Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

1978. január ZZ.

^PÜJSÁG 11

„Mindnyájan szeretünk szórakozni”

Könnyű műfaj - az első lépcsőink?

■ árom dolog van Magyarországon, amely, hez — állítólag — mindenki ért: a labdarúgás, a közlekedés és a szórakozás, vagy ha úgy tetszik: a könnyű műfaj. A „hozzáértés” kitetszik abból, hogy ezekhez mindenki szeret hozzászólni, szinte alig akad ember széles e hazában, akinek a fentiekről ne volna külön véleménye. Többnyire az, hogy „ha rám volna bízva, nem így csinálnám”.

Évek során kiderült, hogy azért mégis jobb mindezt azokra bízni, akik valóban értenek hozzá.

„Mindössze” az a kérdés, hogy — hogyan. Felsorolni is sok volna a szórakozási lehetőségek tengernyi fajtáját- formáját a legifjabbak mesehallgatásától a táncon, mozin, színházon, rádión, televízión, olvasáson keresztül egészen a szomszédolásig, a kártyacsatákig és a kocsmai üldögé- lésig, társaságban vagy anélkül. A szórakozás szerves része a pihenésnek, annak jogát pedig az alkotmány minden magyar állampolgár számára biztosítja.

Napjainkban egyre nagyobb az igény olyan szórakozási formák iránt, amelyek egyszerre több ember pihenését, felüdülését szolgálják. Különösen nagy szerepet játszhat ebben a televízió, hiszen — és erre vannak statisztikai adatok — a munka és az alvás után a harmadik helyre került az ember életében az előtte eltöltött időmennyiséggel.

Már csak azért is közügy a szórakozás-szórakoztatás. Régen elmúltak — szerencsére — azok az idők, amikor minden tánczenei számot vagy bohóctréfát aszerint „értékeltek”, hogy viszi-e előbbre az előttünk álló gazdasági-politikai feladatok megoldását. Ám éppen ennyire hiba volna, ha mértéktelenül elszaporodnának az ízlésromboló, nyakatekert, magyartalan szövegű táncdalok, az öncélúan malackodó „villámtréfák”, az önmagukat zenés-irodalminak hirdető, valójában irodalomalatti — csupán a részvevők pénzkereseti céljait szolgáló — „hakni” műsorok.

Bebizonyosodott az is, hogy adminisztratív módszerekkel vajmi keveset lehet tenni. Ősrégi, jól bevált módszer: a

rossz ellen csak a jó népszerűsítésével lehet fellépni. Hivatkozhatunk itt arra is, hogy mennyit csökkent — például — a giccses, ízléstelen mázol- mányok aránya a magyar lakásokban, amióta megjelentek a piacon értékes képző- művészeti alkotások, reprodukciók, poszterek.

Akadályozza az ízlésnevelés hosszú folyamatát az az „arisztokratikus” — vagy inkább sznob, előkelősödő — álláspont is, amely szerint a könnyű műfaj egészében elvetendő, vagy legalábbis csak „szükséges rossz”. Tagadhatatlan, hogy vannak ilyen vélemények. Akadnak olyanok, akik — a magasabbrendű művészetek állítólagos védelmében — tagadják mindannak jelentőségét, ami csupán a szórakoztatás céljait szolgálja. Hajlamosak a színházba járó közönséget „Hamlet- nézőkre” és „Csárdáskirály- nő-nézőkre” felosztani, lemosolyogva az utóbbiakat. Pe- _dig a hazai és a nemzetközi gyakorlat éppen azt bizonyítja, hogy a könnyű műfajú, de jó, művészi színvonalú előadások sok embert szoktatnak a színházbajárásra.

Hasonló, bár általában hosz- szabb az út a „könnyű műfajú” irodalomtól a valódi művészi írások olvasásáig. Mégis: az út nagyobbik fele az, amíg a korábban nem olvasó embert rá lehet venni, hogy könyvvel a kezében töltse szabad idejének egy részét. S aki eleinte csak krimit, kalandregényt, vagy éppen tudományos-fantasztikus könyvet olvas — előbb-utóbb megéhezik a magvas monda- nivalójú irodalomra.

Mindez bizonyítja: aligha lehet merev határt vonni a „magas” művészet és a szórakoztató művészet közé. Természetesen csak ott és akkor, ahol és amikor valódi művészek valóságos művészettel jelennek meg — személyesen a képernyőn vagy hangjukkal a rádió hullámain. Erőltetett, természetellenes a kettő szem- beállítása. Sokkal inkább lehet úgy tekinteni, hogy a szórakoztató művészet valamiféle első lépcsőfok a magasabb műveltség megszerzése, a művészeti alkotások élvezete felé.

Ám az is tény, hogy nem minden művészet, ami a szórakoztatást szolgálja. Az étteremben muzsikáló zenész, a beat-zenekar kíséretével fellépő táncdalénekes, a vándor artista, a magyarnóta-énekes — noha ezekben a szakmákban is vannak már, akik művészi tökélyre fejlődtek — a szórakozás iparosai. Ez egymagában korántsem lebecsülendő, hiszen a jó iparos, a jó szakember a maga területén mindig tud hasznosat, a nagy- közönség számára megbecsülendő! adni. Ha a szórakoztatás iparágában dolgozik — jól, hangulatosan szórakoztat. A természetes fejlődés azóta oda vezetett, hogy a beat-ze- ne elfoglalta az őt megillető helyet: százezreket szórakoztat, művelői közül azonban csak kevesen jutottak el a művészetig, a többi — még ha híre nagyobb is — megmaradt iparosnak. A kivételek pedig éppen azt bizonyítják, hogy a szórakoztató művészet lépcsőfok az igényesebb művészeti alkotás felé: magas színvonalú színpadi műveket játszanak színházaink beat-zenei betétekkel.

Lehetne hosszan sorolni a szórakozás-szórakoztatás többi műfaját is: a kabarét, a könnyed revüt, a zenés irodalmi műsort, vagy a táncházak, disco-klubok programjait, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Olykor amatőrök, műkedvelők állíta. nak össze olyan műsorokat, amelyeket megillet a „művészi” jelző — s az is előfordul (mi tagadás: még nem elég ritkán), hogy ismert nevű művészek lépnek fel olyan műsorokban, amelyek iparosnak sem válnának díszére.

Mindezekért nehéz, sőt szinte lehetetlen határvonalat húzni ma a szórakoztató művészet és a szórakoztató ipar közé. De nem is az elhatároláson van a hangsúly.

' Isősorban azon, hogy a

|

| szórakoztatás színvona- . las legyen, senki ne te- Li-. • kintse „szükséges

rossz”-nak vagy alkalmi pénzkeresetnek. Hiszen a pihenéshez mindenkinek joga van, s azon belül ahhoz is, hogy jól, igényeit kielégítően szórakozhasson. Sőt: még ahhoz is, hogy szórakozás közben kedveltessék meg vele a kultúrát, a művészeteket.

VÁRKON YI ENDRE

Az eleven liget

Molnár Gabriella grafikája

Zelei Miklós:

Erős fogásaimban

szereti-e levele és gyökere a

fát

ne válászolj

nem válaszol sem gyökere sem levele a fának

én faggatózom

erős ingásaim közt elfeledve hogy önmagát sem szereti a

fa

mérgezett házfalak közül az irtásra szabadulva én

faggatózom

erős ingásaimban faggatom gyökerem és leveleim

T fl« J

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii|i|iiiiiiiii

nünket a gép. S mert mondtam is, nagy baj lett belőle. Ne legyek én más helyett okos! Vagy tán én adom a pénzt a rakodógépre? Várjam meg, amíg az idő kiforogja! Mi meg addig gebedjünk bele? Szó szót követett. Kikértem a földemet, megint.

— Most már nekünk is traktorunk van — jegyzi meg az öreg.

— Ki győz etetni két lovat? — tárja szét a kezét Cse- ke. — A traktor csak akkor eszik, ha megy. Kényszerűség ez is. Vasló az igazi helyett. Néha rácsapok a gumikerékre, mintha a ló farára ütnék. Röhögöm magamat.

— A traktor is gép. Az is gyilkol — mondom.

— Az is, ha nem vigyázok. — Legyint. — Különben nekem már mindegy. Mióta púpos ember vagyok, ez is mindegy.

— Milyen púpra gondol?

— Nem látja? Itt a hátamon. Nem is egy púp! Nőtt rá egy a feleségemért, egy a lovaimért, de még ezért a házért is. Meg hogy mi mindenért, már számolni se bírom. Más tán jobban látja, aki lát engem hátulról. Mert én csak ezt a két nyomorult kezemet látom. — S maga elé helyezi a két térdére, fekete árkos kezeit.

Nem tudok erre mit mondani, de a barátom kisegít.

— Ne a bajod mondd, hanem az igazad! Mindenki tudja, hogy igazad volt. Mindig, ha kinyitottad a szádat. Vagy nem szórta ki a szél azóta a kiskirályokat? Talán a rakodást nem géppel csinálják azóta? Csak éppen te nem vártad ki!

Vád van a szóban, egyben felmentő dicséret. De Cse- két ez nem vigasztalja. De vitára se készteti. Hallgat előbb, aztán bólint, mint aki rég tisztázta már ezt az egészet. Felnéz:

— A bibliából mondanék erre kádenciát. Mert olyan vagyok én már, mint valami templomos vénasszony, a bibliát fújom. Szól pedig a magvetőről, aki vetni kiméne. Az egyik mag az útfélre esik, a másik a kövek közé, tüskebokorba a harmadik. Én az vagyok, ami a kövek közé hullott. Azok — így mondja az írás: „mihelyst hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják, de nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók, azután ha nyomorúság, vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.” Mindig így volt ez énvelem is. Siettem a jóval, hamar ráadtam a fejem, de kövek közt hiába csírázik ki a mag, nincs, ami táplálja. Türelmem nem volt soha elég, ami táplálta volna a magot.

Közben Cseke húga elszűrte a tejet, most áll némán az ajtófélen, s áhítattal hallgatja bátyja szavait. Az öreg Cseke ködös szemmel néz maga elé a viaszos vászonra.

Cseke most már úgy tesz, mint a pap: ha felvette az igét, ahhoz jár a prédikáció.

— A múltkor meghökkentem a tükör előtt. Vaksi kis

tükör, a borotválkozáshoz elég, de valahogy megláttam benne magam. Hát te? Csak nem te akartál angyal lenni? Inkább ördögöt mutatsz. Hiszen még a szagod is kénköves! A képedről lekaparod a szőrt, de csimbókokban bukkan elő az orrodból, meg a füledből. A szemöldököd is valóságos ördögpamacs! Le nem tagadhatod, hogy mi vagy! Egy púpos, csimbókos kani ördög! Hiába mondod, hogy te csak jót

akartál, meg hogy jót akarsz. Hízóba fogsz egy alom malacot? Romlott tápot adnak a boltban, s megdöglik valahány. Perre mégy miatta? A másé nem döglött meg, csak a te tápod volt a romlott. Maradsz a vádaddal egyedül. Miattad pusztult el a jószág. Mert ördög vagy! Nem árában veszik át tőled a hízott bikát? Rájuk borítod az asztalt. Igazságot akarsz, de csak háborúságot idézel elő. Merthogy magad vagy az ördög, s neked már nem lehet igazad se. Mindenki más angyal itt, csak te maradsz ördög, amíg már élsz. Tán még utána is... De én abban, ami utána jön, nem hiszek.

— Ne káromold az istent — mordul közbe az apja. Ez azonban ennyiben marad, mert senki nem szól. Cseke is hallgat. Cigarettát sodor. Mire kész a cigaretta, lecsillapszik ujjaiban a remegés. Higgadtan csihol tüzet a vastag, alaktalan alkotmány végére.

. — A képeket megmutathatnád — javasolja a barátom csendesen. Cseke kérdőn rám néz, s hogy bólintok, bólint ő is.

— Meg lehet nézni. Ha valakit érdekel...

A kisebbik szoba felé lép, megnyitja az ajtót és betessékel bennünket. Amazok ketten kint maradnak. Hallom, hogy a nyomorék nő megnyitja a gázt, az öreg meg kimegy a házból.

— Itt vannak a rajzok — tesz egy paksamétát Cseke az asztalra. Nagyobbrészt irkalap. de akad közte levélpapír is. — Addig én kirakom a többit. A festetteket.

Míg a bizonytalan és aránytalan ceruzarajzokat forgatom, félszemmel a rakodást figyelem. Cseke asztallapnyi farostlemezekre festett képeket állítgat körbe a szobában. Némelyik még csak alapozva: felül kék, alul zöld táblák. Másokon már látni a fehér felhő-gomolyagokat az égen, a vézna kútágasokat beleékelődve a kékbe, s a barna lovakat a zöld festékmezőkön.

— Nyargaló ménes — közli Cseke, amikor a képekre fordítjuk a figyelmünket. — Ezt szeretem festeni. Meg aztán ez kell. Jönnek ide mindenféle külföldiek: németek,

franciák, amerikaiak. Még ezek fizetnek a legkönnyebben.

A sarokban álló komódon felfedezem a mesterség eszközeit: kisebb-nagyobb ecseteket, tubusos olajfestékeket, de főként zománcfestékes dobozokat, rajtuk a Tiszai Vegyi Kombinát jelét. A nagy kék ég tehát a „külső és belső” zománctól keletkezik a képeken, valamint a nagy zöld mező is. Átlátom a technológiát is: amint megszárad a festék, ráfesti Cseke az égre a felhőket, középtájra jön a gémes- kút a vályúval, majd a zöldre az a pár torz csikósfigura, égre kígyózó ostorával egyetemben, meg persze a száguldó ménes. Előre-hátra nyújtott lábbal lebegő lovak.

— És mennyit lehet kérni ezekért a képekért? — tudakolom.

— Először is tudni kell, hogy mifélék a látogatók. Vásárolni akarnak, vagy csak nézelődni. Aki venni akar, annak nem drága, amit mondok. Ötszáztól ezerig kérek, odabízom. Ki mennyire becsüli meg a képet, így szoktam nekik megmondani.

Míg képről képre rebben a szemem, szégyenlősen, akárha meztelenséget látna, arra gondolok: miféle ember is ez a Cseke Albert? Ilyen sorsra kell jutnia nálunk egy magára maradt parasztnak? Miféle tehetség és szenvedély sodorta el őt a többiek közül? Összeférhetetlen? Akarnok? Aki végső menedékként kóklerkodni kezd? Vagy talán neki magának van igaza: egyszerűen púpos? Szerencsétlen?

Azon kapom, hogy sandán vizsgálja az arcom.

— Hogy tetszik? — kérdezi. S mintha mosoly bújkálna a szőrei között, valami cinkos mosoly.

— Hát — kezdem bizonytalanul, mert sérteni sem akarom —, meglehetősen eredeti képek... Bele fog jönni..

Éktelen kacagás bukik ki belőle. Harsány és alaktalan áradat, valahonnan mélyen a torkából fakad. Mintha ordításnak indult volna. Többször is lélegzetet vesz, hörgő sóhajként, hogy folytathassa. Megrendültén kapom el róla a tekintetem. Akkor váratlanul abbahagyja, s rámordul nyersen a barátomra:

— Holnapután gyertek! Akkor lesz sütés. A lenti házben. Délre kisül. Most dolgom van!

Az ajtó fe|é indultunk. Cseke a kézfogás elől elfordul. úgy tűnik, vörös a szeme, az előbbi erőltetett hahotától. A konyhában senki. Óvatosan hozzuk be magunk mögött -az ajtót. Halljuk még, hogy Cseke odabent megint rákezdi. Hirtelen magasba bicsaklik a hangja — vonítva sír.