Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
u “képújság 1978. január 8. zerkilencszázhetvenhét december 28-án Szedresen esett az eső. Egy tsz-gazda megjegyezte: — Alkalmatlan nap a munkára. A művelődési ház lassan megtelt emberekkel. Bár egész éjszaka fűtöttek, a terem hideg volt, ezért télikabátban ültek. Mellém egy korosabb ember került, komótosan elhelyezkedett, kezét karba tette, körülnézett, mindent rendben lévőnek talált és megállapította: — Kezdődhet a komédia! Tíz perc múlva elkezdődött a dráma, ami örökre emlékezetessé teszi 1977. december 28-át Szedresen. A színpadon is, a nézőtéren is szereplők ültek: főszereplők és mellékszereplők. Mint a modern drámákban, függöny itt sem volt, a nyílt színen foglalta el helyét az elnökség. Közülük felállt a tsz párttitkára és bejelentette: — A négyszázharmincegy tagból 305 megjelent. A rendkívüli közgyűlés határozatképes... — Ezután átadta a szót, a Tolna megyei Tanács szekszárdi Járási Hivatala elnökének, aki tisztelettel köszöntötte a jelenlévőket, majd így folytatta: — Ritkán fordul elő a szövetkezetek életében, hogy a közgyűlés összehívását nem a tsz vezetősége, elnöke, vagy tagsága kezdeményezi. A kialakult, helyzetre való tekintettel a közgyűlés összehívását a törvényben biztosított jogkörömnél fogva én kértem. Bíztam és bízom abban, hogy a termelőszövetkezet tagságának véleménye egyezik a járás politikai és állami vezetésének véleményével a következőkben: szeretnénk egyértelművé tenni a szövetkezet vezetését... Szeretnénk, ha a szövetkezet felsőbb vezetői nem személyes problémáikkal, hanem a szövetkezet gondjaival, a tagság problémáival foglalkoznának. Szeretnénk, ha a vezetők viszonyát egészséges munkakapcsolat jellemezné. Ahhoz, hogy a szövetkezet tovább erősödjék, hogy a Sió-Sár- vízmenti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet becsületesen dolgozó tagságának jövedelme tovább növekedjék egységes, politikailag, szakmailag felkészült, egymást támogató vezetésre van szükség. Ha ebből az útvesztőből nem találunk kiutat, akkor ebben a szövetkezetben eljuthatunk addig is, hogy nem az lesz a fontosabb, hogy mit termeljünk, hogyan termeljünk, hogy mit dolgozzunk és hogyan dolgozzunk, hanem az lesz a központi kérdés, hogy kinek van igaza. Eddig nem juthatunk el! A terem csupa feszült figyelem. A mellettem lévő ember karba tett kézzel ül, figyel, tekintete komor. Kiül arcára a tévedése: ez nem komédia. Az előadó sorolja a jól ismert tényeket. A hallgatók befogadják, értékelik, felelevenítik, átélik a történteket. Senki sem tud pontos dátumot mondani, csak azt tudják: 1976-ban már megvolt az ellentét a két vezető: az elnök és a főagronó- mus között. Ősszel már látszott: az ellentétet egymás között nem tudják rendezni, ezért a járási pártbizottság vezetői decemberben leültek velük beszélgetni. Megállapodtak: nézeteltéréseiket tisztázzák. 1977. májusában ismét napirendre kerül ügyük a járási párbizottságon. Keresik, kutatják az ellentétek okát, a megszüntetés módját. Az elnök azt mondja: a főag- ronómus ellenlábasa alapvető kérdésekben, például a kertészeti társulás ügyében. Kajdacson a tsz-tagok kukoricát törtek kívülállóknak, amikor még helyben is lett volna munka. Tudta nélkül Szabálytalan jegyzőkönyv egy tsz-közgyűlésről Igazságot tettek a gazdák mentek oda a csőtörők. Decsre is tudta nélkül ment aratni a tsz kombájnja. A főagronómus kijelentette, hogy neki ő nem parancsol, ráadásul durván szidalmazta. A főagronómus így foglalta össze az ellentétek okát: nem ő szegte meg a decemberi megállapodást, hanem az elnök, aki magatartásával nem tud beilleszkedni a közösségbe. Mindent úgy kíván megvalósítani, hogy ő elmondja az elképzelését és erre mindenki magasba löki a kezét. így volt ez akkor is, amikor elképzelte: osszanak jutalmat. Olyan időpontban született ez az ötlete, amikor már minden tsz-tag megértette: csak akkor lesz plusz pénz, ha jobban dolgoznak. A jutalomosztással a szakvezetők, a vezetőségi tagok többsége nem értett egyet. Mégis keresztül vitte. Egy alkalommal például, amikor senki sem tette fel a kezét szavazáskor, az elnök nagyon sajátosan értelmezte ezt: „A hallgatás beleegyezés!” — és ezzel lezárta az ügyet. Az elnök a kezében tartja a vásárlásokat, még villanykörtét sem enged venni zárszámadás közeledtével. Komoly munkaszervezési bonyodalmak, többlet- költségek származtak például az ékszíjvásárlási tilalmából. D i ! járási pártbizottság, a | járási hivatal, a tsz- szövetség vezetői mérlegelték az ügyet. Az elnök 1970-ben került a szedresi termelőszövetkezet élére. A bruttó jövedelem akkor 11,3 millió forint volt, az egy munkanapra eső jövedelem pedig 80 forint. 1975-ben már 14,4 millió forint volt a bruttó, az egy munkanapra jutó jövedelem pedig 114 forint. Megépült a termelőszövetkezetben a szárítóüzem és a szakosított szarvasmarhatelep, amely a tagoknak új. korszerűbb munkalehetőséget biztosított. Jelentős érdemei vannak a szedresi és a medinai termelőszövetkezet egyesülésének előkészítésében és már az első zárszámadás bizonyította, az egyesülés helyes volt, egymillióval több az egyesült tsz bruttó jövedelme, mint amennyit a két tsz egy évvel korábban kü- lön-külön elért. A vezetési stílusa viszont rossz. A pártvezetőség, a tsz-vezetőség, párttagság véleményére ritkán tart igényt. A különböző bizottságok működése formális a szövetkezetben. Nem találta meg a megfelelő összhangot a szövetkezet irányító, vezető fórumaival. A szövetkezeti tagság körében ritkán fordul meg, a munkahelyeken nemigen találkoznak vele. Mint első számú vezető, nem törekedett a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésére, pedig a kollektív bölcsesség érvényesülésének ez az egyedüli járható útja. A főagronómus 1974 óta dolgozik a szövetkezetben. A járási pártbizottság ellenezte ugyan, hogy a két testvért felvegyék, de az elnök kiállt akkor mellettük, sőt, felelősséget is vállalt értük. Jól felkészült szakember. A szakvezetést jól irányítja. Munkáját, hozzáértését is bizonyítják az eddigi jó terméseredmények. Átfogja, átlátja az egész gazdaságot. Az ágazatok és a szövetkezet érdekeit eddig jól egyeztette. Sokat tartózkodik a területen a tsz- tagok körében. A munkahelyeket következetesen ellenőrzi, minden gazdasági eseményről közvetlenül tájékozódik. Szigorú munkatársaihoz, a tsz-tagokhoz is. A szigorúsághoz néha erősebb hangnem és durvaság is párosul. Nagy felháborodást váltott ki a tagok körében nevezetes kijelentése: „Ha nem tetszik, célozza meg a műszergyárat”. Ennek ellenére bizalommal fordulnak hozzá a tagok, mert ő barátságos, az elnök pedig csak szigorú, nem áll szóba a tagokkal. A járási pártbizottság az elnököt, kommunista vezetőhöz nem méltó magatartás miatt pártfegyelmi büntetésben részesítette, a járási hivatal fegyelmi eljárást kezdeményezett a főagronómus ellen. Ugyanakkor 1977. végéig bizalmat kaptak. Hogy rádöbbentsék őket magatartásuk károsságára és tarthatatlanságára, a termelőszövetkezet pártvezetősége 1977. június 22-én megtárgyalta az ügyet, majd másnap, június 23-án brigádértekezleten ismertették a két vezető ellentétét és az ezzel kapcsolatos fegyelmi döntést. A nyolc kisgyűlésen — ötön részt vett az elnök is — a hozzászólók a következőket mondták el: — Több esetben kértük az elnököt, hogy jöjjön többet közénk, hogy ügyes-bajos dolgainkat személyesen meg tudjuk beszélni vele, anélkül, hogy a medinaiak- nak szabad napot kellene kiíratniuk az ügyintézésre. ' Az elnök erre azt válaszolta: majd csináltat fényképet, kiosztja, nézegessék, ha kiváncsiak rá. — Az elnök egy fafejű, mindig azt csinálja, amit ő jónak lát. — Azok az emberek, akik „úgy féloldalról” fognak kezet egymással, mint az elmúlt műszaki megbeszélésen az elnök és a főagronómus, soha nem fognak tudni együtt dolgozni, legyen érvényben bármilyen szigorú vb-határozat. — Sok tagnak ez az első, esetleg második munkahelye közöttünk. Az idősebbek már nem szeretnének máshova menni dolgozni. — Ne mondja azt senki, hogy a tagság ügyet sem vetett a vizsgálatra, s ugyanúgy dolgozott, mint eddig. A tsz-tagok elmondták: a tájékoztatók jól szolgálták a szövetkezeti demokrácia érvényesülését, ezzel elejét vették a további szóbeszédnek, egyenes úton kaptak tájékoztatást a felsőbb vezetőktől a vizsgálat eredményeiről. Egyetértettek abban is, hogy a két vezető türelmi időt kap. Most a legfontosabb: a munka. Decemberben ismét visz- szatérnek az ügyre. últak a hónapok. A két ember nem került közelebb egymáshoz, ellentétük nem csökkent. Sem a fegyelmi, sem a kisgyűléseken elmondott vélemények nem döbbentették rá őket: kettőjük ügye nem kettőjüké, hanem a közösségé. Az elnök bízott az elért eredményekben, abban, hogy vezetése alatt megerősödött a termelőszövetkezet, minden hónapban rendszeresen tudnak fizetni, már prémiumot is osztottak, a főagronómus pedig bízott abban: ő népszerű a tagok körében, hozzá bizalommal fordulnak az emberek. Ismét vizsgálat következett. 1977. december elején a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya, a tsz-szövetség, a járási hivatal, a járási pártbizottság koordinálásával vizsgálatot folytatott a termelőszövetkezetben. Ezek után hívta össze a járási hivatal elnöke a rendkívüli tsz-közgyűlést, ahol ő tartja a beszámolót is. Ezt mondja: — A járási párt- és állami vezetés nem nézheti tovább a vezetők személyi ellentétéből származó véget nem érő vitákat, veszekedéseket... Az elmondottak után úgy érzem, abban is egyet tudunk érteni a termelőszövetkezet tagságával, hogy a mai napon döntsenek arról, hogy a szövetkezetben ki, illetve kik és hogyan vezessenek ... Nem kisebb kérdést kell eldönteni ma, mint azt, hogy a jelenlegi vezetők alkalmasak-e együtt a szövetkezet irányítására. A két vezető közül melyik alkalmas munkaköre ellátására: az elnök, vagy a főagronómus? A járás párt- és állami vezetése hisz abban, hogy e fontos kérdésben, hogy mindkét vezető maradjon-e, vagy a két vezető közül ki maradjon, ma nagyon demokratikusan, befolyásolás nélkül is tud dönteni. Kérem, hogy józan, alapos mérlegelés után döntsenek titkos szavazatukkal sorsukról, de egyben a szövetkezet jövőjéről is. Szeretném, ha a jövőben a jó gazdasági eredmények értékelése kapcsán találkozhatnánk... A taps azt jelezte: a tsz- tagok is ezt szeretnék! Az elnöklő párttitkár javaslatot tett a szavazatszedő bizottságra, majd ennek megválasztása után megadta a szót az első hozzászólónak, a járási pártbizottság első titkárának. — ... Meghallgattuk az elnökük munkásságáról szóló elismerést, amiért köszönet jár, és szó esett a vezetői, emberi hibáiról is. Ugyancsak meghallgattuk a tsz-ük főagronómusának az érdemeit, a munkásságáról szóló elismerést, amiért szintén köszönet jár. Az ő vezetői és emberi hibái is szóba kerültek... A járási párt- és állami vezetés egyértelműen úgy látja, hogy ez a szövetkezeti tagság érett arra, hogy felelősségteljesen mérlegre tudja tenni az elnökét és a főagronómusát. Tárgyilagosan meg tudja ítélni jó és rossz tulajdonságaikat, és a szövetkezetük jövőjét a középpontba állítva dönteni tud abban, hogyan alakuljon a szövetkezetük vezetőségének a sorsa... * A taps elülte után sorra jelentkeztek a hozzászólók. — Ki ezért az ellentétért a felelős? A közösség érdekében harcoltak egymás ellen, vagy egymásért? — Egy kicsit szégyenkezve állunk fel, mi, felszólalók. Nekünk pedig nincs szégyenkezni valónk. Mi mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. — 1970-ben nagyon nehéz helyzetben voltunk. Akkor úgy látszott, hogy eltaláltuk a választást. Vajon, ha leváltjuk őket: jól fogjuk-e megválasztani, ki legyen az új vezetőnk? Ki a felelős ezért, hogy idáig jutott a vezetés? — A két vezető! — szólt közbe a járási pártbizottság első titkára. Szót kért az elnök. — Gazdasági problémákból adódik a vita, nem a prémium az oka. En azon voltam mindig, hogy több legyen a jövedelme a közösnek is, a tagságnak is. Húsz évig nem volt rendszeresen havi fizetés ebben a termelőszövetkezetben. Évek óta van. Minden 10-én kifizetjük a nyolcvan százalékot a ledolgozott munka után, és év végén a fennmaradó húsz százalékot. ígérem, ha úgy döntenek, hogy maradok — ezt a jövőben is biztosítani fogom... □ főagronómus így vélekedett: — Az, hogy nem tudunk együtt dolgozni, nem abból adódik, hogy unszimpatiku- sak vagyunk egymásnak. Ellentéteink 1975-re nyúlnak vissza. A fondorlatos prémiumfeltételek miatt robbant ki. De ezekről nem akarok beszélni... — Beszéljen csak, főnök, őszintén kell ezekről a dolgokról beszélni! — szólt közbe egy szakállas fiatalember. — Az eredmények közösek. Nem az elnöké, - nem az enyém, hanem mindannyiunké. Őszintén megmondom, hogy sajnálnám nagyon itthagyni mindazt, amiben az én munkám is benne van ... Újabb felszólaló jelentkezett., — Az elnök elvtárs elkülönült a tagságtól. Igaz, hogy jó szakember, de a jó szakember semmit sem ér, ha nem hajtják végre az utasításait, ha nem tudják, mit, miért kell tenni. Mi tagok is sokat tettünk ezért a termelőszövetkezetért. De a mi munkánkat senki sém értékelte. Sokan érzünk így, de sokan csak magukban, tartják az érzésüket. Jobban meg kellett volna bennünket becsülni. — Mennyit kereshet egy ember? — tette fel a kérdést a következő felszólaló. A válasz: néma csend. Az ember csak állt, majd, amikor valaki megkérdezte: mondja már meg, miről van szó, azt mondta: — Én úgy tudom, hogy a mi termelő- szövetkezetünkben hatezer forinton felül nem kaphat pénzt a tag egy hónapban, ha meg is dolgozott érte. Az elnök elvtárs megtiltotta, hogy kifizessék. Egyszerűen kihúzta, ami 6 ezer forint felett volt. — Én nem húztam ki senkinek a fizetését — válaszolt az elnök. Igaz, hogy megjegyeztem : meg kell vizsgálni a normát, mert azzal valami baj lehet. Ezt úgy terjesztették el a tagság körében, hogy én kihúztam. Ha már ismét szót kaptam, akkor válaszolok arra a'kérdésre is — mivel többen kifogásolták — hogy nem jártam a tagok közé. Megkaptam én ezért a büntetésemet. Igyekeztem is változtatni a helyzeten. Többet jártam a munkahelyekre. És akkor mi történt? A termelőszövetkezetben- azt kezdték beszélni: azért járok most az emberek közé, mert tudom, hogy decemberben visszatérnek az ügyemre. Ezek után ismét nem mentem a munkahelyekre ... És ismét a tagok: — Elért eredményeinket veszélyezteti a két vezető ellentéte. Én úgy vélem, hogy a két vezető együtt nem maradhat. Döntenünk kell... — Emberek vagyunk valamennyien. Jó és rossz tulajdonságokkal. Minden hónap tizedikén megkaptuk a pénzünket. Prémiumot is, jutalmat is tudtunk fizetni. Húszmillióért istállót építettünk, háromszázötven kanadai .szarvasmarha áll benne. Mi hoztuk, mi kértük ki az elnököt az első munkahelyéről. És most mégis azt mondom: menjen mind a kettő! Mert bármelyikük marad, még magasabb lovon fog ülni... — Tőlem távol áll pártolni az elnököt. De nézzük csak meg, mi is volt, amikor ő idejött? Megvolt a fundamentum. Az ő vezetésével felépítettük a házat. Be is népesítettük, be is bútoroztuk. Emberek nélkül ez nem ment volna. Az emberekkel jól kell bánni és akkor csodákra képesek... — Így van! A beteg vezetőket mindig meglátogatták. A beteg tagokkal nem törődött senki. Vannak pedig olyanok, aktív tagok és nyugdíjasok, akik évek óta betegeskednek. ők nem emberek? — Nagyon hiányolom, hogy a termelőszövetkezetben nincs szakszervezet.. A szak- szervezet sokat tehetett volna az emberek érdekében. — A pártszervezet is. A pártszervezet is többet tehetett volna. Jobban vezetője, gazdája lehetett volna a közösnek, többet foglalkozhatott volna a tagok és vezetők problémáival... — Az elnök fegyelmit kapott, a főagronómus miért nem kapott? — Mert már nem volt ereje a vezetőségnek a fegyelmi felelősségre vonáshoz. Megosztott volt a vezetőség is. — A tagság és a vezetők csak együtt tudnak igazán jó eredményeket elérni. Az elmúlt években Önök jó eredményeket értek el — mondta a tsz-szövetség titkára — 1976-ban a megye legjobb tíz szövetkezete közé küzdötték fel magukat. Az idei eredményeik is szépek. De ezek az eredmények veszélybe kerülhetnek ... A vita lezárult. Megkezdődött az előkészület a titkos szavazásra. Az emberek egyenként mentek be a szavazófülkébe. Kint az utcán a szavazásra várakozók az egyik cigarettáról a másikra gyújtottak. A csoportokba verődött emberek az időjárásról és más, a témától eltérő dolgokról beszélgettek, de mindenkin látszott: szeretne már meggyőződni arról is, ki van vele egy véleményen. A szavazóbizottság elnöke felment a színpadra, és bejelentette : — Háromszázhuszonöten vettek részt a közgyűlésen. (A közgyűlés közben még jöttek. Á szerk.) Közülük 312-en szavaztak. Ebből érvényes 304, érvénytelen 8. A szavazatok megoszlása: 258-an úgy szavaztak, hogy megvonják a bizalmat az elnöktől, 161-en úgy, hogy a főagronómustól. A csendet az elnöklő párttitkár törte meg: — A szavazás eredménye szerint a zárszámadó közgyűlésünkön majd elnökválasztásra is sor kerül. Új fő- agronómust a vezetőség alkalmaz. A járási pártbizottság első titkára kért szót. — A döntés megtörtént. Mérlegelték vezetőik erényeit, hibáit és úgy határoztak, hogy mindkettőjüktől megvonják a bizalmat. Fegyelmezett, felelősségteljes döntés volt. De a döntés kapcsán le kell vonnunk a tanulságot is. Mindannyiunknak. Sehol, semmilyen körülmények között nem szabad megengedni az ilyen nézeteltéréseket. Különösen le kell, hogy vonja a tanulságot a két vezetőjük. Külön-kü- lön — mindegyikük értékes ember, de együtt nem tudtak dolgozni. Külön-külön, más helyen, a tanulságokat levonva reméljük, olyan munkát végeznek majd, amelyből egyértelműen csak haszna lesz a közösségnek. Most az a feladat, hogy közösen megtaláljuk azokat a vezetőket, akik úgy dolgoznak a közösségért, hogy nem feledkeznek meg az emberekről, a szövetkezet gazdáiról, akik ma is tanúbizonyságát adták annak, hogy a szövetkezetüknek felelős, jó gazdái. A volt elnök kért szót. — Kérem, a közgyűlés hozzon határozatot arról is, hogy a felmondási időmet ne kelljen itt eltöltenem. A volt főagronómus is ezt kérte, majd: — Kívánom, hogy a jövőben még jobb eredményeket érjenek el. És mindannyiuk- nak kívánok boldog új évet! A közgyűlés a jelölő bizottság megválasztásával volt elfoglalva, én pedig a gondolataimmal. Ide vezetett a marakodás. Két vezető azt gondolta magáról: neki mindent szabad. A közgyűlés igazságot tett. Mindkettőtől megvonta a bizalmat, mintegy figyelmeztetve másokat is: a fegyelmezett munka megkövetelése a vezetők feladata, de soha, semmilyen körülmények között nem úgy, hogy felrúgják a szövetkezeti demokrácia szabályait, hogy kiskirályoskodjanak a közösség szolgálata helyett. D él tízkor kezdődött a rendkívüli közgyűlés, délután fél kettőkor hirdették ki a szavazás végeredményét. A tsz vezetését ettől a perctől átvette az elnökhelyettes és a főag- ronómus-helyettes. SZALAIJÁNOS
