Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

2 ™£PÚJSÁG 1978. január 7. Korona-visszaadási ünnepség a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) elnök úr személyes képvise­lőjét, a koronát és a koro­názási ékszereket hazánkba elkísérő küldöttség vezetőjét. Tisztelettel köszöntőm a sze­nátor és képviselő urakat, az Egyesült Államok népét képviselő küldöttség minden tagját. Tisztelettel és szeretettel köszöntőm egész népünk képviseletében megjelent honfitársaimat, államunk ve­zető testületéinek tagjait, a társadalmi szervezetek kül­dötteit, a magyarországi egyházak vezetőit, a magyar munkások, parasztok, alkotó értelmiségiek jeles képvise­lőit, ünnepségünk minden résztvevőjét. Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság országgyűlése és más vezető testületéi nevében átvehetem Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, né­pünk e felbecsülhetetlen ér­tékű nemzeti ereklyéit. Je­lenlévő honfitársaim bizo­nyára egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy a magyar nép régi kívánsága teljesül ebben az ünnepé­lyes pillanatban. Az államforma, a társa­dalmi rendszer gyökeres megváltozása nem csökken­tette népünk tiszteletét és megbecsülését államiságunk ezen ezeréves jelképei iránt. Hazánk lakossága örömmel és megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a korona és a koronázási ékszerek végér­vényesen visszakerülnek Ma­gyarországra. Engedje meg, tisztelt kül­ügyminiszter úr, hogy ezen ünnepélyes alkalomból' kife­jezzem nagyrabecsülésemet James Carter úrnak, az Ame­rikai Egyesült Államok elnö­kének, s az Önök kormányá­nak azért a döntésükért, hogy visszaszolgáltatják Ma­gyarországnak a koronát és a koronázási ékszereket. Ugyancsak nagyrabecsülé­semet fejezem ki az Egye­sült Államok népének, a sze­nátus és a képviselőház tag­jainak, s mindazoknak a személyiségeknek, akik állás- foglalásaikkal, tanácsaikkal elősegítették, hogy sor kerül­hetett erre az ünnepélyes eseményre. Amint ön is utalt rá be­szédében, külügyminiszter úr, a magyar nép történelme bő­velkedik dicső fejezetekben és nehéz megpróbáltatások­ban. Harminckét évvel ez­előtt egy tönkretett, ezer seb­ből vérző ország siratta hat­százezer halottját. Az anti­fasiszta koalíció győzelme a II. világháborúban, Magyar- ország felszabadítása az el­nyomás alól új lehetőségeket nyitott meg népünk előtt. Nem feledjük, soha nem fe­ledhetjük, hogy honnan in­dultunk, és ezért jogosan vagyunk büszkék az az­óta megtett útra. Még ma is sok megoldatlan feladattal birkózunk, de népünk mara­dandó eredményeket ért el, történelmi jelentőségű vív­mányokat mondhat magáé­nak. A Magyar Népköztársaság­nak megbecsült helye van a világban, külpolitikáját a nemzetközi együttműködés szélesítésére irányuló őszin­te törekvés vezérli. Népünk a még boldogabb holnapért, a még tartalmasabb emberi életért dolgozik, s azért, ami ehhez elengedhetetlen: a bé­ke és az enyhülés megszilár­dításáért, a népek közeledé­séért. A megértésnek az a szelleme, amely mai ünnep­ségünket övezi, találkozik népünk törekvéseivel, és megerősít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok gyümölcsöző együttműködésének politiká­ja az egyetlen járható út, a világ népei számára egyedüli elfogadható politika. Tisztelt külügyminiszter úr! Nagyon köszönöm az ön méltató szavait a magyar és az apaerikai nép két évszáza­dos barátságáról. A magyar nép tiszteli a szorgalmas amerikai népet, ismeri és be­csüli kiemelkedő eredmé­nyeit, s értékeli mindazokat a becses hagyományokat, amelyek a két nép közötti baráti kapcsolatok fejleszté­sét, az emberi haladás és a béke ügyét szolgálják. Isme­ri és értékeli az amerikai magyarság hozzájárulását új hazájuk eredményeihez. Né­pünk az óhaza nyelvén meg­becsüléssel szól ahhoz a több százezer amerikai magyar­hoz, akiket a történelem vi­szontagságai vándorútra kényszerítettek, akik az Egyesült Államok polgáraivá lettek, de az óhaza iránti tiszteletet és ragaszkodást mindig megőrizték. A korona és a koronázási ékszerek visszajuttatása jól példázza azt a kedvező fejlő­dést, amely a világhelyzetben és ezen belül a magyar— amerikai kapcsolatokban az utóbbi években végbement. Örülünk ennek, de annak is tudatában vagyunk, hogy számos lehetőség vár még ki­használásra. Mi készek va­gyunk tovább fejleszteni kapcsolatainkat, amelynek feltételeit a mai nap esemé­nye jelentősen javítja. Egyetértek önnel, hogy a korona és a koronázási ék­szerek visszaadása hozzájá­rul a jobb egyetértéshez, né­peink és kormányaink kap­csolatainak erősítéséhez, és megfelel a helsinki záróok­mány szellemének. Meggyő­ződésünk, hogy amikor kap­csolataink fejlesztésének meggyorsításán munkálko­dunk, egyaránt szolgáljuk Magyarország és az Ameri­kai Egyesült Államok népé­nek érdekeit, valamint a bé­ke és a nemzetközi együttmű­ködés egyetemes ügyét. Kérem, hogy az Egyesült Államokba visszatérve ad­ják át üdvözletünket és jókí­vánságainkat az Egyesült Államok elnökének és népé­nek. Tisztelt külügyminiszter úr! Egész népünk nevében e gondolatok jegyében veszem át öntől, az Egyesült Álla­mok elnökének megbízottjá­tól és az amerikai küldött­ségtől, az Amerikai Egyesült Államok népének képviselői­től becses nemzeti ereklyéin­ket, első királyunk koronáját és a koronázási ékszereket. Az Egyesült Államok ré­széről ott volt az ünnepélyes átadáson Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter felesé­ge, Philip M. Kaiser, az Egye­sült Államok magyarországi nagykövete és felesége, Adlai E. Stevenson szenátor, Lee H. Hamilton, Fortney H. Stark és Theodore S. Weiss képviselők, Matthew C. iNi- metz, a külügyminiszté­rium tanácsosa, páter Ge- no Baroni lakás- és vá­rosfejlesztési - miniszterhe­lyettes, Albert W. Sherer nagykövet, William H. Luers, Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken, a korona és a koronázási ékszerek hi­vatalos átadását követően az Országházban fogadta Cy­rus Vance-t, az Amerikai Egyesült Államok elnökének személyes képviselőjét, kül­ügyminisztert, az átadási ünnepségre Budapestre ér­kezett amerikai küldöttség vezetőjét, s a delegáció tag­jait. A találkozón jelen volt Púja Frigyes külügyminisz­ter, valamint Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköz- társaság washingtoni nagy­követe és Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Álla­mok budapesti nagykövete. A találkozón Cyrus Vance átadta Losonczi Pálnak Ja­mes Carternek, az Ameri­kai Egyesült Államok elnö­kének levelét. Ebben az Egyesült Államok elnöke méltatja a korona és a ko­ronázási ékszerek visszaadá­a külügyminisztérium cso­portfőnöke, Richard R. Allen építési vállalkozó, Edward Elsőn, az Atlanta hírügynök­ség elnöke, George G. Hig­gins lelkész, az amerikai ka­tolikus konferencia képvise­lője, Jessie M. Rattley, a Newport News című lap el­nökhelyettese, Arthur Schneier rabbi, Szent-Györ- gyi Albert, Nobel-díjas tu­dós, valamint az amerikai társadalom és a magyar szár­mazású amerikaiak több képviselője, az elnöki hiva­tal és az amerikai külügymi­nisztérium vezető beosztású munkatársai. Magyar részről jelen vol­tak: Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Péter János, Inokai János és Raffai Sa­rolta, az országgyűlés alelnö- kei, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, Púja Frigyes kül­ügyminiszter, az országgyű­lés, az Elnöki Tanács és a Mi­nisztertanács több tagja, Szépvölgyi Zoltán, a Fővá­rosi Tanács elnöke, Szent- ágothai János, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke, Földvári Aladár, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának elnöke, Erdei Lászlóné, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak elnöke, Lékai László bí­boros érsek és Bartha Tibor református püspök, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa Elnökségének tagjai, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, országgyűlési képvi­selő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, Héber Imre, a magyar izrae­liták országos képviseletének elnöke, valamint a magyar- országi egyházak több más vezetője és képviselője, Illyés Gyula író, Mizik László, a Csepel Vas- és Fémművek la­katosa, Noszlopi Péter állat- tenyésztési brigádvezető. Részt vett az ünnepségen, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, a nő- és az ifjúsági mozgalom, a tábornoki kar több képvise­lője, a magyarországi nem­zetiségi szövetségek és a Magyarok Világszövetsége vezetői, a termelőmunka élenjáró dolgozói, a politikai, a társadalmi, a kulturális és a tudományos élet kiemelke­dő személyiségei, valamint a ’magyar és a külföldi sajtó képviselői. A korona átadásának ün­nepsége bensőséges légkör­ben zajlott le. A parlamenti ünnepség után a koronát és a koroná­zási ékszereket az Országház­ból a Nemzeti Múzeumba szállították. Megtekintését — a szükséges feltételek meg­teremtése után — az érdek­lődők számára lehetővé te­szik. Ennek időpontjáról a sajtóban közlemény jelenik meg. (MTI) sának jelentőségét, s a két ország kapcsolatairól szólva megállapítja: „őszintén re­mélem, hogy ezeket a kap­csolatokat — népeink köl­csönös előnyére — a jövő­ben is építeni fogjuk. Mind­ketten érdekeltek vagyunk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában lefektetett célok teljes megvalósításá­ban. Bízom benne, hogy két­oldalú kapcsolataink erősí­tése és az országaink kö­zötti együttműködés terüle­teinek a szélesítése hozzá­járul a békéhez és népeink jólétéhez.” Losonczi Pál megköszönte és viszonozta az Egyesült Államok elnökének jókíván­ságait. Kifejezte, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is a nemzetközi együttműködés erősítésén, a magyar—amerikai kapcso­latok fejlesztésén kíván munkálkodni. Losonczi Pál fogadta az amerikai küldöttséget Carter Teljes nézetazonosság párizsi útja Párizs, Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Konkrét döntések elfogadása és a meglévő nézeteltérések kiküszöbölése nélkül ért vé­get pénteken az amerikai el­nök franciaországi látogatá­sa. Párizs Orly repülőterén Giscard d’Estaing elnök sze­mélyesen búcsúztatta az ame­rikai államfőt, majd délben az Elysée-palotában nemzet­közi sajtóértekezletet tartott. A francia—amerikai vi­szonyt a tárgyalásokat köve­tően „szívélyesnek, nyíltnak és kiegyensúlyozottnak” mi­nősítette Giscard d’Estaing, a konkrét témakörökről szól­va pedig kiemelte a SALT- tárgyalásokat. Erről a témá­ról, jelentette be, üzenetet kapott Leonyid Brezsnyevtől is, és ennek alapján az a be­nyomása, hogy a tárgyalások január 9-re kitűzött felújítá­sa után eredmények várha­tók. ' A nyugat-európai egység megteremtésével kapcsolat­ban Carter feladta az ame­rikaiak korábban tartózkodó álláspontját — mondta a francia elnök, és tudomásul veszi az „európai entitást”. Giscard d’Estaing kifejtette Carter elnöknek, hogy véle­ménye szerint Nyugat-Euró- pát konföderációs alapon kell megszervezni. Afrika jelentős helyet ka­pott a tárgyalásokon. Mint ismeretes, Washington utólag üdvösnek ismerte el a airei francia akciót. Francia rész­ről, mondotta Giscard d’Es­taing, hangsúlyozták egy olyan segélynyújtási kezde­ményezés szükségességét, amely a fejlesztési célkitűzé­seket segítené elő, a kelet­afrikai konfliktusban pedig a gyarmatosításból örökölt ha­tárok tiszteletben tartása mellett száll síkra. A Közel-Keletről szólva Giscard d’Estaing kijelentet­te, hogy a francia és az ame­rikai álláspont között az a legfőbb különbség, hogy Pá­rizs nagyobb hangsúlyt he­lyez a szükséges rendezés globális jellegének biztosítá­sára — ily módon utalva ar­ra, hogy Washington számá­ra elfogadhatóbbnak tűnik az izraeli—egyiptomi különmeg- állapodás, a külön folytatott tárgyalások gyakorlata. Franciaország, ismételte meg Párizs álláspontját a francia elnök, kész a garanciák biz­tosításába bekapcsolódni, je­lenleg azonban a tárgyalások nem jutottak el eddig a pontig. A francia államfő közölte, hogy Carter ígéretet tett az urániumszállítások változat­lan folytatására a proliferá- ció veszélyeinek kiküszöbölé­séről folytatott megbeszélé­sek idejére. Közölte (a Reu­ter ezzel kapcsolatos infor­mációját cáfolva), hogy Fran­ciaország pillanatnyilag csak tanulmányozza azt a lehető­séget, hogy az 1990-ben ki­vonandó stratégiai bombázó­kat francia cirkáló rakéták­kal váltsák fel és jelenleg még nem fejleszt ki ilyen fegyvert. A gazdasági kérdé­sekről folytatott eszmecsere során Franciaország aggodal­mát hangoztatta az amerikai kőolajimport növekedése miatt és a nemzetközi keres­kedelem jobb megszervezé­sét sürgette. A két fél egyet­értett a stabilabb árfolyamok és az erős dollár szükséges­ségében. MOSZKVA Ivan Bagramjan marsall­nak átadták a Lenin-rendet és a Szovjetunió hősének ki­járó második aranycsillagot. A kitüntetést Vaszilij Kuz- nyecov, az SZKP KB PB pót­tagja, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének első helyettese nyúj­totta ót. ADDISZ ABEBA A ddisz Abebában államo­sították a Singer amerikai varrógépgyár etiópiai leány- vállalatát. Moszkvában közleményt adtak ki Emil Wojtaszeknek, a LEMP KB tagjának, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminiszterének látogatásá­ról. Emil Wojtaszek a szovjet kormány meghívására janu­ár 3—5-ig tartózkodott a Szovjetunióban. Azokon az elvtársi, szívé­lyes légkörű tárgyalásokon, amelyeket Andrej Gromikó- val, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszte­rével folytatott, megvitatták a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság közötti test­véri barátság és szoros, sok­oldalú együttműködés továb­bi elmélyítésének kérdéseit. Valamennyi megvitatott kér­désben teljes volt a nézet- azonosság. A felek kijelentették, hogy a Szovjetunió és Lengyelor­szág a jövőben is erősíti a szocialista közösség országai­nak egységét. Kiemelték, hogy megkülön­böztetett jelentőségű az eu­rópai és az általános katonai enyhülés megszilárdítása, az összes nukleáris fegyverkísér­let beszüntetése, és a békés célú atomrobbantások mo­ratóriuma céljából előter­jesztett szovjet akcióterv. A felek rámutattak: rend­kívül időszerűek azok a ja­vaslatok, amelyeket Leonyid Brezsnyevnek a Pravda tu­dósítója kérdéseire adott vá­laszai tartalmaznak a neut­ronbomba gyártásáról törté­nő kölcsönös lemondással kapcsolatosan. Ezek a javas­latok sürgetik, hogy mentsék meg a világot az új tömeg- pusztító fegyverektől. A Szovjetunió és Lengyel- ország ismét leszögezte: ha­tékony lépés lenne a nukleá­ris háború veszélyének kikü­szöbölése felé, ha az európai biztonsági konferencia részt­vevői megállapodnának ab­ban, hogy nem alkalmaznak egymás ellen elsőként nuk­leáris fegyvert. A felek mély aggodalmu­kat fejezték ki a közel-keleti helyzet rendezetlensége mi­att. Kijelentették, hogy bár­mely arab ellenes szeparatív alku a genfi konferencia alá- ásása, s ellentétben áll az át­fogó és radikális rendezés feladataival. (MTI) Nemzetközi sajtóértekezlet Hanoiban Hanoi, Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Hanoiban pénteken nem­zetközi sajtóértekezleten ad­ták közre azokat a doku­mentumokat, amelyek a VSZK területe ellen elköve­tett súlyos kambodzsai ak­ciókat mutatják be. Ngo Dien, a vietnami kül­ügyminisztérium sajtóosztá­lyának vezetője nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy a határellentét katonai vagy békés úton történő megoldá­sa közül Vietnam az utóbbi mellett száll újra síkra. „Mi testvéri országgal szemben nem követjük a problémák megoldásának fegyveres út­ját” — mondotta Ngo Dien, hozzáfűzve: Vietnam, mint Pham Van Dong miniszter- elnök nyilatkozatából kitűnt, kész bármilyen szinten az azonnali tárgyalásokra, ha azonban Kambodzsa tovább­ra is a gyűlöletkeltés, s a Vietnammal szembeni hábo­rús hisztéria politikáját al­kalmazza, akkor vállalnia kell a teljes felelősséget. Ngo Dien kijelentete: hang­súlyozzuk, hogy nem akar­tuk és nem is akarjuk Kambodzsa földjének egyet­len darabját sem elvenni. Ezután a vietnami politi­kus emlékeztetett arra, hogy 1976 áprilisában a felek már megállapodtak a legmaga­sabb szintű tárgyalásokban is, s ezeknek előkészítésére Pham Hien vietnami külügy­miniszter-helyettes 1976. má­jusában Phnom Penh-be lá­togatott. Sajnos — mondotta Ngo Dien — a párbeszéd a későbbiek folyamán a kam­bodzsai fél magatartása miatt elakadt. A vietnami politikus utalt azokra „az imperialista és reakciós erőkre”, amelyek a viszály magvát akarják el­hinteni a két nemzet között. Végezetül felhívta Vietnam és Kambodzsa barátait, hogy építően járuljanak hozzá a konfliktus békés megoldásá­hoz. A sajtóértekezleten közzé­tették a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riumának kilenc pontból álló dokumentumgyűjteményét. Ez egyfelől rögzíti a Kam­bodzsa által elkövetett pro­vokációkat, területsértő ak­ciókat, másfelől összefoglal­ja a vietnami fél nagy erő­feszítéseit a békés megoldás érdekében. A dokumentumgyűjtemény kifejti, hogy miként oldható meg korrekt módon a két or­szág határproblémája. A VSZK álláspontja a ki­bontakozás alapelveit illetően a következő: 1. Minden nép szent feladata szuverenitá­sának és területi integritásá­nak megvédése. 2. A szom­szédos országok közötti ha­tárproblémáknál nem egy­szer lépnek fel a történelem által örökül hagyott nézet- különbségek, amelyek gya­korta nagyon összetettek, s elmélyült tanulmányozást igényelnek. 3. Az érintett or­szágoknak a fenti problémá­kat az egyenlőség, a barát­ság, a jószomszédság, az egy­más kölcsönös tiszteletben tartása, és a tárgyalásos meg­oldás elvének alapján kell rendeznie. Damaszkusz Maratoni tanácskozás A WAFA palesztin hír- ügynökség jelentette, hogy Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vég­rehajtó bizottságának elnöke hétórás eszmecserét folytatott a szíriai fővárosban tartóz­kodó amerikai kongresszusi delegációval. A maratoni megbeszélésen Arafat ismertette a Palesz­tinái ellenállásnak a Szadat elnök jeruzsálemi látogatása következtében kialakult kö­zel-keleti helyzettel kapcsola­tos álláspontját és kifejtet­te, hogy a mozgalom célul tűzte maga elé a palesztin nép jogainak, köztük az ön- rendelkezés és a saját füg­getlen állam megalapítása jogának érvényesítését — adta hírül a WAFA. Damaszkuszi diplomaták értékelése szerint igen jelen­tős az a tény, hogy az Egye­sült Államok parlamenti küldöttsége — jóllehet a kormány nem ismeri el a PFSZ-t — hajlandó volt ta­lálkozni a palesztin vezető­vel. Elnapolják A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség csúcsszövetségi titkársága úgy döntött, hogy elnapolja a januárra tervezett általá­nos sztrájkot, amellyel az Andreotti-kormány gazda­ságpolitikája miatt akar til­a sztrájkot takozni. Azzal indokolták el­határozásukat, hogy Andre­otti kormányának a napjai meg vannak számlálva, s „lé­nyegében megkezdődött a kormányválság”, jóllehet a kabinet hivatalosan még egy ideig funkcionál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom