Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

2 ^PÚJSÁG 1918. január 17. Földrengés Japánban Brezsnyev közelgő látogatásáról nyilatkozott Schmidt kancellár Ciánnal szennyezett, hatal­mas tömegű iszap zúdult a hét végén egy aranybánya ülepítőjéből a Tokióhoz kö­zel eső Izu-félsziget folyóiba, amikor a szombati földren­gés következtében átszakadt a mérgező üledéket körbe­fogó gátrendszer. A nagyarányú környezet­szennyeződés miatt teljesen kipusztultak a halak a Ka- nogawa és a Mochikosi fo­lyóból és szakértők vélemé­nye szerint a körzet termé­szeti egyensúlya katasztrofá­lisan megváltozik. A hatósá­gok leállították azokat a vízműveket, amelyek két környező város vízellátását ezekből a folyókból biztosí­tották. A hetes erősségű rengé­sek óta, három napja, sza­kadatlan folynak a menté­si munkálatok a Tokiótól 160 kilométerre fekvő tér­ségben. A mentők munkáját nehezíti, hogy a földmozgás következtében sok út és vasútvonal használhatat­lanná vált. Legfrissebb jelentések sze­rint a természeti csapás ed­dig 18 ember életét oltotta ki. Hatan eltűntek, 98-an pedig megsebesültek. A men­tőszolgálat legutóbb két em­ber holttestét ásta ki a ro­mok alól, s újabb három áldozat egy busz roncsai közül került elő. Helmut Schmidt nyugat­német kancellár a Der Spie­gel című hamburgi heti­lapnak adott interjújában pozitívan értékelte a szov­jet—nyugatnémet viszony alakulását és bizakodóan szólt Leonyid Brezsnyev ter­vezett bonni látogatásáról. Arra a kérdésre, hogy milyen kézzelfogható meg­állapodások megkötését ter­vezik a szovjet—nyugatné­met csúcstalálkozón, Schmidt kijelentette: „A sajtónak meg kell szabadulnia attól a képzettől, hogy politiku­sok csak akkor találkozhat­nak, ha az újságok szalag­címeibe kívánkozó eredmény várható ettől. Sokan egy­általán nem értik, hogy gyakran nagyon elégedetten térünk haza ilyen megbeszé­lésekről — „csupán” azért, mert kölcsönösen és közvet­lenül tájékoztathattuk egy­mást. Az ilyen találkozóknak nagy jelentőséget és értéket tulajdonítok. Nem is beszél­ve arról, hogy a Brezsnyev. látogatás mindkét fél szá­mára lehetőséget biztosít majd, hogy a partnert az enyhülési politika folytatá­sával kapcsolatos készségé­ről biztosítsa — nemcsak személyesen, hanem a nyil­vánosság előtt is.” Róma Lemondott a kormány Hétfőn délelőtt lemondott az olasz kormány. A döntést a minisztertanács rendkívüli ülésén hozták. Giulio Andreotti, a lemon, dott olasz kormány minisz­terelnöke a minisztertanács döntése után a Quirinale pa­lotában felkereste Leone köz- társasági elnököt és hivatalo­san is benyújtotta neki le. mondását. A köztársasági elnökség közleménye szerint Leone „fenntartotta magának a dön­tés jogát” és felkérte Andre­otti kabinetjét, maradjon hi­vatalában a folyó ügyek inté­zésére. Mártírokra emlékeztek Tízezrek emlékeztek meg Berlinben Kosa Luxemburg és Karl Liebknecht halálának 59. évfordulójáról. A német és nemzetközi kommunista s munkásmozgalom két kiemelkedő alakját 1919-ben gyilkolták meg. (Képtávírónkon érkezett.) Kormányválság a válságban A döntés órája Rómában Olaszországban közeledik a döntés órája. Hétfőn lemon­dott a kisebbségi keresztény- demokrata kormány. Andre­otti miniszterelnök azonban az új kabinet megalakulásáig ideiglenesen hivatalban ma. rád. Azt, hogy ezután mi törté­nik Olaszországban, senki sem vázolhatja fel pontosan. Csak két dolog világos. Az egyik az, hogy az 1977. júliusában aláírt hatpárti megállapodás leglényegesebb pontjait a kor­mányzó kereszténydemokra­ták elszabotálták. A másik az, hogy mind egyértelműbb az Egyesült Államok beavat­kozása az olasz belpolitiká­ba. A HATPARTI MEGÁLLAPODÁS Ami az első kérdést illeti: emlékezetes, hogy a júliusi megállapodás hátterében a kommunista pártnak a válasz­tásokon elért rendkívüli elő­retörése állott. A választások megmutatták, hogy az Olasz­országot harminc éve gyakor­latilag egyedül kormányzó kereszténydemokraták a gaz. dasági és politikai csőd szé­lére sodorták Itáliát. A vá­lasztások után a parlament­ben a kereszténydemokraták­kal csaknem azonos erejű kommunista párt állott szem. ben, oldalán politikai szövet­ségesként egy lényegesen gyengébb, de így is a szava­zatok 10 százaléka felett ren­delkező szocialista párttal. Ilyen körülmények között Andreotti kereszténydemokra­ta kisebbségi kormánya csak úgy maradhatott hatalmon, ha a parlamentben a kom. munisták — rendkívüli mér­téktartást tanúsítva — tartóz­kodnak a kormány leszava­zásától. < Az Olasz Kommunista Párt ebbe csupán úgy egyezhetett bele, ha határozott garanciá­kat kap egy reformprogram végrehajtására. Ez volt a hat. párti megállapodás elvi alap­ja. Júliusban a programot a kereszténydemokrata és kom­munista párt képviselőin kí­vül a szociáldemokraták, a szocialisták, a republikánusok és a liberálisok is aláírták. A programmegállapodás min­denekelőtt erőteljes gazdasá­gi intézkedéseket irányzott elő. Nemcsak a válság meg­oldására, hanem az olasz gaz­daság régóta időszerű szerke­zeti átalakítására is. Emellett előírták a rendőrség és a tit­kosszolgálat átszervezését, va­lamint a közbiztonság meg­szilárdítását is. Már december utolsó nap­jaiban világossá vált, hogy a kereszténydemokraták gya­korlatilag szabotálják a meg­állapodást. Ekkor az Olasz Kommunista Párt a korábbi­nál határozottabb és erélye­sebb hangot ütött meg. Szük­ségprogram létrehozását sür­gette és azt, hogy ennek vég­rehajtására szülessen demok­ratikus egységkormány a kommunisták részvételével. Január 4-én, a hatpárti prog­ramot aláíró pártok tanácsko­zásán a szocialisták és a re­publikánusok egyaránt támo­gatták ezt az igényt. Sőt, a szociáldemokraták is elismer­ték, hogy növelni kell a bal­oldal tényleges felelősségét és szerepét a program végrehaj­tásában — anélkül' azonban, hogy az Olasz Kommunista Párt részt venne a kormány­ban. AMERIKAI NYOMÁS Voltaképpen ekkor élező­dött ki Washington beavatko­zási kurzusa. Hazarendelték a Rómában állomásozó nagykö­vetet, akivel előbb Vance kül­ügyminiszter, majd a világ­körüli útjáról éppen hazatért Carter elnök is tárgyalt. Ugyanakkor Olaszországba küldték Perry hadügyminisz­ter-helyettest. Hivatalosan azért, hogy NATO-ügyekről tárgyaljon, valójában azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az olasz hadsereg csúcsaink meg­lévő ellenállást megerősítse a nemzeti egységkormány meg­alakításával szemben. Ezt kö­vette áz amerikai külügymi­nisztérium szóvivőjének nyi­latkozata, amely immár nyíl­tan is kimondotta: az USA „nem híve annak, hogy a nyugat-európai kormányokba kommunista politikusok is be. kerüljenek”. Ilyen háttérrel kell értékelni az Olasz Ke­reszténydemokrata Párt veze­tőségének január 12-re virra­dó éjszaka hozott határozatát, amelyben ismét elutasította a kommunista részvétellel lét. rehozandó egységkormány gondolatát. ELKERÜLNI A VÁLASZTÁST Az idő és a tényleges gaz­dasági-társadalmi feszültsé­gek azonban másfajta döntést igényelnek. Olaszország gaz­dasági válsága mélyül, a ter­rorakciók mindennaposak. Ilyen körülmények között az ország gyakorlatilag kormá- nyozhatatlanná vált, a politi­kai bomlás folyamatát tehát az eddig alkalmazott módsze­rekkel nem lehet feltartóztat­ni. Ilyen helyzetben a keresz­ténydemokratákra és a kom­munistákra rendkívül súlyos és felelősségteljes döntések várnak. Egy esetleges új vá­lasztás most igen komoly po­litikai feszültségnövekedést eredményezne, s egyben hó­napokra lehetetlenné tenne minden gyakorlati reformin­tézkedést. Ez egyben az egyik fő oka annak, hogy a kom­munista párt miért részesíti előnyben a jelenlegi parla­menti erőviszonyok alapján létrehozandó nemzeti egység­kormányt. (A szakszervezetek hasonló okokból ugyancsak ellenzik az új választások ki­írását.) Várható tehát, hogy a bel­politikai harc a következő napokban éleződni fog. A megoldás körvonalai még nem látszanak — csak annyi bizo­nyos, hogy az eddigi módsze­rekkel nem lehet tovább kor­mányozni Itáliát. Győri Imre Berlinben Győri Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap este Berlinbe érkezett. Kíséreté­ben van dr. Mona Gyula, a KB agitációs és propaganda­osztályának helyettes veze­tője, és Kurucz István, a budapesti oktatási igazga­tóság vezetője. Az MSZMP KB titkára a Német Demokratikus Köz­társaságban tanulmányozza az NSZEP tömegpolitikai munkájának tapasztalatait és a tömegtájékoztatást, s esz­mecserét folytat a két test­vérpárt munkakapcsolatai­ról, együttműködéséről az agitációs és propagandamun­ka területén. A belgrádi finis Hétfő esti kommentárunk. A leírásokból és képről világszerte ismert belgrádi kon­ferenciapalotában, a Száva-központban újra összeülnek a delegátusok. Sportnyelven azt mondhatnánk, elérkezett a finis, valahol már feltűnt a célegyenes. Az eddig eltelt idő­szakban valamennyi megvitatott kérdésről számos javaslat hangzott el, most pedig megkezdődik az összegezés, a fo­galmazás ideje. A résztvevők előtt az a távolról sem könnyű feladat áll, hogy valamennyi témacsokorban, „kosárban” integ­rálják a konferencia során eddig elhangzott véleményeket. Ebből a bizony most még nem egyszer aggasztóah gomolygó masszából kell kikristályosodnia egy olyan, valamennyi fél által elfogadható szövegnek, amely valóban jól szolgálja a tanácskozás célját: azt, hogy a világ közelebb kerüljön a helsinki záróokmányban elfogadott ajánlások teljes meg­valósulásához. Ez lenne a most induló szakasz tartalmi feladata. Ami a dolog formai részét, mikéntjét illeti, a közös szöveg csak az úgynevezett konszenzussal, teljes egyhangúsággal érhető el. Itt tehát az álláspontok összeszikráztatása és a szavazás­sal született eredmény nem elegendő, ez a munka tehát még a diplomáciai élet általában oly bonyolult tárgyalásai­nál is jóval nehezebb. A feladat mégsem megoldhatatlan. A témák elvi pil­lérei ugyanis — hála a helsinki záróokmánynak — adottak. Talán egyszerűsítésnek hangzik, de a megoldás útja mégis­csak az, hogy valamennyi megjelentnek hűnek kell marad­nia Helsinki betűjéhez és szelleméhez. Ez az igény számos nyugati ország számára eddig sajnos nem bizonyult magától értetődőnek. Pedig hisztérikus hangok és hamis ürüggyel folytatott hecckampányok helyett a Helsinkiben általános­nak bizonyult magatartás, a tapintat, kölcsönös jószándék és minden kérdés konstruktív megközelítése hozhat csak eredményt. Az viszont biztosan. Sokat segítene az általános légkör további javulásában, ha Belgrádban sikerülne elfogadtatni az .úgynevezett biza­lomépítő intézkedésekkel kapcsolatos szovjet javaslatokat. Ezek jelentőségét jól érzékelteti, hogy az egyik közülük szó szerint így hangzik: „A záróokmányt aláíró államok szerződésben mondjanak le a nukleáris fegyverek egymás ellen elsőként való beve­téséről...” HARMAT ENDRE Leszállt a Szojuz-26 (Folytatás az 1. oldalról.) az űrhajó teljesen sima le­szállást hajtott végre az előre megadott körzetben, mintegy 310 kilométerre Ce- linograd városától. Dzsanibe- kov és Makarov kiváló egészségi állapotban van. A leszállásról kiadott köz­lemény hangsúlyozza: az űrhajózás történetében mind­eddig példa nélkül álló kí­sérlet sikere nagymértékben viszi előbbre az új, nagy űrkomplexumok kialakítását. A kísérlet sikere azt bizo­nyítja, hogy lehetséges az űrhajókból és az új típusú, a „második nemzedékhez” tartozó űrállomásokból ha­sonló komplexum összesze­relése. Mínusz 14 fokos volt a hő­mérséklet és a földet hó bo­rította abban a térségben, ahol földet ért a Szojuz—26 űrhajó a váltott személyzet­tel. A leszállás a legteljesebb rendben ment végbe. Dzsani- bekov és Mákarov már el is hagyta a leszálló egységet, amikor melléjük érkezett az e'3Ő helikopter. Miint Beregovoj altábor­nagy, az űrhajósok kiképzé­sének vezetője elmondotta, az űrhajósak kísérleti jelleg­gel hajtották véere az „űr­hajóscserét”: a kísérlet egy része arra irányult, hogy a világűrben hajtsák végre a szükséges szerelési munká­kat, a „testre szabott” ülé­sek áthelyezését. LAPZÁRTA BUDAPEST Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Ali Nasz- szer Mohamed, a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. MOSZKVA Hétfőtől mesterséges hol­dakkal tartják fenn a köz­vetlen kapcsolatot a Kreml és a Fehéz Ház között: a Moszkva—Washington köz­vetlen kapcsolatot szovjet Molnyija és amerikai Intel­sat típusú mesterséges holdak biztosítják. Az 1973-ban erről született megállapodás meg­valósítását a kozmikus kap­csolat felvételét egyidejű saj­tókonferencián jelentették be Moszkvában és Washington­ban. Uraim, fogja meg valaki, nehogy a kommunisták kezébe kerüljön... ! Nagy János karikatúrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom