Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-04 / 285. szám
A "KÉPÚJSÁG 1977. december 4, Talajerő-utánpótlás Van elegendő gép a mütrágy a kijuttatásához Naponta, rendszeresen szállítják az üzemek az AGRO- KER központi telepéről a műtrágyát A MŰTRÁGYA olyan fontos része a növénytermesztésnek, mint a jó mag. A talajerő-utánpótlást szerves trágyával, illetőleg műtrágyafélékkel lehet pótolni. Évente fokozódó mennyiségben használnak a mezőgazdasági üzemek, ennek következménye, hogy a terméseredmények is növekszenek. Ennek ellenére az elmúlt évben, sőt az idén is a műtrágya körül „vihar” kavarog. Nem állíthatjuk, hogy minden gazdaságban. de többségükben van Ezekre a darálókra nem volna szükség, ha a kemikáliák jobb minőségűek lennének, nem állnának össze olyan nézet, hogy a meglévő jó agrotechnikai módszerekkel kevesebb hatóanyag is megadja azt a termést, hiszen a föld ereje nem fogy el egyik napról a másikra, tehát két-három év „lazítás” a műtrágya felhasználásában megengedhető. A harmadik ötéves terv végén a megyében, hatóanyagban számolva, egy hektárra átlagosan 182 kiló műtrágya jutott. Az 1975.’ évi összesítés szerint, 269 kilót — hatóanyagot — szórtak a földekre. Ez annyit jelent, hogy egy hektárra körülbelül hét és fél mázsa műtrágyát kell kijuttatni. A termelési rendszerek megjelenésével fokozódott a műtrágya felhasználása, hiszen a hatvanas évek derekán még nyolcvan kiló körül járt a felhasználás. Persze a fentebb mondott számok átlagok, így a gazdaságok között meglehetősen nagy szóródások vannak. Mintegy harminc olyan mezőgazdasági üzem van Tolna megyében, ahol alig haladják meg a száz kiló műtrágyafelhasználást hektáronként, mondani sem kell, hogy ezek a gazdaságok a terméseredményeikkel sem az elsők között vannak. A műtrágya-felhasználás annak ellenére, hogy megfelelő minőségben, választékban áll rendelkezésre, 1976- ban csökkent. 257 kilót használtak fel a termőterületre — legelők, rétek, erdők stb. kivételével. Az okokat vizsgálva nem elsődlegesen az áremelkedésben keresendő a csökkenés, hanem a gazdaságok szemléletében. Erre utal az a tény, hogy az 1976-os gyengébb terméseredmények után, idén nőtt a műtrágya felhasználása, az év végéig várhatóan a 270 kilót meghaladja. A megyében mintegy 277 ezer hektár művelt területet szükséges rendszeresen trágyázni. A mezőgazdasági üzemek idén 72 650 tonna műtrágyát — hatóanyagban számolva — igényeltek az AGROKER-től. Az idén sikerült terven felül, illetve igényen felül adni az üzemeknek műtrágyát. Nem végleges adatok szerint eladtak 41 000 tonna nitrogéntartalmú, 24 000 tonna foszfor- és 31 000 tonna káli műtrágyát. Az ellátás folyamatos volt, úgyhogy a legtöbb áru akkor érkezett meg az üzemekhez, amikor felhasználására volt szükség. Néhány import — — foszfor alapanyagú — műtrágya beérkezése késett. Egyre nagyobb szerephez jut a talajerő-utánpótlásban, a föld termőerejének megújításában a talajvizsgálat. Az állami gazdaságok laboratóriuma rendszeresen végez talajértékelést a mező- gazdasági termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. A szakszerűbb trágyázás egyben takarékosságot is jelent, hiszen a földbe csak olyan és annyi műtrágya kerül, amennyi a növény fejlődéséhez szükséges. Ez a legjobban megtérülő beruházás, jöttek rá nem egy gazdaságban. A megye az országos rangsorban az elsők között van, ezt a terméseredményekben elfoglalt pozíciónk is bizonyítja, hiszen a búza. a kukorica, a napraforgó, a burgonya és a cukorrépa terméseredményeink az első öt közé kerülnek az országos rangsorolásban. A műtrágya-felhasználás növelését nemcsak az AG- ROKER szorgalmazza, nemcsak a termelési rendszerek, hanem — a bank is. Azáltal, hogy kedvező hitelt nyújt, hiszen a pénzügyi stabilitás megteremtése csak termékbőséggel lehetséges. A kemikáliák minősége általában jó. Kifogás az év elején a péti 34-essel volt, ösz- szeállt, s felhasználás előtt meg kellett darálni. Problémák voltak a TVK 46-os karbamidjával is. A 28-as minőségét annyira tudta javítani a gyár, hogy már ömlesztve is lehet szállítani. A sima műtrágyák helyett egyre több szemcsést gyártanak, miután ezek kiszórása, tárolása, szállítása jobb. A napokban a rétek, legelők műtrágyázásának fontosságáról több közlemény jelent meg. Tolna megyében valamivel több mint 30 000 hektár rét- és legelő van, ezek fűtermésének növelése népgazdasági érdek. A rétek- legelők jelentős része gyenge minőségű, és kevés füvet adott. A mészammonsalétrom kedvezményes áron kerül az üzemekbe, a kiszórás munkadíja, a szállítás ugyancsak kedvezményes. November 22- ig a megyei gazdaságok 1283 tonna műtrágyát vásároltak az akcióban, ez — három mázsa mészammonsalétrom szükséges egy hektárra — — nagyon kevés. Húsz mezőgazdasági üzem — a mintegy száz közül — vásárolt csak legelőjavításra műtrágyát. Ügy is mondhatjuk, hogy ez az akció nem aratott a megyében sikert. A műtrágya belépett a rendszerek révén igen hatalmas összeggel a termelési költségek közé. Napjainkban nemcsak a gépi, az emberi munkát, a kötelező adókat stb. számítják tervezéskor, hanem a talajerő-visszapótlást is egyre nagyobb tételben a költségek közé sorolják — mint olyan leggyorsabban visszatérő beruházás sát, amely minden gazdaság számára elérhető. FÁLKOVÁCS JENŐ Th/ary Árpúd : Nyolcszáz szó családregény A vasúti kocsi fülkéjében ketten ülnek. Az apát régről ismerem. Abból az időből, amikor kevés volt a gondolkodási idő, és Kraut Imrét egy négyrét hajtott pecsétes igazolvánnyal falura küldték: — Ahol a front elvonult, ki kell osztani a földet. Az a fontos, hogy a földet mielőbb kiosszátok, és induljon meg a munka... Most a tájat nézegeti a vonatablakból. Azt a tájat, amelyik ez idő tájt minden évben ugyanazt mutatja magából: a sárga tarlókat, a permettöl kéklő szőlőt, a dülőutak fel-felhabzó porát. A vonat a pálya teherbíró képessége miatt az egész vonalon csökkentett sebességgel halad, a súlyos motorkocsi üres a szerelvény elején. Elfogni egyetlen pillanatot, amelyben benne van mindaz, ami azóta történt? Régi jegyzeteimet nézegetem, ami még nem kallódott el... Csetény? 1950? Vagy 1958? Nem tudom eldönteni, sebtében írtam. A templom előtt odajött hozzám egy fiatalasszony. Izzott a gyűlölettől: — Legjobban az fájt nekünk, amikor az a másik újságíró a gyerekeinkről írt, hogy mákhéj levessel altatjuk őket. Mit gondol?... Másik jegyzet: dunántúli falu. A hídnál a festőművész egy öregasszony fejét rajzolta. Autóbusz kanyarodik el, az öregasszony utána fordul: — Azt mondtuk, minek ide a busz, hiszen azelőtt csak le a cipőt, aztán befutottunk a városba, ma pedig négy járatunk van. .. A tsz-brigádvezető délután kivitt a présházba. Ivás közben arról faggattam, hogy milyen volt az élete negyvenöt előtt. Azt felelte: — Úgy emlékszem, hogy nagyon sokat fáztam. Mindig hideg volt... Néhány évvel később ugyanazon a tájon: a püspök azt kérte a megye vezetőitől, hogy szeretné meglátogatni az egyik termelőszövetkezetet, amelynek a földje valamikor az ő körzetéhez tartozott. Lehetővé tették. A fekete autó begördült a tsz udvarára. A tagság megszokta a fekete autókat, a püspököt leültették az irodában, kezeltek vele, és elmondták, hogy azóta mi történt velük. A beszélgetést egy pohár borral zárták le. A püspök hazafelé egész úton értetlenül gondolt vissza a látogatásra: — Ezek az emberek húsz éve még a kastély gyepjére se. mertek lépni... Háromszáz kilométerrel távolabb: egy kucsmás, vastagon öltözött ember lép elő a jegyzeteimből. Vadonatúj háza előtt ácsorog, az építkezés befejeződött. Dicsérem a házát, valóban szép és tágas. A kucsmás ember a szomszéd házra pillant: — Annak már antennája is van... A menetrend szerint még van idő az érkezésig. A fiú tizenhat éves lehet, esetleg tizenhét. Feje fölött a csomagtartóban tömött hátizsák. Nyílt, csaknem éles pillantással tekint ki az ablakon, majd karjait ösz- szefűzve, szemét lehunyva, fejét az ülés támlájának dönti, mint akinek semmi se köti le a figyelmét. Olvasni nincs türelme. A tájat ismeri. Pillanatnyilag az foglalkoztatja, hogy megvannak-e még a kút mögött a színes kerti díszgömbök. Az apa visszagondol a tavalyi utazásra. Hazafelé a felesége a piros bortól kissé bódultán az ölébe hajtotta a ffejét, s azt mondta: — Novemberben, ha majd feljönnek hozzánk látogatóba, veszek ajándékba nekik egy szárítót a fürdőszobájukba, amit fölszerelhetnek a falra. .. Az idén már csak ketten utaznak, az asszony márciusban megh;Ä. Bóna Mihály már egy órája az állomáson várakozik. Kalapban, ünneplő ruhában van. Fekete gyászszalag a karján, mintha a pesti asszonyban a saját családtagját gyászolná. Reggel úgy tervezte, hogy a fiúkat is kihozza a vendégek elé, végül másként határozott: a gyerekek maradjanak otthon, segítsenek az anyjuknak, a legkisebb pedig, aki levélben biciklicsavarokat kért a pesti barátjától, iejezze be a kisnyúl ketrecét, mire megjönnek az állomásról. Nem türelmetlen, mégis elég gyakran kimegy a sínek közé, az agyagos partfalak felől várja a vonatot, de hiába hallgatózik: a Diesel-motor dübörgését még nem hallani. Visszamegy a váróterem hűvösébe. A blondell- keretes tükörbe pillantva, mely mintha egyszerre csak az emlékek kútjává változna, saját régi alakja tűnik föl, s Kraut Imréé, ahogy feltűrt ingujjban áll a kovácsműhely előtt; egy perccel előbb érkezett a falu főtere felől, ahol a falujárók leállították a teherautójukat. Krautot körülveszik a parasztok. — Rossz a vetőgépünk, nem lehet vele rendesen dolgozni. Hiába kaptuk a földet — hangzik a panasz, nyomában helyeslő morgás támad. Kraut hatalmas, szőrös karjával csöndet int. — Kijövünk és megjavítjuk — válaszolja határozottan. — Az eke is rossz. — Azt is megjavítjuk. Bóna Mihály közelebb furakodik, hogy minden szót pontosan értsen. — A lovak a körmükön járnak! — kiált közbe. — Annyi baj legyen, majd megpatkoljuk a lovakat — fordul hozzá Kraut Imre. — A csizmánknak nincs talpa. — Hozunk magunkkal suszterokat is... Kraut hónapokon át minden vasárnap eljött a falujárókkal. Gépet javítottak, szekeret, csizmát, kutat, szerszámot. A vége felé, amikor a falu járók már egyre ritkábban jöttek, Bóna Mihály meghívta Krautot vendégségbe: jöjjön el hozzá a családjával. — Nincs még családom — válaszolta Kraut. — Akkor jöjjön most egyedül, és később, ha majd lesz család, akkor azokat is elhozza magával. — Mi, gyári munkások — magyarázta Kraut az első vendégségben —, nagyon jól tudjuk, hogy parasztnak lenni ugyanolyan mesterség, mint teszem azt, lakatosnak lenni. Mi nem csúfoljuk a parasztot, hogy földesztergályos. Mi mindent nagyon jól tudunk, ha a nagygazdák szerint mi nem is vagyunk intelligensek. De tegyük csak fel a kérdést nekik, hogy ki segít a parasztnak? Ök, vagy mi? Mert mi segítünk. A múlt vasárnap panaszkodtak az újgazdák, hogy szereztek egy cséplőgépet, de nincs hozzá csapágy. Most hoztunk csapágyat... Azóta Kraut Imre minden évben legalább egyszer, a nyári szabadság ideje alatt, ellátogat a családjával Bóna Mihályékhoz, akik rendszerint a téli hónapokban, disznóölés táján viszonozzák a látogatást Pesten. A fiú az órájára pillant: menetrend szerint negyedóra múlva megérkeznek. Az ő szemében a két család barátsága az ükapáig nyúlik vissza, vagy még annál is régebbi időkbe, s ő már úgy tudja, hogy az ember életét nemcsak a folyamatos és fegyelmezett szolgálat tölti be, és a boldogulás fogalmába már nemcsak a jobb ebédek és a szebb ruha tartozik. Mioläffiifn mm wutmum+mmmmummmummMlMm+mm^ mm ■ lllllff UgyiAlSIIUlll9
