Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
1977. november 27. “KÉPÚJSÁG 9 Záhony Az ezredfordulóra kétszeres forgalom Merre tart a kubai paraszt? Kubában átalakulóban van a mezőgazdaság struktúrája; a cél az egységnyi területekre eső terméshozam növelése és a parasztság életszínvonalának emelése. Az ötödik parasztkongresszus — melyet az idén május 14—17. között tartottak Havannában — megjelölte azt az 'irányt is, amely a fenti célok eléréséhez vezet. Jósé Ramirez Cruz, az AN AP — vagyis a Magán- gazdálkodók Országos Egyesületének — elnöke, aki egyben a parasztkongresszus elnöke is volt, elmondta, hogy a kubai parasztság ma már egyre jobban megérti a köz- gazdasági szükségszerűséget és a mezőgazdaság realitásait. Ezért a földművelők legnagyobb része különböző egyesületekben, szövetkezetekben tömörül. Az ANAP az 1961-ben tartott első parasztkongresszus eredményeképpen jött létre. Tagjainak száma, akik saját földdel rendelkeznek, és akik közvetlen hozzátartozóikkal kis birtokaikon saját maguk dolgoznak, 232 770 fő. Az ún. „'kis farmerek” tulajdonában összesen 1 403 000 hektár föld van, ami hozzávetőlegesen 21 százaléka a teljes földterületnek. Arra a kérdésre, hogy milyen lépéseket teszniek a magas színvonalú termelés elérése érdekében. Jósé Ramirez Cruz ezt mondja: a. kommunista párt I. kongresszusán, 1975-ben elhangzott, hogy a föld kihasználásának módszerein változtatni kell. A dokumentum rámutatott árrá, hogy a társadalmi és ipari létesítmények növekedésévé! egyidejűleg fokozatosan csökken a megművelhető földterület. Az egy főre eső megművelt földterület 1958- ban még 1,1 hektár volt, 1975-re ez 0,7 hektárra csökkent. Ahhoz, hogy a lakosság egyre növekvő igényeit a parasztság ki tudja elégíteni, többet kell termelni a csökkenő mezőgazdasági területen. A forradalom győzelme után megnyílt az út új technológia és eredményes tudományos módszerek alkalmazására. Ez a lehetőség azonban ma még nincs kihasználva, mert a magángazdálkodók kis parcellái akadály* képeznek. Napi tizenhétezer tonna Csehszlovákia a világ ipari termelésének kb. 2 százalékát adja és a földgolyó 30 iparilag legfejlettebb országa közé tartozik. Az országban a gépiparnak komoly hagyományai vannak, s joggal mondható, hogy a népgazdaság fejlődésének egyik „hajtómotorja”. A statisztikai adatok tanúsága szerint a nemzeti jövedelem mintegy 20 százaléka a gépipar termeléséből származik. A gépipar jelentősége és részaránya az ipari termelésben azonban még tovább növekszik, s várhatóan 1980-ra az ipari össztermelés 32—34 százalékát szolgáltatja majd. Ezt a fejlődési ütemet csak a gépipari üzemek modernizálása és rekonstrukciója, illetve a gyártmányszerkezet átalakítása révén lehetett tervezni és megvalósítani. Tervszerűen fejlesztik az energetikai berendezések (kazánok, turbinák, generátorok stb.), valamint az energia- szállítással kapcsolatos beI A lengyel munkaerő- gazdiá lkodás ntak is megvannak a maga gondjai. Éveken át a „munkaerőpiacot” a ibőség jellemezte, ki menthetetlennek tűnt. A nagyarányú és gyorsított gazdasági fejlődés azonban igen rövid idő alatt munkaerőgondokat okozott. Az ésszerű munkaerő-gazdálkodás tehát a kor követélménye lett. A foglalkoztatási politikának szoros kapcsolatot kell teremtenie a népgazdaság fejlődési irányaiirval. Legalább annyira előrelátónak kell lenni, mint a termelési feladatok végrehajtásában. Az 1976—80-ig terjedő népgazdasági tervben a részeire bontott ágazati tervekben pontosan figyelembe vették a majdani munkaerőlétszámot, a végzősök teljes foglalkoztatottságát, az új beruházások üzemeltetéséhez szükséges munkaerő képzését, az ésszerű m u nk a erő-á tes opor tos ít ást. A következő években fel kell számolni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy nem a képzettségüknek megfelelően is foglalkoznak szakemberek. Ez különösen a bányászatra, a szállításra és a szolgáltatásokra vonatkozik. Nemrégen készült egy felmérés, amely szerint tavaly októberben 120 ezer betöltetlen munkahely volt, a munkát keresők száma pedig csupán 20 ezer, közülük 16 ezer nő. A munkaerő-gazdálkodási politika külön figyelmet szentel a munkás korba lépők A csehszlovák gépipari termékek kétharmadát a KGST- országok veszik át, míg az importban 70 százalék ezeknek az országoknak a részaránya. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetnek a spe- cializációra és a kooperáció kiterjesztésére. teljes foglalkoztatottságára. A múlt 5 esztendőben 3 millió fiatal állt munkába. Számítások szerint 1980Jig további 3 millió fiatal éri el az aktív keresőkort, s ebből 2,4 millió (200 ezerrel több mint az 1971—75 között!) szakmunkás lesz. A végzősök teljes és észszerű foglalkoztatottságát 1976-ban már program szerint oldották meg. Az aránytalanságok különösen a mezőgazdaságot sújtják, ahol évente több mint 60 ezer új, jól képzett szakembert kellene foglalkoztatni. Jelenleg a mezőgazdasági szakiskolák nappali tagozatain évente csupán 40 ezren fejezik be tanulmányaikat, s több mint a harmaduk nem a mezőgazdaságban és az élelmiszer-gazdálkodásban helyezkedik el. Az ok a többi között a mezőgazdasági szakiskolák felvételi rendszerében keresendő. Túlzottan nagy a városi fiatalok aránya a tanulók között, országosan 20—25 százalék; vannak olyan vajdaságok, ahol az arány 30—40, sőt az 50 százalékot is eléri! A munkaerő-gazdálkodás másik fontos területe az új üzemek munkaerő-ellátása. Erre részletes programot 1976-ban dolgoztak ki, mégis szükség volt bizonyos finomításokra. Például: az 1976-ra ■tervbe vett 46 ezer új munkáshoz csupán 642 felsőfokú végzettségű szakembert terveztek. Az arányokat meg kellett változtatni. Együttműködés a gyárkapun túl Évekkel ezelőtt Cottbus város tanácsának közvetítésével néhány üzem (egyebek között az épületgépészeti, a városgazdálkodási és a talajjavító vállalat) elhatározta, hogy az új üzemépületek felépítésiére fordítandó beruházási összegeiket közösen használják fel. Egy csapásra 3 millió márkát sikerült megtakarítani. Egy üzem-, illetve szociális épület mindhármuk részére elegendő volt; egyes berendezéseket is közösen használnak. Ez a kezdeményezés, a maga idejében egyedi példának számított; ma a területi racionalizálás, a gyárkapun túllévő gondolkodás és cselekvés egyre általánosabb módszerré válik a niederlau- sitzi megyei székhelyen. Ily módon számos oktatási intézményt hozták létre, amelyek megszervezésébe 10 üzem és intézmény vett részt. Az eredetileg tervezett költségekhez sok-sok millió márkát sikerült megtartaniok. Néhány hónappal ezelőtt megnyitották az állami vasutak „Hermann Matern” Művek járóbeteg-rendelőintézetét. Ezt eleve úgy tervezték, hogy egyidejűleg a környéken lakók orvosi ellátásáról is ott gondoskodnak. Hasonlóképpen tervezték a Cottbusi Texti'lkombinát szolgáltató és kereskedelmi létesítményeit, valamint az üzem rendelőintézetét is. A városi tanács kezdeményezésére cottbusi nagyvállalatok társkapcsolatot teremtettek a fogyasztásicikk-ipar- ral. A teltowi Készülék- és Szabályozóművek szerelői vállalták az általuk gyártott berendezések karbantartását a tejüzemben, a központi pékségben. Az Erősáramú Berendezések Gyárának villanyszerelői gondoskodnak a Clara Zetkin Textiltisztító elektromos berendezéseiről. Más vállalatok, éttermek és kereskedelmi egységek felújításában segítenek. Ennyi kőszenet fejtenek ki a lengyelországi Bytomban. a „Sziléziai felkelők” kőszén- bányában a korszerű gépek segítségével :e . ~ - ; * v ■'* ' ' - ' HÄROM országot kapcsol össze és hét magyar, öt szovjet és egy csehszlovák községet érint a KGST legnagyobb szárazföldi határforgalmát lebonyolító záhonyi átrakó körzet. A körzethez tartozó állomások között tartják nyilván a névadó Záhonyon kívül Eper- jeskét, Fényeslitkét, Komorót, Mándokot, Tornyospálcát és Tuzsért, a szovjet részen Csapot (Csop), Bátyút (Bátyevo), Eszenyt, Munkácsot és Szalókát, Csehszlovákiában pedig Ág- csernyőt (Cierna nad Ti- szou). Az egész átrakókörzet körülbelül 6000 embert foglalkoztat, a legtöbbet magyar területen, megfelelően annak, hogy a körzet legnagyobb része Magyarország területén fekszik. A körzet magyar részén az idén az évi forgalom előreláthatólag 16 millió, a Szovjetunió területén és Csehszlovákiában pedig körülbelül 5—5 millió tonna lesz. Ezenkívül Ágcsernyőn