Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

6 "rÍÉPÚJSÁG 1977. december 6. Kosárlabda NB // Csak a szekszárdi csapat nyert Ökölvívás Orbán Tibor országos bajnok A hét végén Békésen ren­dezték az ökölvívó országos serdülőbajnokságot. A há­romnapos küzdelemsorozaton ötvennyolc egyesület kétszáz­három versenyzője indult. Megyénket a Szekszárdi Sportiskola és a Dombóvári Spartacus fiataljai képvisel­ték. A 14 évesek korcsoportjá­ban nagyszerű szekszárdi si­ker született: Orbán Tibor, a sportiskola versenyzője papírsúlyban országos baj­noki címet nyert. Orbán előbb a balassagyarmati Smolitza ellen győzött egy­hangú pontozással. Orbán az első pillanattól kezdve jobb volt ellenfelédéi és megérde­melten jutott a döntőbe. A döntőben Gáspár (Tö­rökszentmiklósi Vasas) ellen lépett szorítóba. A szekszár­di versenyző már az első me­netben pontelőnnyel veze­tett. A második és a harma­dik menetben is jobb ellen­felénél, akit közben meg-' intettek. így Orbán 5:0 ará­nyú, egyhangú pontozással szerezte meg a bajnoki cí­met. A 15—16 évesek korcso­portjában Klemm Kálmán, a. Szekszárdi Sportiskola papír­súlyú versenyzője a harma­dik helyen végzett. Az or­szágos bajnokságon még részt vett Kiss János és Mo- csán Attila — mindkettő Sz. Sí —, valamint Benke Gyu­la (Dombóvári Spartacus), akik az első fordulóban ve­reséget szenvedtek, így nem értek el helyezést. SZ. DÓZSA—FONYÖD 93:18 (32:8) Szekszárd. Vezette: Cser­kúti, Páli. Sz. Dózsa: Har- sányi (32), Palotás (6), Sko­da (16), Varga (14), Szilá­gyiné (8). Csere: Jankovics (—), Nagy (2), Farkas (2), Gyurcsák (5), Várkonyi (8). Utolsó NB Il-es mérkőzésén a Dózsa két ellentétes fél­időt produkált. Az első fél. időben lassan, körülménye­sen szőtték támadásaikat, dobásaik célt tévesztettek. A 4. percben 8:0-ra vezettek, de a szerény képességű Fo­nyóddal szemben ez kevés volt. Utána két percig nem szerzett pontot a Dózsa, míg a Fonyód ebben az időszak­ban szerezte első kosarát. A 9. percben 16:4 volt az ered­mény, de megint egy há­romperces kihagyás követ­kezett. A 12. perctől kezdve aztán rákapcsoltak a lányok és 3 perc alatt 10 pontot dobtak. 15. perc 28:6. Az utolsó öt percben is az első percek játékát nyújtották, így feltűnően kevés kosárral fejezték be az első félidőt. Védekezésük jó volt, amit a félidőben kapott nyolc pont is híven tükröz, a támadás­befejezésekkel azonban adó­sak maradtak. A második félidőben az. tán megváltozott a játék ké­pe. Most már nemcsak vé­dekezésben, de dobásokban is megmutatkozott a két csapat közti különbség. Har- sányi vezérletével szorgal­masan gyűjtötték a ponto­kat. Hat perc alatt 16 pon­tot szereztek, míg a Fonyód első pontját csak a 7. perc­ben, azt is büntetőből. 7. perc 50:10, a Dózsa javára. Továbbra sem csökkent len­dületük, szinte akkor sze­reztek kosarat, amikor akar­tak. 13. perc 62:12. Két per­cig égy kissé akadozott a játék ismét, csak büntetőből szereztek négy pontot. 15. perc 67:14. A 16. perctől kezdve aztán újra lendülete­sen játszottak, a Fonyód csak nagyon ritkán veszélyeztette a hazai kosarat. 18. perc 75:16. Az utolsó két percben aztán ritkán látható kosár- özönnel ragadtatták tapsra a szép számú nézősereget. Egy perc alatt 10 pontot szerez­tek, ami ritka teljesítmény kosárlabda-mérkőzésen. Az utolsó percben még négy ponttal növelték a már te­temes előnyüket, így alakult ki a 93:18-as Dózsa-győze- lem. Ha az első félidőben csak a felét nyújtják annak, amit a második félidőben, még fölényesebb, három számje­gyű győzelmet arathattak volna. A csapat már a Fo­nyódnál lényegesen jobb ké. jességű együttest is legyőzött száz pont feletti teljesít­ménnyel, de így is szép a búcsú. Egy év után ismét NB I-es mérkőzéseken bi­zonyíthatják a játékosok, hogy a legjobbak között is megállják helyüket. KÖZG. EGYETEM- HAT ASZÉK 98:59 (50:29) A Bátaszéki VSK a fő­városban a következő össze­állításban játszotta idei utolsó NB Il-es mérkőzését f Zágonyi (6), Gaál (14), Vár- da (10), Illyés (6), Tiringer (9). Csere: Kátoli (8), Hor­váth (4), Gráma (2). Az él­mezőnyhöz tartozó egyete­mista csapat egy nappal ko. rábban rangadót játszott a Péttel és biztos húszpontos győzelmet szerzett. A báta­széki együttesnek a súlyos, három számjegyű vereség el­kerülése volt az elsődleges célja. Mindkét csapat zóna­védekezéssel kezdett. Az első percekben fej-fej melletti küzdelem folyt, a 7. percben 11:11 volt az eredményt. Ezután rákapcsoltak az egyetemisták és elsősorban távoli, pontos dobásokkal szerezték pontjaikat. A bá- taszékieknek is volt több szép támadásuk, melyeket a sportszerű közönség tapssal jutalmazott. A félidő köze­pétől emberfogásra tért át a hazai együttes. A 17. perc­től a vasutascsapat már nem tudott újabb pontot szerezni, ekkor 39:29 volt az ered­mény. Szüné után tovább tartott a fővárosiak fölénye, a BVSK elfáradt, játékosai a gyors indításokra nem értek vissza, így egyre több hiba csúszott a védekezésbe. A Közgazdasági Egyetem csa­patának előnye ugyanakkor tovább nőtt. Az utolsó öt percben ismét erősiteni tu­dott a Bátaszék és ebben a játékrészben mindkét csapat azonos számú pontot szer­zett. A három számjegyű ve­reséget végül is sikerült el­kerülni csapatunknak. A minden csapatrészében jobb pályaválasztó együttes megérdemelt, biztos győzel­met szerzett. Z. ÉPÍTŐK—DOMBÓVÁR 93:79 (44:45) A Dombóvári VSE férfi­csapata Zalaegerszegen, az Építők ellen a következő já­tékosokkal szerepelt: Illés (21), Ruzicska (10), Jósfai (6),. Tamási (12), Tahi (12), Pakot (12), Bogdán (4), Ács (2), Takács (—), Bálind (—). Illés és Ruzicska kosaraival indult a mérkőzés és az 5. percben 13:8-ra a Dombóvár vezetett. Fokozatosan erősí­tett a Zalaegerszeg és a 10. percben 18:17-re már ők vezettek. A 15. percben 27:26 volt az eredmény a Zala­egerszeg javára, a 18. perc­ben még mindig egy pont­tal vezettek (35:34), de a félidő végéig a dombóváriak egypontos előnyhöz jutottak. A második félidőt a zala­egerszegiek kezdték jobban, az 5. percben öt pont volt az előnyük (56:51). Ezt a 10. percig tovább növelték (70:59). A 15. percben már 84:63-at mutatott az ered­ményjelző tábla, ekkor már eldőlt a mérkőzés sorsa. A második helyen álló Zalaegerszegi Építők ellen az első félidőben a dombó­váriak meggondoltan, lelke­sen játszottak. A második félidőre megváltozott a hely­zet a Dombóvár részéről, több taktikai fegyelmezet­lenség akadt és a teljes erő­bedobással játszó több ma­gas játékost felvonultató Zalaegerszeg megérdemel­ten nyert. A Dombóvárban Tamási és Tahi játszott jól és fegyelmezetten. Szombaton Veszprémben, a kiesés ellen harcoló Ve­gyész ellen mérkőzik a dombóvári csapat. Mint arról már néhány sorban hírt adtunk, lapunk sportrovata január közepén (szombaton délután) találko­zót, baráti összejövetelt tart mindazoknak, akik a fel- szabadulást megelőző, illetve a felszabadulást követő 15— 20 évben a megyeszékhely színeiben játszottak. A hír megjelenése után kü­lönböző helyről jöttek reagá­lások, javaslatok. Úgyszól­ván valamennyien azt kér­ték; ne kössük korosztályhoz a meghívást, hanem azon vegyen részt mindenki, aki valaha is játszott Szekszárd színeiben. Vidékről is jelent­keztek: például Bonyhádról jelezték, hogy Pataki, Flá- ding, Mező, Forró, Szabó, Losonczi, Vajda, és Borsodi feltétlen jön. Ugyancsak Bonyhádról jelentkezett Be- nács József, aki elmondta: tíz éven át játszott Szekszárd színeiben és feltétlen számít­sunk rá. Lehelvári István Kölesden lakik, de már fel­kereste szerkesztőségünket, hogy elmondja: örömmel fo­gadta a kezdeményezést, így remény van arra, hogy is­mét találkozik azokkal, akik­kel éveken át együtt játszott. Legnagyobb örömünkre a szervezéshez ketten . is fel­ajánlották segítségüket: Vígh János, aki a megyei labda­rúgó-szövetségnél a főtitkári tisztséget láttál el tizenhét éven át és Kláb József, aki •Tolna színeiben másfél év­tizedig játszott, ezt követően edzősködött. Vígh János ren­delkezésünkre bocsátott egy névsort, mely hozzájárul a találkozó szervezésének si­keréhez. Ezen többek között a következő játékosok szere­pelnek: Marosi (Mihók) Mi­hály, Kovács Andor, Füzesi János (Csöpög), Margóczi Já­nos, Mezei Béla, Korsós La­jos, Korsós Dezső, Major István, Cziráki János, Mül­ler György, Keresztes György, Lépő László, Frid- rich József, Sárosi Antel, Bencze Ferenc, Bencze Ist­ván, Benács Lajos (Benács József édesapja), Dobolyi Je­nő (Farmer), Joó Sándor, Kovács Lajos (Csusza), Kár­páti András, Schmidt József, Garai Ganczer István, Rupa Mihály, Révész Béla, Bányai (Benau) Ferenc, Váradi Im­re, Jenővári József, Tischler János, Péterfi Kálmán, Ma­joros Ferenc, Babits István, Tamm (Temesvári) Sándor, Nagy László, Gyüszü Ottmár, Zsoldos Aurél, Hómann Sán­dor, Haász Jakab, Pruzsina József, Ellermann József, Ba­ka József, Balogh József, Diófási Imre, Herr János, Zörényi Zoltán, Simon Jó­zsef, Cser János, Németh Lajos. Jól tudjuk, hogy a lista nem teljes, nagyon sok já­tékos van még, aki játszott Szekszárd színeiben. Itt első­sorban arra az időre gondo­lunk, amikor Dósai, Hetesi, Majnai és társai oly sok kel­lemes vasárnap délutánt sze­reztek a szurkolóknak. Ne kívánják, hogy valamennyi nevét feltüntessük, így is szeretettel várjuk őket a ta­lálkozóra. Többen kérték, hogy kísé­reljük meg Szekszárd felejt­hetetlen labdarúgóját is el­hívni: Dora Lászlót. Telefo­non beszéltünk vele és kér­tük: tiszteljen meg bennün­ket azzal, hogy akár csak fél órára is közénk jön. — Nagyon szépen köszö­nöm a meghívást és jólesik, hogy gondoltak rám, nem felejtettek el — mondta Do­ra László. — Sajnos eljárt az idő, elkoptunk. Egy évig súlyos beteg voltam, szív­trombózisom volt, ez telje­sen kikészített. A lábaim da­gadnak, nem bírom a járást és főleg a füstöt. Pedig de jó lenne ott lenni, a régi is­merősök között tölteni né­hány percet. Még egyszer kö-. szőnöm a meghívást és kí­vánom, hogy sikerüljön az összejövetel, érezzék jól ma­gukat. Szándékosan írtunk ja­nuár közepét időpont meg­jelölésének, mivel a létszám­tól függ, hogy mekkora ter­met szerzünk a találkozó céljára. Annak érdekében, hogy tisztán lássunk, tud­junk intézkedni a terem megszerzésével kapcsolat­ban, kérünk mindenkit (le­gyen az volt játékos, intéző, vagy akár szúrkoló —, aki részt vesz a találkozón, kö­zölje velünk nevét és címét (címünk: Tolna megyei Nép­újság sportrovata, 7100 Szek­szárd, Postafiók 71.). Több mint kétszázan rajtoltak Felszabadulási futóemlékverseny Már jóval két óra előtt gyülekeztek a fiatalok. Kon- rád Ferenc testnevelő a Du- naföldvári Szövetkezeti Sportkör atlétikai szakosztá­lyának edzője igyekezett az ambícióval teli fiatalok so­rait rendezni. Nem volt könnyű dolog. A közép kor­osztályhoz tartozók a tanács­háza erkélye alatt álldogál­tak. és várták a felszabadu­lási futóverseny rajtját. Jászberényi József, az ál­talános iskola igazgatóhelyet­tese, aki egyben a nagyköz­ségi tanács elnökhelyettese is. a verseny előtt adott rö­vid tájékoztatót célkitűzése­ikről, távlati terveikről. — Az idén először ren­dezzük a felszabadulási futó­emlékversenyt. Mint ismere­tes. 1944. december 3-án sza­badult föl Dunaföldvár. Ma innen, a tanácsháza elől van a rajt, a cél, a Duna parton lévő szovjet emlékmű. Jövő­re — mivel a felszabadulási futóemlékversenyt minden évben meg kívánjuk rendez­ni — már a Tolbuhin mar­sall házától lesz a rajt. Még a dunaföldváriak közül is kevesen tudják, hogy 1944. decemberében Tolbuhin marsall innen irányította a hadműveleteket. Azon a há­zon, ahol a masall főhadi­szállása volt, az idén ünnep­ség keretében márvány em­léktáblát helyeztünk el. A mai emlékversenyre vándor­kupát vásároltunk. A szövet­kezeti sportkör, a KISZ. az úttörő csapatok, valamint a szakmaközi bizottság anyagi hozzájárulásával vettük a kupát. Jákli Péter, a sportkör el­nökhelyettese — tömegsport felelős — segítségével Kon- rád Ferenc felsorakoztatta a fiatalokat, majd Jászberényi József rövid beszédet tartott. Ebben emlékezett azokra a 33 évvel ezelőtti harcokra, mellyel a szovjet hadsereg felszabadította Dunaföldvárt. A hűvös szélben aztán el­indult az első csoport, me­lyet további követett. Az ál­talános iskolások, a közép- iskolások, éppoly lelkesedés­sel futották végig a távot, mint például Jánkó Júlia, az OTP vezetője, vagy Har- math Béláné óvónő, Kókány Jutka könyvtáros, vagy Ják­li Péterné. Külön rajtolt egy csoport, a megemlékezés ko­szorúját vitte, melyet a szov­jet hősök emlékművénél he­lyeztek el. A verseny értékelése to­vább tartott, mint azt a ver­senybíróság tervezte. Több mint kétszáz induló volt. En­nek ellenére viszonylag ha­mar megszületett minden kategóriában a legjobb hat időeredménye, kiállították az okleveleket, majd Jászberé­nyi József Harmath Béla vb- titkár segítségével átadta a díjakat. A kupát — egy évi megőrzésre — Tóth József, a tanácsi KISZ nevében vette át. Gjülekezés a tanácsháza előtt A megemlékezés koszorúját vivő csoport Koszorúzás a szovjet emlék műnél Volt labdarógók találkozója Nem lesz korhatár i

Next

/
Oldalképek
Tartalom