Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 18. szám
1978. január 21. ^PÚJSÁG 3 Bölcsőde gyerekek nélkül, Alsónánán nem kell! Ha nincs: kéne! Ahol kellett, kell és kelleni fog a bölcsőde Ha van: Szülők, nevelők a megmondhatói annak, hogy a gyerekek időnként milyen makacsul és szeszélyesen viselkednek. A drága pénzen megvásárolt játékszerre néha ügyet sem vetnek, mert ami így is, úgy is az övék, annak kevés jelentőséget tulajdonítanak. Bezzeg, ha a félredobott játékot a szülő másnak ajándékozza, vagy esetleg egy másik gyereknek megtetszik, akkor aztán jön a sírás, toporzékolás. Ez a negatív magatartásforma körülbelül tízéves korig jellemző a gyerekre. Előfordul azonban, hogy komoly felnőttek is — döntésükkel, viselkedésükkel — hasonlatossá válnak a gyerekekhez. Szerencsére viszonylag ritkán. Sajnos a rossz példáért sem kell messzire mennünk, csupán a szép fekvésű Alsó- nánáig. Farkas István tanácselnök csendes beletörődéssel nyugtázza a dolgot: — Mit tegyünk? Senkit nem kényszeríthetünk rá, hogy a gyerekét bölcsődébe vigye. Kénytelenek voltunk 1977. október 16-án megszüntetni, mivel mindössze két gyerek jutott a tizenegy főnyi személyzetre, s két gyerekért nem tarthatjuk fenn az évi félmilliós költséget. — Elöregedett talán a falu? — Szó sincs róla. A ki- lencszázharmincöt lakosból legalább három-négyszáz a fiatal. Átlagosan húsz gyerek születik egy évben, vagyis az utánpótlás biztosított lenne. S jelenleg? — A felmérésünk harminchárom családot érintett, de csak kettő igényelte szeptembertől a bölcsődét. — Vajon miért? — A GYES miatt. Alsónánán nincs munkalehetőség, az emberek Bátaszékre, Szek- szárdra járnak be dolgozni. A nőknek nem túl magas a fizetésük, ha leszámolják belőle az útiköltséget, úgy vélik, hogy anyagilag a gyermekgondozási segéllyel meg a háztájival jobban járnak. — A gyerekek szempontjából mi előnyösebb: a bölcsőde vagy az anya otthon maradása? A kérdésre Ács Erzsébet, a megszűnt bölcsőde vezetője válaszolt, aki azóta az épületben működő öregek napközi otthonát irányítja. — Biztos, hogy a gyerek nyer a bölcsődével, nemcsak azért, mert később könnyebben illeszkedik be a közösségbe, de itt Alsónánán azért is, mért — tisztelet a kivételnek — nem valami igényesek a gyerekkel szemben. — Hogyan vélekedtek a bölcsőde megszűntéről a falubeliek? — Vegyesen. Kedves kis öregjeim bánkódtak amiatt, hogy talán miattuk kellett felszámolni a bölcsődét, de megnyugtattuk őket, hogy az öregek napközije mindenképpen beindult volna. Sok embertől hallottuk, hogy kár a bölcsődéért, de olyanok is akadtak, akik úgy ítélték meg a mi jó légkörű kollektívánk felbomlását: hogy úgy kell nektek, most legalább ti is megtudjátok, mit jelent a Szekszárdra ingázás. — Ügy tudom, szakképzett gárda dolgozott itt és jó bölcsőde hírében állottak. — Igen. A munkánkra nem lehetett panasz, mert még Mórágyról, Sárpilisről is hoztak volna gyereket hozzánk, de hát a járásnál azt mondták, hogy vagy fel tudjuk falun belül tölteni a harminc férőhelyet, vagy nem működhetünk tovább. Egyébként éppen a munkámmal kapcsolatban fura helyzetbe kerültem egyszer. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Akkor a bölcsőde már nem, az öregek napközi otthona még nem üzemelt. Rettentő kínosan éreztem magam az ünnepségen, hátha megkérdezik tőlem, hogy hol dolgozom. Élek-halok a gyerekekért, a kitüntetést is valószínűleg az előbbi munkámért adományozták; de ki hiszi ezt el egy megszüntetett bölcsőde volt vezetőjének?! Kikísér az utcára, közben hirtelen eszébe jut valami. — Látja, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Nem helyes úgy fogalmazni, hogy nem tartottak igényt a bölcsődére, mert a legtöbbje szíves örömest beadta volna a gyerekét, de egyúttal GYES-en is akart maradni. Nem rossz ötlet, ugye? Rupáné a kisfiával a legutolsó percig kitartott a bölcsődében, most kénytelen újból igénybe venni a gyermekgondozási segélyt. — Nagyon rosszul jött ez nekem, de már azok is, akik „nem”-mel szavaztak, alaposan megbánták. Többüktől hallottam, hogy mégiscsak el kéne menni dolgozni, fiatalok, kell a pénz, de hót hova rakja a gyerekét? Nem is beszélve azokról, akik ezután szülnek, és mások döntése nehezíti majd meg az életüket. Szabóék új háza pontosan a bölcsődével szemben épült, a fiatalasszony — két gyermek édesanyja — csecsemőgondozó Szekszárdon. — Én szakmabeli vagyok, s nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a gyermek személyiségének kialakulásában fontos szerepet játszik a bölcsőde. — Mégis „nem”-et írt a kérdőlapra... — Igen, mert a férjemnek kötetlen a munkaideje, rá nem számíthattam, hogy ellátja a gyerekeket, amikor én három műszakban dolgozom. — Igaz, hogy sokan megbánták a nemleges döntést? — Igaz. Kezdenek rájönni, hogy milyen felelőtlenül döntöttek, amikor a szavazásuk révén megszüntettek egy in- ’ tézményt, amelynek minden településen örülnek. Amolyan gyerekes viselkedés ez: ha van nem kell, ha nincs, akkor kéne. — A község vezetőinek nem szóltak még erről a pál- fordulásról... — Talán szégyenük, meg azt gondolják: fölösleges. Várhatják, mire Alsónánának ’ megint lesz bölcsődéje! Azt hiszem, tanulságos a történet. A nagykorú állampolgárnak felelősségteljes joga a döntés. De tessék mondani: hány éves kortól számít az ember valóban tizennyolc éven felülinek? KOVÁCS MÁRIA TITOKZATOS mosollyal hajol: fellém a kereskedő — exportból visszamaradt, ezt vegye meg uram! —, mondja s várja hálámat. Természetesen azért, mert jóvoltából most mindem bizonnyal olyan árucikk birtokába jutok, amely jobb, elegánsabb az egyszerű tucatárunál. Bólintok és fizetek. Érdemes hallgatni a szakemberre, aki bizonyára illő tiszteletdíj ellenében az átlagosnál szebb cipőt 'kínál. Tanulságos eset, még ha köznapi is. Az ám! Napirendre is térhetnék fölötte, ha újabban nem találkoznék vele túlságosan is gyakran, és mind szélesebb körben. A kereskedelem tenne ki magáért, ennyire jó a rábeszélőkéje? Meglehet. Az alkalmi áruházaik zsúfoltsága, a vegyes konfekciósorok és -polcok aligha csak a kereskedelem dicséretéről árulkodnak. Mitagadás, ezt nem vizsgálja a vásárló — örül annak, ha pénzéért különbet talál. Hiszen, az exportból visszamaradt jelzőhöz esetenként valóban jobb minőség, különb forma társul. Ezért is örül az ember, ha összehozza ve’e szerencséje. De válójában szerencsés ez a körülmény mindannyiunk- nák? Előnyös az, ha a határon túlra szánt termék végül nem jut el a címzetthez? Ha azt vesszük, hogy idehaza választék bővülhet, tulajdonképpen kedvezőnek vélhetnénk. Csakhogy ez az ügy aligha kereskedelmi kérdés elsősorban. Sokkal inkább termelési, pontosabban gazdasági, amély, hogy úgymondjam, azonnal más optikában láttatja e helyzetet. Olyany- nyira, hogy inkább érdemes így írni: „előnyöket”. MERT kétségtelen, az exportból visszamaradt címke nem minőségi rangjelzés, hanem az illető árucikk leminő- sítese. Arról tanúskodik, hogy a termék nem érte el a megrendelő allal szabott színvonalat; nem jutott túl a hazai, rosszabb esetben a vevő rostáján. Vagyis, ne kerteljünk, bukott áruról van szó. Igaz, esetenként előfordulhat, hogy a külföldi vásárló azért nem vette át a terméket, mert — használati értékét nem csökkentő — eltérések mutatkoznak benne az ottani szabványtól (és ettől azért lehet még jó), de az esetek túlnyomó többségében nem ez a baj. Mint már szó esett róla, sajnos olyan problémák gátolják az átvételt, mint a rossz alapanyag, vagy a nem megfelelő feldolgozás mialt tapasztalható hiba. S ez mindenképpen szomorú, hiszen exportunk nagy része nem valósul meg; az ország nem jut hozzá ahhoz az export- bevételhez, amit betervezett, s amitől más, fontos termékek behozatala függ. Megszakad tehát az a gazdasági láncolat, aminek révén nyereségre, bevételre kellene szert tenni. Szerencsés esetben csak az elmaradt hosznot kell élkönyvelni, ám nemritkán a kártérítést, a kamatot is fizethetjük — valutában. (Hogy ez összességében mint nyom a latban, arra némiképp következtethetünk külkereskedelmi mérlegünkből is, amelyben kimutatható hiánnyal egyenlő a rossz minőségű munka, a minőségi kifogások, visszaküldött szállítmányok következménye. Az exportból visszamaradt áru nem szívesen látott vendég itthon.) Persze, a dolgoknak ez az egyik oldala. Hiszen az is megfontolást érdemel, hogy a külföldi követelményeik vizsgáján megbukott termék csakugyan magasabb minőségi színvonalat testesít meg. AZ IGAZSÁG kedvéért érdemes leszögezni: általában nem a munkák minőségének látványos visszaesésről van szó, hanem arról, hogy adott helyen haza; gyártóink nem képesek lépést tartani a minőségi igények növekedésével; hogy még mindig lassú az előrehaladás. Ebben nagyrészt közrejátszik az a szemlélet: kizárólag a „Made in Hungary” feliratú termékekre kell gondot fordítani. Pedig tévedés azt hinni, hogy fenntartható valamiféle különbség a hazai és az exportra szánt termékek termelésében. A minőség megbecsülését a hazai vásárló is előnyben részesíti vagy előnyben fogja részesíteni. Másrészt, nehezen képzelhető el, hogy kettős értékrenddel, kettős mércével boldogulhatunk. Ahhoz, hoggy minél kevesebb exportból visszamaradt terméket kínálhasson az eladó — a szemléletet, a minőséggel kapcsolatos fölfogást kell sürgősen és alaposan megváltoztatni. S, ami még talán ennél is fontosabb; elérni, hogy azonosan magas követelmények szerint dolgozzon a gazdaság, a vállalat — külföldre — belfölre egyaránt. HA MAJD eltűnnek a hazai bálitokban legtöbbször kényszerből forgalomba hozott exportból visszamaradt áruik — eltűnik a megkülönböztető jelzés, elveszti furcsa rangját az exportból visszamaradt jelző is. Amit cserébe kapunk érte — mindenképpen többet ér. MATKÓ ISTVÁN ÚJ portáldaru A Magyar Hajó- és Darugyár daru- és kazán- gyáregységében elkészült egy 32 méter gémkinyúlású kikötői portáldaru prototípusa. Az új daru mínusz 40 fokos hidegben is alkalmas rakodásra. (MTI Fotó: Fehér József felvétele — KS) Gyengébbek az idei rügyek Metszés a nagyüzemekben Évek óta immár hagyományosan a tél közepén a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet pécsi állomása a dél-dunántúli megyék szőlő- termesztéssel foglalkozó üzemeinek metszési bemutatókat szervez. A hét közepén megkezdték az idei sorozatot: az intézet szentmiklósi telepén a nagyüzemek szakembereinek szerveztek bemutatót a korszerű tőkeművelési és metszési módokról. LENGŐ SZÄLVESSZÖ Az intézet telepén több ismétléses kísérlet folyik különböző fajtákra és metszési módra. Van például olyan telepítés, amelyet hét év óta egyáltalán nem metszenek. A kísérletek széles skálája közül dr. Diófási Lajos, az intézet igazgatója a szakembereknek a jelenleg legelterjedtebb módszerek eredmé. nyeiit. tapasztalatait ismertette. így például a lengő szál- vesszős és a szilvóz műve. lést. A lengő szálvesszős metszésnél ajánlatos ugar nélkül végezni a metszést, mivel az idősebb tőkerészből mindig van elegendő hajtás, melyből szálvesszőt lehet kialakítani a következő évre. Az ugarcsap meghagyása esetén azonban a hajítások zsúfolttá teszik a termőfelületet, kevesebb fény jut egy- egy hajtásnak, ami nem kedvező. Általánosan elfogadható elv, hogy egy folyóméterre húsz-huszonöt rügynél több ne maradjon, mert akkor relatív terméscsökkenés tapasztalható. A másik elterjedt művelési mód a szilvóz. Az ilyen metszéssel alakított telepítéseknél, bár többletmunkával jár, de kedvező eredményeket hoz, ha a vessző, két ízben lekötik a tám- rendszerre. Ez esetben sem ajánlatos huszonöt fölé menni a rügyszámmal. Az egyik kísérletben tavaly szilvózzal. tőkénként huszonkét rügyre metszett olaszrizling kétszáz mázsát termett, ez hajtásonként tizenkilenc deka szőlőt jelent. A vesszők lekötése a további munkák megkönnyítését és a tőkeformák jobb kialakítását is elősegíti. A kétszeres rügymeny- nyiség meghagyása metszéskor itt sem hoz megfelelő eredményt, ez ugyanis csak húszszázalékos termésnövekedést eredményezhet és a tőkét kimeríti. KISEBB VESZTESÉG Érdekes megfigyelés, hogy a tavalyi korai — március közepi — rügyfakadás után a fagyok hatosára igen Jelentős fagykárok jelentkeztek, de a szőlők nagy része kiheverte ezt. Ez arra enged következtetni, hogy a szőlő annál inkább képes az ilyen veszteségeket kompenzálni, minél kezdetibb fejlődési szakaszban éri a fagy. A tavalyi év ebben á kultúrában is kiemelkedő eredményeket hozott. Dél-Du. nántúl szőlőtermesztő gazdaságai minden eddigit meghaladó szőlőtermést szüreteltek. Az átlagos hozam meghaladta az eddig csak áhított százmázsás hektáronkénti átlagot. Tavaly, a lombhullás után, novemberben az intézet rügyvizsgálatot végzett. Két és fél ezer rügyet vizsgáltak, különböző termőhelyekről és több fajtánál. Az ebből kialakított prognózis általános megállapítása, hogy az idei rügyek gyengébbek, kevésbé fejlettek, mint a tavalyiak, nagyobb a hibás, sérült rügyek száma. Ez a szokatlanul nagy termésnek és a múlt év augusztusától kilencven napig tartó szárazságnak is „eredménye.” A rügyeknél tíz-húsz százalékkal kevesebb a termékenység. Ajánlatos ezt az előrejelzést figyelembe venni, így például a 140 centiméternél magasabb művelésű telepítések szálvesszeit legalább tíz rügyre kell metszeni. A rügyek kedvezőtlen állapotát néhány rüggyel hosszabbra metszett vesszőkkel lehet kompenzálni. GÉPI BETAKARÍTÁSRA ALKALMAS A lengő szálvessző szinte minden fajtánál alkalmaz, ható, természetesen figyelembe véve a termőhelyi adottságokat. A kardinálnál a szálvessző például nem ad kiegyenlített fürtöket, pedig ez a csemegeszőlő-fajtáknál, egyik alapvető követelmény. Itt ajánlatosabb a hosszú csapos metszést alkalmazni. A bemutatón szóba került két új művelődési rendszer a GDC (úgynevezett dupla függöny) és a Duplex. A két metszési módszerrel— alakított tőkék kiválóan alkalmasak a gépi betakarításra. — st —
