Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

977. december 1. ^PÚJSÁG 3 így is lehet élni Mindannyiunk örök vágyát alán József Attila fogal- nazta meg a legigazabb tö- nörséggel: „úgy kell a bol- iogság, mint egy falat ke- lyér.” Csakugyan: az emberi élet ;eljességében legalább olyan fontos szerep jut az érzelmi otthonra találásnak, mint az anyagi javak megteremtésé­nek és biztosításának. A hu­szadik század kitágult lehe­tőségei azonban egyúttal ma­gukkal hozták az érzelmi be­szűkülés veszélyeit is. Közis­mert és divatosan röpködő szavak: a felgyorsult élettem­pó, az elidegenedés, az elma­Rikker József: Tele a pálya gányosodás. Ugyanakkor jól­esik tudni azt, hogy ez a vi­lágszerte elterjedt jelenség nem vonatkozik az életének tartalmat kereső többségre. Az emberek nagyobbik része ugyanis igyekszik megtalálni az egymáshoz vezető utakat, hogy ezáltal széppé, értel­messé és emberivé tegye ön­maga és mások életét. Valójában csöppet se kü­lönc vagy egyedi dolog, ha egy település lakói a földraj­zi köteléket emberileg fűzik szorosabbra. Kimondva vagy kimondatlanul az igényelt boldogság alkotóelemeit épít­getik azok a mözsiek is, akik ráleltek a mikéntjére annak, hogy rendszeresen összejöj­jenek, benne éljenek egymás hétköznapjaiban. Rikker József né: Száztizen­öt a pártoló tagunk Azon a havat szikráztató, napos november végi délelőt- tön csak két házaspárral be­szélgettünk, de az ő szavaik nyomán egy 2500 lelkes köz­ség (bocsánat: társközség!) arculata tárult fel. Schmidték pedagógusok. Rikkerék a helyi termelőszö­vetkezetben dolgoznak — kö­zös vonásuk, hogy szervezik, irányítják a községen belül létrejött kisebb közösségeket. Rikkér József a tsz építés- vezetője, és ő vezeti a kézi­labda-szakosztályt is. Felesé­ge személyzetis, -és a sport­kör gazdasági felelőse. Szép sikerekről számolhatnak be a versenyszerű sportolás te­rén, hiszen serdülőlánycsa­patuk az első, fiúcsapatuk a második helyen végzett a megyebajnokságban; a fel­nőtteknél pedig a nők a ne­gyedik, a férfiak a hatodik helyet szerezték meg. Ahol népszerű a verseny- sport, ott bázisra talál a tö­megsport is. Rikkerék egy­másnak adják a szót. — Száztizenöt pártoló tag­ja van a sportkörnek, s ez anyagi támogatást is jelent. — Kaptunk és kapunk pénzt a termelőszövetkezet­től és a tanácstól. — A korszerű, öltözővel, fürdővel, világítással ellátott pályánk esti mérkőzések ját­szására is alkalmas. — Bárki, bármikor igénybe veheti a pályát, s előfordult, már nemegyszer, hogy csak az edzés kezdete vetett véget az amatőrök mérkőzéseinek. — Népszerű a kézilabda és a kispályás foci, de többen bejelentették, hogy pingpon­gozni szeretnének, ők a kul- túrház termét kapják meg. Schmidt József: Ami itt van, sokak érdeme — A sportudvar kialakítá­sát az iskola kezdeményezte, a szülők pedig lelkesen vé­gezték a társadalmi munkát. Csináltak kézilabdapályát, futópályát, ugrógödröt. El is nyerték a Népsport „Pálya­építők klubjának” vándorser­legét. — Kihasználják, élvezik a munkájukat. Sportnapot ren­deznek, bajnokságot. — Igen, van igény, fiata­lokban és idősebbekben egy­aránt. Schmidt Józsefné tanítónő mintha csak a gondolatsort folytatná, így kezdi a beszél­getést. — Az igény mindenkiben él, csak kell valaki vagy va­lakik, akik összefogják az ilyesmit. Hármas minőségben is ismerem a községet, mint pedagógus, mint a Hazafias Népfront nőbizottságának el­nöke, és mint a Bartók Béla női kar vezetője. A nőbizottság elnökeként alapos bepillantásom van a klubok munkájába. A kis­Schmidt Józsefnc: Az igény mindenkiben él mamaklub negyedik éve mű­ködik, elsősorban egészség- ügyi kérdésekkel foglalkoz­nak, de az előadások, beszél­getések nem szorítkoznak csupán erre. A könyvtárat felváltva használják ,klubösszejövete­lek céljaira, például a nyug­díjasaink és a kézimunka­szakkör tagjai. Jó is ez, meg rossz is. Bizony, elkelne egy saját helyiség, viszont az meg hasznos, hogy mindjárt a könyvekhez is nyúlhatnak. A kézimunkázásnak nem volt különösebb hagyománya Mözsön, legalábbis, amikor megpróbáltuk felkutatni a tájjellegű viseletét, nem akadtunk olyan sajátos stí­lusra, mint mondjuk a sió­agárdi vagy a kalocsai. Innen is, onnan is áramlott valami régen a faluba, de a hímzést végső soron a szakkör honosí­totta meg nálunk. Újabban a szövéssel is kacérkodnak a szakkör tagjai, de leginkább hímezni szeretnek. Egyébként most készülnek azok a blú­zok, amelyeket az asszonykó­rus tagjai viselnek majd. A kórusunk 1972-ben ala­kult, az indulásnál körülbe­lül húsz tagot számlált, most az ötéves jubileumra ötvenen vagyunk, tizenévesektől a nagymamakorba lépőkig, akik a legkülönfélébb szak­mák képviselői. Munkásmoz­galmi dalokat, népdalfeldol­gozásokat, madrigálokat éne­kelünk; a kórus minősítése ezüstérem diplomával, s ezt szeretnénk is megtartani. Elég nehéz volt a kezdet, mert nem kottaolvasó embe­rekről van szó, én magam is most végzem a Pécsi Tanár­képző Főiskola ének szakát. A lelkesedés viszont óriási té­nyező, jóleső érzés látni azt, hogy a társadalmi rendezvé­nyeken szívvel-lélekkel lép­nek fel az asszonyok, pedig ezek általában szombaton, vasárnap zajlanak, amikor a háztartásban is bőven akad munka. Időközben megérkezett a férj, Schmidt József testne­velő tanár is. — Ügy tudtuk, ma szabad­napos. — Igen, mert a tolnai Nagyközségi Közös Tanács el­nökhelyettese vagyok. Ha beszélünk valamiről, csakis úgy érdemes, ha sok-sok em­ber munkáját tekintjük, mert ami itt, Mözsön van, az so­kak érdeme. Ezen’ a sport­udvaron például szombat-va­sárnaponként hetven-nyolc- van apuka dolgozott egyszer­re, ők is meg a gyerekek is — akik most éppen hógolyóz­nak kinn — egyaránt nyerte­sei az összefogásnak. Az em­berek idekötődnek Mözsihöz, még akkor is, ha jó néhányuk munkahelye Tolnán vagy Szekszárdon van, s ha megfe­lelő a közérzet, az sokakon múlik. Mit tehetünk ehhez még hozzá? Talán annyit, hogy él­ni sokféleképpen lehet. De csak emberi mértékkel érde­mes. kovács Mária Fotó: KOMAROMI ZOLTÁN Baj van a manókkal Kedden este megismer­kedtem -a manókkal. Il­letve csak megismerked­tem volna, de már a kis­fiam is tudja, hogy iga­zából manók nem létez­nek. De akkor kiről szólt Vitézi László és Szegvári Katalin filmje? Csakis manókról. A manók csak a mesében vannak. Egy fajtájuk, úgy látszik még­is létezik, nem a mesé­ben, hanem a valóság­ban, csak Vitézi László­nak nem sikerült lencse­végre kapni őket. Alak­talanok, az illetékesek köntösébe bújnak, de nálunk illetékes az egész ország... Mindannyian tudjuk, hogy a liftekkel valami­lyen baj van. Nem akar­nak tisztességgel működ­ni. Bálint István és Bá- náti-Baumahn Sándor ezt egy találmánnyal meg­oldotta. Csak hát a ma­nók. .Azok belesúgták a fülekbe, hogy csak a két­millió dollárért és 300 ' millió magyar forintért megvett, beruházott lift jobb. A manók - ügyes, gyerekek, aki ezt nem hitte el nekik, annak ha­tásosan súgtak, fegyelmi­vel, feljelentésekkel, megrovással. így aztán lassan mindenki elhitte, hogy magyar ember ilyen találmányt semmi­esetre sem tud kitalálni. A nyugati az igen, az a jó. Mert dollárért árul­ják. Most várom, hogy Vi­tézi (László következő tu­dósítását arról készíti, hogy a manók megérde­melt büntetésüket töltik. (Drukkolok Vitézinek, hogy ilyen filmet is tud­jon forgatni. — h — Cipőt körültekintőbben választunk, mint szakmát? Gyerekek« szülők, vállalatok, igények Melyiket válasszam ? II. Az általános iskola gya­korlati oktatásának a pá­lyaválasztásban is segítséget kellene nyújtania. Valami­lyen alapot a kiinduláshoz. A nagy dilemma feloldásá­hoz. Melyiket válasszam? — Sokszor említem a gyá­rat az órán. Szinte olyan hangulatot szeretnék terem­teni a gyerekeknek, hogy üzemben érezzék magukat — mondja Nagy Márta. De azt is hozzáteszi mindjárt, hogy sokkal több segítséget kellene kérni és kapni az üzemektől és a szocialista brigádoktól. Az iskola igazgatója a gyakorlati oktatás problé­máját így foglalta össze: mindannyian tudjuk, fel­tétlen szükség van arra, hogy a gyerekek kint az életben felkészültek legye­nek. Egyre több gép, szer­kezet jelentkezik a háztar­tásban. Ezt a nyolc általá­nost járt fiatalnak ismernie kellene. Sajnos a gyakorlati oktatás legalább 10 évet le­maradt. .. MILYEN LEHETŐSÉGEK VANNAK? Nézem a listát. A megyé­ben több mint 70 szakmára lehet jelentkezni. A papíron az 1977. március 24-i álla­pot van. Egy-két érdekes szám. Hegesztőnek jelentke­zett 35, az igény 40. Autó­szerelőnek 79, az igény 35. Esztergályosnak 51 és az igény 42. Géplakatos 44, a lehetőség 30. Épületasztalos 46, beiskolázható 30. Fran­cia női szabó 110 és ehhez képest minimális a lehető­ség, 50. Szobafestő és má- zolónak jelentkezett 62, fel­vettek 24 gyereket. Ezek voltak a divatos szakmák? Nézzük a másik oldalt. Férfiszabónak öten jelent­keztek a 12 helyre. Bonyhá- don szükség lett volna ci­pész, cipőfelsőrész-készítő és cipőgyártó szakmákban 77 gyerekre és mindössze 8-an jelentkeztek. Sajnos a la­punkat előállító nyomda sincs jobb helyzetben: hét szakmában 12 helyre mind­össze egy jelentkező akadt. Boros megye vagyunk. Ká­dárok is kellenének, 12 ta­nulót akartak erre a szak­mára beiskolázni és nem je­lentkezett senki. Vannak divatos szakmák. De divatosak-e a divat­szakmák? Beszélgetéseim során ar­ra az álláspontra helyez­kedtem, hogy a divat mel­lett inkább az ismeretek hiánya a jellemző. Sok kis­lány eladó, szabó vagy fod­rász szeretne lenni. A fiúk­nál az autószerelés, a -fé­nyezés, a szobafestés, a vil­lanyszerelés a sláger. Saj­nos az az igazság, hogy a gyerekek mást nem is is­mernek! Pedig összetett és komoly hivatásnak számít a csősze­relő, a mozdonyszerelő, az irodagép-műszerész, és még sorolni lehetne a szakmá­kat. S a lényeg, hogy ezek­nek is van jövője. Takács József, mikor be­fejezte Sióagárdon ai álta­lános iskolát, autószerelőnek jelentkezett. Akkor csak érettségizett osztályt indítot­tak. — Nekem az volt min­den vágyam, hogy szerelő legyek — mondja. Ekkor ja­vasolták szüleinek a mező- gazdasági gépszerelést. Zir- cen járt iskolába. — Nem okozott gondot, vagy problémát, hiszen ad­dig is dolgoztam nyaran­ként a Sió völgye Termelő- szövetkezetben. Az első év után lehetett választani a mezőgazdasági gépszerelés és az autószerelés között. Maradtam a mezőgazdaság­nál. Nem bántam meg. Há­rom éve szabadultam, most 2500 forint a fizetésem és nyaranként gépre ülök, ilyenkor 8—9 ezer a jöve­delmem. Nem hiszem, hogy a kezdő autószerelők keres­nének ennyit. S az is sokat számít, hogy itthon vagyok a faluban, nem kell ingáz­nom. Takács József megtalálta számítását, de milyen lehe­tőség lesz jövőre? Nagy Já­nos az 505-ös szakmunkás- képző igazgatóhelyettese adott tájékoztatást. — A vállalatok igénye meghatározó az intézet éle­tében. A gépipar, a műszer­ipar egy szűk területe, a villamosipar, az építőipar és a szolgáltatás ágazatában várjuk a jelentkezőket. A vállalatok október 31-ig ad­ják le az igényeket, ez min­dig több, mint a végzett ta­nulók száma. Tehát az 1978—79-es tanévre 1790 ta­nulót kértek, 60 szakmában. Ebből az állami vállalatok 997, a szövetkezeti ipar 564, a tanácsi vállalatok 176, a magánkisipar 23, és a ter­melőszövetkezetek 30 tanulót kérnek. Ezek az igények. Az iskolában 650—670 gyereket tudunk felvenni. Ezt a lét­számot kellene elosztani? — Folytatjuk. — HAZAFI JÓZSEF Az intézet tanárai és oktatói készítették a villamos mérési gyakorlatokhoz a beren­dezéseket. Az órán a villanyszerelők gyakorolnak. A másodéves bőrdíszműves és fodrászlányok testne­velési órán a szekszárdi szakmunkásképzőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom