Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
A KÉPÚJSÁG 1978. január 24. Fazekas és fényképész Kettős kiállítás Szekszárdon Szépet adni a szépet igénylőknek, ez kétségtelenül minden elismerést megérdemlő szándék. Olyan „ellentétesnek” tűnő területek képviselői esőiében azonban, mint a fazekasság és a fotóművészet, ezzel a szándékkal a rendszeres ikiállításlátogató is ritkán találkozik. Vasárnap délelőtt a megyei művelődési központban dr. Szilágyi Miklós múzeumigazgató egy házaspár érdekes és értékes kiállítását nyitotta meg. A feleség: Teszler Ella népművész büszkén vallja magát egy ősi mesterség folytatójának, tehát fazekasnak. A férj: Bakó Jenő, lapunk fotóriportere már régen túl van azon, hogy „csak” riportképeket készítsen, pedig az egymagában se elvétendő művészet. Kettejük szándéka a népi indíttatásban találkozik. Bokályok, köcsögök, tányé. rok, gyertyamártó edény. Mosolyra Ingerlő, de egyben jellemző is egy iken a fazekasok „véd őszen t j einek” ábrázó Iá - sa. Ádám és Éva ugyanis cseppet se voltak szentek, de amennyire a Bibliának hinni lehet, az első férj agyagból gyúratott és ez a mesterség ősi voltáról is elárul valamit. Régi motívumok és forrnék nagy tisztelettel történő felhasználása ma is eredeti rendeltetésüknek megfelelően szolgálatba állítható edényeken — nagyjából ebben összegezhető Teszler Ella nagyon rokonszenves ars poeticája. Bakó Jenővel már nehezebb helyzetben van a látogató. Az éles szemű fotóművész itt elsősorban a hangulatok megragadásában jelentkezik. Egy régi, omló vakolaté ház, birlkanyáj, tornácról valahova (talán a múltba?) néző asszony, egy öreg férfi arcának ráncai, a „trottyos banda” rézfúvósa, vagy egy kakas majdnem tragikus mélységű „arcképe” mind azt a környezetet idézi, ahol a tálakon és földön látható tárgyaik eredendően otthon voltak. Külön kiemelendő az érkezőt szemközt fogadó fő fal munlkaképei, ahol a kész edények mellett tevékenységében láthatóik az azokat létrehozó kezek. A kiállítás jól sikerült, a rendezés szerencsés. Különösen szerencsés azért, mert a termet nem igyekezték túl- . tömni tárgyakkal és képekkel, szabadon hagyták betérni a fényt és ugyanígy szabadon érvényesülni a néző figyélmét, akinek többször végig ikell járnia a termet, míg minden részletszépséget felfedez és kiélvezhet. ORDAS IVAN lozíban Váltságdíj Amikor valaki egy pofonnal igyekszik csattanósabbá tenni érvelését, vagy elérni célját, kétségtelenül megütközünk eljárásán, de valamivel kevésbé a kelleténél, hiszen ez a módszer cseppet sem ritka. Sajnos maholnap már az is a mindennapok gyakorlatához tartozik, hogy valamilyen (cseppet se nemes) cél érdekében embert rabolnak, esetleg repülőgéppel együtt, egy nagy bérház benépesítéséhez elégséges létszámút is. Felháborodásunk fokozódik, teljes joggal beszélünk terrorizmusról, mellyel szemben olykor jelentős államok kitűnően felszerelt katonasága, rendőrsége is tehetetlen. Az olyan akciók sikerének, mint amilyen a mogadishui volt, az egész világ tapsolt és természetesen izgult is. Arról, hogy az eltérített gép kiszabadult utasai milyen izgalmakon mentek át, már kevesebb az adatunk, de nyugodtan támaszkodhatunk fantáziánkra. Akinek netán ez utóbbiból kevés jutott volna, az nézze meg Paul Wheeler „Váltságdíj” című filmjét, melyben a nyugodt angolok bebizonyították, hogy ha kell, értik ők az izgalomkeltés „művészetét” is. Izgalomban itt aztán nincs hiány. Van elrabolt angol nagykövet, eltérített utasszállító repülőgép, önfeláldozó pilóta szándékos szabotázsa, fegyverrel sakkban tartott csinos stewardess, mesterségesen megrendezett baleset, angol ügynök és Nils Tahlvik néven az elmaradhatatlanul tökéletes kémelhárító ezredes. O. I. Jövő héteh a Kiváló holttestek című színes, szinkronizált olasz filmről írunk. « ■ 11 11 ' ............... K önyv Kormányaink életrajza Sajátos és egyedülálló Bölény József vállalkozása. Az összeállítás hallatlanul érdekes adattár, forrás ‘mindazok számára, akiket történelmünk utóbbi eev és negyed évszázada különösen vonz. Az 1848. évi III. törvénycikkéi kinevezett első független magyar felelős minlisztérium hivataliba lépésétől, 1848. III. 17-től a hazánkat ma is irányító, 1975. V. 15-én hivatalba lépett Lázár-kormányig — nem számítva az ellenforradalmi kabineteket és az országnak csak egy kis részén, rövid ideig működő minisztertanácsot — 55 kormánya volt hazánknak. Bölöny József felsorolja az 55 {kormány tagjait és tárca- vezetőit: 480 'kormánytagról közöl személyi adatokat. Közülük 47-en kormányelnökök voltak, 386-an miniszteriként tevékenyikedtek, 35-én népbiztosként szolgáltaik. A 47 kormányelnök közül egyébként Wekerle Sándor volt az, aki 1918-ig három, ízben is kapott megbízást kormányalakításra, öten pedig — köztük Kádár János — két-fcét ízben álltak kinevezett kormány élén. Hriszto Pelitev: Éiva megteremtésének igaz története Részlet az „Isteni miniszínjáték”-bó! Mint ismeretes, az Úristen agyagműves tevékenységének első terméke a férfi volt. De hamarosan rájött, hogy Ádám egyedül unatkozik, és így napirendre került az élettárs megteremtése. A Mindenható tervfeladatot akart adni Éva megalkotására, de az egyik tervezőiroda fő szakértője az intézet túlterheltségére hivatkozott, a másik tervezőiroda munkatársainak fele része pedig betegállományban volt, vagy éppen hárfázott és rablóultit játszott a paradicsomi sátrakban. Akkor az Úristen ujjával odaintette a közelben ugrándozó, hajléktalan kisangyalt, akinek nem jutott hely a paradicsomi óvodában, és így szólt hozzá: — Eleget csavarogtál a felhők között, most már dologhoz láthatnál. Éjjel eredj el Ádámhoz, és amíg alszik, húzd ki a bordáját. — A bordáját? — csodálkozott az angyalka. — Talán másféle építőanyagokról is hallottál, amelyekből élettársnőt lehetne összeeszkábálni Ádám számára? Hallgatsz? Ügy ám! Tehát kihúzod az egyik bordáját, és amíg.még friss, izi. ben ideszaladsz vele hozzám. Megértetted ? Csak nehogy túlbuzgó légy: egynél több bordát ne cibálj ki, hisz ez mégsem akkordmunka. — Igenis! — rikkantotta a kisangyal, és nyomban elindult Ádámhoz, aki ekkor éppen bánatosan horkolt egy paradicsomi fa tövében. Az angyalka ősatyánk fölé hajolt, gyorsan elvégezte az érzéstelenítést, és kihúzta az egyik bordáját. — Ügyesen csináltam — gondolta szerényen a kisangyal és visszarohant a megrendelőhöz. Az Úristen időközben azonban elszunnyadt, és az angyal letelepedett a trónus előtt, parancsolójának felébredését várva. Ekkor természetesen arra haladt az ördög. Nem jött álom a szemére, valószínűleg lelkiismeret- furdalás gyötörte. De az is lehet, hpgy nem gyötörte — próbálja kideríteni valaki. Megállt az angyal előtt és így szólt: — Honnan vetted ezt a’ húst? — Miféle húst? Ugyan már, hiszen ez Ádám bordája. — Nem hazudsz? — Isten bizony! — Biztosan hazudsz. — Akarod, hogy keresztet vessek ? — Mi az, meghibbantál? Éppen a legjobb eszköz az ördög meggyőzésére! Hadd nézzem meg. A bizalom jegyében nevelt angyal odaadta a gonosz képviselőjének a bordát. Az ördög megragadta, és futásnak eredt. Az angyal utána. Az ördögnek, mint ismeretes, nagy a sebessége, és a kisangyal bizony alaposan megizzadt, míg utolérte megkárosítóját. — Add vissza a bordát! — Ugyan, miféle bordát akarsz? — csodálkozott az ördög. — Mutass nyugtát vagy valamilyen más okmányt. Ha boldog-boldogtalan bordákat követelne — akkor egy egész mellkas sem volna elegendő! — Nincs nekem semmiféle okmányom, hogy az ördög vinné — a kisangyal sírva fakadt. — Hiszékeny vagyok ... — Jól van no, már eltört a mécses ... Jégkorongozni bezzeg igazi férfiak szoktak ... — Mi az, mi az? — Semmi, csak eszembe jutott. Minek neked az a borda? — Az Úristen elhatározta, hogy társat teremt... — Ugyan, mit lódítsz! Saját magának? — Dehogy is, Ádámnak! — Hm... És te mit szólnál a társszerzőséghez? — Milyen értelemben? — Nosza, csináljunk együtt feleséget Ádámnak. — Együtt? — vakarta meg szárnyát az angyal. — Hiszen a gazda mintha saját maga szándékozott volna ... — Ej te, szentlélek! Akár mi csináljuk meg, akár mások — az Úristen az egész munkát mindenképpen a ma. ga számlájára írja. Tudod, pajtás, a vezetőknek már ez a szokásuk. — Nem tudom. — Nem tudom, nem tudom — utánozta az angyalt az ördög. — Pedig tudhatnád, nem vagy kisgyerek. Gyerünk, ne habozz soká! — Jól van, no ... Így is történt: a nőt az angyal és az ördög felesben teremtette, szerzőként pedig a Mindenhatót jegyezték be. A nő jellemében pedig mindhármuk vonásai megtalálhatók ... Fordította: Gellért György. TV-NAPLÓ Magány „Van egy átkozott lányom” — mondja az öreg, s az ember hátán végigfut a hideg, a jelző égre kiált. Amint Lakatos Vince egész filmje, mely Bács-Kiskun megyei elhagyatott öregeket mutatott be, nyersen, a valóság feltárásának szándékával, melyből nem hiányzik a megoldás keresése sem. Tudjuk, vannak magányos öregek, akik valamiért magukra maradtak, család, barát nélkül. De ezeknek az -öregeknek nem egyforma a sorsuk, s a Naplemente című film öregjei, a puszták düledező viskóiban végképp magukra maradtak, s egyetlen társuk a kilátástalan szegénység. Félelmetes sorsok villantak fel, minden megszólaltatott élete új meg új regény, jóllehet, mind egyforma, mert arról van szó, hogy magukra maradtak, vagy — és ez a tragikusabb — magukra hagyták őket. Körülbelül hatszázan várnak szociális otthoni elhelyezésre, hallottuk, de ez a szám nyilván sokkal magasabb, mert vannak olyanok is, akik makacsul őrzik életük romjait, s nem tudnak, nem mernek nekivágni életük utolsó fordulatának. Mi a megoldás? A zárszóban tanácsi és tsz-vezetők, állami gazdasági és vállalati igazgatók keresték a társadalmi segítés lehetőségét, s nem kétséges, találnak is módot arra, hogy köny- nyítsenek társadalmunk legelhagyottabbjainak helyzetén. Lehetetlent azonban ne kívánjunk. A társadalmi összefogás, bármilyen hatékony is, minden gondot megoldani nem tud. A kérdés maga sem olyan, hogy kizárólag a társadalomtól kellene várni a megoldást. „A film megnézése után sokan szégyenük majd magukat” — mondta nyilatkozatában Lakatos Vince, s ennek a félelmetes erejű riportfilmnek ez a legfőbb érdeme. Mindenki tud iszonytató példákat a szeretetlenségre és a hálátlanságra, Lakatos Vince csak tudatosította az egyes ember felelősségét. Talán lesznek, akik szívük mélyére néznek, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a hálátlan gyerek nem érzelgős, önző módon csak arra van gondja, hogy saját életét könnyebbé tegye. Itt minden esetre elképzelhetők hivatalos intézkedések is, elvégre lenne arra mód, hogy legalább pénzzel járuljanak hozzá azoknak eltartásához, akiket magukra hagytak. De talán az öregek — és a leendő öregek is — tanulnak ebből a filmből. Mindenekelőtt megtanulhatják azt, hogy ne bízzanak vakon a sorsban, ne szolgáltassák ki magukat körülményeiknek, inkább segítsék elő. nyugodt öregkorukat. A Lear királyok sorsa szabályos, minden Lear király reménytelenül magára marad. De aki készül az öregségre, talán tud könnyíteni sorsán. Ez is a film tanulságai közé tartozik. Végül nagyon hangsúlyozottan: szerencsétlen időpontban vetítették a filmet, tíz óra után. Főképp, ha előzőleg egy gondtalan Offenbach-operett volt műsoron, valószínűleg, sokan kikapcsolták készüléküket. A tv-nek kevésbé kellene félnie az ismétlésektől, aki nem akarja, legföljebb nem nézi meg másodszor, hallgathat rádiót, vagy olvashat is. Ezt a filmet viszont jó lenne, ha minél többen látnák, öregek és fiatalok, s minél többen levonnák belőle mindazt a tanulságot, amit sugall. CSÁNYI L. Rádió Egy hét versei Az elmúlt héten abból adtunk ízelítőt, hogy a rádió milyen gazdag választékot kínál különböző adásaiban a prózairodalom remekeiből. Nos, a lírával se volt miért szégyenkezni. Ami annál is inkább fontos, mert hozzáértők véleménye szerint Janus Pannoniustól napjainkig a költészetben „többre vittük”, semmint az a prózairodalomban sikerült. Amíg azonban egy jó regény jó rádióváltozatát akár hatvan percig is el lehet hallgatni a fáradás veszélye nélkül, verseket nem lehet a végtelenségig „öm- leszténi”. Valószínűleg ez a felismerés vezérelhette a rádió szerkesztőit, akik az elmúlt héten is megfelelő adagolásban szolgáltak a hallgatók különböző rétegeinek igencsak különböző szerzők költeményeivel. Hétfőn: Vajda Péter és egy gyerekvers-összeállítás. Kedden: Illyés Gyula és Do. nászy Magda. Szerdán: József Attila és Vas István. Csütörtökön: Erdélyi János. Pénteken: Hriszto Botev. Szombaton: Zelk Zoltán. Vasárnap: Kelényi István. A versmondásra olyan rangú művészek vállalkoztak, mint Gábor Miklós, Bánffy György, Nagy Attila, Sinkó László, Csernus Marianne és Kohut Magda, ami egyúttal a líra terén történő ismeretterjesztés, köz- művelődés fontosságát és eredményességét is jelzi. Színházi esték Vasárnap mutatkoztak be a szekszárdi közönségnek közös előadóestjükkel Bujtor István és Madaras József színművészek. Műsoruk címe: „Haza, szabadság”. Petőfi-, Vörösmarty-, József Attila- és Radnóti-verseket adtak elő. Fotó: Stekovics János.
