Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-31 / 26. szám
leszárd 7Ív 'otomi Könyv XXVIII. évfolyam, 26. szám ARA: 0,80 Ft 1978. január 31., kedd Mai számunkból AKISZALAPSZERVEZETI TAGGYŰLÉSEK, KÜLDÖTTGYŰLÉSEK ELÉ (3. old.) A SZOCIALISTA MAGYAR TÁRSADALOM SZÜLETÉSE (4. old.) KIÉ VOLT A KETTŐS SÍR? (7. old.) (3. old.) Se Dávid, se Góliát DÁVID és Góliát példája évezredes intés a nagyság elhamarkodott megítélésének elkerülésére: sohasem bizonyos, hogy az a nagy, az erős, a legnagyobb, aki (vagy ami) első pillantásra annak látszik. Az igazi nagyság a teljesítményekben mutatkozik meg: ki, mire képes, milyen eredményt tesz le az asztalra. Ez bizony évezredes igazság, ám alkalomadtán mégis könnyű elfeledkezni róla. Ennek bizonyítására a számos, létező történelmi példa helyett, ezúttal érjük be szerényebb, ámde — napjaink fő gazdasági feladatait tekintve — feltétlenül hasznosabb párhuzamokkal. Megszokott dolog ugyanis egy-egy új vállalat, gyáregység, üzemrész, nagyobb berendezés vagy gépsor üzembe helyezésekor, az eseményt „legekkel” is méltatni. Szónokok és tudósítók egyaránt gyakran élnek azzal a formulával, miszerint az avatandó létesítmény hazánk, — vagy Közép-Európa, vagy a Duna-medence, vagy az évtized legnagyobb valamije, tehát nagy eredmény, nagy lépés, nagy reménység a fejlődésben. Viszonyítási alap pedig mindig akad, hogy legalább egy „leg”-gel megtiszteljék az újdonságot. Terjed ma már az a („legraffináltabb”) megfogalmazás is, hogy „hazánk . lélekszámát tekintve (vagy területét, vagy az egy főre jutó termelését, stb.), tehát viszonylagosan, az új — például — üzemcsarnok az adott gyártási ágban Európa hányadik, olykor legnagyobb kapacitású egysége. Vagyis addig számítgatják, forgatják az adatokat, amíg a szó: „legnagyobb” jogossá nem válik az adott teljesítmény jellemzésére. Az efféle méltatást sokfelé ugyanúgy kötelezőnek érzik, mint a nyakkendőt: avatóünnepségen illik kirukkolni mindkettővel. Kérdés azonban, hogy csakugyan méltatni való mércéje napjainkban bármelyik vállalatnak az, hogy — bizonyos földrajzi körben — ilyen-olyan méreteit tekintve a legnagyobbnak tekinthető? Aligha. Bármilyen mérce, amely csupán valamilyen statikus (állandó) mennyiség kifejezője, ma nem elég, sőt félrevezető lehet a minősítésben. Hiszen sohasem az adja egy-egy vállalat értékét, hogy például sok vagy kevés embert foglalkoztat, hanem, hogy milyen eredménnyel foglalkoztatja őket. El tudja-e tartani munkásait, alkalmazottjait a társadalom, a népgazdaság segítsége nélkül, úgy, hogy befizetéseivel, még gyarapítja is a közös kasszát, vagy minduntalan segítségre szorul, kedvezményekre, kedvező hitelekre, támogatásokra, stb. AZ, HOGY mekkora területen fekszik egy vállalat, vagy, hogy mekkora a víz-, vagy a villamosáram-fo- gyasztása, vagy az új gépsor percenként hány munkadarabot ad — ez csak akkor számít figyelemre méltónak, ha a terület minden négyzetcentiméterét, a felhasznált víz és villamos energia minden egységét, nemzetközileg versenyképes szinten hasznosítja, ha a lekötött, beépített terület, a felhasznált nyersanyagok és energia értékének többszörösét „állítja elő” az új gépsoron percenként gyártott termékek termelésével, és értékesítésével. Mit érnek a „leg”-ek? Vegyünk még egy példát. 1971—1975 között például a legtöbb találmányt a gépiparban dolgozták ki: 1704-et. Megközelítően másfélszer többet, mint a találmányok számát tekintve a sorban utánuk következő ágazat, a nehézipar, ahol 712 találmány született. Eszerint a gépipar — a találmányok mennyisége alapján — a „legtalálékonyabb ágazat” jelzőjét érdemelné. A „minőségi mérce” azonban mást mutat. Az egy találmányra jutó eredmény alapján ugyanis a nehézipar, a másfélszerte kevesebb találmánnyal több mint kétszerié nagyobb eredményt ért el. A gépiparban egy találmány hozama 1,9, a nehéziparban 4.0 millió forint volt. Melyik ágazat szolgált rá akkor, valóságosan a „legtalálékonyabb” címre — ha ez létezne? Csak az, ahol lényegében kevesebb fáradtsággal többre jutottak. A vállalatok minősítésének is ez a fajta mérce, az eredmények összevetése a legalkalmasabb. A vállalatok versenyképessége, eredményessége a fontos, nem a nagyságuk, hiszen a legnagyobb nem mindig a legeredményesebb is. Annak jár a legnagyobb jelző, ahol egy emberre, egy órára, egy gépre, egy négyzetméterre, egy egységnyi import nyersanyagra számítva a legnagyobb a jövedelem. ÉRTHETŐ PERSZE, ha egy-egy új létesítmény elkészültekor a szónok esetleg elveti a sulykot: szélesebb- szűkebb körben egyaránt mindig jelentős esemény, ha valami elkészül, ha valahol valamilyen új, hasznos dologgal gyarapodtak. Természetes, hogy ilyenkor, a nyo- maté^osságra törekvés miatt keresni kezdik a „leg”-ek használatának lehetőségét. 'Csak azután arra kellene ügyelni, ezek a „leg”-ek, ne váljanak a mindennapos munka mércéjévé iá. Nem az a fontos, hogy valaki méretre, létszámra, múltra vagy a jövőre tekintve kicsi-e vagy nagy, hanem, hogy évről évre milyen a teljesítménye, mit tesz le a közösség asztalára, hogyan állja a versenyt a világpiacon a Dávidok és Góliátok között. GERENCSÉR FERENC A bonyhádi egységé a vándorserleg K. Papp József köszöntötte a munkásőröket Gyönk Csatlakoztak a munkaversenyhez A bonyhádi munkásőrök Lengyelben, a szakmunkásképző intézetben tartották ünnepi egységgyűlésüket, amelyen megjelent K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Sörfőző István, megyei parancsnok, Daradics Ferenc, a járási, Mátyás István, a városi párt- bizottság első titkára. Péti Imre, a KISZ mb első titkára. Sikeres évet zártak a bonyhádiak kiképzésben és a szol. gálati feladatok példás ellátásában, a testületben folyó szocialista versenymozgalomban. Kiemelkedő munkájuk elismeréséként második alkalommal nyerték el a megye legjobb egysége címet, a vele járó vándorserleget és oklevelet. A híradó alegység pedig negyedszer kapta meg a megyei parancsnokság legjobb híradó alegysége címet, zászlót és oklevelet. Donáth Dénes egységparancsnok értékelő beszámolója részletes elemzést adott a megérdemelt elismerést arató munkáról. A vándorserleget dr. Sörfőző István adta át Donáth Dénes egységparancsnoknak, valamint a zászlót a híradó alegységnek. Szolgálatuk elismeréseként a 20 év a Haza Fegyveres Szolgálatában Érdemérmet Sebessy Sütő Albert, Sebestyén Ferenc, Gergely István, Kérő Imre, Link János, Hengl János, Szavcsák Mihály kapták. Két munkásőnt tüntettek ki a 15 éves, nyolcat a 10 éves fokozatával. Az ötéves emlékjelvényt tizenkettőn kapták, a Munkásőr Emlékérmet hét leszerelő, illetve tartalékba vonuló muhikásőr kapta. Az új munkásőrök Mátyás István, a városi pártbizottság első titkára előtt tették esküt. Az ünneplő munkásőröket köszöntötte K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára. Rövid összefoglalót is adott arról, hogy a megye ipara, mezőgazdasága hogyan teljesítette az ötéves terv időarányos részét. Vázolta az idei feladatokat, méltatta a megye legfiatalabb városa, Bonyhád fejlődését — amely, ben szerepe van a munkásőr- egység állományának, hiszen a kiképzési, szolgálati feladatok mellett a ermelő- munkában is megállta a helyét. Az ünnepi egységgyűlés a Munkásőrség Központi Kórusának fellépésével zárult. Igazi élményt nyújtó, magas művészi színvonalú előadásukat nagy tapssal fogadták az ünneplő bonyhádi munkásőrök. Szombaton tartotta ünnepi gyűlését a szekszárdi és a paksi munkásőregység. Szek- szárdon ötvennégy új munkásőr tett esküt, Tatár Lajos, a járási pártbizottság első titkára előtt. B. I. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap délelőtt a MEZŐGÉP gyönki gyáregységében termelési tanácskozást tartottak. A tanácskozáson, amelyen a gyáregység valameny- nyi dolgozója részt vett, legelőször is elhatározták, hogy csatlakoznák a Láng Gépgyárban elindított munkaversenyhez. A tanácskozás keretében a gyáriák meghallgatták Hóf Ád'ámot, a községi tanács elnökét, aki ismertette a községfejlesztési terveket. Sor került munkavédelmi oktatásra és a társadalmi tulajdon védelmének üzemi feladatairól is szó esett. LÖNHARDT FERENC Tudósítóink írjak Tudósítóinkat, Ékes Lászlót és Bitter Jánost arra kértük, hogy adjanak tájékoztatást a vetések állapotáról. Nagykónyi: A VETÉSEK FEJLETTSÉGE ÁTLAGOS Túl vagyunk már a tél felén, ha helyenként még fehér is a határ, és éjszakánként itt-ott erősen a fagypont alá süllyed a hőmérséklet, azért a tavaszra készülnek már az emberek. Így van ez a Koppánymenti Egyesült Mgtsz-nél is, ahol egyrészt a zárszámadást készítik elő, másrészt árgus szemekkel figyelik a földben lévő magot, a vetéseket. - A tsz-iroda előtt találkoztunk Kimmel Pál termelési főmérnökkel és Boda Sándor ágazatvezetővel. Néhány pillanat múlva felbúgott a motor, és megindult velünk a terepjáró gépkocsi az ireg- szemcsei út mellett levő 400 hektáros búzatábja felé. A tél foszlányai itt-ott még látszottak a mezőn és az útmenti árok szélén. Gyorsan haladt velünk a gép, és hamarosan feltűnt a hatalmas búzatábla. — Ez csak az egyik területünk, ugyanis összesen 1658 hektáron került földbe a búza, és 262 hektáron az őszi árpa — mondta Kimmel Pál. — Távolabb három munkacsapatunk is dolgozik, dtt érdemesebb lesz megállni. — Ezek a brigádok naponta kb. 200 hektáron végzik el a kalászosok fejtrágyázását — veszi át a szót Boda Sándor —, és a hét végére be is fejezik, ha az idő engedi. Tudja, azért kell kiszórni a „tavaszi" műtrágyát, hogy az eddigi károkat minimálisra csökkentsük. Ugyanis eddig rosszul teleltek a vetések. Hiányzott és hiányzik a hótakaró, a megfelelő meny- nyiségű csapadék. így hiába került időben és jó minőségben a földbe a vetőmag. A száraz ősz nehezítette a kelést, késleltette a fejlődést. — A vetéssel kapcsolatosan egyébként a munkakollektívákat kell dicsérnünk, hisz november 7. tiszteletére felajánlották, hogy befejezik a vetést, s ezt határidőn belül teljesítették — szólt közbe a főmérnök. A gépkocsi közben megállt a tábla közepénél. Kiszálltunk. Csípős januári szél vágott az arcunkba, és hamarosan pirosra csípte. Néztük a szélben elhajló fakó búzát. Egy gépkocsi közeledett felénk, s mögötte sűrű felhőként szállt a műtrágya. Kipirult arcú fiatalember ült a volánnál. Ahogy a közelünkbe ért, üdvözlésként intett, majd kikiáltott: „Kell a búzának ez nagyon.” Aztán továbbrobogott. — Ez a második műtrágyázás — mondta á főmérnök —, hisz a nitrogénadag kivételével az alapműtrágyát mindenütt biztosítottuk. De menjünk tovább, s nézzük meg az értényi és a koppányszántói táblákat is! Elmunkált területek között robogtunk a borzásigei dűlőben. Kismalomnál hatalmas lucernatábla szegélyezte útunkat. — Ezt érdemes megnézni — kezdte újra a beszélgetést Kimmel Pál. Tavalyi telepítésű tábla. Mi erre azt mond(Folytatás a 3. oldalon). Labdarugóink randevúja Ocsenyben A megye labdarugói kö/.iil ötszázan rajtoltak — a különböző kategóriákban — az oesényi 'repülőtérén, az első alkalommal megrendezett mezei futóversenyen. Riport a 6. oldalon.
