Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

2 Képújság 1977. december 4 Hétfő: Teljesen átalakították a japán kormányt, a 21 tagú kabinetből csak ketten maradtak meg. — Dajan iz­raeli külügyminiszter Bonnban tárgyal. Kedd: Amerikai bejelentés arról, hogy az USA elküldi képviselőjét Kairóba a Szadat által összehívott tanácsko­zásra. — Izrael szintén elfogadta a meghívást. — Az ENS'Z-'közgyűlés palesztin vitája. Szerda: Leonyid Brezsnyev fogadta Khaddam szíriai külügyminisztert. — Barre szomáli elnök egyiptomi tár­gyalásai után Szaúd-Arábiába érkezett. Csütörtök: A líbiai fővárosban összegyűltek a Szadat politikáját elítélő arab országok vezetői. — Edward Gierek római tárgyalásai végén a Vatikánba is ellátogatott. — A dél-afrikai választási komédia Vorster „győzelmét” hozta. Péntek: Az iraki elnök különmegbízott ja Moszkvában tárgyal. — Véget értek a Csen des-óceánon végrehajtott szovjet hordozórakéta-kísérletek. Szombat: Begin izraeli miniszterelnök Londonban tár­gyal. — Erich Honecker vezetésével a Vietnami Szocialis­ta Köztársaságban tartózkodik az NDK párt- és állami küldöttsége. — Tito és Ceausescu találkozója Turnu- Severinben. Pálfy József heti külpolitikai összefoglalója. A HÉT 3 KÉRDÉSE Ezen a héten is a Közel-Kelettel kapcsolatos diplomáciai erőpróba kötötte le elsősorban a világ figyelmét: az egyik oldalon Szadat kezdeményezése, a másik oldalon a Szada- tot bíráló arab vezetők tripoli találkozója. — Ugyanakkor Moszkvára és Washingtonra is érdeklődő tekintetek sze- geződtek. Hogyan áll hát pillanatnyilag a közel-keleti kötélhúzás? Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár (jobboldalt), olasz kol­légája, Giulio Andreotti miniszterelnök meghívására hivatalos látogatást tett Olaszországban. (Képtávírónkon érkezett.) Afrikában a fél-kontinens politikai jövőjét befolyásol­na képes, hogy milyen ütemben és milyen elhatározott­sággal halad tovább az antiimperialista úton Angola, mi­lyen társadalmi berendezkedést akar megvalósítani az or­szág vezető ereje, az MPLA ? A mozgalom kongresszusa összeül, milyen helyzetben van most ez az afrikai ország? Nyugat-Európában a héten ismét a gazdasági és a tár­sadalmi válság jelei sokasodtak: a francia dolgozók csütör­tökön sztrájkoltak, Rómában pénteken 100 000 vasas vo­nult fel, Bonnban közölték, hogy a munkanélküliek szá­ma — még a hivatalos statisztika szerint is — újra túl­lendült az egymillión... Nyugaton a helyzet változatlan? Hogyan áll pillanatnyilag a közel-keleti diplomáciai kötélhúzás? Szadat jeruzsálemi látogatása után Washingtonban csak­úgy, mint Jeruzsálemben és Kairóban „kincstári optimiz­mussal” eltelve azt erősítgették, hogy az egyiptomi elnök útjának lélektani hatása szinte elsöprő lesz... Ennek foly­tatásaként hívott össze Szadat Kairóba december közepére értekezletet, mint állította, a genfi békekonferencia elő­készítésére. Most már láthatóan lohad a lelkesedés. Wa­shingtoni kormánykörökben is nyugtalanul látják, hogy a szadati kezdeményezés az arab államok egy csoportjánál egyenes elutasításra talált, más csoport fenntartásait han­goztatja, vagy olyan formulák mögé menekül, amelyek csak leplezni jók a tartózkodást. így például, aki „közvetítést” ajánl fel, az gyakorlatilag e mögé az ajánlata mögé rejti a kairói értekezleten való részvételt illető tartózkodását. Aki — s ez is sűrűn ismét­lődik — azt mondja, hogy az arab egységet mindenek felett valónak tekinti, s ezért csak akkor megy el Kairóba, vagy bármilyen arab csúcstalálkozóra, ha ott valamennyi arab ország képviselve van, az gyakorlatilag olyan sem­legességet és visszahúzódást tanúsít, ami pedig nem szol­gálja a szadati szándékot. Jordániától Marokkón át Szaúd- Arábiáig sokféle vonakodást látni. Pedig ezek az országok az esetek többségében úgy foglalnak állást, ahogyan azt Washingtonban jónak látják... Csakhogy most még egy kényelmes kibúvó kínálkozik számukra: arra hivatkoz­nak — ki tudja, okkal-e, vagy ok nélkül? —, hogy Szadat nem kérte ki jeruzsálemi útja előtt az ő véleményüket. Ezek után az amerikai vezető körökben is megoszlanak már a vélemények. Carter korábban még teljes támogatá­sát helyezte kilátásba, az USA képviselőjének kairói je­lenlétét nyomban meg is ígérték, de a hét végére már például Vance külügyminiszter a többi arab ország állás­A líbiai fővárosban, Tripoliban tanácskozott a héten a Szadat- utazást elutasító arab országok csoportja. Képünkön: Bumedien algériai elnök, Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabaditási Szer­vezet vezetője és a vendéglátó, Kadhafi államfő. (Képtávírón­kon érkezett.) pontjának nagyobb figyelembevételét ajánlotta, ami pedig a kairói értekezlet dátumát illeti, némi „csúszást”, egy kis haladékot kezdtek emlegetni az amerikai fővárosban. Moszkvában ezalatt Khaddam szír külügyminiszter Leonyid Brezsnyevvel is tárgyalt, a Szovjetunió és Szíria lépéseinek egybehangolása volt a napirenden. Utána pe­dig az iraki elnök különmegbízottja érkezett a Kremlbe, hasonló céllal. Tripoliban összeült az „anti-Szadat csúcstalálkozó”, ahogyan a nyugati sajtó elkeresztelte: a vendéglátó Kadha­fi, a líbiai elnök, Asszad szíriai államfő és Bumedien, Al­géria első embere mellett ott volt Arafat is. Irak és Dél- Jemen magas szintű képviselete is figyelmet keltett. (Szí­ria és Irak között köztudomásúan ellentétek feszültek az utóbbi években, most mégis egy asztalhoz ültek...) Ez aztán igazán „lázas diplomáciai tevékenység”! Nehéz megjósolni, hogy mi jön ezután: lesz-e valami a december 14-re, 15-re tervezett kairói összejövetelből vagy áthidaló megoldásként például az ENSZ égisze alatt New York­ban ülhetnek össze az érdekeltek? Vágy pedig ismét csak az idő telik: a diplomáciai sürgés-forgás újra, mint annyi­szor már a közel-keleti válság történetében, pusztán üres­járatnak bizonyul... Mi jellemzi az angolai adottságokat az MPLA kong­resszusa előtt? Kevés olyan nagy horderejű esemény történt Afrikában a 70-es években, mint a portugál gyarmatbirodalom fel­bomlása és azon belül is a hatalmas Angola függetlenné válása, az MIPILA vezetése alatt az antiimperialista úton való elindulása. Napjainkban korántsem lehet tagadni, hogy az ellenség nem tette le a fegyvert Angolában. Azok az imperialista erők, amelyek — többek között a kubai fiatalok interna­cionalista segítségnyújtása következtében — kénytelenek voltak meghátrálni, ma ismét próbálkoznak. Az ország egyes pontjain a megvert iFNILA csoportjai igyekeznek újraszerveződni, más részein az Unita nevű szakadár szer­vezet (milyen ellentmondás van a nevében, amely „egy­séget” jelent...), próbálkozik teret nyerni fegyveres akciók­kal is. A Dél-afrikai Köztársaságtól éppúgy kapnak anya­gi és más segítséget, mint a többi imperialista hatalomtól... Az imperialista ösztönzésű támadások egyik oka az is, hogy kitervelőik arra számítanak: Angola gazdasági ne­hézségei a nép ellenálló erejét felmorzsolhatják. Valóban súlyos helyzetben van Angola. Gondoljuk csak el: több mint 300 000 portugál hagyta ott az országot, mérnökök és orvosok, tisztviselők és vasutasok, bányász szakemberek és pékek... Helyükbe több mint 200 000 menekült jött Zaire-ból, a shabai harcok után különösen felélénkült a menekültek beözönlése, de még ma is — így mondják — naponta 200 ember lépi át Zaire és Angola határát. A menekültek ellátása nem kis gondot okoz. A szocialista világ segítsége jelentős. A kubai jelenlét továbbra is szükséges az ország békéje, biztonsága szem­pontjából. De nemcsak katonai támogatás kell, hanem mind több gazdasági segítség és mind több szakember részvétele az új ország építésében. S természetesen kell az ország népének mozgósítása, a szocialista eszmék elfogad­tatása: ezt a feladatot az MPLA kongresszusa elsődleges­nek tekinti. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja hivatalában fogadta Mose Dajan izraeli külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Nyugat-Németországban. (Képtávirónkon érkezett.) Nyugaton a helyzet változatlan, már ami a válságjeleket illeti? Igen. Az OEGD, a tőkés országok fejlesztési és gazdasági együttműködési szervezete 1978-ra a válság folytatódását helyezi kilátásba, az infláció megmaradását és a munka- nélküliek számának növekedését. A minap az iNSZK-ban jártam. Az egy-két évvel ezelőtti képhez hasonlítva feltűnt, hogy — kevesebb a vendég- munkás. A válság miatt sokakat zsuppoltak már haza. Nem csoda, hogy a most nyilvánosságra hozott statisztikai adatok szerint az NSZiK-ban élők száma .1977. június 30-án 60 000-rel volt kevesebb, mint 1977. január 1-én. Népsza- porodás helyett csökkenés mutatkozik. Ami emelkedik, az a munkanélküliek száma: megint egymillió fölé ugrott, még a hivatalos adatok szerint is. (Örök vitatéma, hogy a szakszervezetek más módszer szerint számlálják a mun­kanélkülieket: Franciaországban például a CGT szerint 1 millió és 650 000 emberből áll már a munkanélküliek szomorú hada, a kormány kevesebbről tud.) Franciaországban december 1-én nagyarányú, országos jellegű sztrájk volt. Rómában pedig 100 000 vasas hatal­mas tüntető felvonulása. A sztrájk dolgában egy meg­jegyzés ide kívánkozik: a munkanélküliség idején tulaj­donképp nehezebb sztrájkba vinni a munkásokat, hiszen sokan féltik a munkahelyüket. így aztán ha ilyenkor is nagyszabású a munkabeszüntetés, akkor az — duplán szá­mít, kettős a politikai hatása. Mindemellett nem szabad elfelejteni, hogy három hónap múlva Franciaországban az urnákhoz járulnak a választók: köztük a munkanélküliek és a sztrájkolok is. HSZMP-küldöttség Costa Ricában A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amelyet Biszku Béla, a Po­litikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, befejezte Costa Rica-i látogatását. A magyar pártküldöttség­nek a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt KB főtitkárá­val, Manuel Mora Valver. dével és a párt politikai bi­zottságának tagjaival folyta­tott megbeszéléseiről közle­ményt adtak ki. A közlemény kiemeli a megbeszélések őszinte, elv­társi légkörét és megálla­pítja, hogy a két testvér­párt nézetei a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiben azono­sak. A két párt képviselői mél­tatták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jelentőségét, a Szovjetunió békepolitiká- ját és azt az internaciona­lista támogatást, amelyet a világ haladó erőinek nyújt. A két párt képviselő megelégedéssel állapítottál meg, hogy eredményeser fejlődnek a magyar és Costs Rica-i kommunisták testvér: kapcsolatai. A magyar pártküldöttsép látogatása során Biszku Bé­lát fogadta Elias Soley So- ler, a Costa Rica-i parla­ment elnöke, továbbá Gon- zalo Facio Segreda külügy. miniszter. A küldöttség tag­jai találkoztak a Costa Ri­ca-i Dolgozók Általános Szövetsége végrehajtó bi­zottságának tagjaival, z vasasszakszervezetek képvi­selőivel és más szakszerve­zeti vezetőkkel. * A magyar pártküldöttség Mexikó érintésével latin­amerikai útjának utolsó ál­lomására, a Kubai Köztár­saságba utazott. Biszku Béla Mexikóvárosban találkozott Arnoldo Martinez Verdugó- val, a Mexikói Kommunista Párt főtitkárával és a párt politikai bizottságának tag­jaival. Magyar pártkiildöttség utazott az MPLA kongresszusára (Folytatás az 1. oldalról) Andrej Kirilenko megér­kezésekor kijelentette, hogy a Szovjetunióban nagy vá­rakozás előzi meg az An­golai Népi Felszabaditási Mozgalom I. kongresszusát: „A szovjet emberek — mon­dotta Kirilenko —, a rokon. szenv és a testvéri barátság érzését táplálják az angolai nép iránt, amely hősi harc­ban vetett véget a gyarma­tosítók uralmának és bátran választotta az egyetlen he­lyes utat — a szocializmus­hoz vezető utat. Barátsá­gunk a gyarmatosítók ellen folytatott sok éves harc ide­jén született és erősödött meg. A szovjet nép, pár­tunk és kormányunk már akkor határozottan az önök oldalára állt”. Az MPLA I. kongresszu­sára érkezett szovjet kül­döttség vezetője végezetül sok sikert kívánt a decem­ber 4-én kezdődő kongresz- szus munkájához és remé­nyét fejezte ki, hogy „a szovjet küldöttségnek e mun­kában való részvétele to­vább erősíti az MPLA és az SZKP, valamint a szovjet és az angolai nép között fennálló testvéri és baráti kapcsolatokat. PANORÁMA BUDAPEST iPuja Frigyes külügyminisz­ter meghívására december 5-én hivatalos látogatásra Budapestre érkezik Albert Muganga, a Burundi Köztár­saság külügyminisztere. BELGRAD Tito jugoszláv és Ceauses­cu román elnök szombat dél­előtt a Vaskapu—2 vízi erő­mű és hajózási rendszer jugo­szláv építőhelyén — Kusjak faluban — találkozott és ün­nepélyesen leleplezte a nagy létesítmény munkálatainak kezdetét jelző emléktáblát. ADDISZ ABEBA A Bolgár Népköztársaság­nak Sztanko Todorov mi­niszterelnök vezette küldött­sége befejezte kétnapos hi­vatalos látogatását Etiópiá­ban és elutazott Addisz Abe- bából. Politikai gyilkosság Franciaországban Faji színezetű politikai gyilkosság tartja izgalomban Franciaországot: pénteken reggel egy háromtagú kom­mandó lelőtte az Európában élő algériaiak baráti társasá­gának (AAE) őrét, Sebai Laid hatgyermekes családapát. A gyilkosság után egy férfi fel­hívta az AFP hírügynökséget és közölte, hogy az akció a „Delta” nevű szervezet műve volt, és amennyiben a Poli- sario front vasárnap 13 óráig nem bocsátja szabadon az általa fogva tartott franciá­kat, „a Franciaországban élő algériaik helyzete tarthatat­lan lesz”. A rendőrség szerint a gyil­kosok voltaképpen a Párizs­ban működő algériai baráti társaság elnökét akarták megölni, és tévedésből lőttek az őrre, akit éppen az AAE ellen 1975-ben elkövetett me­rényletre való tekintettel al- kalmáztak. A Delta-csoport az algériai háború idején a titkos hadsereg. az OAS egyik kommandója volt, az­óta viszont nem lehetett hal­lani róla. Lehetséges tehát, hogy a merényletet valaki „ki akarta sajátítani”, de az is elképzelhető, hogy a régi szervezet alakult újjá, vagy egy új csoport vette fel a ré­gi nevet. A nyomozás min­denesetre az OAS egykori ak­tivistái, korábbi, algériaiak ellen elkövetett merényletek szerzői körében folyik. Az AAE vezetői, tekintettel az utóbbi időkben megszaporo­dott fenyegetésekre, már ko­rábban rendőri védelmet sürgettek. A merénylet nagy felhábo­rodást keltett a Francia- országban ?lő algériaiak, a különböző baloldali erők so­raiban. Georges Marchais, az FKP főtitkára az AAE elnö­kéhez intézett táviratában biztosította szolidaritásáról a szervezetet. Követelte a bű­nösök azonnali felkutatását és felelősségre vonását. A LIHumanité vezércikkben ítéli el a gyilkosságot és sú­lyos politikai ügynek nevezi, amely a kormány felelőssé­gét érinti. Nyilatkozatban til­takozott a CGT, a CFDT és a FEN szakszervezeti központ és több más szervezet is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom