Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

A ^PÚJSÁG 1978. január 7. Harisnya kötés Bár az utóbbi időkben szé­pen javult a kismamaruhák választéka, sokan szíveseb­ben varratnak a terhesség idejére megfelelő színű, fa­zonú, a kilenc hónap után is viselhető ruhákat. Néhány csinos modellt mutatunk be, amelyeket szülés után öv­vel, vagy kicsit karcsúsítva lehet hordani. 1. Elöl végig gombolt, tű­zéssel díszített ingruha. A magasan elhelyezett zsebpat- ni alól indul ki a mély hói, amely egész idő alatt ké­nyelmes "viseletét biztosít. 2. Csinos alkalmi ruha. készülhet sötétkék könnyű selyemből, szövetből, vagy jerseyből. Az érdekesen el­helyezett függőleges pánto­kon pici fehér gombok, a gallér piké vagy selyem. Ma már általánosan elfo­gadott forma: a réteges öl­tözködés. Lényege: a több ré­tegű ruházatból a hőmérsék­let változása szerint egyes darabok levehetők, majd új­ból felvehetők. Ez a korszerű öltözködési mód. Egészségünk megtartása érdekében télen különösen fontos, hogy réte­gesen öltözködjünk, mert ez­zel megakadályozhatjuk, hogy a test felhevüljön, és utána a gyors lehűlés meg­fázást okozzon. Hidegben természetesen jobban felöltözünk, így véde­kezünk az időjárás viszon­tagságai ellen, de gondol­nunk kell arra is, hogy a kinti hideg és a fűtött szoba között nagy a hőmérséklet különbség, ezért nem elég, ha csak a felső kabátot vesz- szük le, hanem még egy ré­teg ruhadarabot is (melegebb mellényt, vastagabb pulóvert stb.) ajánlatos levenni. Mi­lyen ruhadarabokat vegyünk magunkra a téli hidegben? Egy hosszú ujjú blúzra vagy vékony pulóverre vegyünk fel melegebb kötött kardi­3. A bővíthető derekú nadrágot szívesen viselik a kismamák. Jól illik hozzá a bemutatott blúz: az elke­rekített teli rész alatt erősen bővülve, nagy rátett zsebek­kel. Jól mutat a kockás gallér, kézelő és zsebrátét. 4. A közkedvelt és diva­tos kékfestő anyagból ké­gánt vagy mellényt, amelyet könnyen le-, illetve felvehe­tünk. A réteges öltözködés sza­bályai nemcsak a felsőtestre, hanem az alsótestre is vo­natkoznak. Helytelen szokás, ha a nők fűtött szobában vagy munkahelyen harisnya- nadrágban és hosszúnadrág­ban vannak. Az egybeszabott ruhadarabok kellemetlenül és szükségtelenül melegítik az alsótestet, tehát szükséges egy réteg levétele. Helyette vegyünk fel könnyű szoknyát vagy köpenyt. Ugyanilyen helytelen szo­kás az is, ha fűtött helyiség­ben csizmában vagy meleg cipőben vagyunk. Nemcsak azért, mert a láb beleizzad a kinti hidegbe való lábbelibe, hanem azért is, mert a lábak túlzott melege rontja a köz­érzetünket is. A fehérneműről: télidőben ne viseljünk nyári évszakra való lenge holmikat, hanem vegyünk fel olyan fehérne­műt, amely megvéd a hideg­től, megóvja egészségünket. Vannak a melegebb fehér­szült a hímzett batiszt- fodorral díszített, hóllal bő­vített blúz. 5. Végezetül egy jól ki­használható, hátul szembe- hólos, tűzéssel díszített, vé­gig gombolt kötényruha, blúzokkal, pulóverekkel vi­selve. változatos öltözködés­re nyújt lehetőséget. neműkben is csinos, ízléses darabok, amelyek megfelel­nek esztétikai igényeinknek. A fiatalokat sokszor látni télidőben sapka nélkül. Ez nagyon helytelen és veszedel­mes „divat”. A korai haj­hullás oka legtöbb esetben a fej bőrének megfázása. De más káros egészségügyi kö­vetkezményei is lehetnek. A szülő feladata, hogy gyerme­két ezen a téren is felvilá­gosítsa, a helyes öltözködési módra nevelje. Általános egészségügyi szabály: Ha plusz 10 fok alá csökken a hőmérséklet, vagy esik az eső, a hó, ne járjunk fedet­len fejjel az utcán. Fontos kiegészítő ruhada­rab a sál. Télen ne viseljünk selyemsálat, hanem az év­szaknak megfelelő meleg holmit vegyünk fel. Hideg időben viseljünk bélelt kesz­tyűt, amely ne legyen szűk, hogy ne gátolja a vérkerin­gést. És mielőtt kimegyünk a hideg levegőre, ne felejtsük el. arcbőrünket is „felöltöz­tetni”, kenjük be félzsíros hidratáló arckrémmel. Téli receptek KOCSONYA 75 dkg sertésbordát 2 fel­szeletelt hagymával, 2 babér­levéllel, 1 kávéskanál szeg­fűborssal, 1/2 csésze borecet­tel, 1 csésze fehérborral, 7,5 dl vízzel felfőzzük, sózzuk és kb 1 órán át közepes lángon főni hagyjuk. Majd kivesszük a húst és lehűtjük. 9 levél zselatint hideg vízben fel­forralunk. A zselatint lecsö- pögtetjük, majd a húsleves­be tesszük. A húst megtisz­títjuk a kövér részétől, 4 tá­nyérra elosztjuk. 1 feldara­bolt kemény tojással és 4 ece­tes uborkával díszítjük. Majd a zselét ráöntjük. 1—2 órára a hűtőszekrénybe tesszük. Kenyérrel fogyasztjuk. „SZALONNA-LEVES” 25 gr füstölt szalonnát csí­kokra vágunk és 2 kockára vágott vöröshagymával együtt 2 evőkanál vajban megpirít­juk. Majd 1 gerezd fokhagy­mával, 2 db sárgarépával és 1/2 csomó zellerrel kb. 1 percig pároljuk. 3/4 liter tyúklevessel feleresztjük, kel­bimbóval, 1 csésze borsóval, 1/2 doboz paradicsommal to­vábbi 15 percig főzzük. 10 dkg apróra vágott spagetti­vel, bazsalikommal, borssal, fokhagymareszelékkel 10 per­cig főzzük. TEJFELES SERTÉSNYAK 60 dkg sertésnyakat folyó víz alatt megmossuk és kis csíkokra vágjuk. 5 kis hagy­mát kockára vágunk, 1 cse­megeuborkát meghámozunk, félbevágjuk és a magházát el­távolítjuk, és darabokra vág­juk. 5 dkg olajat serpenyő­ben felforrósítunk, a sertés­húst ebben barnára sütjük és kivesszük. A hagymát zsíron aranysárgára pirítjuk, sóval, borssal ízesítjük. Az uborkát rövid ideig ezzel együtt pá­roljuk. 8 dl húslevessel fel­öntjük. 10 percig fedő alatt párolni hagyjuk. Majd 8 dl vörösbort és 2—3 evőkanál ketchupöt adunk hozzá. Tej­felben a húst felmelegítjük, és apróra vágott kaprot szó­runk rá. Galuskával körít- jük, salátával fogyasztjuk. Ismét divatos a színes, mintás, vagy egyszínű kötött harisnya. Készítéséhez 16 dkg vékonyabb műszálfonal, 5 db 12-es harisnyakötőtű szük­séges. A harisnya szárát 4 sima, 2 fordított bordázással kötjük. A tűn arányos elosztásban (34—34 szem) 136 szemmel kezdjük, 3 cm-t kötünk sima kötéssel. A következő sorban lyuksort készítünk, x 1 rá- hajtás, 2 szemet összekötünk, 2 sima az x-től ismételjük. Simán kötünk meg 3 cm-t, azután szedjük fel a kezdő szemeket egy külön tűre, és a munkát felébe hajtva, egy­szerre kötjük le a 2 tű sze­meit. Ez lesz harisnyánk fel­ső szegélye; a lyuksort felébe hatjva, cakkos szélt kapunk. 4 sima, 2 fordított bordázás­sal kötünk egyenesen 5 cm-t. Itt 2 fordított szemet megje­lölünk a háta középvonalá­nak, majd előtte és utána minden 1,5 cm-nél 1—1 sze­met fogyasztunk, 34-szer. Marad 6—8 szemünk: ha a harisnya szára kb 75 cm hosszú, kezdjük el a sarkát. Az első és utolsó tű szemeit 1 tűre kötjük (34 szem). Oda-vissza haladva kötjük a további sorokat: 1 sor sima, 1 sor fordított. Az első sze­met mindig csak leemeljük, az utolsó szemet a fordított sorba is simán kötjük le. A lábfej szemeit 2 tűn hagy­juk. A sarok szemeivel 6 cm-t kötünk, fordított sorral végezve. Most lekötünk 20 simát, 2 szemet simán össze­kötünk (= 1 fogyasztás). Megfordulunk: 9 fordított, 1 fogyasztás. Megfordulunk: 10 sima, 1 fogyasztás. Megfor­dulunk, és így folytatjuk, míg a sorok szemeit mind 1 tűre kötjük megint. Most fel­szedjük a