Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-15 / 39. szám

1978. február 15. Képújság 5 Szögre akasztott vándortarisznyák emmiképpen se bízzuk el magunkat azért, mert szögre került né­hány tízezer vándorta­risznya; ám a tényt érzékelni kell: ha lassan, vontatottan is, de valamelyest csökken az iparban a munkahelyet vál­toztatók tábora. Igaz, még mindig irdatlanul nagy tábor ez, hiszen egy esztendő alatt száz foglalkoztatottból hu_ szonnégy, huszonöt veti vállá­ra a vándortarisznyát, s in­dul útnak, mert jobbat remél, esetleg több bért, könnyebb munkafeltételeket, kedvezőbb időbeosztást, s persze, sokan csak azért mozdulnak, mert szeszélyük löki őket, valós indokaik nincsenek, nem is keresnek ilyeneket. Ütjük most már — az ismert, kor­látozó rendelkezések követ­keztében, mint amilyen az előző helyen kapott bérrel egyező javadalmazás, a kö­telező kiközvetítés bizonyos esetekben stb. — nem annyi, ra zavartalan, akadálytalan, mint korábban, jó néhányan azonban megtanulták, mi. ként kell selyem cipellőben gödrös úton járni. Mielőtt ferde szemmel néz­nénk minden ki- vagy belépő­re: a munkaerőmozgás egy része társadalmilag szükség, szerű, sőt, akadnak esetek, amikor kimondottan hasznos. A pályát kezdő ifjú: új belé­pő. A megérdemelt pihenést választó nyugalomba vonuló: ott szerepel a kilépők statisz­tikájában. Az is munkaerő­vándorlás, amikor fölszámol­nak egy-egy üzemnek neve. zett manufaktúrát, s az ott dolgozók olyan helyre kerül­nek, ahol munkájuk társadal­mi hatékonysága többszöröse a korábbinak, ök korholást érdemelnének? Támogatást a beilleszkedéshez, új feladata­ik minél gyorsabb megisme­réséhez. Az már kétarcú eset, amikor — a ruházati ipar a példa — a végzett szakmun. kások tizenöt százaléka két éven belül nemcsak munka­helyét hagyja ott, hanem az iparágat is. Bizonyára van­nak közöttük, akiknek nyo­mós okuk van erre, de olya­nok szintén, akik így korri­gálják a rossz pályaválasz, tást, a felületes na majd meglátjuk elhatározást. Ez a korrekció azonban sok pénz­be kerül, s nem azoknak, akik mennek, hanem a ma­radóknak. Egy-egy nagyobb vállalat pénzben mérhető vesztesége — a munkaidő- alap átmeneti csökkenése, a betanulási idő alacsony tel­jesítménye stb. miatt — a munkahely változtatások kö­vetkeztében esztendőnként forintmilliókat tesz ki! Szá­mítások és becslések egyaránt arra a végeredményre vezet­tek, hogy a társadalmilag nem. indokolt munkahely vál- változtatások egyetlen észtén, dőben 3,5—4 milliárd forint kárt okoznak — közvetlenül. A közvetett kár, s még in­kább az erkölcsi veszteség, fölmérhetetlen. Ennek tudatában már más­ként láthatjuk a hol kopott, hol nagyon díszes vándorta­risznyákat; aligha alaptalanul alakulnak át nyűggé, kölönc­cé, amitől jó lenne mielőbb megszabadulni. Ami nemcsak az ipart szorítja, hanem ki­vétel nélkül a népgazdaság valamennyi fő területét. Mert hiszen 1976-ban — az 1977-es végleges adatok még nem állnak rendelkezésre — a 476 ezer ipari foglalkoztatott ki­lépése mellett az építőipar­ban 130 ezer „tarisznya” ván­dorolt, a kereskedelemben meg a teljes létszám 34,6 szá­zaléka, 152 ezer férfi és nő, mondván, ide a munkaköny­vét, megyek. Az új helyen meg azzal kopogtatott, jöt­tem, mit kínálnak, mit ígér­nek. Az ilyesfajta — hogy szakszerűek legyünk — mun­kaerő-mobilitásnak vajmi ke­vés köze van a tervszerűség­hez, a munkaerő-gazdálkodás­hoz, a kívánatos irányú mun­kaerő-áramláshoz. Az egyéni elhatározáshoz természetesen mindenkinek joga van, ám. de — s itt a lényeges kü­lönbség a vélt és a valós igazság között — a társada­lomnak nem kötelme az egyéni óhajok mindenféle részletének teljesítése. Sőt, az lenne sűrűn az érdeke, hogy szembe szegüljön az irreális kívánságokkal, erre azonban ma még ritka a példa. Saj­nos, hogy ritka, mert ez a hűséges, józan többséget sújtja. Vándornak se bírája, se ba­rátja, mondták valamikor, arra utalva, aki nem kötődik sehová, senkihez, annak ér­tékrendje is elüt másokétól. Mi tagadás, keserves bizonyí. tékot kapott erre sok munka­hely, ahol némelyek úgy jöt­tek és mentek, hogy elpré- dált anyagokat és szerszámo­kat, lerobbantott gépeket, si­lány termékeket hagytak maguk után. Józan felismerés volt tehát annak a döntés­nek az alapja, hogy ma már jó néhány vállalat szóba sem áll a tarisznyás vándorokkal, azt tartva, a kevesebb olykor több, az összetartó gárda megoldja a növekvő felada­tokat. Sokféle intézkedésnek, sza­bályozó finomításnak — így a bértömeg-gazdálkodásnak — adminisztratív közbeavatko­zásnak része van a vándorta­risznyák egy-egy tucatjának, száras, ezres pakkjának szög­re akasztásában. Mégis, eze­ket a tényezőket, nem lebe­csülve, úgy véljük, legalább ilyen súllyal, erkölcsi erővel hatott és hat a közhangulat változása, a szembefordulás a szíre-szóra fölkerekedő vándorokkal, a közösségek egészséges önvédelme, amit mind több helyen tapasztalni, gyeskedők, rendelkezé­sek lapjait boszorká­nyosán összekeverők ma is vannak, de vala­hogy megrendült alattuk a föld; már nem mindenütt várják tárt karokkal őket. Kezdik elveszíteni hitüket ab­ban, hogy szemesnek áll a világ, mert lám, itt is, ott is ajtót — kaput — mutattak nekik. S ha szóba álltak ve­lük, nem azt sorolták, nekik mi jár, hanem azt, hogy tő­lük mit vár, uram bocsá’, mit követel munkaadójuk. S ez utóbbi gyakorlat terjedési sebessége nagy befolyással van arra, mennyi vándorta­risznya kerül a már szögön lógók mellé. MÉSZÁROS OTTÓ Negyvenlakásos házakat építenek Tamásiban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tamásiban 1978. januárjá­ban 271 lakásigénylő szere­pelt a nyilvántartásban. OTP-lakásra 145-en, bérla­kásra 94-en, és tanácsi érté- kesítésűre 32-en várnak. A TOTÉV a közelmúltban megkezdte a 2,5 szobás laká­sokból álló háztömbök építé­sét. A József Attila lakótelep északi felén ebben az évben 40 lakásos házakat építenek. Az elsőt, júniusban vagy jú­liusban, a másodikat október végére szeretnék átadni. Az ötemeletes épületek lábazat- betonozását Pontex-eljárás- sal végzik. SZARVAS ANTAL Kép: KÖNYE IVÁN Automata gépsor A tlunal'öldvári kendergyárban 40 méter hosszú automata gépsorral dolgozzák fel a kendert Fotó: MATÓK LAJOS Több, jobb akadhat a horogra A horgászok érdekét is szolgálja a halászati rendelet Bonyhád, ZIM Folytatódik a munkaverseny (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A „Lampart” ZIM bonyhá­di gyárában brigádvezetői ér­tekezleten beszélték meg az idei munkaverseny-vállaláso- kat. A zománcozóüzem munká­sai arra vállalkoztak, hogy tervteljesítésüket 10 száza­lékkal növelik, 500 ezer fo­rint értékű zománcedényt gyártanak terven felül és 1,5 millió forint értékű zomán­cozóanyagot takarítanak meg. A minőség javításából adó­dik, hogy a zománcedények első osztályú arányát 3,1 szá­zalékkal növelik. A táblaosz­tályon dolgozó brigádok és a brigádokon kívül dolgozók 13 milliós tervüket 300 ezer fo­rinttal szeretnék túlteljesíte­ni. Az anyagtakarékossággal a szerszámműhely, az energia- csoport, a tok dolgozói, a műszakiak, a zománcozó szo­cialista brigádjai több mint 3 millió forint értékű anyagot kívánnak megtakarítani, energiából pedig 476 ezer fo­rintot. A vállalások teljesíté­sével — mondta Lambert Jó­zsef, a gyár igazgatója — le­hetőség nyílik nyereségter­vünket túlteljesíteni. Galambos József brigádve­zető elmondta, hogy a gyár­ban több berendezés már el­avult, ez nehezíti a terv és a vállalás teljesítését. Simon Imre, a zománcozó üzemvezetője erre vonatko­zóan elmondta, hogy a mun­ka megkönnyítése, a minőség javítása érdekében ideiglenes vegyi zsírtalanítást vezetnek be, az új savazó elkészítésé­ig. Ambrus Mihály, a városi pártbizottság titkára elisme­réssel nyilatkozott a vállalá­sokról a brigádvezetők érte­kezletén. Fetzer Ferenc szb-titkár javaslata alapján a brigádve­zetői tanácskozás elfogadta a gyár intézkedési tervét és a munkaverseny szabályzatát, csatlakoztak a Láng gépgyári dolgozók munkaverseny-fel- hívásához. HETESI JÁNOS A halászat terméke, a hal­hús egyre jelentősebb szere­pet tölt be az ország lakossá­gának élelmezésében. Már az elmúlt évtizedben megkét­szereződött, és terv szerint 1980-ban 4 kilogramra, 1990- ben pedig fejenként 6,5 kilo­grammra emelkedik az egy főre jutó évi halfogyasztás. A gazdasági jelentőségén kívül a halászatnak társa­dalompolitikai szerepe is szá­mottevő. A horgászat a sza­bad idő eltöltésének egyre népszerűbbé váló, hasznos formája. Az országban a másfél évtizeddel ezelőtti 45 ezer horgásszal szemben már az elmúlt évben 178 ezer szervezett horgászt tartottak nyilván, és ez a szám 1980-ra előreláthatóan 200 ezer fölé emelkedik. Az új szabályozás szerint a halászat fogalma kiterjed nemcsak a halak és más vízi állatok üzemszerű kifogására (halászatára), hanem a halak tervszerű tenyésztését, védel­mét és forgalmazását szolgáló halgazdálkodásra, továbbá a növekvő társadalmi jelentő­séggel bíró, sportszerűen űzött horgászatra is. A korábbi jogszabály sze­rint a halászat joga a terme­lőszövetkezetek halastavainak és rizsföldjeinek kivételével valamennyi vízen az államot illette meg. Az új szabályo­zás — annak érdekében, hogy egyes, halászati szempontból kisebb jelentőségű, ma még nem használt vizek is halá­szati hasznosításba vonhatók legyenek, lehetővé tette, hogy magánszemélyek is igényel­hetik ilyen vizek halászati jogát, ha azt egyébként szo­cialista szervezetek nem igénylik. Uj vonás az is, hogy a törvény kimondja: a ma­gánterületen fekvő víz joga a tulajdonost illeti meg. Az ál­lam halászati jogát a mező­gazdasági miniszter adja a jogosultaknak kezelésbe, ki­véve a halászati szempontból időszakos jelentőségű vizeket, amelyeket az illetékes megyei tanácsoknál lehet igényelni. A természetvédelmet szol­gálja, hogy a nemesnek minő­sülő halaknál növelték a ti­lalmi időket, valamint fele­melték a ragadozó halak (csüka, süllő, ragadozó őn, harcsa) kifogható méretének alsó határát. A természetes vizeinkben a vízszennyezések következtében a fehérhalak tudnak csak a megváltozott környezethez alkalmazkodni, ami azzal jár, hogy a nemes halak megritkulnak és helyü­ket értéktelen, vagy kevésbé értékes keszegfélék foglalják el. A biológiai egyensúly fenntartása érdekében volt szükség arra, hogy a ragado­zókat csak nagyobb súlyban fogjuk ki a jövőben. Ezzel elérjük, hogy a vizekben na­gyobb súlyúra növő ragado­zók jelentősebb pusztítást visznek végbe a keszegek kö­zött és azokat értékesebb hússá transzformálják. A na­gyobbra nőtt hal ugyanakkor képes már állományának reprodukálására, mivel ivar- érettsége után egy-két évet még a vízben tölt és szaporo­dási lehetősége van. Ezen intézkedések egy-két évig hátrányai is lesznek, mi. vei kiesik a méreten aluli ra­gadozóhal a fogásból (pl. ba­latoni adagos süllő), de né­hány év alatt a nagyobb fo­gasokból értékben és mennyi_ ségben azonos, vagy nagyobb zsákmány kitermelésével szá­molunk. A korábbi jogszabály is ki­mondta, hogy a parti birtokos tűrni tartozik a halászatra jogosult halászati (horgásza­ti) tevékenységét, azonban e jogszabályhoz nem volt meg­felelő végrehajtási, szankeio- nalizáló utasítás. Megítélé­sünk szerint a parti birtokos jogainak korlátozása, a vízbe nyúló kerítések felszedetése, a parton való közlekedés biz­tosítása nemcsak halászati ér­dekből fontos, éppen azért az új jogszabály csak azt mond­ja ki, hogy a halászati tevé­kenység tűrésére a felek konkrét megállapodása az irányadó, illetőleg a megyei szakigazgatási szervnek kell nyilatkoznia atekintetben, hogy egyes területek lezárása valóban közérdekből törté­nik-e. A horgászjegykiadás ad­minisztrációját az új jogsza­bály egyszerűbbé, bürokrá­ciamentessé tette. Fenntartot­ta a jogszabály a bevált „üdülőhorgászjegy” intéz­ményét és kiterjesztette a ne­mes halak fogási lehetőségét a gyermek horgászokra is. Alapozzák a házat, amelyben negyven 2.5 szobás lakás lesz. __________________________ _________________---———-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom