Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
Mai számunkból XXVII. évfolyam, 296. szám ÁRA: 0,80 Ft 1977. december 17., szombat AZ IFJÚSÁGI TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSA (3. Old.) CSALÁD — OTTHON (1. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT HUSZONÖT ÉVES A PAKSI SZÜLŐOTTHON (3. old.) Befejezte munkáját az országgyűlés Pénteken délelőtt 10 órakor folytatta munkáját az országgyűlés. A téli ülésszak második napján ott voltak a Parlamentben Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a Minisztertanács tagjai. Részt vett az ülésen a Budapesten akkreditált diplomáciai testület számos vezetője. A napirendnek megfelelőien folytatódott a vita a jövő évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat felett; elsőként Kollár József (Bp. 64. vk.), a Csepel Vas- és Fémművek főművezetője kapott szót. utána ifjú Sári János (Somogy m. 6. vk.) a ná- gócsi Uj Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet bognára. A törvényjavaslat vitájában több hozzászóló nem jelentkezett; az észrevételekre, javaslatokra Madaras! Attila pénzügyi államtitkár válaszolt. Válaszának befejező részében a pénzügyi államtitkára támogatások témaköréről szólt. Madarasi Attila kérte, hogy az országgyűlés változatlan formában hagyja jóvá az 1978. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Határozathozatal következett: az országgyűlés az 1978. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. A napirendnek megfelelően ezt követően Korom Mihály igazságügy-miniszter terjesztette be az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatót. Dr. Korom Mihály expozéja Tisztelt országgyűlés! A Minisztertanács megbízásából előterjesztem az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatot. A törvény megalkotását joggal tekinthetjük társadalmi, gazdasági életünk és törvényhozásunk jelentős eseményének. Fontos társadalompolitikai és gazdaságpolitikai állásfoglalás ugyanis, hogy törvénybe foglaljuk a szocialista társadalmi tulajdon alapján álló és egész népgazdaságunkban kiemelkedően fontos szerepet betöltő állami vállalatok működését. Alkotmányunk az alaptörvény erejével írja elő: „az állami vállalatok és gazdálkodó szervek a társadalom általános érdekeinek szolgálatában, a törvényben meghatározott módon és felelősséggel önállóan gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal”. Az A gazdasági építőmunka hatékonyabb működését szolgálva a törvényjavaslat kettős követelménynek tesz eleget: egyrészt tovább növeli a központi irányítás hatékonyságát, másrészt pedig a gazdaság alapegységeit képező vállalatok önállóságát. A hangsúly a kettő optimális összhangjának magasabb szintű megteremtésén van. A törvényjavaslat rögzíti az állami tulajdon oszthatat- Janságát és azt a követelményt támasztja, hogy a vállalatok -műkpdése és irányítása össznépgazdasági érdekek figyelembevételével történjék. Előírja, hogy a vállalatok a társadalom szükségleteinek kielégítése céljából hangolják össze tevékenységüket más állami vállalatokkal és a szövetkezetekkel; továbbá rendelkezik arról, hogy a vállalatok működjenek együtt a tanácsokkal az illető település összehangolt, tervszerű fejlesztésében, a helyi lakosság különféle szükségleteinek kielégítésében. Törvényi előírás szerint a vállalatoknak és az őket irányító szerveknek működésük során a szocialista gazdálkodás elveinek megfelelő munkát kell végezniök, kötelesek elősegíteni a társadalmi és a vállalati érdekek lehető legjobb összehangolását, gonelőterjesztett törvényjavaslat az idézett alkotmányi előírásnak megfelelően szabályozza az állami vállalatok jogi kérdéseit azzal a céllal, hogy előmozdítsa azok rendeltetés- szerű, szervezettebb működését. Számunkra a gazdasági építőmunka kiemelkedő jelentőségű — folytatta a miniszter. Népünk, hazánk életének nincsen egyetlen területe sem, ahol ne lenne meghatározó a termelés és általában a gazdálkodás ügye. Az állami vállalatok termelő munkája népgazdaságunk legfőbb anyagi forrása. Döntő mértékben az ottani munka színvonalától függ szocialista társadalmunk boldogulása, népünk jólétének alakulása, kulturális, szociális ellátottságának színvonala, az ország védelméhez szükséges eszközök előteremtése. doskodniok kell a jogok és kötelességek egységes felfogásáról és érvényesítéséről. A vállalatok önállóságát a törvényjavaslat úgy fejezi ki, hogy azok az állam tulajdonában lévő, rendelkezésükre bocsátott eszközökkel és a náluk foglalkoztatott munkaerővel a törvényben meghatározott módon és felelősséggel — önállóan gazdálkodnak. E feladataik ellátásához a törvény részükre szervezeti, gazdasági és jogi önállóságot biztosít. Más szóval: a vállalat jogi személy. Ennek tartalmát az adja meg, hogy a vállalatot tevékenysége körében megilleti minden olyan jog, amelyet tőle jogszabály kifejezetten nem von el. így a vállalat a népgazdasági tervvel összhangban maga alakítja ki tervét. Bevételeiből fedezi a kiadásait és eredményéből saját alapokat képez. A törvényjavaslat ezért írja elő, hogy a vállalat részére — gazdálkodásával kapcsolatban — az önálló gazdálkodás és felelősség elvének megfelelő jogokat kell biztosítani; különösen a saját erőből történő beruházás, a műszaki fejlesztés, a szellemi és anyagi erőforrásokkal, a munkaerővel való gazdálkodás, a vállalati árképzés, a beszerzés és értékesítés, a vállalati szervezés, a kereskedelmi, a pénzügyi és kooperációs kapcsolatok területén. A vállalati törvényben nem lehet valamennyi vállalati jogot tételesen felsorolni, csak a legfontosabbakat. Úgy is mondhatjuk, hogy a garanciális jogokat. Ezek mégis nagy jelentőségűek, hiszen elősegítik la vállalat jogi helyzetének, termelési és forgalmi kapcsolatainak egyértelmű megítélését, a kiegyensúlyozott vállalati gazdálkodást. A gazdálkodás biztonsága megköveteli annak kimondását is, hogy a vállalatok eszközeit elvonni csak meghatározott feltételek esetén lehet. Ezek a feltételek szigorúak. A törvény azonban számol a gazdasági élet bonyolultságával és ezért nem merevíti meg a gyakorlatot. A vállalatok szerves részei társadalmi életünknek. A társadalomban betöltött szerepük ennélfogva nem korlátozódik csak a termelés, a gazdálkodás területére. A törvényjavaslat ezért az állami vállalatot olyan sajátos társadalmi szervezetnek is tekinti, amelyben — a gazdasági feladatok teljesítése mellett — az ott dolgozók tulajdonosi tudatának, szocialista életformájának, gondolkodásmódjának, általános műveltségének fejlődése, szakmai, politikai ismereteik rendszeres gyarapítása, a jóléti, szociális és kulturális igényeik kielégítése is megvalósul. A törvényjavaslat általános követelményként írja elő, hogy az állami vállalatok mindegyike olyan belső irányítási és elszámolási; érdekeltségi rendszert alakítson ki. amely biztosítja a gazdálkodás hatékonyságának folyamatos növelését, valamint a vállalati dolgozók aiyagi és erkölcsi érdekeltségének fejlesztését. Gyakorlati tapasztalatok alapján jutottunk azonban arra a felismerésre, hogy helyes, ha az említett általános előírás mellett a törvény külön szabályozza az egyes vállalatok kötelékébe tartozó, de területileg elkülönülő szervezeti egységek helyzetét. Ezek a gyárak, gyáregységek, stb. — tisztelet a kivételnek — ma sok tekintetben az anyavállalat mostoha gyermekeinek tekintik magukat, vagy a „központok” annak tartják őket. Sokszor joggal érzik úgy, hogy nem részesülnek az őket megillető jogokban, anyagi és erkölcsi megbecsülésben. Általános a vélemény — és ez a társadalmi vitákon is kifejezésre jutott —, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Ezt a törvényjavaslat figyelembe veszi. Előírja, hogy a vállalat — szervezeti és működési szabályzatában és kollektív szerződésében — állapítson meg e szervezeti egységek számára külön elszámolási és ösztönzési rendszert. Ennek keretében biztosítani kell a szükséges gazdálkodási önállóságukat. felelősségüket és azt. hogv közvetlenül legyeAz országgyűlés téli ülésszakának második napján dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter előterjesztette az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatot. (Képtávirónkon érkezett) A központi irányítás és önállóság nek érdekeltek gazdasági és fejlesztési tevékenységük eredményességében. Ez az előírás segíti a dolgozók jogos igényének kielégítését, hogy az ő esetükben is jobbján érvényesüljenek a szocialista ösztönzés és elosztás elvei. Az egyenlő elbírálás elve természetesen sehol sem vezethet az elvtelen egyenlősdihez, sőt éppen a teljesítmények szerinti differenciálás gyakorlatát kell szolgálnia. A trösztök szerepe Másik fontos kérdés a trösztökre, illetve azok vállalataira vonatkozik. Ismeretes, hogy a trösztök — mint több vállalat szoros gazdasági együttműködését és fejlesztését szolgáló szervezetek — létjogosultságát a szocializmusban is elismerjük. Ha a tröszt és a hozzá tartozó vállalat is jogi személynek számít, hogyan lehet biztosítani tröszti méretekben a központi irányítást és ugyanakkor a megfelelő vállalati önállóságot? Nehéz kérdés! Csak úgy érhető el, hogy mindkét irányban korlátozásokat írunk elő. Ez azonban csak olyan határig mehet el, amely nem teszi kétségessé, hogy a tröszt — mint gazdálkodó szervezet — felelős az általa irányított vállalatok összességének, tehát az egész tröszt hatékony gazdálkodásáért. A tröszti vállalatok önállósága ezért korlátozottabb, mint az önálló vállalaté, de nagyobb, mint egy vállalati gyáregységé. A vállalatokat ezért a tröszt egészének érdekei szempontjából is néznünk kell. Ugyanakkor nem helyeselhető, ha a tröszt saját irányító és rendelkező szerepét úgy fogja fel, hogy vállalatainak jóformán semmiféle mozgási szabadságot nem engedélyez; és helytelen az is, ha a vállalatok között a jövedelmek elosztásában olyan „egyenlőséget” valósítanak meg — mar amit a trösztök megtehetnek, hogy a rosszul dolgozók nem érzik igazán a következményeket, mert a jól dolgozók rovására mindenkor megkapják a ki- egyenlítést. Ezért írja elő a törvényjavaslat, hogy a belső irányítási rendszer a trösztöknél is biztosítsa a hozzájuk tartozó vállalatok szükséges gazdasági önállóságát, felelősségét és érdekeltségüket a tröszt és a saját munkájuk eredményességében is. A törvényjavaslat külön vállalati típusként szabályozza a közüzemi vállalatokat. A közüzemi vállalatok kategóriájába főleg az energiaszolgáltatást (villany, gáz), a vízellátást, a fürdő- és köztisztasági szolgáltatást, a helyi közlekedést, a távfűtést, valamint az egészségügyi és a kulturális szolgáltatást ellátó vállalatokat soroljuk. A lakosságnak ezekkel van a legtöbb gondja-baja. Ezek a vállalatok léptek fel korábban — jellegük tisztázatlansága folytán — hatósági szerepben és módszerekkel. Ez a „jogkörük” a Polgári Törvénykönyv megalkotásával megszűnt, illetőleg a hatósági tevékenységben csak közreműködnek. Szeretném azonban nyomatékosan kiemelni, hogy e vállalatok tevékenységére nem az elmondott negatívumok jellemzők, hanem az, hogy egyre magasabb színvonalon látják el nem könnyű szolgáltatási feladataikat. Hogy a jövőben még jobban kötődjenek a lakosság ellátásához, részükre — a törvényjavaslat értelmében — szolgáltatási kötelezettséget lehet előírni. Középtávú fejlesztési terveiket központilag hagyják jóvá és a központi utasítási, valamint eszközátcsoportosítási tilalmak rájuk nem vonatkoznak. Irányításuk tehát közvetlenebb és szorosabb lesz. A törvényjavaslat megerősíti azt az eddig is érvényben lévő szabályt, hogy a vállalat felelős vezetője az igazgató, aki meghatározott keretek között önállóan és egyéni felelősséggel látja el megbízatását. Ezen az elven nem változtat az sem, hogy fontos követelmény: az igazgató támaszkodjék fokozottabban a vállalat többi vezetőire, az egész kollektívára, és szorosan működjék együtt a társadalmi szervezetekkel. Az új szabályozás kimondja azt is, hogy a számára biztosított jogokat és előírt kötelességeket az igazgató az állam megbízásából gyakorolja, illetve teljesíti. A törvény természetesen nem vállalkozhat az igazgató jog- és hatáskörének teljes felsorolására, csak a legfontosabb tennivalókat írja elő. Olyan kérdésekről van szó, mint a vállalati tervek meghatározása, a vállalat anyagi és szellemi erőforrásainak, eszközeinek hatékony fel- használása és gyarapítása, a társadalmi tulajdon védelme, a vállalati ár- és üzletpolitika meghatározása, a szerződések megkötése és a szerződési fegyelem betartása, a belső ellenőrzési, információs és számviteli rendszer megszervezése, a vállalat mérlegének megállapítása. Állami vállalataink igazgatóinak túlnyomó, döntő többsége eddig is eredményesen látta el fontos megbízatását. Minthogy szocialista rendszerünk rájuk bízta a gazdasági egységek felelős vezetését, társadalmunk joggal tekint úgy a vállalatok igazgatóira és közvetlen munkatársaikra, mint népgazdaságunk vezetésének elsőrendű tisztségviselőire. A törvényjavaslat külön szabályozza a vállalati dolgozók részvételét a vállalat irányításában. A szocialista demokrácia, a közügyekben való cselekvő részvétel alkotmányos elveit fogalmazza meg a törvényjavaslat, amikor az üzemi demokráciáról rendelkezik. Nálunk, mint a többi szocialista országban is. a munkás, a vállalati dolgozó nem pusztán munkavállaló. Tulajdonosi jogai is vannak. A dolgozók a vállalat irányításában közvetlenül és képviseletük útján vesznek részt. Hogy mely kérdések azok, amelyekben közvetlenül és melyek azok. amelyekben a képviselőik útján — azt jogszabályok és a vállalati szabályzatok határozzák meg. A lényeg: hogy az igazgató és a gazdasági vezetők ne csak a feladatok végrehajtásában támaszkodjanak a kollektívára. Vonják be őket a (Folytatás a 2. oldalon)
