Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-10 / 8. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 8. szám ARA: 0,80 Ft XU«0. JCtllUctr AU., KfUU Mai számunkból KOCSMÁRÓL KOCSMÁRA SIMONTORNYÁN (2—3. old.) ÖREGVÉDELEM (3. old.) ISMERI A SZABÁLYOKAT? (5. old.) TÖBB GÉP A MÉH-TELEPEKEN (3. old.) Atfonia életünket A VALÓSÁG nem Picasso-festmény, nem a természet átfogalmazása merész torzításokkal. Lenin is arra figyelmeztet bennünket, hogy a szocializmus nem kész rendszer, amellyel az emberiséget boldogítják. A szocializmus a munkásosztály harca, a munkásosztályé, amelyik fő célja nevében ma az egyik célt követi, holnap a másikat és mindennap közelebb kerül a fő célhoz, a szocializmushoz, a kommunizmushoz. Mindez valóban azt jelenti, hogy a szocializmus építése nem erkölcsi küldetés, hanem a valóság mindennapos számbavétele és a valóságos helyzetből kiinduló kemény munkálkodás. Szakadatlan javítása feladatrendszerünknek, tevékenységünknek, a végrehajtásnak. Érthető tehát, hogy az ilyen őszinte valósággyökerű munka szoros tartozéka a tevékenység állandó ellenőrzése, a valóság szembesítése a valósággal. Nem az öncélú moralizálás vezette a kormányt, amikor nemrég rendeleteket és határozatokat fogadott el az állami ellenőrzés továbbfejlesztéséről, a szövetkezeti belső ellenőrzésről és a népi ellenőrzés munkájának javításáról. Mennyiben érintik ezek a rendeletek, jogszabályok a mindennap emberét? Látszólag az államigazgatási munka egy belső tartományának szabályozásáról, javításáról van szó, akkor, amikor a rendeletek előírják, hogy legyen összehangoltabb az ellenőrzés: összpontosítson a legfontosabb kérdésekre; legyenek gyakoribbak az átfogó vizsgálatok, és szűnjenek meg az egymást keresztező ellenőrzések. Látszólag az államigazgatás belső ügyéről van szó, amikor a jogszabályok megkövetelik a személyes felelősség következetesebb érvényesítését, mert hiszen nyilvánvalóan a vezetők felelősségéről van szó. Mindez azonban csak látszólag van így. Elsősorban azért, mert az államigazgatási tevékenység átfonja egész életünket. Még meg sem születtünk, s már régen eltemettek bennünket, de az igazgatás már és még mindig kísér bennünket a maga szabályaival, amely átfogja az egész állampolgári életet. HA TEHÁT ARRÓL beszélünk, hogy az állami munka javítására, korszerűsítésére hozott határozatok végrehajtását szigorúbban és következetesebben kell ellenőrizni és a hibát vétő felelősöket felelősségre kell vonni, akkor nincs sem kevesebbről, sem többről szó, mint arról, hogy legyen könnyebb, zaklatásmentes az életünk, ne kelljen felesleges ügyekben lótni-futni, és ne érjen bennünket jogtalanság, igazságtalanság, méltánytalanság a legapróbb ügyekben sem. Ha csak erre gondolunk, máris kitűnik, hogy az ellenőrzés továbbfejlesztéséről hozott kormányrendelkezések szorosan kötődnek állampolgári hétköznapi életünkhöz, mindennapjainkhoz. Ne értse félre senki a határozatok lényegét. A szocialista ellenőrzés nem füleskedés, nem leselkedés, nem bosszúállás, tehát nemcsak az a dolga, hogy felderítsen hibákat, hanem mindenekelőtt az, hogy gyorsan és következetesen javítsák ki az elkövetett hibákat. Vagyis maga az ellenőrzés is szakértelemmel, hozzáértéssel mutassa meg a hibák kijavításának útjait. Az ellenőrzés ilyen értelmezése nemcsak feltételezi, hanem egyenesen követeli a dolgozók személyes részvételét az ellenőrzésben. Erre a részvételre rendelkezésre állnak a szocialista demokrácia különféle intézményei, az üzemi, a tanácsi életben. A tömegszervezeti munka, a lakóhelyi demokrácia száz és száz fóruma. Amikor tehát az ellenőrzésről hozott határozatok emberi oldalairól szólunk, akkor arra is gondolunk, hogy ez az ellenőrzés csak akkor hatékony, ha intézményesen biztosítja a dolgozók tömeges részvételét. Erre a részvételre — ami az ellenőrzést érinti — nemcsak a népi éllenőrzés többé-kevésbé hivatalos intézményrendszere alkalmas tehát, hanem a közélet valamennyi fóruma. S amikor a határozatok előírják, hogy különös gonddal kell törődni a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézésével, akkor szinte jogszabállyal parancsolják az államigazgatás intézményrendszerének, hogy törekedjen minél több állampolgárt bevonni a munkába. Tudjuk, hogy nem jött még el a közéleti aranykor. VAGYIS MESSZE VAGYUNK attól az időtől, amikor minden állampolgár teljes öntudattal vesz részt a köz. ügyek intézésében. Messze van az az aranykor, amikor — Ovidiusz szavaival élve — nem fenyítésből és törvényből, hanem önként folyt becsületből, erényből — élünk, dolgozunk és cselekszünk a köz javára. De az aranykor felé tartunk. S anélkül, hogy nagy szavakat mondanánk és használnánk, mindenképpen arra kell gondolnunk, hogy az ellenőrzés továbbfejlesztéséről hozott kormányintézkedések valamennyi állampolgár közéleti javára szolgálnak. SOLTÉSZ ISTVÁN Moszkva Szovjet-japán külügyminiszteri tárgyalások Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Szovjet—japán külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek hétfőn délelőtt Moszkvában. A japán diplomácia vezetője vasárnap érkezett háromnapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Moszkvában figyelemre méltónak tartják, hogy a novemberben átalakított japán kormány új külügyminiszterének első külföldi útja a Szovjetunióba vezetett. Mit várnak a felek a hétfőn kezdődött újabb külügyminiszteri eszmecserétől? Moszkvai megfigyelők véleménye szerint három kérdés bizonyosan napirenden szerepel. Mindkét fél szorgalmazza a húsz évvel ezelőtt aláírt első szovjet—japán kereskedelmi szerződés hatályba lépése óta egyenletesen fejlődő, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés további bővítése lehetőségeinek keresését. Feltétlenül a megvitatandó témák között szerepel a régóta húzódó szovjet—japán békeszerződés megkötésének kérdése. Mint ismeretes, a Szovjetunió és Japán 1956. október 19-én Moszkvában a fegyverszüneti szerződés aláírásával kifejezésre juttatta az ellenségeskedések megszüntetését. Jogi értelemben a békeállapot azonban — békeszerződés híján — a mai napig sem teremtődött meg a két ország között. Ennek oka a japán részről időről időre felvetett, és feltehetőleg a jelenlegi tárgyalásokon is szóba hozandó területi kérdés. Japán igényt tart négy dél- kurili szigetre, amelyek 1945- ben a második világháború eredményeként kerültek a Szovjetunióhoz. Szovjet részről viszont éppen a második világháború után kialakult területi realitások elismerését tartják az államok közötti új típusú kapcsolatok egyik legfontosabb alapelvének. A szovjet álláspont mellett szól az, hogy a második világháború eredményeként létrejött status quo-t Európában már minden állam elismeri. Erre épül az európai biztonsági rendszer, a két világrendszer békés egyrhás mellett élése. A szovjet—japán békeszerződéssel kapcsolatban a hétfőn kezdődött tárgyalások előtt is nyomatékkai mutatott rá a szovjet sajtó, hogy elhárulnának a szerződés megkötésének útjából az akadályok, ha Japán felhagyna „elfogadhatatlan követeléseivel”. A tárgyalásokon minden bizonnyal szó lesz a japán—kínai kapcsolatok alakulásának legújabb fejleményeiről is. Moszkvában nem tekintenék a japán—szovjet jószomszédi kapcsolatok további javítására irányuló lépésnek, ha a japán kormány, feladva a korábban követett, „egyenlő távolság” diplomáciáját, gyakorlatilag a Peking által diktált feltételekkel — a sokat emlegetett hegemónia záradékkal — aláírná a japán— kínai béke- és barátsági szerződést. Mindent összevetve, Moszkvában az újabb magas szintű szovjet—japán tárgyalásoktól — mint azt az Izvesztyijának a japán külügyminisztert köszöntő sorai is megállapították — azt várják, hogy hozzájárul a két ország kapcsolatainak további fejlődéséhez, a nemzetközi és ezen belül elsősorban az ázsiai béke és biztonság megszilárdulásához. Munkásőregység-gyűlés A dombóváriak teljesítették feladatukat A januárban folyamatosan sorra kerülő ünnepi munkás- őregység-gyűlések sorát a dombóvári Udvari Vince század nyitotta meg szombaton délután. A már megszokott hagyományokhoz híven ott voltak a bázisgazdaságok vezetői, a társ fegyveres testületek képviselői és nagy számban a hozzátartozók. Kircz László parancsnok jelentését dr. Sörfőző István, megyei parancsnok fogadta, majd Ponekker Zsigmond, az egységgyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük Gyuricza Istvánt, a városi pártbizottság első titkárát, Vidóczy László tanácselnököt, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport képviselőit. Utána Kircz László parancsnok értékelte a munkásőrök múlt évi kiképzési, szolgálati eredményeit. Megállapította: a feladatok az elmúlt év legnagyobb eseményéhez, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnepléséhez kapcsolódtak. Az évforduló tiszteletére indított szocialista munkaverseny, a munkásőrök jubileumi versenye jól szolgálta a Szovjetunió jobb megismerését, a magyar—szovjet barátság, a fegyverbarátság elmélyítését. Az egység munkáját értékéivé, megállapította a parancsnok: egyaránt végrehajtották politikai, kiképzési, szolgálati feladataikat a dombóvári munkásőrök, az egység erkölcsi, politikai helyzete szilárd. Eredményesen működtek közre az ifjúság honvédelmi nevelésében, jó volt az együttműködés a társ-fegyveres testületekkel, és a rendőrséggel a közrend, a társadalmi tulajdon védelmében. Végrehajtották az iskola- és a harcszerű lövészetet, elsajátították az objektumőrzéssel kapcsolatos harcfeladatokat. Az alapos, részletes értékelés után az idei feladatokra is kitért a parancsnoki ösz- szefoglaló. A kiképzés fő feladata az idén az ellenség üldözéssel, bekerítéssel való megsemmisítése lesz. A parancsnoki értékelés után a kiváló raj, kiváló szakasz, kiváló munkásőr, illetve parancsnok kitüntetéseket dr. Sörfőző István, megyei parancsnok, a szolgálati kitüntetéseket Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára adta át. Húszéves szolgálatért nyolc, 15 év után négy, tíz év után négy munkásőr kapta meg a megérdemelt kitüntetést, köztük az egység orvosa, dr. Várnai János. A leszerelő, illetve tartalékba menő munkásőrök emlékérmet, az öt év óta szolgálók emlékjelvényt kaptak. Vastaps köszöntötte a testület legidősebb tagját, a huszonegy év után tartalékba vonuló Právics Istvánt. Az új munkásőrök eskütétele után a huszonegy évi szolgálatból leszerelő Kocsis József adta át fegyverét Fábián Mihály fiatal mun- kásőrnek. Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a munkásőröket, majd Kuzmin alezredes tolmácsolta a szovjet hadsereg harcosainak üdvözletét. Az egységgyűlést az újdombóvári József Attila úttörőcsapat Vadvirág együttesének nagy sikerű szereplése zárta. B. I. Belépés nemcsak KISZ-tagoknak Sportvetélkedő Tamásiban. (Riport a 6. oldalon) Róma Politikai merényletek A szombat esti kettős gyilkosságot követően vasárnap egész nap zavargások színhelye volt Róma: újfasiszta bandák garázdálkodtak, feltételezhetően társaik meggyilkolását megtorlandó. Vasárnap este az egyik római lap szerkesztősége telefonhívást kapott „a területi ellenhatalomért küzdő fegyveres sejtek” elnevezésű terrorszervezet egyik tagjától, aki közölte, hogy csoportja a felelős a két újfasiszta fiatal szombati meggyilkolásáért. Vasárnap szélsőjobboldali elemek több olasz városban kommunista, szocialista és kereszténydemokrata párthelyiségeket gyújtottak föl, gépkocsikat borítottak fel és járókelőket támadtak meg. Rómában késsel életveszélyesen megsebesítettek egy baloldali beállítottságú személyt. A milánói rendőrség őrizetbe vett 20 feketeingest azok közül, akik a városban vandál pusztítást vittek végbe.