sarok jobb oldalán a szemeket, lekötjük hozzá, folytatva a sarok felét, a kö­vetkező tűvel lekötjük a sa­rok másik felét, és felszedjük l hozzá a sarok másik oldalán a szemeket. Folytatva körül­kötjük a sort, a felszedett szemeket simán, hátulról szúrva a szemekbe, a láb­fej szemeit pedig bordásán. Kössünk még egy sort körül, aztán elkezdjük a lábfejet a következőképpen. Fogyasz­tunk 1 szemet az előző tű végén és a negyedik tű ele­jén, utána egyszer, fogyasz­tás nélkül körülkötünk. Ezt a két sort addig ismételjük, hogy összesen 68 szemünk marad. Kössünk tovább egye­nesen, míg a lábfej 4 centi­vel rövidebb a kelleténél. In­nen kezdve simán kötjük az egész sort. Kössünk két sort körül, azután fogyasszunk a harisnya 2 oldalán, egyik tű végén, másik tű elején 1—1 szemet, mindegyik fogyasztás között kössünk 2—2 sima szemet. Így minden sorban 4 szemet fogyasztunk. Utána 2 sort kötünk minden fogyasz­tás nélkül. Ezt a sort ismé­teljük, míg 6—7 szem marad minden tűn. A maradék sze­meket 2 tűre elosztjuk,“ át­fordítjuk a munka visszájá­ra, és a 2 tűről egyszerre le­fogyasztjuk a szemeket. B. K. Öltözködjünk rétegesen 5. Az igazgató közölte Bálinttal: most a legfontosabb feladat, hogy ilyen körülmé­nyek között is folytassák a tanítást, ne en­gedjék szét az ifjúságot. A németek által igénybe nem vett helyiségekben kell meg­szervezni a tanórákat. Kemény, kétnapos munka volt; a szenes pincékből kipakolták a tüzelőt, átrendezték a szertárakat, a tornacsarnokból négy tan­termet alakítottak ki, a raktárak anyagát a padlásra hurcolták, hogy legyen elég hely. Akkor éjszaka minden eddiginél súlyo­sabb bombázás érte a várost. Az állomás és környéke volt a fő célpont, egyetlen ép sínpár sem maradt. A reggeli vonatok jó­val a város előtt vesztegeltek, a nyílt pá­lyán. A távolra utazók kiszálltak a szerel­vényből, és ültek a töltésoldalon, a kör­nyékbeliek begyalogoltak a városba, vagy visszamentek oda, ahonnan jöttek. Rengeteg ház romba dőlt, és sok halott volt. Másnap reggel még tanítás előtt — a pincében elhelyezett irodában — megjelent egy német hadnagy, bemutatkozott, és jól érthető magyarsággal közölte Béla bácsival, hogy dr. Biezerbach alezredes kórház­parancsnok kéreti a parancsnoki irodájába. Béla bácsi felállt, kihúzta magát, és azt mondta: — Kérem, ennek az intézménynek az igazgatója én vagyok! És hogy úgy mond­jam, itt mindennek a gazdája is. Élvárom, ha a parancsnok úrnak bárminemű közöl­ni valója van velem, keressen fel az iro­dámban. A hadnagy elnézést kért, és távozott... Béla bácsi sápadt volt, a tanári kar szótlan. Visszajött a segédtiszt, és szó nélkül le­tett a Béla bácsi asztalára fél ív papírt, rajta két mondat — megszólítás nélkül: „Megparancsolom, hogy tanulóit a leg­rövidebb időn belül távolítsa el az iskola területéről. Mindennemű parancsmegtagadást és sza­botázscselekményt az érvényben levő né­met haditörvényszék szerint büntetek. Dr. Biezerbach alezredes” Béla bácsi sápadt lett, és ahogy a levél elolvasása után összehajtotta a papírt, re­megett a keze. Bejelentette, hogy azonnali hatállyal tantestületi értekezletet tart, és megkért néhány tanárt, hogy menjenek be az osz­tályokba, igazítsák el a gyerekeket; csend­ben és fegyelmezetten maradjanak a he­lyükön, a további utasításig, ők pedig azon­nal jöjjenek vissza az igazgatói irodába, hogy haladéktalanul megkezdhessék az ér­tekezletet ! * A városban helyre állt a rend. A kive­Schubert Péter rajza. zényelt katonai alakulatok és munkaszol­gálatos csapatok az állomást és környékét rövid idő alatt megtisztították a romoktól, kijavították a megrongálódott síneket, és újra közlekedtek a vonatok. Bálintnak fontos volt, hogy Szamosháza felől beérkezzen a vonat. Úgy beszélték meg, hogy most szombaton Zsuzska bejön Szatmárra. Szombat este jön, de nem megy haza, a papának azt fogja mondani, hogy a reggeli vonattal érkezett. És akkor... — És akkor én hol fogok aludni? — Nálam! Az én szobámban! Bálint egész nap a Zsuzska fogadására készült. Remegő izgalommal telt el a nap. „Csakugyan ennyire szeretem?” Bálint délután olvasni se tudott, szá­molta a perceket, mikor lesz már este. El­ment a virágboltba, vett hét szál piros ró­zsát, haza vitte, nézegette a rózsákat, este beletette papírba és kiment az állomáshoz. Egy téglarakás mögött húzódott meg, nem akart ismerősökkel találkozni. „Lehetetlen, hogy ne jöjjön! Mindennél biztosabb, hogy jön!” Egymás után érkeztek be az esti vona­tok, hosszú katonai szerelvények is; özön­lött a rengeteg sebesült. Végre bemondta a mikrofon a szamosházi vonatot. Óráknak tűnt, amíg a mozdony kibontakozott a sö­tétből, és becsoszogott az állomásra. (Igyekeztek az utasok, cipelték batyuikat, Bálint háta mögött tartotta a rózsát. Zsuzska biztosan a hátsó kocsiba szállt. Már csak egyesével szállingóztak az uta­sok — és Zsuzska sehol. Hazament, beletette a rózsákat egy do­bozba, és írt hozzá néhány sort: „A rózsa a tied. Ezzel vártalak. Most gyűlölnöm kel­lene téged, de azt hiszem, soha nem sze­rettelek még így, mint most.” Elment a postára, feladta a csomagot, ezt holnap reggel már megkapja Zsuzska. Nem kellene felülnie a hajnali vonatra, és elutaznia Szamosházára? „Nem! Bennem is van konokság! Legyen vége! Soha még levelet se írok neki többet. „Jó, hogy befejeződött. De még egyszer látnom kellene. Meg kellene csókolnom, és megmondani neki: hogy szeretem.” ..Nem utazom sehova! írjon ő! Talán be­teg? Lekéste a vonatot? Vagy félt... sze­génykém... Ugye, drága Zsuzskám féltél? Nem kellett volna félned. Hiszen ha te nem akarod, én egy ujjal se nyúltam volna hozzád! Bálint úgy gondolta, hogy reggel mégis utazni fog Szamosházára. Szól Béla bácsi­nak, tanítás nincs, a főigazgató utasítására tegnap befejezettnek tekintették a tanévet, az ünnepélyes tanévzáróra nem kaptak en­gedélyt. Béla bácsi dühöngött, de belátta, most nincs mit tenni. Minden meggondolatlan lépés emberek és gyerekek életébe kerülne! Ez már nem önképzőkörösdi, ez életre- halálra megy! Meg kell írni a bizonyítványokat, ki kell osztani és aztán... Béla bácsi szólt Bálintnak, hogy marad­jon, beszélni akar vele. — Csinálnunk kell valamit — mondta az öreg —, az iskolában most már semmi dol­gunk... Megegyeztek, hogy Bálint holnap este felmegy a lakására. * Bálint felült a Szamosháza felé induló vonatra. Ahogy a vonat ment, egyre köze­ledve a faluhoz, mind jobban érezte: nem fejeződött be semmi. Szorongó érzésekkel teltek a percek. És mi lesz, ha Zsuzska azt mondja: hagy­jon neki békét. Sötét volt, mire a vonat a szamosházi állomásra ért. Bálint megkerülte a paplakot, benézett az ablakon óvatosan, és aztán könnyű szív­vel — lesz ami lesz — odalépett az ajtóhoz, bekopogott. — Ki az? — kérdezte belülről valaki. — Járó Bálint. Az ajtó kinyílt. Zsuzska mamája. — Hát szemtől szembe láthatom magát! Nem nagy öröm! Sokat hallottam magáról. Sok mindent... A mama aztán egész este nem mutatko­zott. — Hogy kerülsz ide? Mit akarsz te itt? — kérdezte Zsuzska. A hét szál rózsa az asztalon volt egy vázában. „Nem dobta el, vázába tette.” (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom