Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

' 2L\' Mai számunkból XXVIII. évfolyam, 1. szám ARA: 1,— Ft aí7io. jauuar ÜJ REPÜLŐGÉPEK A MEZŐK FÖLÖTT (9. old.) SZOBROK ÁLLATBÖRBEN (15. old.) A béke aranypoharából Az elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt; és vala­hányszor, amikor szilveszter éjszakáján össze­csengnek a poharak, föléled bennem egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó, s a szász-svájci hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni-köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok, románok és bolgárok, jugoszlávok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor meg- kondult az óra, azt mondta az idegenvezető: „Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából”. Nem tudom elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat volt; igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. Hátrapillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szilveszter éjszakáján, jókívánságokkal halmoztuk el egymást. Tiszta szívvel tehettük a legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét feljebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. Nem tudok — és nem is akarok — részletes leltárt készíteni a múlt év eseményeiről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot. Mit és miért dologozott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája-hivatása irán­ti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a fe­lületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyel­mezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi „el­számolást” megtette a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizs­gálja önmagát. Bonyolult helyzetben él az emberiség, de meg- nyugtató, hogy október és a békés egymás mel­lett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új” országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyver- kísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ-tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új tí­pusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejleszté­sének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot éppen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képvise­lői terjesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzet­közi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy ha­zánkban, a. szocialista közösségben a politika lé­nyege: „Olyan társadalmi létezést formálni, mely­ben az ember önmaga lehet”. Törvények születtek idehaza, életünket jobbí­tó tettek és rendelkezések. „Felnőtté” érve fel­számoltuk az „álmodozások korát”; a földön já­runk: a meggyőződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mér­téktartás, a következetesség és a cselekvőkészség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli min­den ember, hiszen részbe dolgos hétköznapjaink­nak. Ezért hát ne kívánjunk többet egymásnak, önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is ké­pesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a „kívánságok éjsza­káját”. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, ha­nem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőző­déssel, akarással. Úgy hiszem: az új esztendő első napján meg­érdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy béké­ben munkálkodhattunk, s ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük elő 1978-ra is. JÁVORI BÉLA MIT KIVAN 1978-BAN? (3. old.) A DIREKTOR MINDENT TUDNI AKAR (4. old.) EGY GAVALLÉR PESTEN (10. old.) EGY ELÉGEDETLEN BRIGÁD (4. old.) GYERMEKEK BÁRSONYSZÉKBEN (5. old.) RAKONCÁTLAN GRAFIKÁK (11. old.) KÖNYVÁRVERÉS (11. old.) ÁLLATOK AZ EMBEREKÉRT (12. old.) FELJEGYZÉS A KOSSUTH-BANKÖN (12. old.) MUNKATÁRSAINK KÜLFÖLDÖN (7. old.) A SZOCIALIZMUS GAZDASÁGÁNAK DINAMIZMUSA (8. old.) MAGYAR ÉPÍTŐK UKRAJNÁBAN (9. old.) KÉTSZÁZ ÉVES A HOLLÖHÁZI PORCELÁN GYÁR (14. old.) FOGLALKOZÁSA MANEKEN (15. old.) Carter Varsóban Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, pénteken es­te vacsorát adott a hivatalos látogatáson Varsóban tartóz­kodó Carter amerikai elnök tiszteletére. A vacsorán po­hárköszöntők hangzottak el. — Az enyhülési folyamat kulcsfontosságú tényezőjé­nek tekintjük — mondotta ebben Edward Gierek, — az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közötti kapcsolatokat. A két nagyhatalom párbe­szédétől függ napjainkban a nemzetközi kapcsolatok álta­lános légköre, és az, hogy az emberiség megmenekülhet-e a nukleáris háború katasztró­fájától? — Lengyelország szocialis­ta szövetségeseivel és bará­taival mindent elkövet annak érdekében, hogy elmélyítse és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülési folyamatot, mert ez korunk egyetlen al­ternatívája — mondotta. Az amerikai elnök válasz­beszédében kitért Lengyelor­szág második világháborús szenvedéseire. — Mint mon­dotta, személyesen győ­ződhetett meg róla, hogy milyen szeretettel ápol­ják a háború elesett hő­seinek emlékét. Hoz­záfűzte: talán a világ egyet­len népe sem viselt el annyi szenvedést a második Világ­háború alatt, mint Lengyel- ország 6 millió polgára el­pusztulásával. — Ezekből a tragikus ese­ményekből fontos következ­tetés vonható le — folytatta —, a Nyugat időnkint nem bízik a Keletben. Lehetséges, hogy időnkint Önök nem hisznek a mi szándékainknak, vagy értékeléseinknek. Elő­fordul, hogy mi, mint NATO- szövetségeseink is szemben állva a Varsói Szerződés or­szágaival, — azt hisszük, hogy önök nagyon fenyeget­nek bennünket. Most azonban mindennél jobban meggyő­ződhettem róla, hogy az olyan népek, mint a lengyel és a szovjet nép, elsőnek soha sem kezdené a háborút, ha­csak valamilyen súlyos pro­vokáció vagy az érintkezések hiánya miatti'értetlenség azt ki nem robbantja. Mi szintén békét akarunk és soha sem kezdenénk hábo­rút, ha csak valamilyen hiba folytán nem, ami abból fa­kadhat, hogy nem értettük meg potenciális ellenfeleink szándékát — jelentette ki Carter. Az amerikai elnök ezután utalt arra, hogy szoros ÍFoiytatás az 1. oldalról) Minden Kedves Olvasónknak boldog, eredményekben gazdag on évet kívánunk I (Képriportunk a kéményseprők brigádmunkájá ról az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom