Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
©KÉPÚJSÁG 1978. január 11. „A moszkvai olimpiai játékok rúdugróversenyének győztese 580—585 cm-es eredménnyel viszi el az aranyérmet!” — nyilatkozta a TASZSZ szovjet hírügynökségnek az egykori neves rúdugró, Nyikolaj Ozo- lin. aki ma a pedagógiai tudományok doktora. Az egykori világhíresség abban is biztos, hogy a távolugrás 890 cm-es világrekordja, amelyet az amerikai Bob Beamon állított fel, az 1968-as mexikói játékokon, korántsem megdönthetetlen csúcs. A 9 méter elérése nem lehetetlen, s ha ezt az álomhatárt a moszkvai olimpián még nem sikerül túlszárnyalni, egy-két évvel ezután biztos sikerül a nagy terv. Ozolin a továbbiakban a hármas- és a magasugrással foglalkozott, s az utóbbi számmal kapcsolatban kijelentette, hogy 1980-ban az olimpiai győztes neve mellé a férfiaknál legalább 236, a nőknél pedig 203 cm kerül. * A CTK csehszlovák hír- ügynökség munkatársa felkereste dr. Rudolf Duseket, a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség alelnökét, az idén augusztus 29. és szeptember 3. között Prágában megrendezésre kerülő szabadtéri atlétikai Európa- bajnokság szervező bizottságának elnökét, akitől többek között megtudta: — Az EB-n csaknem 1200 sportoló, sportvezető és edző vesz részt, az előzetes felmérések szerint ugyanennyi lesz a száma a sajtó képviselőinek. — Az atlétikában vezető szerepet játszó európai országok nagy érdeklődést tanúsítottak az EB iránt, s előreláthatóan népes együtteseket küldenek a csehszlovák fővárosba. Biztos már, hogy 21 európai ország televíziós társasága közvetít az EB-ről, ezekhez csatlakoznak majd a tengerentúli állomások. Négyszemközt az edzővel Szombaton már bajnoki pontokért Egy évvel ezelőtt, január első vasárnapján izgatottan vártuk a fővárosi Sportcsarnokból érkező eredményeket. Mint ismeretes, a Szekszárdi Vasas NB I-es női kosárlabdacsapata itt játszotta osztályozó mérkőzéseit a ZTE, a Ganz-MÁVAG és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola együttesei ellen. Az egy győzelem és két vereség csak a harmadik helyhez volt elegendő, így a szekszárdiak búcsút vettek az élvonaltól. Az NB Il-es bajnokság rajtja előtt, a Vasas Sportkör megszűnésével a kosárlabda-szakosztályt a Dózsa egyesülete vette át. A megye- székhely sportközvéleménye örömmel nyugtázta: az 1977. évi NB II. nyugati csoportjában meggyőző fölénnyel szerezte meg a bajnoki címet a szekszárdi együttes. Ismét magasabb osztályba léptek, sőt szombaton már a bajnoki pontokért küzdenek az NB I. tizenhatos mezőnyében. Az egyesület irodájában Tapodi László vezető edzővel beszélgetünk. Mielőtt a felkészülésről, a csapat várható szerepléséről, egyszóval a szakmai munkáról váltottunk szót, arra kértem mutatkozzon be lapunk olvasóinak, a sportág szurkolóinak. — Tulajdonképpen több sportághoz is kötődöm. Mint általában a legtöbben, én is a labdarúgással kezdtem. Később átpártoltam a kézilabdára, majd atlétizáltam. Középiskolás koromban rendkívül jó barátságba kerültem az asztaliteniszezéssel és az evezéssel. Ez utóbbi sportágban az országos bajnokságon két első helyet is szereztem. Budapesten a Bem József gimnázium másodikos tanulójaként ismerkedtem meg a kosárlabdával. Egy évig játszottam a budapesti I. osztályban, majd a Bp. Spartacus NB Il-es csapatához igazoltam, ahol bajnokságot nyertünk. Ettől kezdve az NB I-ben szerepeltem, olyan csapattársaim voltak, mint Haris Ferenc, Balogh Gábor és Gyimesi János. 1964—69, között a Bp. Spartacus módszertani vezetőjeként a labdajátékok előadója voltam, közben edzői képesítést szereztem. 1968-ban kezdtem a Testnevelési Főiskola sport- szervező tagozatán a tanulmányaimat, egy évvel később Székesfehérvárra, a Videoton csapatához igazoltam. Az aktív játékot 1974-ben fejeztem be. Ebben az évben szereztem testnevelő tanári diplomát a TF-en. Ettől kezdTapodi László, a Szekszárdi Dózsa NB I-es csapatának vezető edzője ve a Videoton SC utánpótlásának nevelésével bíztak meg. Örömömre szolgált, hogy több játékosom került az NB I-es csapat keretébe. — Szekszárdra a múlt évi bajnokság fináléjában érkezett. — Igen, egészen pontosan a november 11—12-én a Sopronban játszott kettős forduló idején. A szekszárdi kosárlabdaéletet, annak gazdag múltját azonban régebbről ismerem. Feleségem a Szabó Ödön edző által irányított csapat játékosa volt. — Hogyan sikerült a csapat felkészülése? — Tulajdonképpen a soproni kettős forduló, majd a Komló elleni hazai találkozó után — amikor véglegessé vált feljutásunk az NB I-be — kezdtük meg a felkészülést. Vegyes jellegű, komplex munkát végeztünk: a még soron következő bajnoki mérkőzésekre, majd az országos ifjúsági bajnokság döntőire is készültünk. Első közös sikerünknek tartjuk, hogy egyetlen vidéki csapatként szerepelhettünk és harmadik helyen végeztünk a hatos döntőben. Az országos szövetség által kötelezően előírt heti nyolc edzés megtartását sem időtartamban, sem számszerűségében nem sikerült biztosítani teremgondok miatt. Kissé elkeserítő, hogy e kosárlabda-hagyományokkal rendelkező városban nincs meg minden feltétel a szakosztály működéséhez. Ugyanakkor kötelezve vagyunk további hat korosztályú csapat versenyeztetésére. Az edzésszámok — az utánpótlás-nevelés fokozása érdekében — ott is előírtak. — Ilyen kedvezőtlen előjelek birtokában ismét csak „átszálló jegyet” vált csapatunk az NB I-be? — A cseppet sem zavartalan. felkészülés, valamint együttesünk jelenlegi játékos- állományát tekintve rendkívül nehéz idénykezdet előtt állunk. Számunkra egyetlen célkitűzés lehet: megkapaszkodni az NB I-ben. Ahhoz, hogy a mi csapatunknál rutinosabb és magassági fölényt élvező ellenfeleinket nem várt taktikai húzásokkal lephessük meg, magas fokú edzettségi és fizikai állapot szükséges. Ehhez viszont kevés a játékosok rendkívüli szorgalma és személyem bizonyítási vágya. Nemcsak holnapra, a jövőre dolgozunk. Ezért az NB I-es szakosztály differenciált elbírálást igényel. — Kikkel erősített a szakosztály? — A BSE-vel kötött együttműködési szerződés alapján — amely Szabó Ödön segítségével jött létre — két tehetséges játékos került hozzánk: Tarczy Gabriella és Lesó Brigitta. Rájuk a BSE december végéig igényt tartott, így a felkészülésbe csak január 2-án kapcsolódtak. A két ifjúsági korú játékos beépítése fokozatosan történik majd csapatunkba. Erősítésnek tartom, hogy Binder Mária, együttesünk régi játékosa visszatért és velünk együtt edz. Az ifjúsági csapatunkhoz Paksról igazoltuk át Tóth Juditot és Ring Máriát. — Hogyan értékeli a sorsolást? — Számunkra rendkívül kedvezőtlen. Elsősorban azért, mert a megnyerhető mérkőzéseket, a velünk rivális csapatokkal kettős fordulóban játsszuk. Tavaszra három győzelmet tervezek. A nyári szünetet alapos edzésmunkával töltjük ki, így az őszi idényben hat-hét győzelmet várok. A közönség sportszerű biztatására nagy szüksége lesz csapatunknak. Kérem, tartsanak ki mellettünk a tavaszi vereségek ellenére is. A bajnokság második részében, ősszel már sokkal több örömet szerzünk majd számukra. Ismét van NB I-es csapata városunknak. Szombaton már bajnoki mérkőzésen szurkolhatunk sikeréért. — Fekete László — Spartakiád járási döntő Sor került a szekszárdi járás falusi dolgozók spar- takiádjának sakk- és asztalitenisz-versenyére. Az asztalitenisz-versenyt Tolnán Kardos György, Szekszárd város sportfelügyelőségének vezetője nyitotta meg. Ebben tájékoztatást adott a sportvezetőknek, a sportolóknak a járási és a városi sportfelügyelőség összevonásáról, beszélt a spartakiád versenysorozat hagyományairól, arról, hogy a szekszárdi járás ezen a területen különösen jól szerepelt és hasonló folytatást vár tőlük. A sakkversenyt, melyre szintén Tolnán került sor Várkonyi Béla, Szekszárd város sportfelügyelőségének főelőadója nyitotta meg. Az asztalitenisz-verseny viszonylag jól sikerült, de feltétlen említést kell tenni, hogy egyetlen női résztvevője sem volt. Az asztaliteniszezőknél sióagárdi, míg a sakkozóknál medinai fölény jellemezte a versenyt. Végeredmény: Sakk: Egyéni: 1. Tösmagi Gábor (Sióagárd), 2. Mla- dencsics György (Tolna), 3— 4. Kontra Tibor (Sióagárd) és Gungl István (Sárpilis). Csapatban: 1. Sióagárd (Tösmagi, Kontra), 2. Tolna (Merkl, Mladencsics), 3. Fadd (Palcsó, Ökrös), 4. Kö- lesd (Mester, Török). Sakk. Férfi egyéni: 1. Németh Gábor (Medina), 2. Kiss József (Medina), 3. Simon József (Várdomb), 4. Vass István (Bogyiszló). Női egyéni: 1. Kuner Mária (Medina), 2. Kövics Klára (Tolna), 3. Keller Márta (Tolna), 4. Láng Katalin (Medina). Csapatban: Férfiak: 1. Medina, 2. Bogyiszló, 3. Tolna, 4. Kölesd. Nők: 1. Medina, 2. Tolna. A Mohács veretlen Néhány érdekes dologról árulkodik a Baranya megyei labdarúgó-szövetség hivatalos lapja. A felnőttek bajnokságában a Mohácsi TE csapata 17 mérkőzés után veretlenül áll a táblázat élén, gólkülönbsége imponáló: a 47 rúgott góllal szemben kilencet kaptak. A mohácsiaknak hat pont az előnye a Vasasi Bányász, és nyolc a Mázaszászvári Bányász csapatával szemben. Az ifjúsági bajnokságban is van egy veretlen, a Pécsi Sortiskola II. Ök a 10 kapott góllal szemben kilenc- venhetet lőttek. Mit ítélné? 6. Az egyik támadásnál a büntetőterület magasságában a támadó és a védőjátékos is az oldalvonalon kívülre sodródik, de a labda a játéktéren marad. A támadó csapat másik játékosánál van a labda, amikor a játékvezető észreveszi, hogy a játéktéren kívül lévő védőjátékos megrúgja a szintén játéktéren kívül lévő csatárt. Mit kell ítélni a játékvezetőnek? Kiállítja a védőjátékost és labdaejtést ítél, ahol a labda a sípszókor volt 1 Kiállítja a védőjátékost és közvetlen szabadrúgást ítél az oldalvonalról X Kiállítja a védőjátékost és közvetett szabadrúgást ítél onnan, ahol a sípszókor a labda volt 2 Beküldési határidő: 1978. január 16. A feladó neve: Lakcíme: (A helyes megfejtők között könyveket sorsolunk ki!) A Döbrököz vezet Félidő a labdarúgó-bajnokságban Kevés néző, gyenge szereplés Simontornyán Befejezés előtt áll Dombó- várott a felnőtt férfi asztalitenisz csapatbajnokság. Néhány elmaradt mérkőzés van hátra és bajnokavatásra kerül sor. Papírforma szerint a Döbrököz már bajnoknak tekinthető. A bajnokság állása: 1. Döbrököz 26, 2. Dombóvári Vasas 22, 3. Dombóvári VSE II. 18, 4. Dalmand 14, 5. Gyulaj 10, 6. Szakcs 8, 7. Csibrák 6, 8. Felsőleperd 4 ponttal. ŐSZI VÉGEREDMÉNY: ' 1. Paks 17 12 2 3 44-21 26 2. Bonyhád 17 12 1 4 46-15 25 3. Dombóvár 17 10 4 3 44-16 24 4. Bátaszék 17 10 3 4 36-19 23 5. N.-mányok 17 11 — 6 28-26 2? 6. Kisdorog 17 8 4 5 34-22 20 7. Aparhant 17 8 3 6 32-25 19 8. Bogyiszló' 17 9 1 7 26-27 19 9. Tevel 17 6 4 7 26-31 16 10. Nagydorog 17 6 4 7 29-38 16 11. TAÉV SK 17 7 1 9 40-37 15 12. Pincehely 17 6 3 8 28-35 15 13. Fadd 17 5 4 8 31-33 14 14. Zomba 17 5 4 8 24-30 14 15. Tolna 17 5 3 9 24-36 13 16. Tengelic 17 4 3 10 25-47 11 17. S.-tornya 17 2 3 12 24-50 7 18. B. Pan. 17 2 3 12 10-43 7 A nagy múltú Simontor- nyai BTiC labdarúgócsapata talán még soha nem okozott annyi keserűséget, rossz vasárnap délutánt a szurkolóknak, mint ősszel. Igaz, a gyenge szereplés nem új keletű. Már az előző egy-két évben is voltak időszakok, mikor nem ment a játék, de néhány hét után megemberelték magukat és gyűjtögették a pontokat. Az ősszelnem ez történt. Nyolc hazai mérkőzésükön mindössze hat pontot gyűjtöttek, a tavalyi kilenccel szemben. A gólkülönbségük 16—16. Ezzel szemben idegenben a kilenc mérkőzésen egy pontot szereztek és a nyolc rúgott gól ellenében harmincnégyet kaptak. Mint érdekesség: egy évvel korábban a most szerzett egy ponttal szemben nyolcat vittek haza. Minden csapat valamilyen formában megsínyli — ha nem azonnal, akkor később —, az edzőcserét. Simontornyán sajnos az utóbbi két- három évben elég sokat cserélődtek az edzők (értesülésünk szerint a közelmúlt napokban ismét új edző került a csapathoz). Annyi bizonyos, hogy a vezetők a szezon kezdetén reálisan értékelték játékosaik képességét és célul a 12. helyet tűzték ki. A csapat felkészítése sem úgy sikerült, mint azt szerették volna. Szekszárdon 5:2-es vereséggel kezdett a Simontornya a TÁ1ÉV ellen, majd egy héttel később hazai pályán 7:0 arányban alulmaradt a Bonyhádi Vasassal szemben. Az első pontjukat augusztus 21- én szerezték Faddon (2:2), majd egy héttel később a Bátaszéket küldték haza 4:0ás vereséggel. Az utóbbi szép fegyvertény volt, de nem követte hasonló helytállás, mivel Aparhanton 5:l-re, majd hazai pályán a Dombóvártól l:0-ra „elvéreztek”. Szeptember 18-án elmaradt a Pincehely elleni mérkőzés, melyre a szezon végén került sor, de akkor súlyos, 5:0-ás vereséggel zárult a találkozó. Tenge- licen 4:0-ra, majd hazai pályán a Pakstól 3:2-re alulmaradtak. Október 9-én Nagydorogon ismét súlyos, 5:0-ás vereség következett, de egy héttel később Simontornyán a Bonyhádi Pannónia ellen 6:0 arányban nyertek. Ezzel elkerültek az utolsó helyről a 17-re. Ismét vereség következett: Tolnán 2:0, majd a Kisdorogtól hazai pályán 1:0 arányban szenvedtek vereséget. November 6-án Bogyiszlón 2 :l-es vereséggel vonultak le, majd egy héttel később a simontornyai pályán a Zombától egy pontot szereztek (2:2). A pontszerzés ellenére a bajnoki táblázaton az utolsó helyen álltak. November 20-án Nagymányokon 4:2-es, vereség következett, majd november 27-én a Tévéit fogadták, s az egvik pontot megszerezték. (2:2). A 17 mérkőzésen 23 játékos szerepelt. Ez a szám mutatja a szakosztály belső gondját, hétről hétre visszatérő problémáját. A legjobb teljesítményt Csepregi György, valamint Ihász Dezső nyújtotta. Az egykori 5— 600 nézőszám leapadt, átlag még 200 nézője sem volt otthon a simontornyai együttesnek. Statisztikánk szerint még kevesebb nézőjük volt, mint a Bonyhádi Pannóniának. A csapat 24 gólját kilenc játékos lőtte, közülük Molnár vezet kilenc góllal. Nemcsak a simontornyai szurkolóknak, hanem a megye labdarúgást kedvelőinek is megfordult a fejében: mi az oka az ennyire gyenge szereplésnek Simontornyán, a labdarúgás egykori fellegvárában. Még azt sem lehet mondani, hogy a község illetékes vezetői közömbösek a sport iránt. Reméljük a vezetőség rendet tud teremteni és el tudják kerülni a kiesést. Bob Európa-bajno NDK-győzelmet hozott az ausztriai Iglsben megtartott bob Európa-bajnokság. Képünkön: az aranyérmes bob.
