Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

2 Képújság 1978. február 17. Moszkva - Budapest A harmincéves évforduló LAPZÁRTA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke távirat­ban fejezte ki jókívánságait Urho Kekkonennek, a Finn Köztársaság elnökének újra­választása alkalmából. TATABANYA Tatabányán csütörtökön a kora délelőtti órákban a 12 a akna keleti bányaüze­mében robbanás történt. A mentési munkálatok a bá­nyában rekedtek kimentésére nagy erővel megkezdődtek. Lapzártakor érkezett, meg nem erősített értesülések sze­rint a szerencsétlenségnek 17 halálos áldozata van. Egy ember eltűnt, többen meg­sérültek. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége — amely dr. Orbán Lászlónak, az MSZMP Központi Bizott­sága, tagjának, a társaság al- elnökének vezetésével érke­zett a Szovjetunióba, hogy részt vegyen a két ország kö­zötti barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés megköté­se 30. évfordulójának ünnep­ségein — csütörtökön Moszk­vában részt vett azon az ün­nepségen, amelyet az 1. szá­mú házgyárban tartottak a szerződés aláírásának év­fordulója alkalmából. A gyár dolgozói a Szovjet—Magyar Baráti Társaság kollektív tag­jai. Vlagyimir Jakovlevics Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete a magyar—szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtá­si szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából csü­törtökön fogadást adott a nagykövetségen. Részt vett a fogadáson Ap­ró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Gyenes András, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára, Ha­vasi Ferenc, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Bí­ró József külkereskedelmi miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, Po- linszky Károly oktatási mi­niszter, Simon Pál nehézipa­ri miniszter, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Be- recz János, az MSZMP KB esemenyei külügyi osztályának vezetője, valamint a politikai, a gazda­sági, a kulturális és a társa­dalmi élet sok más vezető személyisége. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön az MSZMP KB székházában fogadta a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság küldöttségét, amely Jevdokija Fjodorovna Kar- povának, az SZKIP KB tagjá­nak, az OSZSZSZK minisz­terelnök-helyettesének, az SZMBT alelnökének vezeté­sével tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón részt vett Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Jelen volt Vlagyimir Jakov­levics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Befejeződött a KGST V. B. ülése Magyar-vietnami népfronttárgyalások 'A záróközlemény ünnepé­lyes aláírásával ért véget Moszkvában csütörtökön a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának 84. ülésszaka, amely kedden kezdődött a szovjet fővárosban. Az ülésen a tagállamok mi­niszterelnök-helyettesei vet­tek részt. A végrehajtó bizottság ülésszakán megvitatták a KGST-tagállamok együttmű­ködésének további elmélyíté­sére és korszerűsítésére, a szocialista gazdasági integrá­ció fejlesztésére irányuló komplex programok meg­valósításának, valamint a KGST tanácsa XXXI. ülés­szakán elfogadott határoza­tok végrehajtásának számos kérdését. A végrehajtó bizottság megvitatta a KGST elektro- energetikai állandó bizottsá­gának beszámolóját. Megálla­pította, hogy a tagországok nagy munkát végeztek az elektromos erőművek na­gyobb teljesítményű, korsze­rűbb berendezésekkel törté­nő felszerelése, az egyes rendszerek közötti villamos távvezetékek létrehozása te­rén. A tervek szerint 1978-ban helyezik üzembe az' érdekelt tagállamok által együttesen elkészített 750 kilovoltos nagyfeszültségű elektromos távvezetéket, a nyugat-ukraj­nai Vinyica és a magyar- országi Albertirsa között. Ez a vezeték teremti meg az alapot a KGST egyesített energiarendszere és a Szov­jetunió egységes energiarend­szere párhuzamos működésé­hez. A végrehajtó bizottság át­tekintette az „Interhim” ágazati nemzetközi szervezet működésének kérdéseit. A vb megállapította, hogy a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniök a növekvő külkereskedelmi te­herforgalom biztosítására. A végrehajtó bizottság megvitatta a gazdasági, illet­ve a tudományos-műszaki együttműködés számos más kérdését és megfelelő határo­zatokat hozott. v A végrehajtó bizottság a barátság és a kölcsönös meg­értés szellemében tartotta ülését. Hanoi, Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Az a magyar Népfront-kül. döttség, amely Sarlós István, nak, az MSZMP PB tagjának, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa főtitkárának ve­zetésével tartózkodik Hanoi­ban, csütörtökön tisztelgő Iá. togatást tett a Ba Dinh téri Ho Si Minh-mauzóleumban. A nap folyamán a hivata­los tárgyalások kezdődtek a magyar küldöttség és vendég­látói között. A baráti hangu­latú eszmecserén Sarlós Ist­ván, illetve válaszában Ho­ang Quoc Viet, a VKP KB tagja, a Vietnami Hazafias Front központi bizottsága el­nökségének elnöke és Ngu­yen Van Tien, a Vietnami Hazafias Front főtitkára ad­tak kölcsönös tájékoztatást hazájuk népfront-mozgalmá­ról. Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kétnapos látogatást tett Sza- bolcs-Szatmár megyében. * Gáspár Sándor, az MSZMP A találkozón a Vietnami Hazafias Front vezetői me­leg hangú köszönetét mond­tak azért a segítségért, ame­lyet hazánk, a magyar nép, a Hazafias Népfront nyújtott Vietnamnak a nemzeti felsza­badító harc folyamatában, és nyújt ma is a békés építő munkához. Sarlós István válaszában hangsúlyozta, hogy Vietnam harca a szocialista országok közös ügye volt, és a vietna­mi népnek nyújtott támoga. tásunk a Magyar Népköztár­saság szocialista külpolitiká­jának lényegéből fakadt, ha­zánk ma is támogatja, s a jövőben is támogatja majd a baráti Vietnam országépítő munkáját: Csütörtökön este a vietna­mi vendéglátók fogadást ad­tak a magyar küldöttség tisz­teletére. (MTI) Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára csütörtökön a főváros V. kerületében tett látogatást. Részt vett a láto­gatáson Bihari László, a bu­dapesti pártbizottság osztály- vezetője. Látogatások Az atom A Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség előrejelzései szerint a hagyományos fűtő­anyagforrások fokozatos ki­merülése miatt a világ atom­energia-kapacitása akár a következő öt esztendőben megkétszereződhet és az ez­redfordulóra a nukleáris erő­művek teljesítménye — még lassúbb fejlődés esetén is — elérheti a kétmillió mega­wattot. (1975-ben 90 000 me­gawatt volt!) Ez az energia- ellátás szempontjából biztató perspektíva, azonban az atomerőművekről azt is tud­ni kell, hogy egyes típusai olyan anyagokat termelnek, amelyek nukleáris fegyverek gyártására is felhasználhatók. A „LONDONI KLUB” MEGALLAPODASA A nukleáris anyagokat és technológiákat exportáló or­szágok csoportja, a „Londoni Klub” 15 tagja a közelmúlt­ban — még ha kompromisz- szum eredménye is — figye­lemre méltó megállapodást dolgozott ki. A 15 ország — köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Francia- ország, Nagy-Britannia és az NSZK (Kína a részvételt visszautasította) — közös fe­lelősséget vállal az atomfegy­verek elterjedésének meg­akadályozására. A Novoje Vremja c. moszkvai hetilap­ban Morohov, a Szovjetunió állami atomenergia-bizottsá­gának elnökhelyettese megír­ta: a megállapodás értelmé­ben az importáló országok kötelesek biztosítékot nyújta­ni arra, hogy a megvásárolt nukleáris anyagokat és tech­nológiákat nem használják fel fegyverek előállítására. A rendszabályok nemcsak az átadott termékekre, ha­nem azok esetleges újbóli el­adására és az urán dúsítására • is vonatkoznak. A vásárló or­szágokat arra is kötelezik, hogy a nukleáris import fel- használását teljes mértékben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzése alá helyezzék. ÉRDEKEK ÉS CÉLOK A londoni Times a doku­mentumot ismertetve hang­súlyozza, hogy a 15 ország határozott kötelezettségválla­lása a szankciók betartására garantálja a megállapodás végrehajtását is. Hogy való­jában mennyire igaz ez a megállapítás, azt most meg­rendszabályok megítélésében egymástól sokszor merőben eltérő álláspontot vallottak. A Szovjetunió a tárgyalá­sokon részt vevő többi szo­cialista állammal — Cseh­szlovákiával, Lengyelország­gal és az NDK-val — együtt jóval szigorúbb szankciókat sürgetett és azt szorgalmaz­ta, hogy a rendszabályok az importáló országok már meg­lévő nukleáris potenciáljára is terjedjenek ki, függetlenül attól, hogy mikor és mikép­pen szerezték be és létesítet­ték azokat. Szigorúbb szank­ciók mellett foglalt állást az Egyesült Államok is, igaz, egészen más megfontolások­ból. Az USA ugyanis jelenleg a világ legnagyobb dúsított- uránium-szállítója. Amíg azonban 1972-ben az ilyen jellegű világkereskedelem 85 százalékát tartotta kezében, addig ma már „alig 40 száza­lékát bonyolítja. Időközben Franciaország és az NSZK komoly vetély társakká fej­lődtek, s a mostani tárgyalá­sokon a 'nekik nem tetsző szankciók — így/például a megállapodás visszamenőle­ges hatályának — elfogadását megakadályozták. (Az min­denesetre kedvező jel, hogy Franciaország, amely nem csatlakozott az 1963-ban meg­kötött Atomcsend Egyez­ményhez, részt vett a tanács­kozásokon.) \ A nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozá­sára a Szovjetunió már több­ször javasolta, hogy a „Lon­doni Klub” tagjai hozzanak létre regionális plutónium­bankokat, ahol megfelelő ga­ranciák mellett koncentrál­hatnák az urándúsító ipart, dolgozhatnák fel a hasadó­anyagokat és ártalmatlanná tehetnék a sugárzó mellék- termékeket. Ennek az indít­ványnak az elfogadása még mindig várat magára. 200 TONNA URÁNÉRC TITKA ítélni könnyelműség lenne. Annyi azonban máris bizo­nyos, hogy ezeket az „első közös lépéseket” elég hosszas huzavona után tették meg a részt vevő országok. A meg­állapodás elfogadását több mint kétéves tárgyalássorozat előzte meg és a klub tagjai a Pedig nagy jelentőségű ja­vaslatról van szó, ezt bizo­nyítja a következő — talán hihetetlennek tűnő — törté­net: Tíz éve, mint kiderült, rejtélyes módon „elveszett” 200 tonna uránérc. A vizsgá­lat megállapította, hogy az ügyhöz számos országnak — Belgiumnak, Hollandiának, Olaszországnak, Marokkónak, az NSZK-nak, sőt az Egye­sült Államoknak is köze volt. Ma mór az is elég köztudott,- hogy Izrael, Brazília, a Dél­afrikai Köztársaság és Irán potenciális atomhatalmak. Az atomfegyver megjelenése pe­dig a Föld különböző válság- övezeteiben végzetes fenye­getést jelenthet. Londonban az atomklub ki­bővítéséről is szó volt. Az azonban kérdéses, hogy az imént felsorolt országok egyike-másika — feltételez­hetően már fejlett nukleáris potenciál birtokában — haj­landó-e vállalni a tagsággal együtt járó kötelezettségeket? KOCSI MARGIT Rágalmak és tények Csütörtök esti kommentárunk. SŰRŰSÖDNEK az események Északkelet-Afrika térségé­ben. Az ogadeni területet felszabadító etióp csapatok nagy mennyiségű amerikai és nyugat-európai fegyverzetet zsák­mányoltak. Olyan fegyvereket, melyekről bebizonyosodott: az NSZK területén lévő NATO-raktárakból kerültek a Szo­máliái hadsereghez. A nyugati hatalmak természetesen nem vállalják Sziad Barre nyílt felfegyverzését. Az agressziós cé­lokat követő mogadishui katonai kormányzat egyes arab ál­lamok közvetítésével, iráni és szaúd-arábiai pénzzel folytatja költséges háborúját a hatalmas kiterjedésű területen, ame­lyet egy „Nagy-Szomália” eszméjének jegyében magának kö­vetel. (Jól jellemzi ezt a legutóbbi napok eseménye, a Ke­nyában leszállásra kényszerített egyiptomi repülőgép ügye. Kenya kormánya ugyan nem rokonszenvezik azokkal a ha­ladó célokkal, amelyet Mengisztu Haile Mariam és társai Etiópia elé kitűztek. Azt azonban Nairobiban kiválóan tud­ják, Sziad Barre kormánya igényt tart Kenya északi terüle­teire is, csakúgy, mint a nemrég függetlenné vált Dzsibuti Köztársaságra.) AZ ETIÓP fegyveres erőket, a hadsereget és a népi milí­ciát az utóbbi időkben sikerült újjászervezni, az új alakulato­kat felfegyverezni és kiképezni. Ebben — s ezt Moszkvában nem tagadják — Addisz Abeba szovjet segítséget is kapott. Azt viszont, amit Sziad Barre állít, hogy Ogaden felszabadí­tásában szovjet és kubai alakulatok vesznek részt, nem csu­pán a szocialista országokban, de Nyugaton is nagyhangú rágalomnak nyílvánították. Szomália vezetői most elkesere­dett nyilatkozatokat tesznek közzé, amelyben arról panasz­kodnak, hogy nem kapták meg azt a széles körű katonai se­gítséget, amit az Egyesült Államok és a NATO megígért ne­kik, mielőtt teljes gőzzel megindították volna kalandor ak­ciójukat. Közismert tény: Szomália korábban közeli kapcsolatokat tartott fenn a Szovjetunióval. A két állam barátsági szerző­dést kötött, s szovjet tanácsadók segítették a Szomáliái gaz­daság és a honvédelem szervezését. Ezek a kapcsolatok — amelyekből, a rendkívül szegény északkelet-afrikai ország igen sokat profitált — a nyílt Szomáliái területszerző agresszió kibontakozása után megszakadtak. Azóta a mogadishui kor­mány szinte teljesen megfeledkezett a korábban deklarált haladó, szocialista célokról, s országát a „iNyugat, s az isz­lám világ afrikai védőbástyájává” nyilvánította. A mostani események, az etióp erők honvédelmi harcá­nak sikere nyílt hadüzenetre késztette Mogadishut. Serdülő gyermekek és nők tízezreit akarják felfegyverezni, hogy a határokon túlra, Ogadenbe küldjék őket meghalni. Etiópia ‘vezetői kijelentették: harcuk egyetlen célja a megszállt terü­letek felszabadítása, csapataik nem lépik át Szomália határát. Sziad Barre viszont agresszióról kiabál, s a kubai és szovjet katonák nem létező ezreivel rémisztgeti a Nyugatot. A RÁGALOMNAK aligha adnak hitelt bárhol is. A ko­rábbi évek tapasztalatai viszont figyelmeztetnek: a nyilván­való hamisítás nem akadály, ha az USA és az atlanti tömb egy haladó népi rendszer ellen kívánja bevetni katonai erejét és befolvását. MIKLÓS GÁBOR Mogadishu- Fokozódó iegyverszállítások Az utóbbi két hétben Szo­mália rendkívül nagy meny- nyiségű fegyvert kapott a Közel-Keletről Etiópia ellen kirobbantott háborújához — közölték csütörtökön moga­dishui diplomáciai források. Elmondották, hogy az előző szállítmányokkal ellentétben most a legkorszerűbb fegyve. rek érkeznek. Az egyik dip­lomata szerint legkevesebb kétezer légvédelmi rakétát kaptak a szomáliaiak. Tizen­négy nap alatt 30 hajórako- mánynyi fegyver és lőszer futott be a Szomáliái kikö­tőkbe. „Mindent megkapnak, amit csak kértek” — jelentette ki egy arab diplomata. Egyip. tóm nemcsak hajókon szállít fegyvereket, hanem egy hét­tel ezelőtt légi hidat létesí. tett: ezen lőszerek és harc­kocsi elhárító rakéták érkez­nek. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter szer­dán magához kérette Kenya kairói nagykövetét, és a két ország közötti baráti kapcso. latokra hivatkozva magyará­zatot kért tőle annak az egyiptomi repülőgépnek az ügyében, amelyet a kenyai hatóságok szerdán Nairobi­ban leszállásra kényszerítet- t.ek. Mint már jelentettük, a ke­nyai hatóságok azért folya­modtak ehhez a lépéshez, mert az egyiptomi légitársa­ság Boeing—707 típusú gépe megsértette az ország légte­rét. A- gép fedélzetén nagy mennyiségű repülőbombát és lőszert találtak. A szállít­mányt Szomáliának szánták. A kairói légikikötő hatósá­gai csütörtökön lefoglaltak két kenyai utasszállító repülőgépet. Az egyik gép Londonból tartott Nairo/- biba: Egyiptom légiterébe érve leszállásra utasítót, ták a kapitányt. A má­sik Kairóból indult volna a kenyai fővárosba, azonban a gép nem szállhatott fel. Á kenyai hatóságok letartóztatták a Szomáliába hadianya. got szállító egyiptomi repülőgép személyzetét, és a rako­mányt elkobozták (Képtávírónkon érkezett)

Next

/
Oldalképek
Tartalom