Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

2 Képújság 1978. január 27, Carter fogadta Ponomarjovot Carter és Ponomarjov tárgyal a Fehér Házban James Carter, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Házban fogadta Borisz Po­nomarjovot, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldött­ségének vezetőjét, a Legfel­sőbb Tanács nemzetiségi ta­nácsa külügyi bizottságának elnökét, az SZKP KB PB póttagját, a KB titkárát. A találkozón áttekintették a szovjet—amerikai kapcsola­tok helyzetét és a nemzet­közi élet több más kérdését. James Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya érdekelt a szovjet —amerikai kapcsolatok to­vábbi fejlesztésében. Borisz Ponomarjov ismer­tette a Szovjetunió elvi po­litikáját, amely az enyhülés megszilárdítására és fejlesz­tésére, a szovjet—amerikai kapcsolatok előbbre vitelére irányul. A találkozón jelen volt Anatolij Dobrinyin, a Szov­jetunió egyesült államokbeli nagykövete is. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely Borisz Ponomarjov vezetésével Washingtonban tartózkodik, csütörtökön lá­togatást tett az Egyesült Ál­lamok kongresszusának kép­viselőházában. A szovjet vendégeket John Brademas, Politikai sztrájk Nem hivatalos becslések szerint hatszázezren sztráj­kolnak Nicaraguában. A kö­zép-amerikai állam főváro­sában, Managuában szerdára általánossá vált a munkabe­szüntetés. Az ország két nagy szakszervezete közölte: a sztrájkolok addig nem áll­nak munkába, amíg a kor­mány nem vizsgálja ki Ped­ro Joafuin Chamorro, a La Prensa című lap főszer­kesztője, a kegyetlen Somo- za-rezsim bírálója meggyil­kolásának körülményeit és nem vonja felelősségre a bűnösöket, akiket — minden jel szerint — Somoza köz­vetlen környezetében kell keresni. A január 10-én elkövetett, nyilvánvalóan politikai gyil­kosság a Somoza-rezsim el­leni határozott fellépésre késztette az ország politikai pártjait: a Nicaraguái Kon­zervatív Párt nyilatkozatban követelte a diktátor lemon­dását. a demokratapárti képviselő- csoport helyettes vezetője üd­vözölte, hangoztatva, hogy a küldöttség látogatása lehető­vé teszi a két ország tör­vényhozó testületéi közötti kapcsolatok szorosabbra fű­zését, s így hozzájárul a szovjet-amerikai kapcsolatok általános bővítéséhez. Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: „Házipatikára egyelőre nincs szükség, a porszívóhoz viszont jól jön az új por­zsák” — állapította meg Georgij Grecsko, a Szaljut— 6 űrállomás fedélzeti mér­nöke, aki „egyenes” televí­ziós közvetítésben csomagolta a Progressz—1 teherszállító űrhajó egyik tartályát, hogy bemutassa, miket is külde­nek az űrhajósok számára. Az űrállomás kéttagú sze­mélyzete a tervnek megfe­lelően csütörtökön is foly­tatta a kirakodást, egyben előkészítette a hajtóanyag áttöltését is. Az űrállomás személyzeté­nek hozzávetőleg egyton­nányi felszerelést, műszert és a létfenntartáshoz szükséges Borisz Ponomarjov köszö­netét mondott az Egyesült Államok kongresszusa ré­széről tapasztalt szívélyes vendéglátásért, majd részle­tesen ismertette a Szovjet­uniónak a békére és nem­zetközi biztonságra, és egyes regionális problémákra vo­natkozó elvi álláspontját. anyagot, élelmiszert küld­tek az üzemanyagon kívül. ,Ez valamivel több mint egy hónapra látszik elégségesnek az olyan munkafeltételek mellett, amelyek az űrállo­máson fenállnak, s amelyek sok anyagot is igényelnek. A világűrbe juttatott fel­szerelés között új ruhák, tréningruhák és fehérnemű is volt. Az űrhajósok ugyan­is alaposan beleizzadnak ru­háikba a rendszeres izom­fejlesztő tréning során. A ruhaváltás' ugyan megoldott, de — bár zuhanyozó már van az űrállomáson —, a nagymosás kérdése még nincs megoldva... Ezért kül­dik teherszállító űrhajóval az utánpótlást ruhából és fehérneműből is számukra. Magyar-mozambiki tárgyalások Szamora Machel mozam­biki elnök csütörtökön fo­gadta Púja Frigyes magyar külügyminisztert, aki hivata­los és baráti látogatáson tar­tózkodik az országban. A meleg és elvtársi lég­körben lefolyt megbeszélésen a felek véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, vala­mint Magyarország és Mo- zambik együttműködése idő­szerű kérdéseiről. A tárgyaló felek kijelentették, hogy mélységesen elégedettek a magyar-mozambiki kap­csolatok jelenlegi alakulásá­val, s aláhúzták, hogy a kapcsolatokat továbbra is fejleszteni és erősíteni kell. Három módosítás London, László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: A skót önkormányzat el­lenzői az alsóházi vita gyér látogatottságát kihasználva szerdán este három módosí­tás megszavazásával érzékeny csapást mértek a kormány decentralizálási terveire. Az egyik módosítás, ame­lyet éppen egy lázadó mun­káspárti képviselő terjesztett be, kiköti, hogy az önkor­mányzat csak akkor léphet életbe, ha azt a népszavazá­son a választásra jogosult skótoknak legkevesebb 40 százaléka támogatja. Egy másik módosítás lehetővé te­szi, hogy a Shetland és Ork­ney szigetek lakossága ki­vonhassa magát a skót gyű­lés hatásköre alól. Michael Foot, az alsóház vezére sajnálkozását fejezte ki a szavazások eredménye miatt és közölte, hogy a kormány a törvényjavaslat további vitája során meg­próbálja majd töröltetni a módosításokat. Skóciában viszont máris nagy csalódást keltett a parlament döntése. Donald Stewart, a skót nacionalista párt parlamenti vezetője ke­serű szavakkal támadta az ötkormányzat angol ellen­zőit, akik minden lehetősé­get megragadnak a decent­ralizálás meghiúsítására. Átrakodás az űrben Utánpótlás egy hónapra A Bantusztán-blöff A fajvédő dél-afrikai re­zsim politikáját a felszínen egyre keményebb rendőrter­ror és az elnyomott fekete többség mind hevesebb ellen, állása kíséri. A mélyben azonban működik egy rend­kívül ravasz és veszedelmes gépezet, amelynek az lenne a feladata, hogy csökkentse a fajvédőkre nehezedő nyo­mást és hosszú évtizedekre konzerválja a jelenlegi ural­mat a Dél-afrikai Köztársa­ságban. Ez az úgynevezett „Ban. tusztán-terv” apparátusa: A dél-afrikai kormány az ország területén belül már létrehozott két államalakula­tot. Az egyik a földrajzilag teljesen elszigetelt Lesotho, a másik Swáziföld. Ez utóbbi­földrajzi helyzete annyival kedvezőbb, hogy „csak” há­rom oldalról veszi körül a Dél-afrikai Köztársaság terü­lete; egy vékony sávon Mo- zambik szomszédja. E két ál­lam tagja az ENSZ-nek és a Brit Nemzetközösségnek. Ugyanakkor azonban megma­radt gazdasági függésük a Dél-afrikai Köztársaságtól, amellyel vámunióban van­nak! KILENC — ÉS AZ EGYETLEN A két államalakulat létre­hozása azonban — noha meg­osztotta a fekete többséget — még nem tartozott a volta­képpeni „Bantusztán-terv- hez”. Ez utóbbi lényege, hogy Dél-Afrika területén kívül kilenc úgynevezett „törzsi otthont”, vagy törzsi államot Ember-rezervátumok hozzanak létre. A 23 milliós ország csaknem 19 millió fe­kete lakosát részben ezekbe a törzsi otthonokba akarják tömöríteni, részben pedig külön munkavállalói enge­dély alapján akarják dolgoz­tatni őket a tisztán fehér ura­lom alatt maradó országrész­ben. A terv úgy fest, hogy az ország, látszólag, 10 államra osztódnék. Ebből 9 lenne Bantusztán-típusú állam, te­hát voltaképpen zárt faji re­zervátum. A tizedik a fehé­rek állama. A jelenlegi felosztási terv szerint ez a fehér állam a Dél-afrikai Köztársaság egész területének 87 százalékát fog­lalná él, beleértve mind a 17 nagyobb várost és az ország területének teljes iparát. A többi 13 százaléknyi terüle­ten osztoznék a kilenc Ban- tusztán. Ezekben a látszat­államokban a feketék „saját állampolgárságot” és ennek megfelelően külön útlevelet kapnának. Tehát: elvesztenék dél-afrikai állampolgárságu­kat és csak új munkavállalási engedély kiváltása után dol­gozhatnának a tizedik ország­rész (az igazi ország) gyárai­ban. Egészen 1977 utolsó hónap­jáig csak egyetlen ilyen Ban- tusztán alakult meg a kilenc közül: Transkei. Ennek leg­alább az az előnye volt, hogy területe egységes blokkot al­kot az Indiai-óceán partján és van egy kis kikötővárosa is. Teljes politikai és gazda­sági függése Dél-Afrikától azonban így is változatlan maradt. A világ minden or­szága megtagadta ettől a lát­szatországtól az elismerést; egyedül a Dél-afrikai Köztár­saság létesített „követséget” Transkei-ben. 1977 utolsó napjaiban meg­született a második Bantusz. tán is. A neve Bophutha Tswana. Ez magyarul szó sze­rint annyit jelent: a „Föld, amely összeköti a Tswana törzset”. Mellékesen: nem na­gyon köti össze, mert az új törzsi állam még kegyetle­nebb politikai tréfa, mint elődje. Nem kevesebb, mint hét elszórt, egymással terüle­tileg nem határos részből áll. Két és fél millió „állampol­gára” közül másfél millió nem is él a helyszínen, mert munkaalkalom nem lévén, a Dél-afrikai Köztársaság vá­rosaiban dolgozik. A MÁSIK CSALÉTEK Érthető, hogy a világ — be­leértve még a vezető tőkés­országokat is — elutasította az új lépést. Waldheim, az ENSZ főtitkára így nyilatko­zott: „Mélyen elítéljük az újabb úgynevezett független törzsi otthon létrehozását, amely az apartheid, a faji el­különítés kárhozatos kurzusá­nak újabb szakasza”. Joggal kell feltenni a kér­dést: mi teszi lehetővé a dél­afrikai kormány számára az erőszak alkalmazásán túlme­nően a Bantusztán-politika folytatását? Ennek két ma­gyarázata van. Az egyik az, hogy egyes politikailag kon­zervatív, a fajvédő rezsim­mel kiegyező törzsi vezetők számára lehetőséget nyújt a hatalom megszerzéséhez, ha zárt területen is és a központi kormánytól teljes függésben. Ez egyben azt jelenti, hogy e konzervatív törzsi vezetők között kialakul egy hasonlóan reakciós helyi bürokrata­réteg, az új rendszer haszon- élvezője. A másik csalétek az, hogy Dél-Afrika földje rendkívül gazdag ásványi kincsekben. A most megalakult új törzsi állam területe is jelentős pla­tina-, króm- és mangánkész­leteket rejt. Dél-afrikai vagy amerikai tőkével a létreho­zandó törzsi államokban ezek az ásványi kincsek kitermel- hetők. Ez mindenekelőtt a be­ruházó tőkéseknek jelent pro­fitot, de azt is lehetővé teszi, hogy a létrejövő törzsi álla­mokban az életszínvonal ma­gasabb legyen, mint Afrika legszegényebb országaiban. Voltaképpen ez teszi a dél­afrikai fajvédő rezsim Ban- tusztán-politikáját igazán ve­szélyessé.-i -e. Az ENSZ rendkívüli ülésszakáról Waldheim sajtóértekezlete Kurt Waldheim, az ENSZ. főtitkára, New Yorkban saj­tóértekezleten 'foglalkozott "a világszervezet tevékenysé­gével és a nemzetközi hely­zet több időszerű kérdésé­vel. Az ENSZ-közgyűlés lesze­reléssel foglalkozó, küszöbön álló rendkívüli ülésszaká­ról megállapította, hogy an­nak nagy jelentősége lesz a világpolitika számára és hozzátette, hogy az előkészítő bizottságban előrehaladt a vita, több fontos kérdésben konkrét határozatokat hoz­tak. Waldheim közölte az újságírókkal, számos kor­mányfő és külügyminiszter már értesítette őt, hogy a május—júniusban New York­ban megtartandó ülésszakon részt kíván venni. Az ülésszak feladatát a következőkben jelölte meg: elvi politikai nyilatkozatot kell elfogadni, akcióprogra­mot kell kidolgozni és meg kell határozni végrehajtásá­nak mechanizmusát. A Közel-Kelettel foglal­kozva a világszervezet főtit­kára hangsúlyozta, hogy a térség helyzetének általános és igazságos rendezésére kell összpontosítani a figyelmet. A főtitkár a sajtóértekez­leten borúlátóan nyilatkozott a genfi békekonferencia mi­előbbi összehívásának lehető­ségéről, bár hangsúlyozta, hogy a végleges rendezéshez Genfen át vezet az út. Waldheim a továbbiakban a ciprusi kérdéssel foglal­kozott. A főtitkár, aki a kö­zelmúltban látogatást tett a szigetországban, Görögor­szágban és Törökországban, elmonda, hogy véleménye szerint a vitás kérdések ren­dezése a török fél javas­latainak tartalmától függ. Afrikával foglalkozva a világszervezet főtitkára fel­hívta Szomália és Etiópia kormányát, hogy minden problémát a tárgyalóasztal mellett oldjanak meg. Na­míbiáról szólva Kurt Wald­heim úgy vélekedett, hogy az év vége előtt rendeződik az ország jövője. A Vietnam és Kambodzsa közötti fegyveres konflik­tussal összefüggésben Wald­heim szintén azt a remé­nyét hangoztatta, hogy ha­marosan véget érnek a har­cok és megkezdődnek a tár­gyalások. Újságíró éhségsztrájkja Embertelen körülmények között tartják börtönben az izraeli hatóságok Panajotisz Paszkalisz ciprusi újságírót, akit nemrég tartóztattak le az országban. Paszkalisz ellen azért indítottak eljárást, mert helyszíni tudósításaiban leleplezte, hogyan nyomják el Izraelben és a megszállt te­rületeken a Palesztinái arab néphez tartozó lakosokat. A Komszomolszkaja Pravda kairói tudósítójának sikerült telefonbeszélgetést folytatnia a letartóztatott ciprusi újság­író védőjével, Felicia Langer- rel. Mint az ügyvédnő elmon­dotta, a ciprusi kommunis­ták lapja, a Haravghi munka­társát szűk, egyszemélyes cel­lában tartják, amelynek egyetlen „ablaka” egy sötét folyosóra nyílik. A cellában még a levegő is kevés. Az iz­raeli hatóságok törvénytelen eljárása ellen tiltakozva, Paszkalisz éhségsztrájkot kez­dett a börtönben. A ciprusi újságíróval együtt tartóztatták le Hans Lebrecht izraeli újságírót, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját is. A ha­tóságok ellene is eljárást in­dítottak. Lebrecht ügyvédje útján elmondotta a szovjet lap tudósítójának: letartózta­tása azokat az újságírókat akarja elhallgattatni, akik nem félnek attól, hogy meg­írják az igazságot. A január 17-én letartózta­tott két újságíró ellen az iz­raeli hatóságok „kémkedés” vádjával akarnak pert indí­tani. Munkásgyűlés Milánóban Luciano Lama, a CGIL szakszervezet főtitkára beszédet mondott egy milánói gyár sztrájkoló munkásainak gyűlé­sén. Az olasz nagyipari dolgozók — tiltakozásul a kor­mány gazdaságpolitikája ellen — országszerte kétórás fi­gyelmeztető sztrájkot tartottak. PANORÁMA BRÜSSZEL Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnök csütör­tökön kétnapos hivatalos lá­togatásra a belga fővárosba érkezett. Tárgyalásai elsősor­ban azt célozzák, hogy meg­gyorsítsa az eljárást országá­nak a Közös Piacba való fel­vételét illetően. DJAKARTA Az indonéz hatóságok le­tartóztattak 143 egyetemistát és 15 diákvezetőt. Azzal vá­dolják őket, hogy egy terve­zett tüntetéssel meg akarták bénítani Djakartában az éle­tet, és „felforgató tevékenysé­get” folytattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom