Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-06 / 286. szám
1977. december 6. ^PÜJSÁG 3 Munkafegyelem - piros alma íróasztal és „robotspicli” Az irodistákra negyven perc jut Az íróasztaloknak egyéniségük van. Ha úgy tetszik — modoruk, amely árulkodik a jellemükről. Van például kicsi, matt, szorgos-dolgos, teteje megpakolva papírokkal. Akad régi, csodás intarziás, amolyan kérlek-alásan asztal, van impozáns, modern vonalvezetésű, rajta azonnal látszik, hogy nem akárki.. Néha arra gondolok, hogy egyenesen az asztal határozza meg a mögötte ülő ember rangját, munkáját. De hogy kölcsönösség rejlik benne — az biztos... Pár éve, hazánk egyik legfejlettebb ipari nagyüzemében olyan műszaki csodagépet állítottak be az egyik üzemben, amely pontosan vezetett diagramok segítségével automatikusan „szemmel tartja” az egész műhely gépparkját, hogy vajon hol lazsál egy csúcsfúró, vagy miért kell szakadásig hajráznia egy horizontál esztergának... No, meg persze azt, hogy a gépek mögött álló emberek hogyan használják ki a nyolc órát. Mármint a munka szempontjából. Tagadhatatlan, hogy a berendezés nem váltott ki osztatlan lelkesedést a műhelyben. Robotspiclinek becézték — egyértelmű, hogy nem szeretetből fakadt a keresztnév... A bádogszekrények labirintusában — az öltözőben, műszakvégek után érces indulatszavak kanyarogtak — méltatlannak érezték az ellenőrzésnek ezt a módját. fá;: ' Aztán eltelt néhány hónap és az árulkodó berendezés eredményeként itt-ott igazítottak valamit a munka szervezésén — és jó néhány piroshasúval több lapult meg ennek hatására a fizetési borítékokban. Megtörtént hát a megbékélés a műszerrel, mégha újrakeresztelést nem csináltak, akkor is. Egyetlen dolog tartotta felszínen a zsör- tölődést. Kár, hogy az íróasztalokra nem lehet ilyesfajta műszert kötni... — mondogatták az emberek... Igaz, az irodákban nem lehet „állásidőt” mérni, ellenőrizni olyan objektív módon a teljesítményeket, mint lent a gépek mellett. Hideg, novembervégi idő. A gyárudvaron elcseppent olajfolt is libabőrösen zsugorodik a betonrepedésben. A műhelyek csukott ajtaja mögül előszivárog a gépek zaja — dolgozik az üzem. Fenn, az irodák folyosóin égnek a fénycsövek — hisz hajnali szürkeség van még délelőtt tízkor is. Egyik-másik ajtón a már elfelejtett reggeli kávé illata szökik ki, keveredve a papír, indigó, pausz szagával. Az ajtókon tábla, sok ajtó, sok tábla. Ilyesfajta feliratok: Műszaki fejlesztési osztály, Számvitel-könyvelés, Anyaggazdálkodás... Az ajtók mögött irodák — és természetesen íróasztalok. Munkahelyek. Nincs gép- zaj, de vannak telefonok. Nincsenek anyagot hozó targoncák, de vannak targon- cányi papírhegyek. És emberek. Üzemi szó- használattal élve irodisták. Mit csinál egy irodista délelőtt 10 óra 15 perckor egy hétfő reggel a MEZŐGÉP szekszárdi gyárában? Kísérőm a szakszervezeti titkár, Ördög Árpád. Jelenléte indokolja a kérdéshez való jogomat.. Első ajtó: Közepes asztal, fiatal ember mögötte. Az asztalon egy lottószelvény — nyilván gyors értékelés tárgyaként. A keze ügyében azért ott egy komoly dokumentáció — azon dolgozik éppen. A másik asztalnál valamilyen „nagytakarítás” lehet, mert toronymagas aktahegyeket rendezget egy hölgy. A gépíróasztal mögött — szerkesztőnő ül. Munkavédelmi utasítást készít egy új géphez. Második ajtó: öt íróasztal — két ember. Egy éppen a főnöknél, a másik szabadságon, a harmadik „valahol az üzemben”. Az ott lévők egyike „hétfői tekintettel” mereng az előtte lévő aktán — egy megrendelés ügyirata, másikuk egy szerszámrajzról gyors skiccet csinál. Harmadik ajtó: öt asztalon berregnek a számológépek, az asztalokon ágytakaró nagyságú kimutatások. Fehér kígyók tekerőz- nek méter hosszan — az összeadó gépek számolószalagjai. A három látogatás össz- ideje alig tíz perc volt. Dolgoztak az irodisták. A munkaidő — persze nyolc óra — és tény, hogy egy asztalra sem lehet termelékenységvizsgáló berendezést szerelni. Az emlékezetes, létszámstop névre hallgató intézkedés annak idején nagy port kavart. - Vélemények, érvek csaptak össze. „A fejlődés velejárója, hogy — akár tetszik, akár nem — egyre több íróasztalra lesz szükség, hisz elő kell készíteni a magas szinten folyó zavartalan termelést”. „Hálistennek, hogy kevesebb lesz az irodista, hisz lassan egymásba érnek az irodákban. Miért csak az üzemekben, lenn a gépek között téma a munkaszervezés, a munkaidő jobb kihasználása?” Azóta a „stop”-ból amolyan „elsőbbségadás kötelező” típusú tilalom lett. Újra lehetett íróasztalokat vásárolni az üzemi gondnokságnak... Munkafegyelem. Úgymond, mindenütt slágertéma. Sőt, lassan örökzöldbe hajlik... Ha valaki ezt a szót hallja: lógás — mindenki előtt megjelenik egy szerszámládán bóbiskoló, (lehetőleg overálos) munkás, aki a látszat kedvéért üresben járatja a gépet maga mellett. A képzelettársításnak ez a módja resdkívül egyszerű. Olyan, mint az a kérdés (teszt), hogy mondj egjr színt, egy hozzá illő gyümölccsel. Gondolkodás nélkül.. Piros alma... Gondolkodás nélkül igen. De gondolkodva...? Egy adat, amelyen szintén lehet gondolkodni. A MEZÖ- GÉP-ben például egy hónapban 72 perc magánjellegű kilépő esik egy fikizai dolgozóra. Alkalmazottak — csak 40 percet kérnek. Kevesebb a munkaidő alatti problémájuk...? Egyik megyei intézményünkben betegség miatt egy emberre hárult az a munka, amelyet addig hárman végeztek. Az illető morogva, zúgolódva —, de kifogástalanul ellátta az egész területet — csaknem három hónapig. Megkapta persze érte a jutalmat is — nem, nem annyit, mint hármójuk fizetése... Aztán szerencsére kiegészült a létszám, újra ült már ember mindegyik íróasztal mögött. Egyszerű számtani művelet: Ha egy ember nyolc óra alatt..., akkor három ember nyolc óra alatt... Többet, vagy kevesebbet...? Piros alma...? GYŐRI VÁRGA GYÖRGY Cél és eszköz AZ EGYÉN életében is fontos, egy ország gazdálkodásában pedig döntő lehet, hogy össze ne keverjük a célokat az eszközökkel. Az ország előrehaladásában nagyon fontos kérdés a munkaerő-gazdálkodás. Ennek intézése, a személyzetis tevékenység, ma már szakma. Megbecsült szakma, de mindenképpen csak eszköz a cél elérésének szolgálatában. Minálunk azonban bizonyos területeken mintha összekeveredne a kettő. A szakemberek például kalkulációkat dolgoznak ki arról, hogyan tudnánk jobban hasznosítani a rendel, kezésre álló munkaidőalapot. Vizsgálataik során úgy találják, hogy a mezőgazdaságban még mindig van felesleges munkaerő, tehát irányszámokat adnak ki az átcsoportosításra. A mezőgazda- sági üzemekben dolgozó személyzetisek, ha teljesíteni akarják ezeket az irányszámokat, furcsa helyzetbe hozzák a vezetőket. A növény- termelésben és az állat- tenyésztésben ugyanis beszerezhető gépek segítségével valóban képes kevesebb ember is elérni ugyanazt az eredményt. A gyümölcsültetvényeken, szőlőföldeken, és kertészeti táblákon azonban más a helyzet. Ott több emberre van szükség. Ha tehát a létszám csökken, akkor az üzem vezetője kénytelen lesz abbahagyni a kertészkedést, lemondani a szőlő-, vagy gyümölcstelepítésről. Vagyis az eszköz a termelési szerkezet torzítását eredményezi, gátolja a cél elérését. A kétoldalúság még inkább tetten érhető a szakmunkás- képzésben. Frázisnak számít ma már az a megállapítás, hogy a mezőgazdaságban kevés a szakmunkás. Mit tesz hát a személyzetis? Arra igyekszik befolyásolni a ve. zetőket, hogy képezzék szakmunkássá a dolgozókat, illetve igyekezzenek végzett szakmunkások felvételével javítani az arányszámokat. Mit mutat ezzel szemben az élet? Egy gyakorlott, a termelés minden ágában többé- kevésbé járatos parasztember nem szakmunkás, még- csak nem is betanított munkás. Ám ahova állítják, ott meglepő gyorsan elsajátítja az adott munka végzéséhez szükséges fogásokat, ismereteket. Mi a jellemző ezzel szemben a szakmunkásokra? Kétségtelen, hogy a betanított munkásnál jobban ismerik szakterületüket, de ahhoz görcsösen ragaszkodnak. Egy vizsgázott baromfitenyésztő szakmunkás például hallani se akar arról, hogy mondjuk átmenjen a most épült nyúl- farmra. (Tisztelet a kivételnek.) Az állami gazdasági dolgozók soraiban ma 30 százalékos arányt képviselnek a szakmunkások. A divatos megítélés szerint ez kevés, de a vezetők már kezdik úgy érezni, hogy sok. Túl nagy a megmerevedett létszám. Kicsit több magyarázatot igényel, de riasztó is tud lenni a falun telepített ipari üzemek példája. Ezek a rendszerint kicsike üzemek általában úgy születtek, hogy felmérés készült és az ki. mutatta, hogy az adott területen „pangó munkaerő” található. Családtagok, asszonyok, stb., akikre csak szüretkor, almaszedéskor van szükség, egyébként tétlenül ülnek odahaza. AZUTÁN jön a szüret, vagy az almaszedés. (A példa tetszés szerint választható.) Kiderül, hogy nincs aki elvégezze. Óriási futko- sás kezdődik, miniszterek tárgyalnak, és a végén esetleg Budapestről jönnek mérnökhallgatók, hogy leszedjék az almát. Persze jó, ha a mérnökhallgatók megismerkednek az almaszedéssel, de közreműködésükhöz autóbusz kell, szállás kell, zuhanyozó, étkező és pedagógiai érzékű mezőgazdasági dolgozó, aki betanítja őket. Miközben az asszonyok — az adott faluban lakó, mező- gazdaságban járatos asszonyok — fáradhatatlanul állítják elő a helyi kisüzemben, részlegben azokat a termékeket, amelyeket nem bizonyos, hogy könnyű lesz majd eladni. Ha ez az üzem két hétre leáll, és az asszonyok jó pénzért elmennek almát szedni, akkor ezzel nemcsak az almatermesztő gazdaság nyer, de az ország is. Ám ez a leállás Magyar- országon ma jogilag szinte megoldhatatlan. Még akkor is, ha a mezőgazdasági üzem és a helyi ipari üzem vezetői meg tudnának egyezni egymással. Az eszköz szinte lehetetlenné teszi a cél rugalmas szolgálatát. földeAki Béla Kezdődik az Ünnepi csúcsforgalom Télapó a Napsugár Áruház kirakatában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mint minden évben, az idén is megfeszített munkát kíván a kereskedelem dolgozóitól az év végi csúcs- forgalom. A vásárlók igényeit maradéktalanul csak úgy elégíthetik ki, ha kellő időben felkészülnek arra. A Dombóvári ÁFÉSZ vezetősége az idén több figyelmességet szeretne tanúsítani vásárlóinak. Előre megbeszélték terveiket a szocialista brigádokkal, s közös elhatározással alakították ki az elképzeléseket. Már december első napjaiban több ideiglenes ünnepi pavilont állítottak fel a Napsugár Áruház előtt, amelyekben ajándékozásra alkalmas árucikkeket árusítanak. A pavilonokban édességcsomagok, divatcikkekből összeállított ajándékcsomagok, játékok kaphatók. Ezekért nem kell senkinek bemenni az amúgy is zsúfolt áruházba. A pavilonokban az eladók, az áruház szocialista brigádjainak fiatal és lelkes tagjai dolgoznak, akik önként és nagy örömmel vállalkoztak erre a nem könnyű feladatra. Elindult útjára a télapó is, hogy a szülőkkel vásárolni menő apró gyermekeket szórakoztassa és cukorkával megajándékozza. De nemcsak a Napsugár Áruház készült fel a csúcsforgalomra, hanem a városban és a városkörnyéki községekben lévő ÁFÉSZ-üzletek- ben is — profiljuknak megfelelően — a korábbi éveknél nagyobb árukészletet kínálnak a vásárlóknak. A szövetkezet dekoratőrei — egymással versenyezve — szebbnél szebb ünnepi kirakatokkal lepték meg a lakosságot. Ezüst- és aranyvasárnapon a Napsugár Áruház, valamint az üveg- és porcelánbolt is nyitva lesz. M. E. Karácsonyi vásár a Napsugár Áruházban Zsúfoltak a játékosztály polcai
