Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-03 / 2. szám
Z'ixxnaN , e ^PUJSAG 1978. január 3. Kosárlabda országos döntő 1. BSE, 2. MIK VM, 3. Úszni tudni keil! Beszélgetés Novák Ilonka olimpiai bajnokkal Ökölvívóbemutató A Kajdacsi Termelőszövetkezeti Sportkör vezetőségének felkérésére január 16-án a Szekszárdi Dózsa legjobb ökölvívói látogatnak Kaj- dacsra. A termelőszövetkezeti sportkör vezetősége úgy tervezi, hogy az egyesületi közgyűlést követően kerül sor a bemutató mérkőzésekre. A Szekszárdi Dózsa elnöksége — mint már annyiszor — ezúttal is teljesíti a vidéki egyesületek kérését — és Orbán László Európa-bajnok vezetésével bemutatót tartanak a fiatalok Kajdacson. Amennyiben a helybeli fiatalok igénylik, úgy élmény- beszámolóra is sor kerülhet. Decsi szurkolók panasza Nem szeretjük a névtelen leveleket, de ezúttal mégis úgy döntöttünk, közlünk részleteket abból az írásból, melyet decsi sportbarátok aláírással juttattak el szerkesztőségünkhöz. „Megdöbbentőnek tartom, hogy Decsen évek óta nincs labdarúgócsapat. Szerintünk a 4—5 ezer lakosú községnek azért nincs csapata, mert akiknek feladatuk lenne, hogy a községben ebben az ügyben tegyenek valamit, nem szeretik a sportot. Van ugyan kispályás labdarúgóbajnokság, ez azonban nem elégíti ki az igényeket. Tudomásunk szerint a termelő- szövetkezet komoly összeget ad sportcélokra, de a tanács, sőt az üzemek is segítenek, ha kell. Éppen ezért érthetetlen, miért nincs ennek a nagyközségnek csapata. Az a kérésünk, mint már annyiszor megtették a sport érdekében, ezúttal is segítsenek.” A levél íróinak igazuk van, Decs megérdemelne legalább égy járási bajnokságban szereplő csapatot (valamikor megyebajnokságban szerepeltek). Azzal is egyetértünk, hogy a helyi vezetőkön is sok múlik, de senki ne várja a tanácselnöktől vagy a tanácstitkártól, hogy nagypályás labdarúgócsapatot szervez. Az egyesület vezetőinek a KISZ-fiataloknak kell ebben az ügyben a szükséges lépéseket megtenni. Egyet azonban hadd jegyezzünk meg: ha nyolc-tíz csapattal rendeznek kispályás iabdarúgóbajnokságot, ez számszerűleg több embernek tudja biztosítani a rendszeres sportolást, mint adott esetben a járási bajnokságban szereplő csapat. A legjobb megoldás persze az lenne, ha lenne nagypályás járási bajnokságban szereplő csapatuk, de mellette megmaradna a tömegsport jellegű kispályás labdarúgás . Befejeződött Szekszárdon a kosárlabda országos ifjúsági bajnokság női döntőjének négynapos küzdelemsorozata. A sorsolás szeszélye folytán az utolsó fordulóban találkozott egymással a két veretlen, a BSE és az MTK VM együttese. A bajnoki cím sorsát eldöntő mérkőzés az előzetes várakozásnak megfelelően óriási küzdelmet, élvezetes, jó játékot hozott, melyből végül is a BSE csapata került ki győztesen. Lapunkban legutóbb az országos döntő harmadik fordulójáról számoltunk be olvasóinknak. Tudósításunkban akkor úgy fogalmaztunk, hogy a Szekszárdi Dózsa fiataljai számára a BKV Előre ellen szerzett második győzelemmel — elérhető közelségbe került a negyedik hely megszerzése. Nos, a szekszárdi lányok, Tapodi László edző irányításával a hátralévő két fordulóban még tartogattak egy meglepetést. Az MTK VM ellen ugyan még csak tisztes helytállást, szoros arányú vereséget vártunk a szekszárdiaktól, de ... Igen, az utolsó mérkőzésükön reménykedtünk, s nemhiába. Fegyelmezett, jó játékkal legyőzték a KSI „A” gárdáját. Ezzel együtt a jelen lévő szakemberek nagy meglepetésére, a közönség még nagyobb örömére a hatos döntő igen előkelő harmadik helyén végeztek. A torna negyedik fordulójának eredményei: BSE—KSI „B” 95:32 (48:12). Egy percig sem volt kétséges a BSE csapatának győzelme. Ld: Kosa 38, Deák 14, Tarczy 11, illetve Kalocsai 14. MTK VM—Szekszárdi Dózsa 83:50 (42:24). A 33 pontos vereség ellenére sem okozott csalódást a hazaiak játéka. Ld: Czeglédi 26, Kovács 25, Verba 14, Zsidai 10, illetve Várkonyi 18, Varga 14. KSI „A”—BKV Előre 54:49 (25:33). Az Előre játszott jobban, tízpontos vezetését az Utolsó három percben veszítette el. Ld: Moss 14, Stu- bics 10, illetve Kovács 20, Eskütt 14. A zárónapon is mérsékeli érdeklődés kísérte a mérkőzéseket. Elsőként a Szekszárdi Dózsa és a KSI „A” csapata lépett pályára. A lilafehérek 33:22-es félidő után meggyőző játékkal 65:42 arányban nyertek. Legjobb dobók: Varga 17, Várkonyi 14, Farkas 10, Gyurcsák 10, illetve Leiner 11. Ezután a KSI „B”—BKV Előre találkozó következett. A közlekedésiek nagy lelkesedése kevésnek bizonyult az egységesebb sportiskolások ellen. Végeredményben 64:41 (31:18) arányú KSI-siker született. Ld: Fenesi 20, Fekete 14, Szuchy 12, illetve Eskütt 18. A kosárlabda sportág minden izgalmát felvonultatta a BSE—MTK VM összecsapás. A nagy tét rányomta bélyegét a találkozó színvonalára, amely két ellentétes félidő után a BSE 62:58 (28:35) arányú győzelmét hozta. Ld: Kosa 22, Lesó 14, Deák 10, illetve Zsidai 23, Verba 13. Szekszárd Az országos döntő végeredménye: 1. BSE 10, 2. MTK VM 9, 3. Szekszárdi Dózsa 8, 4. KSI „B” 7, 5. KSI „A” 6, 6. BKV Előre 5 ponttal. Az ünnepélyes eredményhirdetésre felsorakozott csapatok a bajnoki érmek mellett a KlSZ-megyebizott- ság, az OTP megyei igazgatóság, az Állami Biztosító, a Szekszárdi Nyomda, a városi tanács, a megyei sporthivatal, a városi TSH tiszteletdíjait vették át. A torna legeredményesebb játékosának Kosa Emília (BSE) bizonyult, aki 144 pontot szerzett. A legjobb játékosnak járó tiszteletdíjat Zsidai Szilvia (MTK VM) kapta. Miután gratuláltunk Szabó Ödönnek, a bajnok BSE csapata edzőjének, arra kértük, értékelje az országos döntő tapasztalatait. — Nekem meglepetést jelentett a szekszárdiak döntőbe jutása. A tornán nyújtott játékukat látva aztán újabb kellemes meglepetést okoztak a harmadik hely megszerzésével. Az MTK VM és a mi együttesünk kiemelkedett a mezőnyből. A KSI-nek két tehetséges csapata szerepelt itt, de ők egy-két évvel fiatalabbak a többieknél. A tornát remekül rendezték meg a szekszárdiak, amiért köszönetét mondunk. Egyetlen negatívumot tudok csupán megemlíteni: a négynapos döntőt feltűnően nagy érSzabó Ödön, a BSE edzője dektelenség kísérte a közönség részéről. Ez hiba. Én annak idején megszoktam, hogy ebben a városban zsúfolt nézőtér előtt rendezték a mostaninál kisebb értékű tornákat is — mondotta Szabó Ödön. — FEKETE — A harmincas esztendők elején hangzott el az egykori Úszó Szövetség jelmondata: — Mindenki tudjon úszni! Ezért az egyébként tiszteletre méltó célkitűzésért akkoriban nem sokat tettek az illetékesek. Ma más a helyzet. Erről a kérdésről, az úszás ABC-jé- ről beszélgettünk INovák Ilonkával, a Magyar Üsző Szövetség elnökségének tagjával, aki amint erre az idősebb sportkedvelők jól emlékeznek, az 1952-es olimpiáról aranyéremmel tért haza. — Még soha sem történt nálunk annyi minden az úszás alapfokú oktatásáért, mint napjainkban — mondja Novák Ilonka. — A közelmúltban Budapesten 17 tanuszoda épült, vidéken 10 tanuszodát adtak át rendeltetésének. Mind a négy évszakban csak ott lehetséges az alapfokú oktatás, ahol fedett létesítmény van. Több helyen átmeneti megoldásként sátortető felállításával próbálkoznak. Ez is jó. Személy szerint az átmeneti megoldást ugyan nem kedvelem, mert bár kevesebb pénzt kíván, de azt tapasztaltam, hogy pezsgő, eleven úszóélet csak ott alakulhat ki, ahol mindennap nyitva van az uszoda bejárata. A sátortetővel viszont elég gyakran van baj. — Az úszónak akkor kell a legkevesebb súlyt vinnie a vízben, ha lényegében egész teste a szint alatt van. Ez a törvény hogyan érvényesül az alapfokú úszóoktatásban? — Arra törekszünk, hogy a gyerek bedugja a fejét a vízbe. Fokozatos az ismerkedés, a barátkozás. Kell, hogy a gyerek arca, orra, szája, füle megszokja a vizet, az ehhez vezető út egy kis pancsolás, lubickolás. — Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon úszni? — Legszívesebben visszakérdeznék — folytatja a beszélgetést Novák Ilonka. — Mi az úszni tudás? Erről eltérők a vélemények. Szerintem az tud úszni, aki ha történetesen felborul vele a csónak a Duna vagy a Tisza közepén. akkor partra tud érni százaléka bármely pillanatban hajlandó megesküdni, hogy ismeri a szabályokat. Aztán előfordul, hogy nem ért egyet a játékvezető véleményével, mert — szerinte — a mérkőzés bírája nincs tisztában a szabályokkal. Egy bizonyos: még azoknak is forgatni kell a szabálykönyvet, akik* hétről hétre magukra öltik a játékvezetői ruhát és huszonkét labdarúgó között igyekeznek igazságot tenni, olyan ítéletet hozni, mely a szabályoknak, a rendelkezéseknek megfelel. Biztosak vagyunk abban, hogy néhány példa meggyőzi a szurkolótábort arról, nem is olyan biztos, hogy teljesen tisztában van a szabályokkal. Magas követelmény, de erre kell törekedniük a pedagógusoknak. Vízbiztonság, ez az úszni tudás meghatározója. Bármi fordul elő a medencében, a folyóban, vagy a tóban, nem szabad megoldhatatlan feladat elé kerülni! Visszatérve a fő kérdésre, a tapasztalat az, hogy az alapfokú úszóoktatáson, 20 lecke után, már 50—100—150 métert le tudnak úszni a legügyesebb gyerekek. — Valaha jellegzetes figura volt a medencék szélén álló úszómester, aki egy hosszú rúdra kötött kötélen lógatta be a tanítványát a vízbe. — Ma már ilyen nincs, vagy legalábbis ritka, mint a fehér holló. Más a módszer. Az oktatás a kis vízben kezdődik, lubickolással-fröcskö- léssel, ezután következik a kéz- és lábtempó megtanulása. Változott a helyzet az úszásnemek sorrendjében is. Régebben a mellúszást sajátították el a kezdőkkel, ma az első a gyorsúszás, talán azért, mert amikor ezt oktatják, kevesebb hely kell az uszodában a gyerekeknek, mert a kezek és lábak nem oldalirányban mozognak. Ez csak az egyik ok. A másik az, hogy a gyorsúszás mozdulatai természetesebbek, hasonlítanak ahhoz, amikor az ember mászik. iHa ez jól megy, akkor következhet a hátúszás. Ennél könnyű a légzés, megtanulása nem okozhat különösebb nehézséget. Ezután jöhetnek a mellúszás leckéi. — Mi a felső korhatár, amikor még érdemes leckéket venni? • — Ilyen nincs — vélekedik Novák Ilonka. — Bármikor érdemes elkezdeni! Még szégyenérzetük sem lehet az idősebbeknek, amióta nem hosszú rúdra erősített kötélen lógatja be az úszómester a vízbe a tanítványt. Bármikor érdemes kezdeni a leckéket, mert az úszás azon kevés sportok közé tartozik, amelyeket az ember élete végéig gyakorolhat. A vizet, levegőt és a napfényt együtt csak az élvezheti, aki tud úszni. A mai naptól megindítjuk Mit ítélne? címmel azt a sorozatot, amelyben egy-egy labdarúgó-mérkőzésen bármikor előforduló esetet írunk le. Az olvasó a három megadott válasz közül bejelöli az általa helyesnek vélt döntést. Olvasóink a helyes választ, az első négy szelvényről a megfelelő játékvezetői ítéletet lapunk keddi számában olvashatják. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy az 1—4 szelvényt úgy küldjék be, hogy legkésőbb január 9-én szerkesztőségünkbe érkezzen, mert azokat, melyejf erre az időpontra nem lesznek ott, nem értékelhetjük. Az első négy szelvény legjobb megfejtői között sportkönyveket sorsolunk ki. Az ünnepélyes záróakkord. A győztes BSE csapatkapitányának Dudás Antal, az OTP Tolna megyei igazgatója adja át a kupát és a bajnoki érmeket. Mit Ítélné? í. A kapus kifutva véd egy labdát. A lendülettől egészen a büntetőterület vonaláig ér, ott megáll. A feléje futó ellenfél támadni akarja. A kapus a kezében tartott labdával szándékosan megdobja a büntetőterületen kívül lévő ellenfelet. Mi az ítélet? A választ kérjük bekarikázni! Kiállítás és közvetlen szabadrúgás 1 Kiállítás és közvetlen szabadrúgás, ahol a megdobott játékos tartózkodott X Kiállítás és büntetőrúgás 2 Beküldési határidő: 1978. január 9. A feladó neve: Lakcíme: A Szekszárdi Dózsa fiatal együttese, mely a harmadik helyen végzett. Középen Tapodi László edző. MOLNÁR KÁROLY Ismeri a szabályokat? A labdarugo-szurkolók 99 is. (A helyes megfejtők között könyveket sorsolunk ki!)