csupán keresztülhaladnak azok a szovjet szerelvények, amelyek közvetlenül Kassára szállítanak szovjet kohászati alapanyagokat. Az átrakókörzet fejlesztése már az 1950-es években megkezdődött, és most a — 2,2 milliárd forintos beruházással járó — negyedik szakasznál tart, amely előreláthatólag 1983 körül fejeződik be. A további fejlesztési elképzeléseken még dolgoznak. A legkorszerűbb rendezőpályaudvar természetesen a „legfiatalabb” résztvevő községben, Eperjeskén található. Ide a Szovjetunióból érkező kocsik előre beprogramozott irányítással gördülnek be, és szovjet gyártmányú automata vágányfékek közreműködésével jutnak el a számukra kijelölt vágányra. Itt ugyanis 32 vágányt szakosítottak úgy, hogy az egyes árufajták mindig ugyanazokon a vágányokon át gördülnek az átrakóhoz. Fényeslitkén most van folyamatban a továbbfejlesztés: immár a második rendezőpályaudvar építése. Záhony miajgán. vitséli annak következményeit, hogy a korábbi- fejlesztés Itt nem előre, évtizedékre megtervezett koncepció szerint, hanem a mirtdénkori szükséglethez és a legföljebb egy-ikét évre előre kiszámított perspektíváihoz igazodva történt. Záhonynál pillanatnyilag nincs tér a további fejlesztés számára, sőt lehet, hogy a közeljövőben egyes átrakó munkahelyeket máshová kell áttelepíteni. Tulajdonképpen már Eperjeske fejlesztése is Záhony tehermentesítését Célozta. A tömeges', túlnyomórészt ömlesztett árúk — pl. a vasérc, a szén, stb. — átrakására Eperjeskén bőséges kapacitás áld rendelkezésre Viszont számtalan olyan, ugyancsak nagy volumenű áru is étkezik .Záhonyba, amelynek átrakásánál az emberi munkaerő semmiképpen. nem nélkülözhető. Munkaerő-tartalékok pedig már nemigen vannak. A többi négy érdekelt magyar állomás körül Komoró az olaj átfejtésének a központja, Tuzséron pedig rendszeresen folyik a fa és a fedett kocsikban érkező áruk átrakása. A magyar almaszáliítmá- nyok őszi útnak indítása mindig jó példája a KG5T- együttműködésnek. Elvileg ugyanis minden magyar árut a körzet szovjet részén raknak át, de Magyarország — tekintetbe véve a szovjet területen rendelkezésre álló kapacitás korlátozott voltát — vállalta, hogy az alma nagy részét Mándokon rakják be a szovjet vagonokba. Ezzel szerűben a Szovjetunió saját területén tart fenn egy ten- gelyátszerelőt, ahol a kocsik alatt a széles nyomtávú kerékpárt a MÁV vonalain is használható normál nyomtávú kerékpárra cserélik át, megtakarítva ezzel az átrakodást vagy átfejtést. Ugyancsak a szovjet oldalon — Bátyúban — lesz az a konténerterminál, amelyet a három érdekelt ország közös vállalkozásaként fognak, építeni. Tervezése most folyik. Ha elkészül, a daruk tömeges alkalmazása révén jóval kevesebb emberi munka kell majd az átrakodáshoz. Ugyancsak a további fejlesztés része a gépesítés fokozása is, amire még bőven van lehetőség. A KGST szempontjából a záhonyi átrakókörzet igen nagy jelentőségű, még az egyébként szintén nagyon erőteljesen kiépített breszti átrakóállomás sem mérhető hozzá. Magyar szempontból mindenesetre azt jelenti, hogy itt bonyolódik le a MÁV forgalmának több mint 10 százaléka, ezen belül az import 51, az export 24 és a tranzit- forgalom közel 10 százaléka. A szakemberek úgy számítják, hogy ez a forgalom 2000- ig megkétszereződik. A körzeten át Magyarországra érkező áruk legnagyobb részét a nyersanyagok és alapanyagok — vasérc, szén, koksz, műtrágya-alapanyagok, továbbá olajipari termékek, gépkocsik, különféle gépek, például' az aratási szezon előtt az SZK—4-es kombájnok tömege és a fa teszi ki. Cottbus rendezések gyártását is. Különösen nagy lendületet kapott az atomerőművekhez felhasználható berendezések fejlesztése és gyártása. így ma már például reaktoregységeket, speciális szerelvényeket, keringettető szivattyúkat stb. is gyárt a csehszlovák ipar. A tervek megvalósításában nagy részt vállal Csehszlovákia legnagyobb gépgyára, a Skoda iM'űvék is, amely 65 országba exportálja termékeit. Ott készül a képen látható munkadarab is, amely egy 60 ezer kW-os generátor állórésze lesz és az indiai Ka- dana Erőműben fogja öregbíteni a csehszlovák gépipar jóhírét. Munkaerő-gazdálkodás Lengyelországban
