsterem szűk ilyenkor. A későn jövők kívülről hallgat­ják a gyűlést. Vastag cigarettafüstbe bur­kolózik a terem, mire a ta. nácselnök, Sükösdi Ferenc beszámolója véget ér. A kö­zel egy órás elnöki beszámo­lóban sok mindenről hallhat­tunk. A Báta és Tolna közsé­gek közötti ártéri erdő táj­védelmi körzetté nyilvánítá­sáról éppúgy, mint a könyv­tárépítésről, az iskola tante­rem gondjairól, vagy pedig a bátai szivattyúház környéké­nek szennyezettségéről, a tö­meges halpusztulásról. Egy község életének, hétköznap­jainak, fejlődésének és gond. jainak hű tükre a beszámoló. A hallgatók részben, vagy Elnöki beszámoló egészében ismert dolgokat hallanak most újra. Az ő tet­teikről, vágyaik megvalósulá­sáról vagy a fontosabb érdé. kék miatt elvetéséről van szó. A beszámoló végén nincs szükség a hozzászólók biztat- gatására. Alig ül el a taps, az ajtónál állók közül szóra nyújtja kezét egy fiatalem­ber. Az iskolánál végzett társa, dalmi munkáról beszél. Meg­említi, hogy olyanok is dol­goztak ott, akiknek nincs is. kolás gyerekük. Mások pedig, többgyerekesek távol marad­tak. vagy csak tessék-lássék jöttek el. „Javasolom, hogy az óvodai, napközi otthoni fel­vételnél vegyék figyelembe azt is, hogy a gyerek szülei mennyi társadalmi munkát végeztek” — mondja ki a végszót. — Jól beszél a Péter, igaza van! — hallom a mögöttem ülő sorból. Igaza van? Ha mereven ra­gaszkodunk javaslatához: nem. De hozzászólását hall­gatva arra az emberre gon­doltam, aki dolgozott az is­kola átépítésén anélkül, hogy ahhoz érdeke fűződött volna. A következő felszólaló az illegális szeméttelepekről be­szél. Arról, hogy a község több pontján kialakultak szemétlerakóhelyek, rontva a környezet képét, levegőjét. — Miért vannak a község főutcáján „megállni tilos” táblák? Még a gyógyszertár előtt sem tudunk gépkocsival megállni — veti fel az egyik hozzászóló. Aztán sorra ömlenek a kí- sebb-nagyobb sérelmek, pa­naszok. A jegyzőkönyv veze. tő szélsebesen jegyzi, hogy a Temető utca nagyon sáros, hogy elszaporodtak a kerék­párlopások, hogy a sár és a por uralkodik a főutcán, és sorolhatnánk tovább. — Tavaly megígérted, hogy kapunk villanyt, a mi kö­zünkbe is. Azóta se jöttek a szerelők — áll föl az egyik idős néni a tanácselnöknek szegezve a szót. — ... csináljuk meg társa, dalmi munkában. Én is vál­lalok néhány napot — hang­zott el többször az est folya­mán. Aztán a járási hivatal el­nöke, Kovács János kapott szót. Fülöp László, országgyűlési képviselő, a helyi termelőszö­vetkezet elnöke amikor szót kapott, a község gondjairól beszélt. A vízrendezés hiá. nyosságairól, a sáros, poros utakról. Arról, hogy a terme­lőszövetkezet beruházási le­hetőségei közel százszor na­gyobbak a tanácsénál. Így természetesnek tartják( hogy a tsz-nek segítenie kell a fa­lut. A termelőszövetkezet veze. tése ígéretet tett, hogy a Damjanich utcában szilárd utat építenek. Az elnök most arról beszél, hogy ha a tag­ság felméri az ügy fontossá­gát, a tsz-nek a faluközpont­ban lévő lóistállójából kevés ráfordítással tornatermet le­hetne kialakítani az iskolá. nak. A hat méter magas, nagy területű épületből ideá­lis tornaterem lenne. Persze ez áldozatot követelne a fo- gatosoktól, mert messzebb járnának dolgozni, és a foga­tokat igénylő falusiaktól is. Az elnök egyedül nem dönthet ebben. A vezetőség sem. A taggyűlésé a döntés joga. De a döntésre jogosul­tak gyermekei kapnák a majdani tornatermet. Este nyolc órára véget ér a falugyűlés. Egy község né­pe tartott tükröt maga elé a két órás tanácskozáson. Érté­kelt, véleményt mondott, ígé­retet is tett sok ember. Olyan ígéreteket, amelyek meghatá­rozzák a község következő évi fejlődését. TAMÁSI JÁNOS Zsúfolásig tele a tanácsterein

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom