Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

1978. január 26. Képújság 5 Rossz körülmények - jó eredmények A kereskedelmi és vendéglátóipari tanulók élet- és munkakörülményei Össze­tartozás Szilágyi György, Hányás vagy című műve, a rádió­ban elhangozva országos visszhangot váltott ki. ök, az ötvenesek, mindenhol megismerik egymást, mert életútjuk hasonló volt, ha máshol nem, hát az ifjúsági mozgalomban találkoztak va_ lamikor. Mi „ötvenesek” szintén is­merjük egymást. Bennünket, 1950 körül születetteket ar­ról lehet megismerni, hogy a világháború, ami nekik meghatározó élmény, szá­munkra csak a történelem, könyvek lapjain szerepel. Telefonálok egy fontos vállalat igazgatójának. A ne­ve ismerős. Van a beszélge­tésben valami furcsa. Hon­nan ismerem? Lehet, hogy tegeződünk? Az igazgatói irodában. Hát persze, hiszen a KISZ- től jött és valóban tegeződ- tünk mindig. Még tegnap is az utcán, csak nem tud­tam, hogy kinevezték. A megyei pártbizottság osztályvezetőjéhez bedugja a fejét egy huszonéves lány. „Körbeszaladok, megnézem a többieket, aztán majd hoz­zád is jövök. Nem, nincs semmi, csak az épületben van dolgom, gondoltam, be­nézek a »régiekhez«.” Újjáválasztják az egyik fontos társadalmi szervezet vezetőségét. Az új titkár ne­ve ismerős, aztán hamarosan kiderül, találkoztunk az út­törőszemléken, akkor annak a mozgalomnak a városi vezetője volt. A nagy kulturális intéz.' mény igazgatójának nincse­nek szervezési gondjai. Csak egy telefon és jönnek a ren­dezvényekre, ismer minden­kit, aki a megyében moz­gatni képes az „ötvenesek” korosztályát. Öt is ismerik az ifjúsági mozgalomból és ami nem közömbös, nemcsak a fiatalok, de mostani fő­nökei is találkoztak már ve­le még „KISZ-es” korában. Vannak kapcsolatai minden, hol. Országos ifjúság-politikai aktíva. Kajaszünetben röp­ködnek a történetek, és ösz- szecsókolóznak a meghívót, tak. Hiszen ez a Klári! Osz­tálytársam volt a gimnázi­umban, most járási KISZ- titkár egy másik megyében. Két gyereke van és a poli­tikai főiskolára jár, már má­sodikba. A központi bizott­ság apparátusában is vannak ismerősök. Akikkel nem fu­tottunk még össze, azokkal is van miről beszélni, ugyan­abban a táborban voltak, csak nem akkor, amikor mi, náluk sikerült vagy nem si­került ugyanaz az akció, ök több szakmunkást tudtak küldeni Paksra, mint mi, vagy kevesebbet. A közös ismerősök közös ismerősei találkoznak egymással, elő­kerülnek az építőtáboros fo­tók és óvodás, iskolás gye­rekeink képei. „Ha erre jártok, nézzetek be, ha szükségetek van va­lamire, csak gyertek.” Ki­hez is mennénk, ha nem egymáshoz, akikkel találkoz­tunk már valahol... Építő­táborban, vezetőképzőn, ve­télkedőkön, társadalmi mun­kában, ifjúsági klubban, egy­szóval együtt „kiszeztünk”; Mi ez a múlt idő? Még most is részt veszünk az if­júsági mozgalomban, annyi­ra „öregek” azért még nem vagyunk, mi ötvenesek, csak már jönnek utánnunk, ve­lünk a fiatalabbak. I. I. Pögl István, a szekszárdi Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója, a megyei igaz- gatói. munkaközösség felkéré­sére megvizsgálta, hogy az iskola tanulóinak milyenek az élet- és munkakörülményei. A kérdőívek csak az előbbi területre vonatkoztak, hiszen a másodikról az igazgató mindennapos munkája során bőséges ismereteket szerez. Az oktatáspolitikai pártha­tározat azt tűzte ki célul, hogy a szakmunkástanulók munkakörülményei egyezze­nek meg más középfokú tanintézetek, tehát a szakkö­zépiskolák, gimnáziumok ta­nulási feltételeivel. Azóta' a megyében sók minden történt ez ügyben, hogy csak a leg­jelentősebbet említsük, a szekszárdi 505-ös iskola bőví­tése és a kollégium felépítése. A kereskedelmi és vendéglá­tós tanulók nincsenek ilyen jó helyzetben. OTTHON Az iskola tanulóinak lét­száma 570, ezen kívül közel kétszáz felnőtt jár ebbe az is­kolába. A reprezentatív fel­mérés keretében száz nappali tanulót kérdeztek meg otthoni életkörülményeiről. A diákok többsége munkás- és parasztszármazású fiatal. Némiképp úgy változott ez a kép, hogy kevesebb a parasz­ti foglalkozásúak gyereke, ami annak köszönhető, hogy a termelőszövetkezetekben is egyre több a szakmunkás, va. lamint annak, hogy sokan el­járnak dolgozni a környező ipari üzemekbe. A szülők nem vezető beosztásban dol­goznak. Szomorú, hogy ven­déglátós és kereskedő szülők gyerekei alig találhatók a ta­nulók között. Az életkörülmények egyik mutatója az egy főre jutó jö­Az elmúlt hét végén két műsort is adott Szekszárdon Muzsay András népénekes — előadóművész. Egyiket szom­baton a Téli esték rendez­vénysorozat keretében, a másikat vasárnap délelőtt, az egészen apró közönség­nek, a 2—5 éves gyerekek­nek. Népénekes — kinek mit mond ez a szó? Önnön be­vallása szerint semmi köze a pol-beathoz, a folk-beat- hoz, a magyar nótához. Saját megfogalmazás. Éne­kel, s dalai mindenkihez szólnak. Hallgatósága főként a KISZ-korosztályból kerül ki, de ugyanúgy megtalál­hatók köztük az egészen ap­rók, és fiatalos füllel az idő­sek is be tudják fogadni. vedelem. A felmérésben csak a fizetések átlagát lehetett ki­mutatni. A tanulók 15 száza­lékánál ez az összeg nem ha­ladja meg az 500 forintot, 13 százalékuknál pedig 1500 fo­rint felett van. A többiek fi­zetéséből, az egy főre jutó ér­ték 500 és 1500 forint között mozog. A tanulók majdnem mind­annyian községekben élnek, Szekszárdról például alig si­kerül beiskolázni. Ügy lát­szik, a falvakban a családi- ház-építés következtében igen jók a lakásviszonyok. A meg­kérdezettek közül hatvan­egyen háromszobás vagy en­nél nagyobb lakásban élnek. Tanulókról lévén szó, még ör- vendetesebb, hogy minden la­kásban van könyv. Leggya­koribb a 100—200 kötetes könyvtár, de akadt olyan csa­lád is, akiknél 7—800 könyv található. Arra a kérdésre, hogy zsebpénzüket mire köl­tik, szinte mindenki megem­líti a könyvet, a mozit. A háztartási gépek elterjedése szinte teljes. Az iskola bátran alapozhat a rádió és a tele­vízió műsoraira, mert száz családból csupán kettőnek nincs televíziója, rádió pedig több is van egy-egy háztar­tásban. Tizenhármán — a szü­lők közül — gépkocsi-tulaj­donosok. A gyerekek 21 szá­zaléka volt már külföldön, többségük szocialista ország­ban. Szinte mindenki kap az ösztöndíján kívül még zseb­pénzt. A tanulók 85 százaléka bejáró. Kollégiumi férőhely mindössze 50 van, az 505-ös- ben. AZ ISKOLÁBAN Azt mindenki tudja, hogy a Széchenyi utcai épület is­kolának már nem alkalmas. Még megfelelő tantermek sincsenek, nemhogy tornate­rem, tanműhelyek, kultúrte­rem, a bejáróknak váróhelyi­ség, könyvtár vagy klub len­Szereti az értő és jó kö­zönséget. 11 éve csinálja, már túljutott az 1600. elő­adásán. Szombat esti fellépésében orosz, ukrán, angol népda­lok és saját művek szere­peltek. Sokan énekelték ve­le ismert refrénjeit. Az igazán lelkes közönség — vasárnap délelőtt — a. gyerekek voltak. Dalaival lebilincselte kis hallgatóit, közösen énekeltek, játszot­tak, kifogyhatatlan volt az ötletekből. A jelenlévő fel­nőtteket is megnevettette tréfás szövegeivel, közvetlen előadásmódjával. A kicsik között ő is gyereknek érzi magát még 32 évesen is, meg tudja velük teremteni nagyon rövid időn belül az érzelmi kapcsolatot. Stekovics János ne. Szinte művészet ilyen kö­rülmények között megszer­vezni az oktatást. Az iskola már régen rákényszerült a lépcsőzetes munkakezdésre. Van, aki reggel nyolcra jár iskolába, más osztályok, cso­portok pedig -10, vagy .11.45. kor kezdik az órákat. Vannak délutánosok is. Éppen azért osztották be lépcsőzetesen az oktatást, hogy ugyanaz az osztály ne mindig délután ta­nulja az elméleti anyagot. Megoldás természetesen van, csak késik. Az új isko­lát tervezik, lehet, hogy az építkezés még az idén elkez­dődik. A legújabb tervek sze­rint 1980-ban, tehát két év múlva már az új iskolában kezdik meg a tanévet. De­cemberben még egy bérelt tanműhelyből is ki kell köl­tözniük, mert az épületet sza­nálják. A MUNKAHELYEKEN A jelek szerint a megye kereskedelmi és vendéglátó hálózata még nem küzd na­gyobb munkaerőhiánnyal, de például a Tolna megyei Ven­déglátóipari Vállalatnál már vannak nehézségek. Tenni is akarnak a jövendő szakmun­kások érdekében. A Garay- komplexum udvarán egy rak­tárból fognak kialakítani, sa­ját kivitelezésű tankonyhát. Pillanatnyilag a tanulók 17, nem éppen korszerű konyhán sajátítják el a szakácsművé­szetet. A csoportos oktatásra így is csak délután nyílik al­kalom. A szekszárdi ÁFÉSZ 1,5, a Népbolt Vállalat pedig több mint 2,5 millió forintot kapott a tanulóképzés céljá­ra a szakminisztériumtól. Az iskolaigazgató csak tervekről tudott beszámolni, ami sze­rint a Korzó Áruházban rá­építéssel, az újvárosi ABC mellett pedig építéssel akar­nak kialakítani oktatásra al­kalmas helyiséget. Reményt nyújt még az új ÁFÉSZ-áru­Az elkövetkező hónapok­ban megélénkül a XI. VIT- et előkészítő nemzetközi bi­zottság munkája. A március 2-án és 3-án Berlinben megtartandó ple­náris ülésre már elkészítet­ték a XI. VIT átfogó prog­ramtervezetét, februárban Berlinbe utazik nemzetközi ház, bár abban a legújabb tervek szerint nem lesz tan­konyha és a majdani Domus- áruház, ahol korszerű körül­mények között lehetne a szakmákat tanítani. Pillanat­nyilag a Korzó és a Dombó­vári Napsugár Áruház tanu­lói dolgoznak jó körülmények között és a Gemencnek van korszerű konyhája. JÖ ISKOLA Mindez közel sem jelenti azt, hogy az iskola nem jól működik. Népszerű is, nincse­nek, nem is voltak beiskolá­zási gondjaik soha. Még pá­lyaalkalmassági szempontok szerint is válogathatnak. A nevelés és az oktatás színvo­nala magas. A szakmunkás­követelmények országosak és nem alkalmazkodnak az isko­la körülményeihez. Az elmúlt tanévben az iskola tanulmá­nyi átlaga 3,51, ami még gim­názium esetében is elfogad­ható lenne, pedig annak a rendeltetése, hogy felsőfokú tanulmányokra előkészítsen. A tavaly végzett ruházati el­adó osztály átlaga 4,18 volt, a szakmunkásvizsgájuk pedig 3,87-re sikerült. A híradás- technikai eladók 4,10, a lak- berendezési eladók pedig 4,3- as átlaggal szakmunkásvizs­gáztak, persze volt 2,6-os szakmunkásvizsga is, más osztályokban. Minden évben részt vesznek és eredménye­sen a Szakma Kiváló Tanu­lója versenyeken. A KPVDSZ országos szavalóversenyén is mindig van valaki az iskola tanulói közül. Bérelt tornate­remben és sportpályán is jó eredményeket érnek el a sportolóik. A három év alatt a tanulóknak csak 4—5 szá­zaléka morzsolódik le, míg van az országban, ebben az ágazatban olyan iskola, ahol minden száz beiratkozottból csak hetven szerez szakmun­kás-bizonyítványt. előkészítő bizottság állandó bizottságának küldöttsége. Ugyanebben a hónapban fon­tos megbeszélést tartanak Budapesten, ahol nemzetközi konferncia keretében tárgyal­ják meg a mintegy tizen­hatezer VIT-küldött Kubába utaztatásával, a légi és ten­geri szállítással összefüggő kérdéseket. Klub-e a magnósklub? A komoly zene kedvelői szerencsésebb helyzetben vannak. Megveszik a hangle­mezt, vagy ha magnetofon­juk van, átmásoltatják — csekély díjazás fejében — a zeneműtárban. De hogyan juthat a popzene kedvelője kedvenc lemezeihez? Ha nagy ritkán megveheti, két-három- száz forintnál kezdődik egyetlen külföldi album ára. Minek utána a popzene hívei között kevés a milliomos, azok tábora sem nagy, akik birtokában vannák összes kedvenc lemezűiknek. Itt jön közbe a magnósklub, mint megoldás: a magnósklubban ugyanis a magnetofonnal ren­delkező zenekedvelők felve­hetik szalagjaikra a klub — vagy a klubtagok — lemeze­it. Szekszárdon is működik magnósklub, ibár ezt nem. so­kan tudják. A megyei műve­lődési központban tartja ösz- sze jőve teleit hetente egy al­kalommal. Megkondult fölötte a vész­harang. Miért? Fenntartói úgy találják, hogy túl ala­csony létszáma, és ehhez ké­pest túl sokba kerül a mű­ködtetése. Másrészt azt is el­várnák tőle, hogy ha már klub, klubszerűén is működ­jön, azaz hallgassanak meg előadásokat, legyenek külön­féle programok. No és, az sem ártana, ha a klubtagok közre is működnénék egyéb alkalmakkor. Szabó Béla, a klub vezető­je természetesen minderről tud, csakhogy más a vélemé­nye: — Nem tartom navv baj­nok, hogv kicsi a klub lét­száma, hiszen egy-egy alka­lommal nem tudnánk nyu­godtan dolgozni, ha többen lennék. A ‘beiratkozott, és a havi tízforintos tagdíjat fize­tő klubtagok száma tíz. Ha többen leszünk — és szívesen látnánk minden érdeklődőt — dövelni kell a foglalkozá­sok számát. De szükség len­ne a technikai berendezé­sünk felfrissítésére is, mert a legjobb magnónkat még 1972- ben vették, lassan nem bízha­tunk benne. Sóikba kerülünk? Évi tíz lemezre kapunk pénzt, négyezer forintot. A technikai felszerelés pótlásá­ra még valamennyit. Igaz, a mi tevékenységünk nem lát­ványos, és sehogysem tudom beilleszteni a programba a kívánt előadásokat... Ez olyan klub, aho] magnózunk, be­szélgetünk, vitatkozunk. De csak spontán, irányítás nél­kül — mondja. A klubvezető bánatos: úgy érzi, ha a művelődési köz­pont felszámolja társaságu­kat, egy hobbinak „befelleg­zett” Szekszárdon. Persze, a végső döntést még nem mondták ki. A megyei művelődési központ szívesen „életben tartja” a magnósok körét, ha értelmét látja. Azon meg .talán nem érde­mes vitatkozni, hogy klub-e a magnósklub. Hiszen éppen a megyei művelődési központ táncdélutánja futott évekig „ifjúsági klub” néven. Le­gyen a neve kör vagy szak­ikor, de maradhat klub is. A lényeg, hogy ha igény van rá, működjön. Ez pedig kiderül abból, hogy akadnak-e újabb ér­deklődők. Mert lassan „el­öregszik” a jelenlegi társa­ság, többségük harmincas. Tehát: magnósok, figyelem! Szerdánként mindenkit vár­nak a megyei művelődési központban.-g Korongozó Ozorai Gábor felvétele IHÁROSI IBOLYA Muzsay András - népénekest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom