Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

ekezárd 71ol joez •etcmi Könyvtár Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 22. szám ÁRA: 0,80 Ft 1918. január 26.. csütörtök Mai számunkból PRIMŐR ZÖLDSÉG A HÄZIKERTBÖL (3. old.) KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) KLUB-E A MAGNÖSKLUB? (5. old.) ATOMERŐMŰ­ÉPÍTKEZÉS (3. old.) Kockáztatni Raktárra gyártotta ta­valy hónapokig az újfajta, Ygnis-kazánokat a Láng Gépgyár dombóvári gyára. A svájci licenc-vásárlást 1976-ban bonyolították le, azonnal hozzáfogtak a gyártáshoz. Sok energiát kötött le a gyártás meg­szervezése, nem futotta már arra, hogy megren­deléseket is szervezzenek. Gyártani, megrendelés nélkül? .Raktárra? Kocká­zatos dolog, sőt, sokakban felmerülhet a kérdés, egy­általán szabad-e? Hiszen nem egyszer elhangzott, különböző fórumokon, a rádióban-tévében, olvas­ható volt újságcikkekben: a termelés, gazdálkodás biztonságosságának felté­tele, hogy amit gyártanak, azt el lehessen adni, er­re pedig a garancia a meg­rendelés, szállítási szerző­dés. Igen. így van ez, álta­lában. A dombóvári eset azonban kivétel. Ugyanis a gyár vezetői tudták, hogy új termékük kelendő lesz, mert nemcsak a gyárnak előnyös — kevesebb anyag és munka kell hozzá —, nagyobb a hatásfoka is, mint „elődjéé”, egyszóval, többet tud. Nekik lett igazuk. Mert a tavaly gyártott tíz ka­zán elkelt, sőt, vannak már újabbakra is rendelé­sek. Épp a napokban ér­deklődtek Szekszárdról, hogy tudna-e a gyár szál­lítani ilyen kazánokat a távfűtőmű bővítéséhez. Felesleges időhúzás lett volna tehát egy évvel ez­előtt nem „belevágni” a gyártásba, hanem várni hónapokig a megrendelés­re. Lehetett vállalni a koc­kázatot. De itt érdemes kicsit to­vább menni. Csak az új kezdeményezése volna kockázatos? Ha tovább gyártják a régit, az el­avultat, talán előbb, vagy utóbb eljött volna az ide­je annak, hogy nem kell senkinek sem. Mert akadt már erre is példa. Nem is egy. Egyik­másik vállalat, szövetke­zet ráfizetett arra, hogy későn „ébredt”. Évekig gyártotta a jól bevált ter­méket, exportra. Mindenki nyugodt volt, „megy a bolt” és egy szép napon arra ébredtek, hogy nem kell a mintakollekcióból egy dárab sem. Kockáztattak? De még mennyire! Csak itt a kockázatot ép­pen a megszokotthoz való ragaszkodás jelentette. Gondolkodásunkban vala­hogy egyoldalúan szerepel a kockáztatás.- Mintha csak valamit tenni, kezdemé­nyezni lehetne kockázatos. Pedig van a kockázatnak egy másik fajtája is, koc­káztatni tétlenséggel is le­het. Nem észrevenni az igények — a hazai és kül­földi igények — változá­sát, nem észrevenni, hogy a normák lazák, elnézni a minőségromlást, megpi­henni a babérokon. És szabadjon kimondani: ez veszélyesebb, mint a cse­lekvő, a tenni akarásból fakadó kockáztatás. Sőt, ha ez utóbbit alapos meg­fontolás előzi meg, nem I is olyan nagy a kockázat. <J) Országgyűlési küldöttségünk látogatása a Csillagvárosban A Legfelsőbb Tanács meghívására magyar parlamenti kül­döttség tartózkodik a Szovjetunióban. Képünkön: Apró Antal, az országgyűlés elnöke egy moszkvai gépgyárban. (Képtávírónkon érkezett). Magyar-bolgár megállapodás Moszíkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: A Szál jut űrállomás fedél­zetén jártak szerdán a ma­gyar országgyűlés küldöttsé­gének tagjai — igaz, csak a csillagvárosi kiképző űrállo­máson, itt azonban minden ugyanolyan, mint a valóság­ban. Országgyűlési delegációnk a szerdai napot Lenyinszkije Gorkiban, Lenin emlékmú­zeumában kezdte. A Moszk­vától mintegy 30 kilométer­re levő falu kastélyába küld­ték Lenint pihenésre az or­vosok akkor, amikor 1918-ban súlyosan megsebesítette a merénylő golyója, majd éle­te utolsó éveiben is itt élt, betegsége miatt innen irá­nyította a szovjet állam, mun­káját, az ország védelmét, a párt tevékenységét. Lenin * 1924-ben itt halt meg. A magyar delegáció tagjai megtekintették Lenin egyko­ri lakását, az itt összegyűj­tött értékes dokumentumo­kat. Mély tisztelettel adóztak a forradalom vezéréneik, a kommunista párt megterem­tőjének emléke előtt. Küldöttségünk innen Apró Antalnak, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének ve­zetésével a szovjet űrhajó­sok Moszkva közelében lévő kiképző központjába, a világ­hírű Csillagvárosba látoga­tott. A magyar törvényhozó tes- • tület képviselőit a kiképzés parancsnoka, Georgij Berego- voj altábornagy köszöntötte. Beregovoj tájékoztatta a magyar képviselőket a kikép­zés munkájáról. Mint elmon­dotta: a cél három program elsajátítása. Egyrészt meg kell ismerni és -el kell sajátíta­ni a kozmikus technikát, az űrhajak, űrállomások műkö­dését, irányítását. Másrészt megfelelő szakmai ismerete­ket és gyakorlatot kell sze­rezni mindazoknak a tudo­mányos kísérleteknek a vég­rehajtásában, amelyet az adott progirám előirányoz. Harmadrészt emberileg is fel kell készülni a nagy fel­adatokra, lélektanilag is ké­szen kell állni mindenre. A politikai munkáról Ivan Vaganov tábornok, a központ politikai osztályának vezető­je adott tájékoztatást. A töb­bi között elmondotta: az űr­hajósok igen aktív szerepet vállalnak a szovjet közélet­ben. Hárman tagjai a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak, ketten pedig köztársa­sági legfelsőbb tanácsnak. Küldöttségünk ezután meg­tekintett egy rövidfilmet a világ első űrhajósa. Jurij Ga­garin életéről, majd Sonyin űrhajós-pilóta kalauzolásával a kiképző központ egyik leg­fontosabb részét tekintette meg: a szimulátor-központot. Ezt követően Csillagváros múzeumába vezetett a dele­gáció útja. A múzeum megtekintése után a magyar küldöttség tagjai beírták nevüket Csil­lagváros emlékkönyvébe. Küldöttségünk véleményét Apró Antal összegezte: le­nyűgöző és megragadó az a munka, amit a szovjet űrha­jósok, az űrkutatás tudomá­nyának művelői végeznek. A kiképzési központ vezetői ebéden látták vendégül ma­gyar barátaikat. Országgyűlési küldöttségünk ezután a kora esti órákban repülőgéppel Mínszkbe, a Be­lorusz SZSZK fővárosába utazott, ahol két és fél napot tölt és a többi között talál­kozik a köztársaság legfel­sőbb tanácsának vezetőivel is. Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter és Jor­dan Mladenov bolgár elektro­nikai és elektrotechnikai miniszter január 23—25-e kö­zött Budapesten tárgyalt. Megvitatták az együttmű­ködés bővítésének lehetősége­it az 1978—80-as időszakra és elhatározták, hogy több terü­leten, így a kórházi berende­zések, mikrohullámú hírköz­lő rendszerek, nyitott és zárt­Szerdán Maputóban meg­kezdődtek a mozambiki— magyar tárgyalások. A ma­gyar küldöttséget Púja Fri­gyes külügyminiszter, a mo- zambikit Joaquim Chissano külügyminiszter vezeti. A tár­gyalások középpontjában az New Yorkban kedden újabb tanácskozásra ült össze az ENSZ közgyűlésének a le­szerelés kérdéseivel foglalko­zó rendkívüli ülésszakát elő­készítő bizottság. Az elkövet­kezendő öt munkahét során az 54 állam képviselőiből álló testület megvitatja azokat a téri elektroakusztikai hango­sító rendszerek területén ki­terjesztik az együttműködést. Megállapodtak továbbá ab­ban, hogy a kijelölt terüle­teken közösen lépnek fel har­madik országok piacain. A bolgár minisztert fogadta Ha­vasi Ferenc, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. A bol­gár delegáció több üzemet is felkeresett, és szerdán utazott el hazánkból. (MTI) időszerű nemzetközi kérdések állnak, közöttük az Afrika déli részén kialakult helyzet kérdései. A tárgyalások megkezdése előtt Púja Frigyes megkoszo­rúzta a mozambiki hősök em­lékművét. dokumentumokat, amelyeket korábban terjesztettek a bi­zottság elé. Az előterjesztett dokumentumok között van a szocialista országok tervezete egy leszerelési nyilatkozat, il­letve egy akcióprogram el­fogadására. Maputo Mozambiki—magyar tárgyalások New York, ENSZ Tanácskozás a leszerelési ülésszakról Városi vb-ülés és Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésének első tárgykörét az „Edzett ifjúságért” tömeg­sportmozgalom értékelése ké­pezte. Ez nagy tömegeket mozgatott meg, a tavaly má­jus elején szervezett rendez­vényeken például mintegy 3000 fiatal vett részt. Ferincz János a testvérvá­rosi bizottság titkára Szek­szárd „külkapcsolatairól” adott számot. Ismert, hogy a francia Bezons és a jugoszlá­viai Becse 1967, illetve 1972 óta ápol testvéri kapcsolato­kat megyénk székhelyével. A francia testvérvárossal hiva­talos delegációk cseréje épp­úgy megtörtént, mint aho­gyan kétoldalú kiállítások rendezése is. Utóbbi terüle­ten — a képzőművészek ese­tében — francia barátaink vitték el a pálmát. Az ottani kiállítás szervezése szinte tö­kéletes volt, az ittenivel kap­csolatosakat Ferincz János beszámolója így összegezte: „A kiállítás szervezéséről nem mondható el az az ala­posság, amely a bezonsi ma­gyar kiállítást jellemezte. A fogyatékosságok ellenére a színvonalas kiállítás rendkí­vül jól sikerült, de a művész­küldöttség tagjai nem a leg­jobb benyomásokkal távoz­tak Szekszárdról”. Nagy vál­tozást jelentett a két város kapcsolatában a munkástu­rizmus fejlődése, mely 1973- han kezdődött és amelyről évekkel ezelőtt egy hosszabb, helyszínen készült beszámo­lóban lapunkban is hírt ad­tunk. Fejlődés mérhető le a sportkapcsolatok terén is. Hasonló részletekről és ered­ményekről a lényegesen kö­zelebb fekvő és több mint fe­le arányban magyarok lakta Becse esetében már nehe­zebb lenne számot adni, aminek nemcsak Szekszárd irányából merültek fel aka­dályai. Remélhető a mielőbbi örvendetes változás. Ülése további részében a szekszárdi városi vb. a városi KISZ-bizottság és a tanács kapcsolataival foglalkozott. Útrekonstrukció Dombóváron Május 31-éré tervezik Dombóváron a 611-es számú út új szakaszának végleges át­adását. A városon átmenő út a közúti felüljáróig elkészült, közvetlen a felüljáró előtti téren kell még a végleges forgalmi rendnek megfelelően kialakítani az utakat. Május végére a régi 611-es utat zsákutcává alakítják, s a felüljárón befejeződik a hiánypótlás, az aszfaltozás, és az útburkolati jelek felfestése. Ekkor indulhat meg a forgalom Dom­bóvár legforgalmasabb útszakaszán. Május végére véglegesen elkészül a közúti felüljáró O. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom