Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVII. évfolyam, 280. szám ÄRA: 0,80 Ft 1977. november 29., kedd Mai számunkból ORSZÁGOS TEJTERMELÉSI VERSENY (3. old.) TV-NAPLÓ (4. old.) MEGYEI LADARÜGÓBAJNOKSÄG (5. old.) ÁRAMSZÜNET■ MUNKÁVAL (3. old.) Kóceráj , vagy kisüzem ? AZ UTÓBBI évek emelkedetten tudományos köz- gazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy, a köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj.... Bizonyos döntések illusztráló jelzőjeként, sőt, lényegi indokaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbről —, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: „Gyatra, elhanyagolt kis műhely v. bolt”. A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött feldereng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatra, elhanyagolt kis műhely vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyelvészek a megmondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kisműhelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek megszüntethetőségéről másfelől. Ezt a főfolyamatot tükrözte a kóceráj kifejezés: jobbára az utóbbi — megszüntető, beolvasztó törekvés — stilisztikai indoklásaként. Ha a probléma valóban csak a „gyatra kisműhelyek” témakörére korlátozódna, akkor aligha érdemelne különösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű iparszervezési kérdése húzódik — lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? Erről szólva érdemes korunk egy sajátos világgazdasági jellegzetességére utalni. Nos, a közvéleményünk sokat hallhatott az utóbbi évek-évtizedek koncentrációs hullámairól, amelyek világszerte a termelőerők összpontosítása, óriásvállalkozások kialakítása irányában hatottak. Kevésbé ismeretes, hogy ezzel párhuzamosan és szintén világszerte reneszánszukat élik a kisvállalatok. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű amíg a „sok” és a „kevés”, magyarán: a mennyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági közgondolkodásban, ám a „kicsi” és a „nagy” kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. AZ EGYIK oldal nyomatékosan vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy” az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is, így tehát a fejlődés gyorsításának, a hatékonyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „öntudat” felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, adminisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként” viselkedni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk — sok vagy kevés-e a kisüzem? —, valójában csak a gazdálkodási tények és tapasztalatok tükrében válaszolható meg. Ami a tényeket illeti: gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizsgálva is rendkívül magas fokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezdve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1960. évi 1368-ról 1976-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. Az irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a minisztériumi iparban még nőtt is. Az állami iparban a legfeljebb 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas: kétharmados arányt érnek el. Közben pedig: erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisüzemek száma. ■Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegezi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrész-beszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt, amire utaltunk. Ez, egyebek között, azzal a költséges következménnyel is jár. hogy hatékony bedolgozókiegészítő háttér nélkül a nagyüzemek rendre-sorra berendezkednek bizonyos tartozékok „házi” előállítására, egyfajta önellátó, ráfizetéses autarchia módszereivel. Tegyük mindjárt hozzá: mindaz amit elmondtunk, 8 korántsem érvényes egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazatra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kisüzemesítésére” — nemde a népi kohók módszerével. Az sem kétséges, hogy a valóban „gyatra kisműhelyek” tervszerű felszámolása fontos feladat, egyebek között városrendezési, munkavédelmi okokból is. Mindamellett nyilvánvaló, hogy a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélküI lözhetetlenné teszi a „kis” és a „nagy” fogalmainak ésszerű értelmezését. A MÉRCE egyértelmű: a társadalmi hatékonyság — és ezzel mérve, a sajátosságok bonyolultságából itt- ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi” nem okvetlenül elmaradottabb a „nagy” sem minden esetben hatékonyabb... TÁBORI ANDRÁS Elutazott Budapestről Georges Marchais Közlemény az FKP főtitkárának látogatásáról Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, Jean Kanapa- nak, az FKP Politikai Bizottsága tagjának társaságában vasárnap délelőtt megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát. Délután Georges Marchais és kísérete elutazott hazánkból. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János és felesége, Gyenes András, Be- recz János és Horn Gyula búcsúztatta. A megbeszélésekről közlemény jelent meg. * Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának meghívására Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Jean Kanapa, az FKP Politikai Bizottságának tagja november 24—27. között baráti látogatást tett Magyarországon. A nyílt, baráti légkörben folytatott megbeszélések során Kádár János és Georges Marchais tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről. tevékenységéről és széles körű véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal összefüggő kérdésekről. A tárgyalásokat áthatotta az a törekvés, hogy tiszteletben tartsák egymás véleményét, s pártjaiknak az országaik feltételeivel és nemzeti sajátosságaival Összhangban önállóan kidolgozott politikai irányvonalát. Kádár János és Georges Marchais hangsúlyozta, hogy a békés egymás mellett élés politikája és a nemzetközi enyhülés további kibontakoztatása érdekében tett sokoldalú erőfeszítések összhangban vannak valamennyi nép érdekeivel, kedvező feltételeket teremtenek a munkásosztály* a dolgozó néptömegek harcának további sikeréhez, elősegítik minden nép azon elidegeníthetetlen jogának érvényesítését, hogy maga válassza meg országa fejlődésének útját, a szocializmusért vívott harc legcélravezetőbb eszközeit és formáit. Az MSZMP és az FKP vezetői aláhúzták annak a küzdelemnek a jelentőségét, amelyet a két párt a többi demokratikus, haladó és békeszerető erővel együtt a fegyverkezési verseny megfékezéséért és minden olyan intézkedés meghozatala érdekében folytat, amely lehetővé teszi az előrehaladást az általános és teljes leszerelés, az európai népek közötti együttműködés és baráti kapcsolatok fejlesztése, az egyetemes béke és biztonság megteremtése útján. Kádár János és Georges Marchais kifejezésre jutatták pártjaiknak azt a szándékát, hogy tovább építik az MSZMP és az FKP közötti jó kapcsolatokat; a kommunista és munkáspártok által több alkalommal közösen kinyilvánított elvek, az egymás függetlenségének tiszteletben tartása, a szabad és építő jellegű eszmecsere, a kölcsönös internacionalista szolidaritás, az önkéntes elvtársi együttműködés szellemében, a béke, a társadalmi haladás, a demokrácia és a szocializmus közös céljai érdekében. Szovjet-magyar kormányközi tárgyalások A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjának együttes kidolgozásáról tárgyal — több más fontos napirendi ponttal együtt — a magyar —szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XX. ülésszaka, amely hétfőn kezdte meg tanácskozásait Moszkvában. A magyar küldöttséget a tárgyalásokon Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, a szovjet delegációt K. F. Ka- tusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese vezeti. Konsztantyin Katusev az ülésszakon elmondott megnyitó beszédében rámutatott: a jelenlegi .ülésszak napirendjén szereplő kérdések mind politikai, mind gazdasági szempontból jelentősek, fontos részét képezik mind a jelenlegi ötéves tervek teljesítésének, mind pedig a távlati tervezésnek és együttműködésnek mindkét országban. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes aláhúzta: a jelenlegi nemzetközi politikai és gazdasági helyzetben csak közös erővel lehet teljesíteni azt a fő feladatot, amelyet a két ország pártja, kormánya szabott meg: a gazdaság fejlesztését, az életszínvonal emelését. Havasi Ferenc Szófiába utazott Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn Szófiába utazott a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnöki találkozójára. Teli szán teas Elszoktunk az „igazi” téltől, ami az idén — úgy tűnik — korán köszöntött be. Senki nem tudja pontosan, hogy mit hoz a holnap időjárása. Mözsön az „Uj Élet” Termelőszövetkezetnél mindenesetre Bagdi Gyula, Takács Ferdinánd, Deli József, Grábics Ferenc és Mukli József traktorosok nekifogtak a kukoricatarló mélyszántásának. A gépek — felvételünk időpontjában — még nehezen birkóztak a felázott talajjal. Ezért az MTZ- ket átmenetileg más táblára vezényelték ahol szintén szántást végeztek. A Francia Kommunista Párt főtitkárát Kádár János búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren (Képtávírónkon érkezett.)
