Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

1977. december 31. “Képújság 3 Milyen a rugalmas munkaidő-rendszer ? Szakemberek vitatkoznak évek óta arról, hogy a mun­kaerőhelyzetet viszonylagos vagy tényleges hiány jel­lemzi. A vita még folyik, de az bizonyos, hogy a nép- dazdaság egészét tekintve jelenleg mintegy 200 ezres a munkaereőhiány. Demográ­fiai okokból a következő években tovább csökken az aktív keresők száma. A tel­jes foglalkoztatottság gya­korlatilag megvalósult, mun­kaerő-kínálat nem várható az ország iparilag kevésbé fejlett területeiről sem. A nehézségeket a vállalatok többsége elsősorban a mun­kaerő-gazdálkodással eny­hítheti. Ennek egyik formá­ja a nálunk még kevéssé alkalmazott, úgynevezett rugalmas munkaidőrendszer. Bevezetésével — a termelés követelményeinek megfelelő munkaidő-kihasználás ha­tására — nő a termelékeny­ség, csökken a munkaerő- igény és csökken az alkal­mazotti létszám is. Mit értünk tehát rugal­mas munkaidő-rendszeren? Naponta előfordul, hogy a kötött munkaidőben dolgo­zók is rákényszerülnek ma­gánügyeik, vagy munkahe­lyen kívüli hivatalos ügyeik munkaidőben való intézésé­re. Az „ügyletnek” tehát a dolgozó vagy a munkálta­tó kárára kell eldőlnie. Hogy az esetek többségében hogyan dől el, most ne fir­tassuk. A rugalmas munka­idő-rendszer ezt a feszültsé­get oldja meg úgy, hogy a dolgozó állapítja meg a munkaidőkezdés és -befeje­zés időpontját, valamint a napi munkaidőt. Természe­tesen, a dolgozónak minden munkanap egy meghatáro­zott — a szakirodalom ál­tal blokkidőnek nevezett — időszakában munkahelyén kell tartózkodnia, hogy munkatársaival, felettesei­vel együtt tudjon működni. A havonta kötelezően le­dolgozandó munkaórák szá­mát -és a napi leghosszabb, illetve legrövidebb munka­idő mértéket a kollektív szerződés szabályozza. A rugalmas munkaidő- rendszert mintegy tíz évvel ezelőtt egy nyugatnémet vállalat kezdte alkalmazni. A rendszer hamarosan el­terjedt a nyugat-európai or­szágokban, Kanadában, az USÁ-ban, Japánban, még Dél-Amerikában is. Több szocialista országban, a Szovjetunióban és Csehszlo­vákiában is megtalálható. Hátránya, hogy általánosan nem alkalmazható, hanem csak olyan munkaterülete­ken, ahol a termelési fel­adatok rendszertelenül je­lentkeznek. Az eddigi ta­pasztalatok alapján úgy lát­szik, hogy elsősorban az al­kalmazottaknál hasznos a bevezetése, bár bizonyos példák szerint, fizikai mun­katerületeken is jól beválik. Gyakorlatának egyik fő fel­tétele, hogy a dolgozó ön­álló munkát végezzen, hi­szen szalagrendszer esetében például aligha valósítható meg. Hazánkban jelenleg a ru­galmas munkaidőrendszert 60—70 vállalatnál és intéz­ménynél alkalmazzák. A Munkaügyi Minisztérium további vállalatoknál segíti bevezetését, melyre progra­mot dologozott ki. BÍRÓ ZOLTÁN wr Tervek Ocsényben Több műtrágya - nagyobb állatállomány (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Öcsényben a Kossuth Ter­melőszövetkezet szakembe­rei két évre kidolgozták a vetésváltást, ez határozza meg az 1978—79-es és a kö­vetkező esztendők gazdálko­dását. Az állattenyésztés fej­lesztési tervéből kiindulva, figyelembe véve a népgazda­sági igényeket, elkészítették az 1978-as év állattenyész­tési tervét, amelynek alap­ján 27-tel növelik a tehén­létszámot. Ez azt jelenti, a szarvasmarhaprogram ke­retén belül, hogy a tehén­létszámot 1980-ig 250-re emeljük. A szarvasmarha­állomány növekedésével emelkedik a tejtermelés összmennyisége. A cselek­vési programban meghatá­rozott 3090 liter tehenen- kénti tejtermelést az év vé­gére 3600 literre fogjuk tel­jesíteni. Az állattenyésztési ter­vünkben különös gondot fordítunk a juhállomány növelésére, ezen keresztül a hízóanyag, valamint ennek értékesítésére. A juhállo­mány növekedésével emel­kedik a hízóbárány-értéke­sítés (export), ami szövet­kezetünknek biztos bevételt jelent. Ahhoz, hogy az állat- tenyésztés eredményes le­gyen, nagy gondot kell for­dítanunk a rét- és legelő- gazdálkodásra. Ennek érde­kében az AGROTRÖSZT ál­tal kezdeményezett és meg­hirdetett kedvezményes mű­trágyavásárlási akció kere­tén belül szövetkezetünk 1800 mázsa mészammon- salétromot vásárolt, amit gyepes területeink fűhoza­mának növelésére haszná­lunk fel. Növénytermesztésünk az 1977-es évben jó eredmé­nyeket ért el, ezt az 1978- as év tervkészítésénél figye­lembe véve a termelést fo­kozni kívánjuk. Ennek ér­dekében az egy hektárra ju­tó vegyes műtrágya ható­anyagot a bázishoz -képest mintegy 20 százalékkal nö­velni kívánjuk. A felhasz­nálandó műtrágya hatóanyag önmagában még nem biz­tosítja a termés növekedé­sét. csak abban az esetben realizálódik a megnövelt hatóanyag, ha az okszerű vetésváltással és kiváló ta­lajmunkával párosul. Természetesen ehhez hoz­zá tartozik, hogy talajaink béltartalmát rendszeresen vizsgáltassuk, és így táblá­ra .bontva határozzuk meg a műtrágyadózisokat. Elen­gedhetetlen feltétele a fen­tieken kívül az okszerű nö­vényvédelem. Szövetkezetünk vezetősé­ge a koordinációs bizottság előtt vállalta az ipari nö­vények vetésterületének az eddigi szinten tartása mellett a kukorica vetésterületének növelését. Az előző évektől eltérően az 1978-as gazda­sági tervünkben mintegy 170 hektár másod- és tarló­vetést irányoztunk elő. VARGA ISTVÁNNÉ Megyei HIED-iíles Tegnap megtartotta ez évi utolsó ülését a Tolna me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mun­kaerőgazdálkodásáról készí­tett jelentést vitatták meg. A jelentés alapjául tíz mezőgazdasági termelőszö­vetkezetben, a lengyeli me­zőgazdasági szakmunkás- képző intézetben, valamint a megyei tanács szakigazga­tási szerveinél folytatott vizsgálat szolgált. Első találkozás „Sok jó ember kis helyen is elfér”(?) I. — Ez egy „ezermester” tár­saság, — hallottam Simon- tornyán Nagy Sándor szak- szervezeti titkártól. A szóban forgó szocialista brigád a bőr­és szőrmeipari vállalatnál dolgozik. Az, hogy hol tevé­kenykedik a csoport, nem lényeges. Nem lényeges, hi­szen az alábbi történet sok helyen előfordulhat, sőt, vé" leményem szerint majd min­den üzemnél így van. Először nézzük milyen fel­adata van egy tmk-s csapat­nak: A munkaeszközök, be­rendezések zavartalan üze­meltetését biztosítják, hosszú időre előre megtervezik, a be­rendezéséken folyamatosan vizsgálatokat, javításokat vé­geznek, alkatrészeket cserél­nek annak érdekében, hogy megakadályozzák a váratlan hibákat, hosszabb gépálláso­kat, a berendezések nagyobb arányú megrongálódását. Ki­terjed a vállalat valameny- nyi gépére, eszközére. (Rész­let a közgazdasági kislexi­konból). Ez lenne a feladata a tmk- nak, ezeket sajnos nemcsak Simontornyán nem tartják be, hanem számtalan helyen még. Akkor miért a szőrmé­sekről írok? Itt őszinte mun­kásokkal és vezetőkkel talál­koztam. Olyanokkal, akik is­merik az üzem gazdasági helyzetét és nemcsak beszél­nek, hanem cselekednek is. Hát akkor ismerkedjünk meg a brigáddal. A vezetők csak jót mondanak róluk. Mondhatnak is, hiszen ebben az évben csak az egyik üzem­csarnok felépítésével közel egymillió forintot takarítot­Csontos Pál bemutatja az újítást tak meg a vállalatnak. Ezen felül nem lehet olyan fel­adattal megbízni őket, melyet nem csinálnak meg. Ezért kaphatták meg az ezüstko­szorút is. A létszám 34 fő, ve­zetőjük Végh István eszter­gályos. Az iparban létező minden szakmában dolgoz­nak. Tényleg ezermester­társaság. Ennyi jó után az ember, főleg az újságíró szeretne megismerkedni az emberek­kel. Nagyon jó, összeforrott kollektívát nem lehet min­dennap találni. Nagy Sándor szakszervezeti titkár, Szebé- nyi Imréné munkaverseny- felelőst kérte meg: legyen.a kísérő. Bejártuk az egész üze­met. Mindenhol szorgos mun­kásembereket találtunk. Lát­szott, hogy a vállalat fejlesz­tése folyamatban van, itt-ott építőanyagok, az építéssel kapcsolatos törmelékek. A labdaüzem mellett a kerítés tövében egy féltetős épít­mény környékén már látni lehetett a tmk-sbk jelenlétét. Gépek, alkatrészek minde­nütt. A helyhiány nagyon rendezetlennek mutatja a te­repet. A szín alatt az egyik asztalnál hegesztenek. Ko­vács János lakatossal ismer­kedünk meg először. Már a műhely környéke is zsúfolt, rendezetlen — Sok jót hallottam ma­gukról, szeretnék megismer­kedni a brigáddal, — szólí­tom meg. Elzárja a berende­zés csapját, rendelkezésünk­re áll. — Nézzen csak körül ná­lunk — mondja. — Nekünk minden szakmában dolgoz­nunk kell, de a feltételek... Itt hirtelen elharapja a szót, beljebb tessékel. Bent a műhelyben zsúfolt­ság. Két öreg eszterga, egy marógép, mellette álványos köszörű, szerelőaszalok, szer­számos szekrények, egy la­vór, egy kisasztal papírral letakarva, rajta ételmaradék. Mindenütt, ahol egy kis sza­bad hely akad, alkatrészek. Itt dolgozik 34 ember? Csontos Pál az egyik esz­tergagéphez kalauzol. Újítást mutat. — Sok gond és probléma volt a nyírógépek késeinek élezésével. Tulajdonképpen ha elkopott, akkor kidobtuk. Egynek az értéke közel 3000 forint. Ez pazarlás. Ezért csi­náltuk, illetve kezdtünk neki az élezésnek. Az esztergára felszereltük a lapot és egy szuperköszörűvel szépen megélezzük. Ezt a műveletet sokszor meg lehet csinálni. Sok pénzt tudnánk megtaka­rítani vele. Már két hónapja beadtuk az újítást, de még semmi hír felőle. Közben a többiek is megérkeznek. Csak ömlik belőlük az elkeseredés. Ilyen körülmények között kell nekik pontos és jó mun­kát végezni. Az első találkozás október végén történt. Akkor a vál­lalat szocialista brigádjairól írtam. Büszkén mondhatták a vezetők, hogy itt jó kollektí­vák dolgoznak. Ezt a bőr- és szőrme vállalat eredményei is bizonyítják. A brigáddal akkor abban egyeztünk meg, hogy még 1977-ben újból fel­keresem őket és írok a tmk Kandó szocialista brigádjá­nak problémájáról is. (A riport befejező részét holnapi számunkban közöl­jük). HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY és MÜLLER GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom