Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA PRUKNER PÁL A két ellentétes példa is jól bizonyítja: még sok a tennivaló. A közös fenntartás ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek és más gazdasági egységek átengedik a művelődési háznak kulturális alapjuk egy részét. Azt is jelenti, hogy a művelődési házak az anyagi támogatásért cserébe messzemenően figyelembe veszik a fenntartók művelődési igényeit. Olyan programokat szerveznek, amelyeket a gazdaság kér, elsősorban az ott folyó termelőmunka javítása érdekében. Ehhez azonban nem elégséges a népművelők igyekezete. Akadnak még olyan gazdasági vezetők, akik azzal, hogy a művelődési háznak átutalnak egy bizonyos összeget, befejezettnek tekintik kapcsolatukat. Mások csak nagy általánosságban fogalmazzák meg igényeiket, a művelődési ház népművelőire bízva, mit tartanak fontosnak, mit megvalósithatónak azokból. A KÖZÖS FENNTARTÁS tartalmi problémái ott oldódnak meg, ahol a népművelők a lakóhely, a gazdaság embereinek igényeit felmérik, s ahol a termelőszövetkezeti kulturális bizottság részt vállal a közös cselekvésből. Szalma helyett gázláng perzseli a disznót (Képriport az 5. oldalon) Mai számunkból XXVII. évfolyam, 291. szám ARA: 1,— Ft 1977. december 11., vasárnap AMIKOR EGY ÉVTIZEDDEL EZELŐTT, nem sokkal a termelőszövetkezeti törvény életbelépése után megalakult az országban az első, közös fenntartású művelődési ház, a legtöbben valamiféle különcködésnek tekintették ezt a kezdeményezést. Sokan érveltek azzal: a szövetkezet elsősorban termelőüzem, fordítsák pénzüket és energiájukat a gazdaság fejlesztésére, a terméseredmények növelésére. Ebből következik — mondották —, hogy a művelődés segítése kizárólag állami — helyi vonatkozásban tanácsi — feladat. De vajon lehet-e csak az állam feladata a művelődés feltételeinek megteremtése? Az elmúlt évtized eldöntötte, hogy nem. Hiszen a szocialista társadalomban nem csupán az állam érdeke, hogy műveltebbek legyenek állampolgárai. A legszűkebb pátria, a falu, a gazdaság érdeke is, hogy lakói, dolgozói ma többet tudjanak, mint tegnap, mivel holnap újabb korszerű gépek, a tegnapinál modernebb technológiák bevezetése válik szükségessé, s ezek kezeléséhez, alkalmazásához műveltebb, több tudással, nagyobb áttekintéssel rendelkező emberekre van szükség. Nem véletlen tehát, hogy a Pest megyei Csornád községből indult kezdeményezés csakhamar országszerte követőkre talált. Termelőszövetkezetek sora vállal, kozott arra, hogy rendszeres támogatást nyújt a helyi művelődési intézmények fenntartásához, működtetéséhez. Persze, így kimondani ezt egyszerűbb, mint ahogyan a valóságban történt. Hiszen a gazdaság pénzéről nem egyedül az elnök dönt s nem is a szűkebb vezetőség, hanem a közgyűlés. Nem egy helyen éles viták előzték meg az igen kimondását, s nem egy helyen a kollektív nem kimondására is akadt példa. A kicsiny, alig ezerötszáz lelkes Tök községben sem volt könnyű rábírni a tagságot az igen kimondására. Igaz, nem kis összegről volt szó: kerek kétmillióról. Érdemes visszaidézni, mivel is érveltek akkor a gazdaság vezetői. Azzal, hogy a falu egyre inkább közeledik a városhoz. Életmódban, igényekben egyaránt. Szükségszerű tehát meggyorsítani, hogy a műveltségi színvonalban és a művelődési lehetőségekben a viszonylagos hátrány falun is megszűnjék. És elmondták azt is, hogy a több tudás birtokában kevesebb lesz a gond az új technika és technológia bevezetésével. AZ ÖSSZEFOGÁS szép példáját mutatta — elsőként az országban — a váci járás. Itt három esztendővel ezelőtt már valamennyi művelődési ház közös fenntar. tásba került. Az akcióba a járás ötvenkilenc gazdasági egysége kapcsolódott be — köztük valamennyi termelőszövetkezet —, s így azóta ebben a járásban kerek egymillió forinttal több jut a közművelődésre, mint a korábbi években. Miből? A gazdasági egységek kulturális alapjából. Természetesen kulturális alappal a korábbi években is rendelkeztek ezek a termelőegységek. Csupán szemlélet dolga: mire fordítják, hogyan hasznosítják ezeket az összegeket. Szemlélet dolga. Valóban az. Egy, a vácihoz hasonló nagyságú és adottságú járásban a termelőszövetkezetek évi kétmillió-hétszázötvenezer forint kulturális alappal rendelkeznek. Itt a helyi tanácsok évente összesen egymillió forintot tudnak biztosítani a művelődési házak támogatására. Gondolná az ember — jogosan —, ha a tanácsoknak nincs elegendő pénzük, akkor természetesen segítenek a gazdaságok. Nem ez történt. A kétmillió-hétszázötvenezer forintból hétszázezret fel sem használtak. Az elkészült kimutatás szerint az össz- kulturális alapnak csupán a 2,7 százalékát fordították a művelődési házak és az öntevékeny művészeti együttesek támogatására. Hogy mire költötték a többi pénzt? Az egyik gazdaság például kulturális alapjának 81 százalékát szociális jellegű kiadásokra fordította. így aztán az ötszázharmincezer forintos kulturális alapból a három falu határát egyesítő gazdaság a három művelődési ház támogatására mindössze ezerötszáz forintot adott! Egy másik gazdaságban a kulturális alap negyvenhárom százalékát ingyenes külföldi társasutazásokra fordították. Moszkva Föld körüli pályán a Szojnz-26 Kiss Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Újonc parancsnokkal és gyakorlott fedélzeti mérnökkel, szombaton hajnalban útnak indult a legújabb szovjet űrhajó, a Szojuz—26. Az új űrhajó feladata, hogy a még szeptember 29-én felbocsátott szovjet űrállomással, a korábbiaknál korszerűbb Szaljut—6-tal folytasson együttes kísérleteket. Az űrhajó parancsnoka Ju- rij Viktorovics Romanyenko alezredes, aki 1944-ben született. A légierő tiszti iskolájának elvégzése után egy ideig repülőoktató volt, majd 1970-ben került az űrhajós egységbe, elvégezte a tanfolyamot, felkészült a páros űrrepülésre. Kiváló eredményei egyik elismeréseként ő volt a Szojuz—Apolló közös szovjet—amerikai űrkísérlet idején a tartalékszemélyzet parancsnoka. Georgij Mihajlovics Grecs- ko, a Szojuz—26. fedélzeti mérnöke, a Szovjetunió hőse már gyakorlott űrrepülő: 1975-ben ugyancsak fedélzeti mérnökként a Szojuz—17. fedélzetén a Szaljut—4. űrállomásra repült, s itt huzamos ideig dolgozott. Az 1931-ben született Grecsko a leningrá- di műegyetem elvégzése után rövidesen az űrhajók tervezésével foglalkozó tudományos intézetbe került mérnökként és kiválóan ismeri a Szojuz-típusú űrhajókat, s a Szaljut-űrállomásokat, mert részt vett azok tervezésében és szerkesztésében is. Romanyenko, a Szojuz—26. parancsnoka jelenleg a Gagarin Repülő Főiskola levelező hallgatója. Mindkét űrhajós tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának: Romanyenko 1965, Grecsko 1960 óta. A Szojuz—26. moszkvai idő szerint, hajnali 4.19 órakor (Folytatás a 2. oldalon.) AZ EMBER, AKI TÚLLÉPTE HATÁSKÖRÉT TORONYHAZ A KISHEGYEN (3. old.) FALUGYŰLÉSEK (3. old.) „EZ ELMENT VADASZNI, EZ MEGLŐTTE” (4. old.) AZ ÚJ BORFORGALMI ADÖ (5. old.) A SZOVJET ORVOSTUDOMÁNY ÚJ LEHETŐSÉGEI (9. old.) MECSERI NYILATKOZATA (10. old.) „SEJ, A MI LOBOGÓNKAT.. (10. old.) RABY mátyás haza (10. old.) MÄRVÄNYTÄBLA AZ ÖREG UTCÁN (11. old.) AZ ALKOHOLIZMUST A TÁRSADALOMNAK KELL FELSZÁMOLNIA (7. old.) A MEKONG-FOLYÓ DELTÁJA Í8. nld.l A MŰVELŐDÉS BULGÁRIÁBAN (8. old.) A GYŐRI MŰVÉSZTELEP IX. KIÁLLÍTÁSA (11. old.) AZ EMBER TESTTARTÁSA ALVAS KÖZBEN ELÁRULJA ÉLETMÓDJÁT (12. old.) Disznótorok, kellekeli
