Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-05 / 261. szám
a Képújság 1977. november 5. CSALÁD-OTTHON Hogyan szaporítható a szőlő? Népművészet a divatban A kiskert-tulajdonosok munkája a szürettel nem fejeződik be. A tél beállta előtt el kell végezni a szőlő takarását, és a szaporítási teendőket. A szőlőt a termesztésben kizárólag vegetatívan szaporítják. A szőlőtőke bármelyik része képes járulékos gyökeret fejleszteni. A vegetatív szajporítású utódok az anyanövények tulajdonságait jól öröklik. Az ilyen szaporításnak több módja alakult ki. Bujtásnál az anyátoké egyéves vesszőjét vagy hajtását — anélkül, hogy az anyatőkéről leválasztanánk — a tőke mellett készített gödörbe fektetjük, felső részét függőlegesen a föld felszíne felé hajlítjuk és a földdel betakarjuk. A földben maradt vesszőrész, az anyatőkétől kapott tápanyagok által táplálva, gyorsan és biztosan meggyökeresedik. A bujtás, rendeltetése szerint, többféle lehet. A tőkepótló bujtás esetében a szomszédos anyatőkétől a hiányzó tőkéig lejtősen 35—40 centiméter mély, egy ásónyom szélességnyi árkot ásunk. Ezután a tőke ellenkező oldalán fejlődött, a kacsoktól, oldalágazásoktól, vagy ezek maradványaitól megtisztított vesszőt kíméletesen az árokba fektetjük és a hiányzó tőke helyénél hirtelen hajlítással függőleges helyzetbe állítjuk. Az árkot betemetjük és a jövő ősszel a meggyökeresedett vesszőt leválasztjuk az anyatőkéről. A porbujtás árka sekélyebb, 20—25 centiméter mély. Laza, homokos talajon nem is érdemes árkot ásni, hanem az ásó leszúrása és mozgatása után keletkezett mélyedésben rögzíthetjük a vesszőt. A poröujtással gyöösszel többet kirándulunk, túrázunk, s jobban ki vagyunk téve a baleseti veszélyeknek. Tehát az elsősegélynyújtásra mindig és mindenhol szükség lehet. Útitáskánkból, hátizsákunkból soha ne hiányozzék egy kis elsősegélynyújtó csomag. Steril géz, vatta, jód. kereztetett vesszőt ősszel, lombhullás után, vagy kora tavasszal leválasztjuk az anyatőkéről, s mint gyökeres vesszőt, ültetésre felhasználhatjuk. A fejbujtásos módszernél a szőlővesszőt csúcsi részével egy-két ízköznyi hosz- szúságban a laza talajba szúrjuk és rögzítjük. A leszúrt szálvessző a tenyész- idő alatt meggyökeresedik úgy, hogy a földbe került szárcsomók rügyei kihajtanak. Ősszel a kihajtott rügyekből nőtt vesszőt a leszúrt szálvessző egy darabjával levágják, és mint gyökeres vesszőt használják fel a telepítésre. A kínai bújtatás alkalmazásakor az anyatőke egy-két jól beérett, egészséges vesz- szőjét 15—20 centiméter mély árokba fektetjük és tápdús, porhanyós földdel betakarjuk három-öt centiméter vastagon. Erre a célra csak azokat a vesszőket használjuk fel, amelyeknek rügyei kihajtanak. Az árkot fokozatosan betöltjük porhanyós és nyirkos talajjal. A lefektetett vessző ép rügyeiből hajtásokat kapunk, melyeket ősszel levágunk és szétültetünk. Döntéssel a gyökérnemes és oltványszőlőkben egyaránt szaporíthatjuk a szőlőt. A döntést azzal kezdjük, hogy a tőke körül a földet elhányjuk és a talpgyökeréig leásunk. A tőkét a gödör mélyére fektetjük, a pótlásra szánt vesszőt a megfelelő helyen felvezetjük és ráhúzzuk a földet. A döntés az idősebb tőkék ifjítására kiválóan alkalmas, és biztonságos szaporítási mód. A dugványozás: a beérett vessző meggyökereztetése. A dugványozásra szánt veszSebek kezelése: Első tennivalónk a seb környékének megtisztítása. A sebhez kézzel nyúlni tilos! A sebből idegen testet eltávolítani csak akkor szabad, ha a kiálló részénél fogva köny- nyen lehetséges. Csupán a seb környékét kenjük be jódtinktúra oldattal. Kivétel szőkét a szüret után, a fagyok beállta előtt kell ösz- szegyűjteni. A túl vékony és rosszul beérett, betegségektől és egyéb mechanikai hatástól sérült vesszőket és a faggyúvesszőket ne szedjük le. A leszedett vessző hossza 40 centiméter legyen. Az összegyűjtött dugványokat kötegeljük és a téli időszak előtt elvermeljük. A tartós tároláshoz készítsünk vermelőgödröt. A vesszőkötege- ket döntve helyezzük a gödörbe. homokkal kitöltjük a közöket, majd 20—30 centi- méteres szalmatakarót helyezünk rá, s az egészet 20—30 centiméter vastag földdel is lefedjük. A dugványozásra tavasszal kerülhet sor, amikor a talaj 8—10 fokra felmelegedett. A leggyakoribb oltási mód az angolnyelves párosítás: az alany szárpólusánál a felső szárcsomó fölött két-há- rom centiméteres csonkot vágunk, majd a rügy felőli oldalon kezdve a lapos oldal felé 50—60 fokos szögben metszlapot vágunk. Ugyanilyen metszlapot vágunk a nemesen is. Ezután a metsz- lap alsó harmadából kiindulva a tengelye felé ferde bevágással nyelvet készítünk mindkettőre. A kés lapjával kissé kifeszítjük, majd a nemest és az alanyt összeillesztjük. Az elkészített oltványokat ládákba helyezzük, amelyeket előzőleg nedves fűrészporral bélelünk ki. A ládába rétegezve helyezzük az oltványokat, érdemes kénporral is megszórni a vesz- szőket a penészes fertőzések elkerülésére. A téli ládát fűrészporral lefedjük és 0—5 Celsius fok hőmérsékleten tartjuk a hajtás kezdetéig, márciusig. a harapott seb, mert ilyen esetben a sebet kell jódoz- ni! A sebre vattát soha ne tegyünk, mert beleragad és további komplikációkat okozhat. Steril gézzel kötözzünk és rögítsük ragtapasz- szal. Törésnél: soha ne próbáljuk helyreigazítani a tört csontot. A kézimunka a művészi alkotásnak egyik sajátos, ősi és rendkívül változatos ága. A jó ízlésre nevelésben — a kézimunkázó-kész- ség elsajátításában is — legbiztosabb támaszunk a kimeríthetetlenül gazdag népművészeti hagyományanyag, amely évszázadokon át öröklődött és gazdagodott színekben, formákban, motívumokban. A népművészet iránt nem csökkent az érdeklődés, sőt, erősödött, bizonyítja az is, hagy nemcsak otthonunkat, környezetünket díszítjük népi tárgyakkal, hanem egyre jobban tért hódítanak a népi motívumok a divatban is. Fergeteges sikereket aratunk például olyan nemzetközi divatbemutatókon, ahol világhírű külföldi divatcégek között hazánkat kizárólag magyaros jellegű kollekció képviseli. De nézzünk körül idehaza : lépten-nyomon találkozunk népi motívumainkkal a hétköznapi holmikon éppúgy, mint színházi, alkalmi ruhán, táskán. UgyanHa néhány szál vágott virágot vázába vagy tálba helyezünk, bármikor meg tudjuk változtatni a lakás képét. Mindannyian tudjuk, hogy az asztalra tett virág, az ízléses terítékkel együtt, megváltoztatja a hangulatit. Jobban esik az ebéd a szépen terített asztalnál. A váza megválasztásánál több fontos szempontot kell figyelembe venni: alakja és színe legyen összhangban az anyagával. Az egyszerű, elegáns vonalú, megfelelő nagyságú váza legyen összhangban a benne lévő virág alakjával és színével. Az elegáns, extra vágott virágokat értékesebb porcelán-, kristály-, vagy fémvázába tegyük. így például a hosszú szárú Gerberához értékes, hosszúkás alakú vázát használjunk. Más a helyzet az egynyári és évelő virágoknál. Ezeígy sorolhatnánk a divatos oldaltarisznyákat, a praktikus és szép női vállkendőket máz nélküli, gömbölyű, szélesebb szájú kerámia vázákba helyezzük. A hosszú szárú, nagyobb méretű virágokhoz vastagabb mázú, úgynevezett padlóvázákat használjunk (kardvirág, sterlicia, stb.). Általános elv, hogy az olcsó virágokhoz, amelyeket tömegesen lehet vásárolni, egyszerű és igénytelen vázákat, a különlegesebb virágokhoz pedig értékesebb vázákat használjunk. A virágok művészi elrendezésének aranyszabályai: . A váza magassága mindig arányban legyen a benne lévő növények magasságával. A helyes arány 1:2. A virágokat függőlegesen és bizonyos szögben helyezhetjük el. A függőleges vonal felfelé törekvést, melegséget fejez ki és ünnepélyes hatást is kelt. A ferde vonal különböző — optimista, deket, a mini- és maximellényeket is. B. K. rűs, szomorú, melankolikus — hangulatot fejez ki. A virágszirom felülete legyen összhangban a váza felületével. A színek hatással vannak az ember lelkivilágára. A narancssárga és árnyalatai meleg, barátságos benyomást keltenek. A kék és az ibolya hideg, ünnepélyes, kiegyensúlyozott nyugodtságot árasztanak. A piros aktív szín, nyugtalanító. A zöld viszont nyugtató, barátságos. A sárga, ha világos, meleg, vidám, de rikító és zöldes árnyalata kemény, ellenséges hatású. A fekete és a fehér közömbös színek. A vágott virágok vázába helyezésével olyan formai és színbeli egységet teremthetünk, amely kellemes környezetet, komor hangulatot, vagy vidámságot varázsol körénk. Dr. F. B. SZALAY CSILLA Elsősegély nyújtási ABC Virág a vázában A liacrfrnf-** fa is bent van imár a szín alatt. Az öreg násított, megáll előtte, sandít rá. Odakint a tuskó körül mintha nagyobb csomónak tetszett volna. Wo, szép rakás ez így is, majd a tetőig ér. De kell is holnapután! Ámbár a pörzsölés már a gázpalackból megyen, ahhoz nem kell a rengeteg aprófa, mint valamikor. A tűz persze csak ég egész nap. Meleg víz a mosáshoz, aztán az abálónak. Délután meg sül a zsír. Mert az is lesz tón a Kezesből, ha igaz. — Mégis csapni ikelil hozzá még néhány darabot! Indul a tőkéhez. Két zsurrnó eperfiatövet odébb lökött délelőtt, most azokat görgeti elő. Legalább kettőbe kellene reccsentem mindegyiket, hogy valamiképp a katlan alá férjen. Jó az ilyen lassú lánggal pislákoló darab. Tartja a tüzet. Belevág. Szisszen a fejsze, jól belekapott. Most aztán fokára, és add neki! Jót Ikanyarít, lecsap, majd újra megint. Nézi az eredményt: bizony, gyengécske. Úgy látszik, nem ez a leggyöngébb pontja a kemény kis tuskának. Újat 'kell fogni, hanem ahhoz előbb ki kell rángatni a fejszét. Ez sem köny- nyű művelet, azonban kisebb kajjal jár, így meghallja!, hogy nyílik a kiskapu. Olyan keservesen sírdogál, mióta kicsit megereszkedett az idő. Meg kéne már kenni. A gyerek jön a telepről, A Perneki fia. Na, ugyan mit akar? Csak nemi ,a csizmát? De hát az nem lehet, hiszen maga Tóth András erőltette rá, ő le akarta adni azt is. De a főnök azt mondta: vigye csak IFerenc bátyám, otthon is van disznó, annak az aklába is. be kell lépni. Aztán a nyugdíjból úgyse telne mostanában ... A gyerek már a belső kapun matat. Nem találja a nyitját, Pedig egyszerű. Fakallantyú van rajta. ■— Mii van, békáim? — kérdi az öreg már messziről, a köszönést se várja. — András bátyám küldött. — Na, tán ecetér, mint 'Bőgős Laji-t Makóra? — Nem, hanem mert baj van. Azt kérdi, nem gyünne-e ki Ferenc bátyám egy pár napra a telepre, mert Fórai Jóskát elvitte a mentő. Vakbele van. Aztán tudja, hogy most van az ellés. Csak addig kellene... András bátyám, jött volna, de most ő maradt ott a M-ancival. Azt mondta, ha éjszakára kiérne ... — Persze, hogy kiérek. Csak eridj, hátha segíteni kell ott valamit! Az aszony már a szemén látja, hogy valami 'nincs rendben. Nem tudomány ez, hanem ösztön. Ä kéthetes menyecske is birtokában van már. Hát .akkor Julis néni, aki negyvenkilenc éve nézeget, imár a IFerenc bácsira! — Tán azt üzenték, hogy fölemelték a nyugdíjat? Olyan gangosán lépsz ... — 'Hát azt. Erre a hónapra biztosan... Az öreg érzi, hogy túl gyors ;a tempó, ezért 'hát elhallgat. Nekihajol, megpiszkálja a tüzet, vet is rá két morzsdltcsu-tk-át. De ilyenkor minden balul ü.t ki. — Ne tüzelj, ne tüzelj, a jó isten áldjon meg, mind megég a tökmag a lerniben! — A fene tudta... Most aztán, hogyan tovább? Hogyan, hogyan, hát bátran! Az idő halad, a levegő úgyis büdös már, hát haladjunk: — Ki kéne menni pár napra az ellésihez. Tóth Bandi üzent... — Kéne bizony! Jól mondod, csak kéne! Elmúlt az a világ, hogy Tóth András csak úgy üzengessen! Nyugdíjas vagy! Ha akart valamit, ő maga is eljöhetett volna... — Akart. — Akkor miért nem jött? — Mert ő maradt a jószággal. Fór-alt elvitte a mentő. — Mi baja? —• Vakbele van. — Na, most legalább megtudják, ki voltál nekik. .Bezzeg, te egy percet nem hiányoztál söh-a. Mentél, mint a bolond. Még tavaly 'télen is-, a tüdőgyulladással. Ez meg ... — 'Hallgass már! A vakbél veszélyes betegség. Operálni kell. Nem nyaralni ment szegény Jóska ... — Jól van, tudom én. De miért téged rángatnak? Hívjanak mást. Hiszen öreg vagy már. Mindig az motoz .a fejemben, 'hogy megszédülsz ott a kút fölött... jaj istenem! — Ugyan, ne sápítozz már! Három 'hete nem voltaim öreg? Akkor még rendesen kijártam ... — Éppen- ez az! Három hete vagy nyugdíjas. Még k.i se pihented magad. De 'tudom én, látom' én, hogy te is szívesen mennél. Mert már elég volt itthon, mert már ácsingózol a rühes malacaid után ... Na és mi lesz a disznótorral? A gyerekeknek -már elment a levél. Azok jönnek szegények ebben a szörnyű útiban ... Patkó Sanyi is betervezte a pörzsölésit, Istvánéit is rá-kész ültek ... — Adnál föl egy táviratot... — Én, ugye? Gondoltam. Aztán miit írjak bele? Tán azt, hogy apátok megbolondult, iá disznótor elmarad ... — Sanyinak szólnék én most menet, most este... — Már menni akarsz? — lÉccakára. — Hát menj! Vidd a poprétot is! Minek az olyan ember, aki úgy sincs otthon soha. Hót menj csak! Siess a disznaid- hoz, hogy a dög forgassa fel mindnyáját egy szálig! Most csendnek kell lennie! Ferenc hallgat is, minit a kuka. A kezét emeli csak meg, de aztán leengedi. Áll a nagy -fali óra előtt. Nézi a sétálóját Vár. És nemhiába. Az asszony halkabban szól újra: — 'Hát mért nem .'küldenek -valakit -a takarmány csokitól? — -Ejnye, hát nem érted, anya ? Ellenék! Ahogy a gyerek itt járt, éppen a Manci -volt bent, de... — Az a nagy siska? — Az. A Kezesnek az anyja... Máskülönben mem árt imég egy hét a Kezesnek. Jól eszik, és látom, hogy most nagyon fog raj ta a koszt... Hátha- az idő is keményedne... Most megint várni kell, s ez nem könnyű. De a férfiembernek i-s van ám- taktikája. .Ferencnek .is-, hát ahhoz tartja magát. Hallgat. Vár a megváltó mandatna, amely ezúttal így hangzik: — A -békecset .kividd ám a derekadra, .mert hajnalra léhűl... Kezet kellene csókolni az asszonynak, vagy megölelgetni, de hát az erre való etikettben az nincs benne. Hanem az van benne, hogy most már indulni lehet a kamrába a. tarisznyáért, s hozn-i befelé. És az öreg indul. Hóna alatt hozza a kopott jószágot, a könyökével löki be az ajtót. —.. . azokat a rühes disznókat, hát csak megégett miattuk a 'tökmag ! Ezeket hallja Ferenc, amikor -belép, de tán nem is -hallja már. Cérnavékony -visít ásók at hall, s -apró, rózsaszín malacokat lát, amiint elnyúlva szuszognak az infralámpa- lila udvarában ...
