Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

s Képújság 1978. január 29. Kés helyett lézersugár A lézersugár előnyös fizi­kai tulajdonságai miatt olyan új eszköznek tekinthető, amely a röntgensugár-techni­ka és a radioaktív izotópok mellett a legtöbbet adhatja — technikai szinten — az or­vostudománynak. A lézer orvosi alkalmazása mintegy 10 évvel ezelőtt kez­dődött meg az Egyesült Álla­mokban. Több amerikai ku­tatócsoport megállapította, hogy a lézersugár igen aktív hatású a szem ideghártyájá­ra és ezt a szemlencse fóku- szoló hatása is erősíti. Baj kon Bajkonur Kazahsztán kö­zépső részén található. Nem messze a kilövőállás acélko-' losszusától emlékoszlop áll, rajta felirat: „A szovjet em­ber alkotó szellemének segít­ségével innen kezdődött a vi­lágmindenség meghódítása”. Bajikonúrhoz közeledve — a levegőből szinte holdbéli táj tárul a szemünk elé. Nö­vényzet nincs, a föld repede­zett, sárgás homokdombok és szikes területek fehérlő foltjai váltják egymást. Csu­pán az utak határozott vona­lai utalnak az emberre. Az éghajlat félsivatagi: for­ró nyár, hideg tél kevés hó­val. Úgy tűnik, Bajkonur épí­tői hihetetlen vállalkozást hajtottak végre: a homokon korszerű vállalatok, egyedül­álló indíitóberendezések emel. kednek. Innen indult a Föld első mesterséges szputnyikja, in­nám startolt a legendás „Vosztok”, az első világűrhó­dító emberrel — Jurij Gaga- rinnal — a fedélzetén. Bajkonur építése az 50-es évékben — a szűzföldek meg­hódításával — kezdődött. Ezek a földék ma már több ur — űrrepülőtér millió' tonna gabonát adnak. A népsűrűség azonban még ma is alacsony. így a siker­telen indítás nem fenyegeti a lakosságát, a rakéták kiégett lépcsőit könnyű előkeríteni. A napsütéses napok száma itt több mint 300 évente. Ez az első időkben kedvező kö­rülménynek számított: a start (kevésbé függött az időjá. réstől, könnyebb volt az űr­hajókat pályára bocsátani. Később már éjszaka, télen és meglehetősen erős szélben is indítani tudták a rakétákat. Az űrrepülőtér első építői — szerelők, mérnökök, tudó­sok — kezdetben sátrakban és vagonókban laktak. A startponthoz közel néhány könnyű faházat építettek. Ezek egyike Szergej Koroljov főkonstruktőré volt, egy má­sikban az űrhajósok vártak indításra. Gyakran jártak itt Msztyiszlav Keldis, Valentyin Glusko, Mihail Jangel akadé­mikusok és más szovjet tudó­sok, konstruktőrök. Ezek a házak ma már a történelemé. Emlékmúzeum is van itt, amelynek vendégkönyvében olvashatjuk a „Szojuz— Apollo” és a „Raduga” kísér­letekben részt vevő külföldi szakemberek bejegyzéseit is. Az űrrepülőtér egyre kor­szerűbbé válik. A legtöbb szol­gáltatást valóságos vállalat végzi soeciális felszerelések­kel. Bajkonuron gyűjtik ösz- sze a teljes rakéta-űrhajózási rendszert, itt végzik a start előtti felülvizsgálatokat, az üzemanyag-tankolást. Valósá­gos város fejlődött, ki itt, több tízezer lakossal — kényelmes áruházakkal, kávéházakkal, szállodákkal. Vannak stadio­nok és uszodák, kultúrpalota és városi park. Szergej Korol­jov nevét az egyik tér viseli, ahol emlékművet állítottak a gyakorlati űrhajózás úttörő­jének. Az űrhajósok hagyo­mánya ma már, hogy start előtt felkeresik az emlékmű­vet. Egyébként az ő részükre modern „űrhajós” szálloda áll a város szélén, orvosi köz. ponttal. Bajkonur története azon­ban még fiatal. Bizonyára sokszor leszünk tanúi olyan jelentős űreseményeknek,- amelyek innen, kazah földről indulnák. (BUDAPRESS—APN) MIHAIL CSERNISOV Műszerek a növénytermesztésben A növénybiológiai kutatások célja általában a jobb fajták kinemesítése, a táplálkozási és fejlődési viszonyok megjavítá­sa, valamint a kártevők és élősködők kiküszöbölése. A modern növénybiológiai kutatásokhoz, de a korszerű növénytermesztéshez is megfelelő műszerek kellenek. A mű­szeripar — a növénytermesztés és az állattenyésztés szakem­bereinek kívánságai, útmutatása alapján — egyre újabbakat fejleszt ki. Ezek egyike az NDK-gyártmányú „Isonitromat— 5200” típusú automatikus analizátor, amely kimutatja a nitro­gén jelenlétét az élő szervezetekben és segítséget nyújt a nö­vényi betegségek megállapításához is. Orícas dömper A belorussziai Zsogyino gépkocsigyárában készült el a 110 tonna teherbírású „BEL AZ—7519” dömper prototípu­sa. (Fotó — TASZSZ—MTI—KS) w Óriások az erőművek mellett Ez a megfigyelés adta az ötletet, hogy egy addig igen nehezen (befolyásolható és csak körülményesen operál­ható betegséget, az ideghár­tya leválását lézersugárral gyógyítsák. Ez a (betegség sok esetben jelentős látásromlást okozott, ami megszüntethető, ha a levált területeket sike­rül .visszaragasztani” az ér- hártyiához. Ezt elektromos késsel, meg úgynevezett fo- tokoagulációval eddig is el lehetett érni, de a lézer ép­pen rendkívül finom pontha­tása és csekély szóró hatása folytán erre alkalmasabbnak bizonyult. Az ideghártya kü­lönböző pontjain apró lézer- égeseket okoznak, s ez bizto­sítja az ideghártya letapadá­sát. Mindez rendkívül rövid idő alatt és a szem megnyitá­sa nélkül végezhető el. Hasonló „műtét” végezhető lézersugárral recerhártya le­válás esetén is. A lézersugárral való finom manipulációs lehetőségeket mutatják azok a kísérletek, amelyek során sejten belüli műtéteket végeztek. Egy egy­sejtű állatkában például mik­roszkóppal fókuszált lézersu­gárral 1x2,5 mikron területű részt elpusztítottak. Ezek a hallatlanul tűszerű hatások, amelyekkel egyetlen sejt apró részletét a többi terület épsé­ge mellett teljesen elroncsol­hatunk, jogosították fel a ku­tatókat, 'hogy a lézert olyan mifcrosebészeti eszköznek te­kintsék, amely messze felül­múlja az eddig használt esz­közöket (mikromanipulátor, elektromos kés.) Sokat ígérő kísérleteket végeztek lézersugárral bizo­nyos daganatok kiirtása terén is. Az uránbányászok egészségéért Pribram közép-csehországi városban, a cseh uránbányá­szat központjában fejlett és sökrétű egészségügyi ellátást építettek ki. A városközpont­ban orvosi szakrendelő mű­ködik, 175 ágyas kórházzal; az egyes aknák mellett pedig bányabrvosi rendelőket épí­tettek. Gyógyüdülőjük a szlovákiai Stoszfürdő, ahol főleg légúti megbetegedéseket kezelnek. Rendszeresen kapnak ingye­nes beutalót a jugoszláviai tengeri fürdőhelyekre is. A csehszlovák uránbányászok tízévi föld alatti munka után, 50 éves korban mennek nyug­díjba. Földművelés Szovjet és lengyel repülő­géptervezők néhány évvel ez­előtt új mezőgazdasági gép­típust fejlesztettek ki, amely, nek evártására a mieleci re­pülőgépgyár — ahol a felvé­tel készült — is berendezke­dett. Az M—15 rendkívül szo­katlan, merész konstrukció. Ez a világ első olyan mezőgaz­dasági repülőgépe, amelynek sugárhajtású gázturbina a hajtóműve. Az AI—25 típusú turbinát a 12,5 méter hosszú, 5,2 méter magas, 22 méter szárny hosszúságú gép kabin­jának tetején helyezték el a tervezőik. A 2,2 tonna szórandó anyag befogadására alkalmas tartó­a magasból lyokat a kettős szárnyak kö­zé, kétoldalra építették be. Az alacsonyan levő két tar­tály a földön oldalról köny- nyen hozzáférhető, s mind­kettő egyidejűleg tölthető, így egy gép naponta 35—40 tonna műtrágyát vagy más anyagot is kiszórhat. Ha a gép tíz méter magasan re­pül, a szóróanyag terítési szé­lessége 60—70 méter, ami az eddigi legjobb gépek széles­ségének is kétszerese. Az M —15-ös füves talajon is köny- nyedén fel- és leszállhat; a gép orrkerekes, ami nagyban elősegíti földi mozgását. Az erőművek üzemeltetése­kor a 'kondenzátorok hűtésé­re máig is a folyók és a ta­vak vizeit használják fel, már csak azért is, mivel az ilyen rendszerű hűtőberendezések helyigénye kicsiny, a táj ké­pét alig változtatják meg; ezenkívül az építési és üze­mi költségek csekélyek, és kiváló hűtőhatás érhető el. A hűtésre használt természetes vizek minősége veszélyezteti a nagy hőterhelést, különösen akkor, ha erősen szennyezett. De a vizeknek a természetes hőtartományon túli felmele­gítése kedvezőtlen biológiai hatásokkal is jár, úgyhogy a folyók és tavak hűtőkapacitá­sának igen szűkek a határai. — Az emberiségnek a rendelkezésre álló vegyi és nukleáris fűtőanyag-tartalé­kok teljes kimerítését meg­előzően már gondolnia kell új, méreteiben és jelentősé­gében az eddigieket jóval meghaladó energiaforrások megismerésére, felhasználá­sára. — Ez a gondolat, me­lyet Vlagyimir Kirillin, a Szovjetuni Minisztertaná­csa Állami Tudományos és Műszaki Bizottságának el­nöke fejtett ki, egyben ma­gyarázatot is ad arra a kér­désre, hogy a Szovjetunió — annak ellenére, hogy a világ egyetlen olyan ipari nagy­hatalma, melynek gazdasága teljes mértékben saját nyers­anyagokra támaszkodhat — miért folytat jelenleg is szé­les körű tudományos kutatá*- sokat újabb energiaforrások felderítésére. Az ENSZ által végzett leg­utóbbi felmérések szerint a világ teljes energiatermelése az utóbbi 25 év során meg­háromszorozódott. A Szov­jetunióban pedig az utóbbi negyedszázad során a villa­mos energia termelése több A hőerőművek mellett többnyire ott sorakoznak a szép vonalú, hatalmas hűtő­tornyok — az úgynevezett természetes huzata hűtőtor­nyok —, amelyekben a leve­gőáram sűrűségkülönbség folytán jön létre, ami a tor­nyot kitöltő meleg, nedves le. vegő és a hidegebb külső le­vegő sűrűségéből adódik. A kondenzátorból áramló és a turbina hulladékgőze által felmelegített hűtővizet a to- ronvban fuvókákkal ellátott csőhálózat segítségével por- lasztjá'k. Az így keletkezett vízcseppfátyol ellentétes irányban mozog a felfelé szálló légáramlattal. Ebben a folyamatban egyrészt hőáta­mint tizenegyszeresére nö­vekedett. A statisztikai adatok kö­zött érdemes megemlíteni Zinovij Csuhanovnak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagjá­nak számítási eredményeit. Ezek szerint, abban az eset­ben, ha az egy főre jutó fűtőanyag-fogyasztást az USÁ-ban ma érvényes nor­ma felében tételezzük fel, akkor 30—35 év alatt az em. beriség energiafogyasztása a ma ismeretes és gazdaságo­san kitermelhető kőolajtar­talékok többszörösét érheti el. Pedig a kőolaj elsősor­ban a vegyipar számára rendkívül fontos alapanyag. A Nyugaton energetikai válságot előidéző olajáreme­lések után általánosan meg- figyelhelővé vált a fűtő­energetikai háztartásokban az olaj és a gáz részesedé­sének csökkenő tendenciája. Ezzel egy időben pedig újra megnőtt a szilárd energia- hordozók, közöttük is első­sorban a hosszú ideig igaz­ságtalanul elhanyagolt feke­teszén szerepe. dóssal, másrészt elpárolog­tatóssal megy végbe a hő­csere. A torony fenekén ki­képzett medencében gyűjtik össze a lehűtött vizet, s a pá­rolgási veszteségeket termé­szetesen pótolják. A vizet visszaszivattyúzzák a torony­ba, és ezzel a körfolyamat új­ra kezdődik. A vízcseppfátyol úgyszól­ván teljes mértékben telíti a felfelé áramló levegőt. Ami­kor a levegő ebben a telített állapotban, a hűtőtorony fel- 1 ső részén kilép a hidegebb at­moszférába és lehűl, víztar­talma igen fontos cseppecs­kék formájában kondenzáló, di'k. Ez okozza a jellegzetes, messzire látszó gőzcsóvákat a hűtőtornyok tetején. A szovjet népgazdaság gyors fejlődési ütemének fenntartása érdekében az energetikai fejlesztés fő stratégiai irányvonala alap­vetően a fűtőenergetikai tar­talékoknak a korábbihoz hasonló, folyamatos feltárá­sát és felhasználását céloz­za. A tervelőirányzatok sze­rint a Szovjetunió villamos- energia-termelése az 1975-ös 1038 milliárd -kilowattóráról 1980-ra 1380 milliárd kilo­wattórára, kőolajtermelése 491-ről 640 millió tonnára, gázkitermelése 289 milliárd köbméterről 435 milliárd köbméterre, széntermelése pedig 701-ről 810 millió ton­nára növekszik. Felépültek a világ legna­gyobb, villamos energiát ter­melő vízlépcsői, de a folyók tartalékai ma még koránt sincsenek kihasználva. Az ötéves tervidőszakban a ví­zi erőművek összteljesítmé­nyét 15—16 millió kilowatt értékre kívánják emelni. 1980-ig a tervek szerint a vízi erőművek és az atom­erőművek által szolgálta­tott energiamennyiség eléri A Csehszlovákiában épülő chvaleticei 2x200 megawatt teljesítményű erőmű hűtőtornyai Az energetika problémái I Képünkön: szerelik az új repülőgépet

Next

/
Oldalképek
Tartalom